„Jerry, a Búgócsiga, a Vörös Ördög, a Láng, az Édességfaló. Martionban ő volt a nagy eltűnő művész: az első és a második évet itt töltötte, majd elment külföldre, majd ötödévtől megint Magyarországon tanult. Nem volt végig a Karpena ösvény diákja, de elég mély nyomott hagyott mindenkiben, de a legmélyebbet talán a társalgóban lévő hűtőben, Aleaban: elképzelhetetlen sok alkalommal téblábolt előtte, és különféle édes nyalánkságokért kuncsorgott. Ennek köszönhetően drága hűtőnk pedig néha elárasztotta répával az egész helyet, meglehet azért, mert már neki is sok volt az a töménytelen mennyiségű cukor. Őrült egy csaj, azt hallottam, hogy most a Csontváryn tépi az emberek idegeit, különféle érdekes ruhakölteményeivel, meg a mások nyakába való csimpaszkodással.” - Koltay Roland, König hallgató

„Először igazán szimpatikus volt. Elég sokszor jött az üzletbe, beszélgetett velem, meg a vásárlókkal, mondhatni már vonzotta be az üzletbe az embereket, csak egyszer a leltárazásnál feltűnt, hogy hiányzik egy-két játék CD. Aztán az is elég érdekes momentum volt, hogy pont azokon a napokon váltak köddé, mikor ő bent járt. Rá is kérdeztem tőle egyszer, hogy van –e valami köze a dologhoz, ekkor bevallotta tettét, és azt mondta, kifizeti a kárt. Nos… azóta is rendszeresen jön, mosolyog, jól elbeszélgetünk, de nem fizet, és még mindig folyton tűnnek el a dolgok. Igazából, már én állom helyette, nehogy a főnök megtudja, mert amúgy olyan kedves lány… vagy inkább én vagyok pali madár?” – Ligeti Előd, XY számítástechnikai bolt alkalmazottja

„Hogy mondjak valami emlékezetes Jerryvel kapcsolatban? Egek, iszonyat sok hülyeséget csinált, szinte a vérében volt, hogy kihágja a szabályokat, de ha választanom kell egy helyzetet, amit sose felejtek el, akkor ez lenne: tök átlagos tavaszi nap volt, a többiekkel épp kint voltunk Maróton, mikor láttuk, hogy Jerry visítva menekül ki a Czukorkából. Azt hittük, hogy már a bolt tulajdonosa kergeti, mert el akart csenni egy muffint, vagy valami, de mint kiderült, egy méhecske szállt a fagyijára, és ettől rezelt be. Innentől kezdve már tudtuk, hogyha le akarjuk állítani Jernét, akkor elég, ha zümmögő hangot hallatunk, máris visszatér a béke és a nyugalom a köreinkbe. Jókor légy jó helyen – és, megtörtént!” – Orosz Lilla, Kormon hallgató

„Jó dolog, hogy ő eljön velem az Állatkertbe. A többieket már nem tudom elhívni, mert ők nem akarnak ott maradni nyitástól zárásig, amit persze valahol megértek, de… nekem, csoró, hontalan diáknak elég drága ám a belépő jegy oda! Hát akkor élvezzük ki már minden percét, amit az állatok között tölthetünk! Ott az oroszlááán, meg a farkaaas, és a drága rókamangusztaaa… jó, jó, mesélek Jerryről. Tehát, egy alkalommal ő is besokallt, vagyis gondolom eléggé haza akarhatott menni. Én épp az állatsimogatóban vakargattam az egyik tök aranyos kecske fejét, mikor közölte, hogy vérállat felvonulás van a Hősök terén. Nekem se kellett sok, úgy sprinteltem ki az Állatkertből, mint egy megveszett, de mikor odaértem, hát, nem volt ott semmi. Persze, mikor kérdőre vontam, akkor bevallotta, hogy hazudott… majd meghívott egy fagyira. Borzasztó, hogy nem tudok rá haragudni! Amúgy pedig vele szoktam még karaoke-zni járni, vígan vernyákolunk végig egy-egy számot. Egyszer már volt, hogy megkértem, segítsen nekem pénzt szerezni: ő énekelt, én pedig gitároztam Budapest egyik aluljárójában. Tök jó kis pénzt összeszedtünk, de ő nem kérte el a maga részét, mert azt mondta, tök jó buli volt, az ilyesmit bármikor megcsinálja ingyen. Nos… ezt jó tudni.” - Rónai Fülöp, Csontváry hallgató

„Ó, hogy a csaj, akinek mindig egy nyalóka lóg ki a szájából? Jernének hívják? Szerencsétlen. Aham, tehát mondjak róla valamit. Hát, mivel én is elég sokat járok a Határtalanba, így sokszor összefutunk. Már lejátszottunk egy-két menetet, néha egymást segítve, néha egymást aláásva… eléggé jól tolja a játékokat. Ijesztően jól, ahhoz képest, hogy csaj. Nem, nem vagyok szexista, de hogy egy lány többször is megverjen a kedvenc játékomban, az azért néha siralmas érzés. Főleg, mikor utána sátánian mosolyog, majd közli, hogy legközelebb talán hagy győzni. Egy ilyen után az ember tényleg nem tudja, hogy a csaj most tényleg mindent beleadott, vagy csak a lelki békém érdekében engedte át a nyerést. Borzasztó.” - Hamvas Elek, ELTE-BTK hallgató

„Nem érti meg, hogy sose fogok megbocsájtani neki. Akármit csinál, akármennyire próbálja megtörni a közöttünk lévő falat, sose lesz jobb a kapcsolatunk akármennyire teper. Utálom, hogy neki mindent elnéznek, egy mosolya után mindenki örvendezik, én pedig… mindig csak az ő hülye árnyékában maradok. Az övében, és az ikrekében. Mert Jerne az energia bomba, Tomi ugyanez, csak fiúban, Amira az állandó betegeskedéseivel vonta magára szüleink figyelmét, de velem mi lesz? Áh. Bálint felejthető. Hát, menjetek a fenébe.” - Szikszay Bálint, Martion Mágustanoda diákja

„Kerüld el. Messzire. Ha kedves az életed, akkor amint meglátod, menekülsz. Megpróbál behálózni a mosolyával, meg a látszattal, hogy ő csak egy ártalmatlan, dilis kiscsaj, aki szeret téged… de nem az. Egyáltalán nem az. Komolyan, szerinted miért került a Karpenába? Nem, nem azért, mert volt egy orbitálisan ocsmány macskája, amivel a frászt hozta az emberre. Nem. Jerne egy iszonyatosan kis számító, manipulatív kisasszony tud lenni, ha nagyon akar. És ha nem figyelsz, már az ujjai köré csavart. Ó, azt mondod, hogy túl sokat látok belé? Könyörgöm, mit mond neked az, hogy engem választott a fogadott bátyjának? Semmi jót.” - Bárkay Sebestyén, Kormon hallgató

„Utálom, hogy ötletek terén kifogyhatatlan! Olyan ruhákat alkot, hogy leesik az ember álla, mintha a múzsa folyamatosan ott csücsülne a vállán, és suttogná a fülébe az ötleteket. Lehet, abban a nyalókában van valami, amit folyton eszik… de néha már annyira furák azok a cuccok, hogy elgondolkodom: igen, érdekesek, de lesz olyan, aki fel meri őket venni az utcára is, Jerryn kívül?” - Kerekes Hanna, Csontváry hallgató

„Kevesebb kíváncsi embert láttam nála. Ha valamivel felcsigázzák, hogy érdekes, és neki tuti tetszene, akkor bizony elég sok mindent megtesz annak érdekében, hogy a dolog után járjon. Vonzza a kaland, meg az izgalom, bár annyi leleményesség van benne, hogy ne egyedül vágjon neki, mindig van egy hátvéd és egy előkutató a csapatban… nehogy már egyedül kapják el, bár itt inkább arról van szó: nem engedheti meg magának, hogy fülön csípjék. Rontaná a róla kialakított képet.” - Papp Róza, Mráz Kálmán Internátus hallgatója

„Ez a csaj a jég hátán is megél. Először azt hittem, hogy az a tipikus, városi leányka, aki visít, amint meglát egy pókot, de nem… jó, a méhek hasonló hatást váltanak ki belőle, de a többi bogárral nincs baja. Ott röhögtünk, mikor fogott magának egy imádkozó sáskát, és elnevezte Elliotnak. Igazából az is meglepett, hogy mikor egy kisebb csapat lejött hozzám vidékre, akkor ő is vígan hozta a kis hálózsákját, meg lelkesen segített a ganajozásban… már amennyit tudott, amilyen kis törékeny, elég hamar elfáradt, bár mivel kissé makacs, máris keresett magának valami mást, amivel kiveheti a részét a munkából. Elég vicces volt, mikor elhatározta, hogy ő most megfürdeti a malacokat. Szerintem a végeredmény egyértelmű: egy-null a malacok javára, de inkább kettő, mert Jerry is olyan mocskos lett, hogy szép volt nézni. De az is egy vicces nap volt. Ha vele találkozom, mindig röhögök valamin.” - Molnár Áron, dragonológus

No de hol találod meg Jerryt?
Szinte bárhol, előszeretettel tűnik fel a legváratlanabb helyeken. De hol fordul meg gyakrabban? Egyrészt a Csontváryban, elvégre valamikor tanulni is kell. Ezen kívül előszeretettel veri el a pénzét a Határtalanban, ami miatt néha befigyel egyszer-kétszer egy kis anyagi probléma, de végül mindig megoldja. Hatalmas édesszájú lévén előszeretettel támadja be a cukrászdákat, a kis potyalesőnek néha sikerül a bájos tekintetével kikönyörögni egy-egy nyalánkságot, de persze többször válik ő is fizető vendéggé. Számítástechnikai érdeklődését az XY számítástechnikai boltban éli ki, ahol már nem egyszer használta ki az ottani pultos fiú jóindulatát. Természetesen otthon, budapesti kis lakásában is meg lehet találni, de leginkább akkor, ha már eleve vendége van, vagy épp valami beadandóval szenved. Nem egy otthonülő típus.