A Martion története és eseményei

Azt mondják, Lilla volt a legszebb közülük. Az igazság az, hogy valóban gyönyörű volt, de Éva hűvös szépsége engem jobban megbabonázott. Miért nézel így? Tán nem tudod, hogy az egyik alapítóról, Lorton Lilláról beszélek? Azt csak tudod, hogy négyen alapították az iskolát? Ferfex Farkas, kinek felesége, Keresztes Krisztina a háza szelleme, Lorton Lilla, kinek kedvese, a lovag Terezin Trisztán szelleme vigyáz diákjaira, Karpena Kristóf, kinek bájos húga, Katalin óvja a fekete macska népét és Neredin Nóra, kinek férje, Sólyomszárny Sándor szintén itt maradt. Bitang kölke, ha még az ő történetüket sem? szóval igen. De akkor?
Ó. Hogy milyen Éva? Karpena Éva, te tudatlan! Olyan volt, mint a téli reggelek lélegzetelállító bája, de mikor Kristófra mosolygott, akkor a jéghegyek is elolvadtak volna. És akármit is gondolsz, Katalinnal barátok voltak. Egy időben születtek, s mintha testvérek lettek volna. Nem csoda hát, hogy Kristóf mindkettőjüket erősen szerette. Hogy mit akartam ebből az egészből? Ja, igen. Sokan azt hiszik, négy ház, négy világ, négy ember. Pedig ez nem igaz. Persze lehetett volna így is. Mikor megálmodták az iskolát, mindenki csak a saját dolgával törődött. Kergették a tudást, és azon gondolkodtak, hogyan adhatnák tovább. De aztán, mikor Karpenáék gyermeke megszületett, Éva meghalt, és Kristóf összetört. He? Hogyhogy a karpenások nem ilyenek? Láttál te már karpenást olyankor, mikor elveszít valami számára igazán fontosat? Persze, hogy nem. Kevés dolgot engednek magukhoz igazán közel, de azért kitartanak az utolsó leheletükig, képesek kockára tenni az életüket újra, meg újra. Hehe. Igazad van, nem így tűnik. Mert csak akkor teszik meg, ha muszáj, nem forrófejűek. Ebben különböznek a ferfexesektől. De csak sorjában. Szóval.
Kristófot nagyon megviselte a dolog, de nem maradt magára. A kötelék ekkor lett igazán erős? látod, ez az igazság. Egy iskola, nyolc ember. Ezért lett a Martion az, ami.
Ferfex, Karpena, Terezin és Sólyomszárny tervezték a kastélyt, Lorton, Neredin, Keresztes, és Karpena Katalin, pedig vigyáztak a gyerekre, és összegyűjtötték a tudást. A legnagyobb gondjuk az volt, mire elkészült az iskola, hogy hogyan tanítsák a diákokat. Lilla vetette fel, hogy négy ház legyen a négy fő irányvonal, és Kristóf szívesen adta Éva tükrét, legyen útmutatója a fiatalságnak. Érted ugye? Utak, és útmutató, de az utak haladnak egymás mellett, keresztezik egymást. Nem is hinnéd, hogy a Lelkek Tükre milyen erős varázstárgy, igaz? Aztán helyet választottak. Kristóf rajongott a különleges alagsorért, melynek ablakai vannak, hogy a zord falak közé odalent is besüt a fény. Sándor és Krisztina nem akartak messzire kerülni egymástól, hiszen tudod, rokonok voltak, így Nóra és Farkas birtokba vette a harmadik szintet. Nóra kívánsága volt, hogy a két kis torony az ő diákjainak szállása legyen, Farkas az egyik nagy tornyot választotta. Lilla szerette volna a másik első tornyot, de egyébként nehezen döntött, Trisztán pedig kihívást akart. Végül kitalálták, milyen furfanggal valósítsák meg vágyaikat. Így lehet, hogy a tükör az elsőn engedi be a lortonosokat, de kénytelenek azonnal felfelé trappolni, és a hálókhoz még-még, egyre jobban, csak fel. Vidám, igaz? Lilla mindig nevetett ezen.
De hát... látod, azt mondtam az imént, hogy a karpenások ilyenek, a ferfexesek meg olyanok. Ostobaság volt, nézd el nekem. Mert nem igaz, hogy az egyik ház csak ilyen, a másik meg csak olyan, ha valaki venné a fáradtságot, hogy igazán belenézzen Éva tükrébe, ott látná mind a négyüket, ahogy egymás mellett állnak, s amelyikük akkor a legközelebb érzi magához a szemlélődőt, előre lép, megmutatja magát. Ó, persze, vannak olyanok, akik tulajdonságaikban messzemenőkig hasonlítanak valamelyik alapítóra. De a legtöbb embert, főleg, ha még gyerek, kinek formálódik a jelleme, nem lehet néhány érték alapján beskatulyázni. Hogyhogy minek vannak akkor háza? Látom, nem használod az eszed. Mert valami rendszer mégis csak kellett, a diákok nem alhattak kényükre-kedvükre akárhol. Ők jónak találták így, mert hitték, mindegy, hogy a szobád egy torony tetején, vagy az alagsor mélyén van.
Vagy például?azt hiszed, hogy csak a lortonosok kíváncsiak? Fészkes fenét! Mind az? csak amíg a lortonos kérdez és kérdez, addig a neredines utána jár, olvas, a karpenás meg végig gondolja, netán kipróbálja, a ferfexes meg megkeresi, megbeszéli. Általában persze. Láttam én már szómenéses karpenást, és hallgatag lortonost. De ínye már! Tereled itt a témát, és elfelejtem, mit akartam. Lortonos vagy, mi? Nem? Eh?
Szóval. Azt mondtam, nyolcukról szól a történet. Lássuk hát. Elkészültek hát mindennel, s megnyitott az iskola. Nem kevés diákja volt már akkor sem, pedig veszélyes idők voltak azok. Boszorkányüldözések, meg minden. De az iskola biztonságos hely volt. A megnyitás első évfordulójára tervezték Lilla és Trisztán esküvőjét. Gondolom, nem kell részletesen elmesélnem, mi történt. Mikor Zsigmond párbajra hívta? Mi? Te tényleg nem lehetsz lortonos. Zsivány Zsigmond. A maróti vásáron látta meg Lillát, és beleszeretett a szépségébe, a tehetségébe, a tudásába. Akarta őt, mindenáron, és nem törődött bele, hogy Lorton Trisztánt választotta. Terezin nem mondott nemet, hiszen túl becsületes lovag volt ahhoz, és ez lett a veszte. Nem hiába hívták Zsiványnak azt a fickót, sötét lelkű egy alak volt? és hiába jött Terezin szelleme vigyázni az ő Lillájára, Lorton bánata végtelen volt. Sokat volt Kristóffal az utolsó hetekben, de az ő kitartásából sem tudott erőt meríteni. Így lett esküvő helyett temetés. Farkas ezek után még jobban odafigyelt, hogy az összetartás igazi, és szoros legyen. Sándorral és Kristóffal átvették a védelmi posztokat, ami eddig Trisztán dolga volt, és ő segített nekik, igen sokat. Az asszonyok vezették az iskolát, és nevelték a gyermeket. Tudom, azt gondolják, Kristóf nem törődött vele. Pedig csak sok dolga volt. Mégsem mulasztott el egy estét sem, mindig bement hozzá.
Nehéz idők jöttek aztán. A kastély tovább bővült, de Ferfex, Neredin és Karpena nem lélegezhettek fel, összeesküvésről suttogtak a környéken. Négy év telt el viszonylagos békében, mikor vérfarkasok támadták meg az iskolát. Nem maguktól, hanem Zsigmond bérelte fel őket, de ezt akkor még nem tudta senki. Krisztina vadászni ment, de mikor meghallotta a vonyítást, rohant vissza, az iskolához, menteni a diákokat. Bizony, így volt. Kóborló egy pillanatra sem tágított mellőle, de még ez sem volt elég. Sikerrel járt ugyan, a gyerekek elérték a kastélyt, de az összes bestia rávetette magát. Végül csak Sólyomszárny és Ferfex tudták szétkergetni őket. Már akkor látták, hogy nagy a baj, és Nóra sem mondhatott sok jót. Egyértelmű volt, hogy Krisztina megfertőződött a likantrópiával, de kérdéses volt, hogy fel tud-e kelni valaha. Egyik karja, és a lábai is súlyosan sérültek. El sem tudod képzelni, mit érzett, mikor magához tért. Bátor, harcos asszony volt, ereje teljében, s gyűlölte a gondolatot, hogy ezek után nem támasza lesz az iskolának, hanem nyűgje. Meg akart halni. Farkas és Sándor mindenáron le akarták beszélni, de hiába. Végül Trisztán szellemét hívatta, és úgy döntött, nem lép át a megnyugvás kapuján, visszajön, hogy segíthessen ő is. Ferfex kedvéért. Ő nem mindhalálig volt hű, hanem azon túl is.
A legfurcsább az volt, hogy a vérfarkasok eltűntek, mintha nem is lettek volna. Az iskolában sem előtte, sem utána nem ítélték el azokat, akik esetleg likantrópok voltak. Talán ez volt a baj. A Martion kemény szikla maradt a boszorkányüldözések és hatalmi harcok viharában.
Két évig olyan feszült volt a nyugalom, hogy mindenki tudta, egyszer felrobban majd a világ. Mesélhetnék neked ezekről az évekről is, hiszen sok dolog történt, de látom, mi érdekel igazán. Én azt gondolom, ostoba dolog volt Zsiványtól, hogy ennyit várt. Mert ő volt, persze. Tudtad, hogy nem is volt mágus? Ó, bizony. De tudta, hogy léteznek, és mert nem kaphatta meg Lillát, bosszút akart állni rajtuk. Fekete mágusok már akkor is éltek, akik gyűlölték, hogy megépült a Martion. Így az ifjoncoknak más lehetőségei is nyíltak, nem csak akkor tanulhattak, ha elszegődtek egy vándor mágushoz. Ilyenekkel vette körbe magát, és előásta Könyves Kálmán régi hirdetményét, miszerint ?varázslók, pedig nincsenek?. Őrült fejével eldöntötte, hogy ő majd tesz is erről. Hogy ezt honnan tudom? Még nem mondtam el? Ejnye, öregszem? szóval eltelt az a két év. Egy délután lovasok támadtak az udvaron pihenő diákokra. Az egyiket felkapták, és a többiek nem tudták kiszabadítani. Aztán megérkezett Ferfex, Karpena és Sólyomszárny, szintén lóháton. Lecsaptak a támadókra, és mentették a diákokat. Észre sem vették, hogy Sándor elszakadt tőlük. Megátkozták a lovát. Nem esett kétségbe, alakot váltott, hiszen tudod, ő képes volt rá, és sólyomként menekült.
Nyílvesszővel a mellkasában zuhant be a kastélyba. Nem volt ereje már visszaváltozni sem. Aztán visszatért szellemként, és mindenki nagyon meglepődött, hiszen ő ellenezte legjobban, hogy Krisztina visszajöjjön, és mindig azt mondogatta, nem helyes, hogy vannak, akik szellemként itt ragadnak. Ő mégis, megtette, annak ellenére, mennyire helytelenítette a dolgot. Hogy miért? Elmondta a többieknek, hogy Zsigmond lőtte le, ő vezette a támadást, és még valamit. Hogy felismert két vérfarkast azok közül, akik megtámadták Krisztinát. Nóra és a többiek fájdalma nagy volt, Sándor elvesztése miatt, de már tudták, mivel, pontosabban kivel állnak szemben. És az ilyesmi mindig erőt ad.
Innentől kezdve folyamatos harcok dúltak. Azok a mágusok, akik tehették, az iskolában húzták meg magukat, és bizony keményen küzdöttek érte. Az alsó szint hamarosan tábori kórházzá alakult. Hiába tartották magukat keményen, Zsigmond gyűlölete nem tört meg. A helyzet kezdett tarthatatlanná válni. Nóra azt mondta akkor, hogy ismer valakit, aki segíthet, de ahhoz el kell mennie Erdélybe, és nem tudja, mikor, és milyen eredménnyel tér vissza. Kristóf és Farkas kérték, hogy induljon minél hamarabb. S tették ezt két okból. Tudták, segítség nélkül felőrlődnek? és azt akarták, ha elbuknak, maradjon valaki, aki képes lesz mindent újra kezdeni. Kristóf kérte Nórát, hogy vigye magával Zsoltot, a fiát, de ő nehéz szívvel elutasította. Nem tudom, hová ment, nem mondott róla mást, csak annyit, ez egyedül az ő útja. Egy csillagtalan éjszakán hagyta el a kastélyt. Immár három szellem, és három élő állt csak a Martion élén. Én mondtam nekik, hogy Zsigmond rossz színben akarja feltüntetni az iskolát, fogást keres rajta, hiszen egyre csak fogyunk. Nem tudom, átgondolták-e ezt, de végül is mindegy volt. Legalábbis akkor ezt hitték, és sokáig én is.
Borzalmas idők jöttek, kiráz a hideg, ha visszagondolok rá. Nóra már több mint három éve távol volt, mikor megtörtént az a szörnyűség, amire senki sem számított. Egyik reggel Katalin késett, és mikor Kristóf érte indult, és kinyitotta az ajtót, megfagyott bennünk a vér. A szelleme állt szomorúan az ajtó előtt, előre nyújtott kézzel. Talán a kilincset akarta megfogni, hiszen az élet emléke még olyan friss volt. Odalebegett Kristóf elé. Ha tudott volna, akkor biztosan sír. Nem értettük, hogy halhatott meg, hiszen este még minden rendben volt. Aztán elmondta. Elmondta, hogy Zsolt nagyon kezelhetetlen lett az utóbbi fél évben. Ami nem is volt csoda, hiszen a feje tetejére állt körülötte a világ, de mi semmi különöset nem tapasztaltunk. Katalin akkor elmondta, volt, hogy ütötte, rúgta, de ő nem akarta megnehezíteni Farkas és Kristóf dolgát. Azt mondta, Zsolt az előző napi vacsoránál furcsán viselkedett, sunyin, mint nevetgélve motyorgott, és nézte, hogy eszik Katalin. Amikor pedig megitta a borát, nevetgélve elszaladt. Nem gondolt még akkor semmi rosszra, csak a szokásos csínyekre, de mikor reggel felkelt, és meglátta a testét az ágyon feküdni, szörnyű gyanúja támadt. Látod, ő nem direkt jött vissza, de az élni akarása még a halálnál is nagyobb volt. Szólt az egyik szolgálónak, és mikor az abbahagyta az egyik remegést, felmentek Zsolt szobájába. Az ágya érintetlen volt, így átkutatták a holmijait. Mérget találtak a játékai között, ahol a gyógynövényes fiolákat tartotta. A szolgálólány holtra váltan mondta el, hogy előző este Zsolt kivette a kezéből a tálcát, és ő tálalta fel nagynénjének a vacsorát. Tizenkét éves volt, és egy jóravaló, csendes fiú, az utolsó időket leszámítva. Nórát igen szerette, talán az ő hiányát nem tudta feldolgozni, de ez a legképtelenebb rémálmainkban sem merült volna fel. Kristóf onnantól kezdve látni sem akarta. Megmondta mindenkinek, hogy ha elment, ne keressék, ha megtalálják, zavarják el. Elvonult az alagsorba, és nagyon keveset láttuk.
Farkast nagyon megviselte mindaz, ami történt. Az egység, amiben annyira hitt, elveszett, az egész zűrzavar egyenként őrölte fel őket. Az ostromnak, pedig nem volt vége. Kristóf nélkül kínkeserves egy hónapot vészeltünk át. Végül megkereste Farkast, nagyon le volt fogyva és nagyon elszántnak látszott. Elvonultak ketten, én nem tudom, mit beszéltek, de végül odajöttek hozzám, és a kezembe adták a kulcsokat. Miért nézel így? Ó. Nem mutatkoztam be. Hajnal Jeremiás vagyok, a Martion építésze, Karpena Éva apja? Így már érted, igaz? Szóval ideadták a kulcsokat, és azt mondták, bármibe is kerül, várjam meg Nórát, és adjam át neki ezeket. A leghűségesebb követőikkel beszéltek aztán, és Nádasdy Leventével, aki Trisztán barátja volt. Ha többet akarsz róla tudni, kérdezz egy lortonost. Mind elhagyták a kastélyt. Én fent voltam, az egyik toronyban, és próbáltam megtudni, mit akarnak. Nem láttam sok mindent, de az a kevés nem sok jót sejtetett. Végül Nádasdy visszatért, pár lovaggal. Elmondta, Kristóf és Farkas milyen vakmerően őrült tervet eszeltek ki, hogy elpusztítsák Zsigmond seregének jó részét. Sikerrel is jártak, de egyikőjük sem élte túl. Tudták ezt előre, rájöttem persze, de én azt sem tudtam, mihez kezdjek. Persze a négy szellem nem hagyott cserben, és maradt még akarat az emberekben a harchoz, de négyük nélkül porszem voltunk csupán. És mégis, azt kell mondjam, Kristóf és Farkas megmentették a Martiont. Az ostrom pár napra abbamaradt, és utána is csak annyira folytatták, hogy érezzük, nem engednek terveikből. Két hétre rá érkezett meg Nóra, nem tudom, mit hozott magával, de ellenségeink fejvesztve menekültek. Főleg Zsigmond persze, hiszen a serege nélkül gyáva volt, mint a nyúl. Mielőtt észbe kaphattam volna, Nádasdy a bajtársaival meg utána. A hírnökei hamarosan visszatértek. Elmondták, hogy Zsigmond elmenekült, de Levente állhatatosan követte. Később tudtam meg, hogy évtizedeken keresztül kutatott utána, és végül, mikor megtalálta, elbukott, de Zsigmond is meghalt.
Be kell valljam, soha nem tudtam meg, kik segítettek, hogy vége legyen ennek a háborúnak, mert Nóra a kastélyba csak egyedül érkezett. És én nem tehettem mást, minthogy elmondtam, mi történt, amíg távol volt. Mélységesen megrendült. Minden áron Zsoltot akarta látni, de én nem tudtam, hol lehet. Ő osztotta azt a sejtésem, hogy Zsigmond többet ártott, annál, mint amit mutatott. Azt mondta, hogy Krisztina, Sándor és Katalin halála ugyanolyan cselszövés lehetett, mint Trisztáné, hogy összetörje mindazt, amiért a négy alapító harcolt.
Ezek után csak pár elszánt csapat maradt, akiket fel kellett számolnunk, hogy újra béke lehessen. Fájdalmas, és keserű béke volt, és évekbe tellett, hogy elérjük. Az egyik csapat élén én magam indultam. Halálos sebet kaptam. Nóra sem tudott megmenteni. Semmiképp nem akartam szellem lenni. Azt kértem, hogy rejtse el valahol a mágikus képem, hogy amit tudok, el ne vesszen, és hogy ne kelljen elhagynom életem főművét, még ha csak lenyomatként is maradok. Megígérte, hogy megteszi ezt értem, és hogy megtalálja Zsoltot, és kideríti, mi történt. Valószínűleg az utóbbival kezdte, mert mikor a képem elkészült, ő már nem élt. Fogalmam sincs, miért várt ennyit. Azt mondták, volt valami titkos szobája, és azzal volt elfoglalva. Na persze. De azért arról gondoskodott, hogy úgy kapjak helyet, hogy meg ne találhasson senki, csak én találhassak meg másokat. Ami engem illet?
Hé! Várj, hová mész? Hogyhogy csak rájuk voltál kíváncsi, rám nem? Ebadta kölke, hát ezért nem éri meg beszélnem veletek!

Mahó Emma vagyok, hetedéves neredines. A titkos szobámban ülök, talán ez volt Nerediné valaha, ha ugyan volt neki. Sok haszontalan feljegyzést találtam itt, gondolom, azt hagyták itt, ami már felesleges volt, de nekem tökéletes kis zug. Az öreg Hajnal Jeremiással a második emeleten találkoztam, és mindent leírtam, amit elmondott. Hogy mi igaz, és mi nem, nem tudom. Próbáltam bizonyítékokat keresni arra, amit Karpena Zsoltról mondott, de csak annyit sikerült megtudnom egy másik festménytől, Nóra komolyan hitte ártatlanságát. De a festmények sokszor megbízhatatlanok, az egyik például azt mondta, hogy a neredinesek szobái zöld pöttyösek, piros masnikkal.
Mégis úgy döntöttem, leírom, amit Jeremiás mondott, mert sokat kerestem a képét, de sehol nem találtam, és vele sem találkoztam újra. Pedig maradtam volna, de akkor éjjel már rég elmúlt tizenegy óra, és prefektusok beszélgetését hallottam, nem maradhattam hát tovább.
Talán valakinek lesz elég ideje arra, hogy megtalálja őt, vagy szavainak igazságát, és megtudja, Nóra elmélete helyes volt-e.

1937.

Olvasták: 1807