A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.
Nem: Férfi
Életkor: 21 (születésnap: január 04.) Testalkat: Magas, igen csontos alkat, ám sikerült magára szednie egy kevés izmot. Vonások: Hétköznapinak semmiképp sem nevezhető, határozottan androgün. Szem: Talán kék, talán zöld, talán szürke, halvány, és szinte világít. Haj: Hosszú, egyenes, koromfekete zuhatag. Általános öltözet Fekete, vörös és fehér, ez az általános színkészlet, még ha időnként ki is egészül ezüstszínnel vagy arannyal. Legáltalánosabban bőrnadrágban látni vagy fényes fekete anyagokban. A stílus neve: hátborzongató. Első benyomás, kisugárzás A napkorong már rég eltűnt a horizonton, az utcai lámpák sorban gyulladnak fel. Ráérősen sétálsz a buszmegállóba, mindenki siet valahova. Nézed a szembejövők arcát, majd hirtelen megtorpansz. Megállsz, kihúzod a lejátszó dugóját a füledből, és hátrafordulsz. Még épp látod elsétálni azt a fekete ruhás alakot. Esküdni mernél, hogy pont rád nézett. Vastagon, feketével kihúzott szemek, hófehér bőr, égő tekintet. A neveden szólított, téged hívott. A hideg futkos a gerinced mentén, az oxigéned is megfogyott, mégis teszel egy lépést arra. Már nincs ott, eltűnt. Megrázod a fejed, nem érted, mi történt. A füldugó visszakerül, tovább sétálsz, de az agyad egy eldugott, hátsó szögletéből álmaidban visszatér a férfi. | ||
Leírás        9 év, 22 kg
"Vannak éjszakák, amelyek után nevet kellene változtatni, olyannyira mások lettünk."/Emil M. Cioran/ - Mássz mellé az ágyra. Azt mondtam mássz, te mihaszna! - Durván az ágyra lökött. Nem mentem magamtól. Sohasem tettem. - Úgy, jó. Ceci, helyezkedj szembe vele. Ne kelljen kétszer mondanom! - Haragos volt, mindig haragos, mikor lecsúszott fél üveggel is abból az olcsó, színtelen mosogatóléből. A vacak minőségű kamerát igazgatta. Egy láb ki, másik láb kitámaszt. Hogy remekül láthassanak minket. - Csak hajolj oda. Hajolj oda! - Gyorsan elveszítette a türelmét. Cecil fejét az ölembe nyomta. Kiabáltam. Berekedtem. Talán élveztem. 15 év, 39 kg
"Látsz engem sírni? Nincs semmim, így nem is vagyok a rabja semminek. Nincs semmi dolgom, így semmi nem tesz a szolgájává."/Christopher Moore/ - Soha többé ne merészelj így beszélni velem. Megértetted? Megértetted, de undorító, mocskos kurva?! - Alkoholbűzös szájából nyál fröccsent az arcomra. Csengett a fülem, sajgott az arcom. Minden légvétel úgy szúrt, mint futás után a fagyos, téli hajnalban. A szememet könnyek égették. Volt benne annyi mágia, hogy megvédje magát tőlem. Pedig az Atyára esküszöm, kiszívtam volna bűzös, fonnyadásnak indult testéből az utolsó csepp életet is! - Nagyon jó. Én is így gondoltam. Ezt pedig magamnál tartom, és többé ne is gondolj rá. - Elvette tőlem a láncot, amit anyám holmijai közül szereztem. Becsben tartottam, magamnál hordtam. Odalett, nem volt többé. Aznap este sírtam utoljára. 16 év, 45 kg
"Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra."/Charles Darwin/ - Drágám... mi bánt? - gyönyörű volt, éteri. Egy angyal arcával, egy ördög szavaival. - Gyere, kedvesem, vigyázok rád. Teheséges fiatalember vagy te. - Nem kellett sokat gondolkoznom a terven. Egyszerűségében nagyszerű. Szolgálni és szolgáltatni, majd hasonlóvá válni. 21 év, 55 kg
"Nem tudjuk, hol és mikor vár ránk a halál, így inkább nekünk kell várnunk rá. A halál tudatos várása növeli az egyén szabadságát. Aki megtanulta az állandó szembenézést, már nem lehet többé gyáva. Aki megértette, hogy a halál nem az ördög mesterkedése, a gonoszságokkal találkozva többé nem szenved úgy, mint azelőtt. Az élet: szolgálat, a halál: felszabadulás."/Georg Klein/ A vég volt a kezdet. Illat sosem volt még olyan átható, szín még sohasem volt olyan gyönyörű. Vér még soha nem volt ilyen tápláló. A halál sosem volt még annyira élet. 24 év, 55 kg
"Az rabszolga igazán, aki szabadnak hiszi magát, holott nem az."/Johann Wolfgang von Goethe/ - Miért kísértesz? - Az elfehéredő arca megnyugtatott. A bütykei, ahogy a karfát szorongatták. Még mindig az a mocskos, dagonyázó disznó, mint régen. Csak én változtam. A fülébe suttogtam átkaimat, a szemében rémület ült, a szíve túl hevesen dobogott. Tudtam, hogy nem lesz rá gondom többé. Könnyedén megtaláltam Őt. Azt kérdezte, hogy szabad lesz-e most már, és én csak mosolyogtam rajta. Szabadság, micsoda illúzió. A jövő
"A szabadságunk csak azt jelenti, hogy többé senki sem felelős a sorsunkért."/Moldova György/ | ||
