Mondhatni beleszületett a tudományok világába és a pedagógiába. Mindkét szülője magántanárként dolgozott, de hát máguséknál azért ennek is jóval nagyobb divatja van azért, mint a talanoknál. Főleg akkoriban, ezzel a szakmával bőven meg lehetett élni. Így Juhászéknak nem esett nehezére eltartani egy szem fiukat, tökéletesen átlagos polgári életvitelt tudtak folytatni.

Tanulmányait egészen 12 éves koráig otthon végezte a szülei által. El lehet mondani, hogy otthonról csupa jót hozott, hiszen szülei az akkoriban még nem annyira divatos, ám szabadabb, gyermekközpontú oktatás hívei voltak. Lehet nem zseninek nevelték, de ebből későbbiekben, a Martionban sem lett problémája. Hamar sikerült alkalmazkodnia a szervezett iskolarendszerhez és a Ferfexes közösséghez. Igazi csapatjátékos volt már akkor is, a Tükör őt a legmegfelelőbb helyre osztotta ilyen téren.

Kimondottan jó érettségi vizsgáját követően az ELTE EMK-n folytatta tanulmányait, ahol is bájitaltan tanári szakot végzett, mellette pedig a TTK-n biológia minort. Akkoriban kizárólag kétszakos tanárokat képeztek ugyebár.
Sosem volt problémája a tanulás terén, sőt, kimondottan tehetségesnek bizonyult, annyira, hogy egyik professzora felfigyelt rá (meg persze még néhány évfolyamtársára) és betekintést engedett számukra a likantrópiával foglalkozó kutatásaiba. Természetesen ő is az ellenszert kereste mint, annyi más mágus. A diákok pedig örömmel segítettek a rutinmunkákban, hiszen így ők is részesei lehettek volna a nagy felfedezésnek.

Péter életét pont egy ilyen rutinfeladat változtatta meg teljesen. Nem kellett hozzá más, mint egy rosszul záró fiola likantróp vérrel és egy szerencsétlen helyen lévő vágás a férfi ujján. Az egész egy fatális véletlen volt, de miután kiderült, hogy Péter vérfarkas lett, a kutatást le is zárták. Viszont a fiatal férfit annyira nem viselte meg, helyette immár kellő motivációt kapott, hogy a tanulmányai végeztével ő maga kezdjen önálló kutatómunkába. Ehhez pedig a Tehetséggondozó tökéletes hely volt, ahol a tanítás mellett kapott lehetőséget a kutatásra, így ott folytatta a gyógymód keresését, ahol a volt professzora abbahagyta.

Jobb híján, amikor olyan eredményhez jutott, ami emberkísérletet igényelt, ő maga volt az alany. Mindig is elítélte egyébként az emberkísérleteket, sokkal humánusabb elvek szerint nevelkedett, viszont a saját bőrét nem sajnálta. 33 évesen aztán a kecsegtető értékek láttán végül kipróbálta kutatása végső eredményét is… Balul sült el. Sem a likantrópia nem múlt el, sem a tünetek nem enyhültek, sőt, inkább erősödtek. Olyasfajta kényszercselekvések alakultak ki a férfinál, amiknek csak farkas alakban kellene meglenniük. Persze maga körül nem bánt senkit, hisz megvan az ép esze, de ő maga lett a furcsa szokások tárháza és a Tehetséggondozó farkasembere.

Majdnem elbocsátották, de nem hagyhatták figyelmen kívül, hogy Péter mennyi mindent letett az asztalra, meg aztán az akkori diákok petíciót is indítottak az elbocsátása ellen (hiszen a pletyka mindig hamar terjed), tehát az állását megtarthatta. Persze azért, hogy az iskola ne lehessen nevetség tárgya, leredukálták az óraszámait. Ezt ő elfogadta, belátta, hogy ez így tényleg reális.
Otthon minden nap meglátogatja egy kirendelt gondozó, ugyanis állapota visszafordíthatatlan és vannak alapvető nehézségei, amikben segítségre szorul. Például a fürdésre borzasztó nehéz rávenni, vízbe csak akkor hajlandó menni, ha valamit át kell úszni, vagy a tóban a kacsák pofátlanok. Nem tehet róla, tisztában van maga körül a világgal, még csak el sem butult, hisz vannak kimondottan normális pillanatai.
Egyetlen igazán hosszú távú kapcsolata volt, de a hölgy elhagyta a balesetet követően. Szülei pedig már évek óta elhunytak, így egyedül van, de igyekszik a helyzetéből kihozni a legtöbbet.