|
|
Nem: Nő
Életkor: 33 (születésnap: május 04.)
Testalkat: Alacsony, vékony, talán kissé törékeny is, de ne tévesszen meg a látszat.
Vonások: Szabályos, szépvonású arc, de az a mosoly, van benne valami cinikus.
Szem: Nagy, jegeskék szemek, sűrű, sötét szempillákkal.
Haj: Hátközépig érő sötétbarna, majdnem fekete.
Általános öltözet
Testhezálló felsők, csinos ingek, olykor még egy nem dioptriás szemüveg is előkerülhet, fő a professzionális látszat.
Első benyomás, kisugárzás
Ránézel, és tudod hogy valahonnan ismerős. Ez a sunyi pillantás, és hogy az a nyomorult tablet ki sem esik a kezéből. Ha egy étteremben látod, egyedül ül, egyedül a tabletével, akkor az étterem vezető a sarokban a fogát szívja. Ha kocsmában, akkor a bárpult az ő felségterülete, a koncerteken az első sorban, az ajtó mellett látni. Tehát láttad már, az igazi nevét talán nem tudod, de a hozzá tartozó honlapot ismered, és csak reméled, hogy nem rólad szól a következő cikk.
| |
Leírás
-B. Irónia? - szólította meg egy férfi a gondolataiba elmerült lányt. Nia felnézett a laptopjáról és megkavarta kétszer a capucchinoját.
-Minden attól függ, hogy ki kérdezi - válaszolta kimérten és a kávéjába kortyolt. Egy kicsit elhúzta a száját és néhány másodpercig újra a számítógépének szentelte figyelmét, ahogy pár sort legépelt.
-Csatlakozhatok? -próbálkozott újra a férfi és megigazította szemüvegét.
-Szabad ország, szabad szék - jött a kimért válasz, de a lány most már lehajtotta a laptop képernyőjét, és felmérte, kivel állhat szembe. - Kitalálom. Nem tetszett amit a... -megfigyelte az élére vasalt nadrágot és a gondos csomóba kötött, tűvel rögzített nyakkendőt - az újságjáról írtam.
-Ellenkezőleg. Állást ajánlanék önnek nálunk. Lehetne egy saját rovata úgy, hogy a blogját sem kellene hanyagolnia, természetesen.
-Minden attól függ... - ismételte meg a lány, miközben félretolta a csészéjét. - Mit gondol, mennyiért adnám el a lelkem?
-Higgye el, Irónia... Tényleg ez a neve? Muszáj ezt használnom? - Mikor látta, hogy válasz nem érkezik, a férfi lemondóan legyintett és folytatta - Higgye el, meg tudnánk állapodni...
-Nos... nyűgözzön le. - válaszolta a lány, és egy névjegykártyát húzott elő az aurájából. - De nem egy rossz kávé mellett. Hívjon fel a jövőhéten. A túloldalt most tartanak egy kiállításmegnyitót, Nekem pedig ott a helyem.
Felállt és táskájába csúsztatva a laptopot a pulthoz ment, hogy rendezze a számláját, majd elhagyta a kávézót egy zavart pincért és egy még zavartabb üzletembert hagyva maga mögött.
Bánki Holló Művelődési ház - 2014.02.05.
16+
A Kopaszi gát eddig művészetileg kopaszon álló sivárságába teremtett új kulturális központot egy találékony befektető, melynek célja a mágus ifjúságnak új teret adni a művelődésre, kikapcsolódásra.
Első ránézésre az egész egy hatalmas irodaház, melynek földszintjét - kizárólag mágusok számára látható - művházzá alakították. Ez a hely és időtakarékos megoldás elsőre talán smucignak tűnik, de számba véve, hogy a full magyar mágustársadalom alig haladja meg az ötvenezer főt, érthető, miért nem rukkol elő senki egy hatemeletes filmpalotával: nemes egyszerűséggel, bár a látvány impozáns, még ezt a három nem túl nagy mozitermet is kész csoda, ha nap nap után meg tudják tölteni. Magyar valóság, nyeljétek le mind.
A negyedik terem és az aula tehetséges amatőr vagy kezdő művészek kiállításainak ad majd helyet, és esetünkben az amatőr azt jelenti lelkes, a kezdő pedig azt, hogy még nem gondolja úgy, hogy az orrából is színtiszta művészet folyik.
A megnyitóra VIP meghívóval érkeztem, talán köze lehet hozzá annak is, hogy a fő befektetővel megosztottam azon álmomat, hogy nyílik Budán egy olyan hely, ahol valami újat is láthatunk, nem csak a csapból folyó egysíkú romantikus akciókalanddrámákat és az elcsépelt művész-celebeket.
Félelmetes, hogy annyira kényszeresen törekszenek rá, hogy újat, egyedit és formabontót alkossanak, hogy közben elfelejtik, hogy a művészet alapvető célja nem az önkielégítés... akarom mondani önkifejezés, hanem az esztétikai élmény nyújtása. Amit ők alkotnak az nem más, mint intellektuális faszverés. Ami nem baj... csak kicsit zavar, hogy mentális ejakulátumot akasztanak a falra, és elvárják hogy benyaljam... Bocs, de én ezt nem nyelem le.
Tehát többek közt ezért is volt felüdülés néhány új madárka szárnypróbálgatását néznem. Voltak köztük ígéretesek, és volt olyan, aki már most nekilátott az ételfestékek módszeres vászonra hányásának, de ígéretemhez hűen nem említek neveket egyelőre, mivel szárnypróbálgatásról beszélünk, és többnyire épp csak nagykorú alkotókról. Ezt a golyót kikerülték... ezúttal.
Összefoglalva az egészet, egy kellemes, modern, jó ötleten alapuló művelődési házról beszélünk, ami produkált egy értékelhető kiállítást és egy kifejezetten színvonalas gálát a nyitóestre. A vetítésre kerülő filmek listája a jobbak közé tartozik, próbálja kerülni a populáris nyáltenger övezte értékelhetetlen limonádékat, de egy fecske nem csinál nyarat. Meglátjuk, hogy az idő múlásával hogyan változik a Bánki, én a magam részéről garantálom, hogy ott leszek minden kiállításon, és nem megyek el szó nélkül semmilyen változás mellett.
Tehát értékeljünk:
Környezet: Világos, modern, funkciójának teljesen megfelelő, jól kihasznált, elhelyezkedést tekintve tökéletes. (****)
Kiállítás: Vegyesre sikerült, de nincs elveszve a jövő generációjába vetett hitem. (***)
Kiszolgálás: Gyors, pontos, kiváló minőség. (*****)
Filmvetítés: Minősége tökéletes, ha a film szar, arról nem a központ tehet. (*****)
Hangulat: Az enyém jó volt, de láttam ott savanyúbb arcokat, mindenki éljen az egyéni véleményformálás jogával! (****)
Így írnak akik szeretnek...
"Nia, Nia… a mosolya édes, de szavai mint penge, úgy vágnak, és ejtenek sebeket nagy és kis embereken egyaránt. A cukormentes, sőt, inkább túlságosan is csípős kisasszony hű szövetségessé is válhat, egyúttal a legigazabb tanácsadóvá, de akinek a fejét könnyen elönti a fos… az kerülje el messzire.
Általában nem ismeri fel azt a határt, ahol megálljt kellene parancsolni a szájának, így pedig könnyen kerülhetne bajba – de valami csoda folytán eddig a nagyobb gondok elkerülték, meglehet Fortuna is a kegyeibe fogadta. Mit is mondhatnék még? Ő az, aki ha feltűnik egy kiállításon, akkor a művészek behúzzák a nyakukat, a rajongóik pedig előre készülnek a nyomdafestéket nem tűrő ellenkommentek megírására, mert egy biztos: a kisasszony kiértékelései nagyot szoktak „robbanni”, köszönhetően annak, hogy blogja követőinek száma már jócskán túlmutat az 1500-on mágus körökben.
Úgy hiszem, hogy Őt csak igazságérzete vezérli, kritikáinak nem az a célja – akármennyire is meglepő – hogy a sárga földig lehordja az embereket, hanem valamiféle útmutató akar lenni az adott közeg számára. Az más kérdés, hogy nem mindig a legjobb módon fogalmazza meg véleményét." |
