A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Pivonka Dániel

 
Beosztása: a Testnevelési Egyetem hallgatója
Nem: Férfi
Életkor: 26 (születésnap: február 01.)
Testalkat: Még bőven növésben van, ezért nem zavartatja magát 165 centi körüli magassága miatt. Átlagos testalkatú, se nem kövér, se nem sovány, de alaposabb szemrevételezés után meglátszik rajta a rendszeres sportolás.
Vonások: Finomak, még inkább gyermekiek, mint férfiasak. Mosolya néha angyali… de sokszor inkább ördöginek nevezhető.
Szem: Sötétkék, miből esetek többségében ki lehet olvasni, ha rosszban sántikál – de az évek múlásával egyre jobban leplezi ezt.
Haj: Rövid szőke, de néhol már a szemébe lóg – nem mintha zavarná.
Általános öltözet
Bár nem megrögzött mániája követni a divatot, valahogy mégis van érzéke hozzá, hogy jól válogassa meg a ruháit, mi az, ami jól áll neki. Alkalom adtán sapkát, vagy kalapot hord, de teljesen jól megvan azok nélkül is. Színekben se annyira válogatós, bár biztosan nem fogod látni rózsaszín, lila, meg egyéb „nőies” árnyalatokban. Kedveli a farmerokat – mert azok sok mindent túlélnek, és bizony Daninál ez elég kiemelkedő szempont.
Első benyomás, kisugárzás
Első pillantásra sokszor elég pozitív benyomás alakulhat ki róla. Lágy, gyermekies vonások, kedves mosoly – ugyan, mi rosszat tehetne ez a fiú? Aztán meghallod a nevét, és rögtön megváltozik a hozzáállásod. Nincs olyan tanár a Martionban, akinek fülébe ne jutott volna el Pivonka Dániel híres csínyeinek története. A szöszke kisördög szinte már mindent elkövetett, ami még belefér abba, hogy ne csapják ki az iskolából – ha meg nem, akkor biztos lehetsz benne, hogy egyszer el fogja követni. A vérében van az, hogy felhívja magára a figyelmet, és általában sikerül is neki. Tegyük hozzá, hogy a drága fiatalember elég pofátlan is tud lenni, ha kérdőre vonják, akkor is van valami jó szövege, amivel kihúzza magát a csávából – feltehetőleg még ezért nem helyezték át valami szigorú, vasfegyelmet követelő intézménybe. Mások ezt úgy mondanák: „Ez a mázlista mindig megússza.”
Egyszerűbben: van aki nagyon utálja és van aki oda van a stílusáért. Az viszont biztos: gyűlöl unatkozni, tehát te mellette sose fogsz.

Leírás

Életképek

Egy
Az a tipikus eset állt elő, amit később az ember azzal magyaráz, hogy „csak két percre hagytam magára a gyereket!”. Sajnos, ilyenkor a szülők kénytelenek megtanulni, hogy az a két perc igen sok mindenre elég lehet, főleg ha egy született rosszcsontról beszélünk.
Otília aznap a barátnőivel találkozott, Diána pedig az egyik kis barátnőjéhez ment át, így aztán Dénesre maradt a két gyerek felügyelete. Ő maga meg volt róla győződve, hogy a felvigyázás nem lehet olyan nagy feladat, annak idején Diával se volt problémája – de azt nem kalkulálta bele, hogy a lány egy szelíd, nyugodt lurkó volt, miközben az ikrekre e jelzők már kevésbé voltak igazak.
Talán egy picivel hosszabb időre ment el, mint az előbb említett időtartam, csak hát beszélnie kellett a szomszéddal, mivel Danika átrúgta a pöttyös labdát a kerítésen, és a fiú addig nem volt hajlandó elaludni, amíg apja vissza nem szerzi a játékot. Így aztán a férfi lefektette a kicsiket a délutáni alváshoz, ő maga pedig elindult a nagy beszerző túrára, abban a hitben, hogy a fiúk már alszanak. Mint később kiderült, nagyon rosszul gondolta.
A labdával a hóna alatt tért vissza, és nagy csönd volt a házban – de ekkor még nem gyanakodott semmire. A gyerekek alszanak, miért lenne zaj? Ekkor hallott meg egy csörömpölő hangot a konyha felől, ahol szembesülhetett a „pusztítással” és annak okozójával. Szinte mindent belepett a liszt, mintha egy egész malom aznapi munkájának minden gyümölcse oda gyűlt volna. A borzalom közepén pedig ott ült Ő, a probléma okozója.
- Nézd apa, szellem vagyok! – rázogatta kezeit, majd hirtelen feltüsszentett.
- Dani… mit csináltál? – Dénesnek egyértelmű volt, hogy melyik fiú a tettes, ha valami rossz fát kellett tenni a tűzre, akkor ahhoz általában mindig Dánielhez volt valami köze.
- Szellem lettem! Elég fehér vagyok hozzá? – kérdezte izgatottan, majd pördült egyet tengelye körül. A gyerek egy merő liszt volt.
- Igen… fehér. Túlságosan is. Honnan szedted a lisztet?
- Jött az magától! – vigyorgott apjára, majd a férfi felé nyújtotta kezeit, aki egy halk sóhajjal kapta fel a kis rendbontót és vitte el fürdeni. Ekkor nyilvánult meg először Danika mágikus képessége, édesapja nagy bánatára.

Kettő
- De jól néz ki ez a toll! Kölcsön vehetem?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert minden, amit te kölcsönbe kérsz az sose kerül vissza a gazdájához – jelentette ki a vörös hajú srác, mire Dani csak elmosolyodott.
- Ugyan! Ez nem mindig van így, meg amúgy is, vigyázok rá! Csak most kell, az órára, utána pedig visszaadom!
- Hát… izé…
- Na!
- Jó, jó, tessék, vidd…
Egy hét múlva
- Dani, hol van a tollam?!
- Milyen tollad?

Három
- Ezt a lebőgést!
- Mi?
- Annyira látszik, hogy szerelmes vagy Edinába, hogy konkrétan az ember képébe visít a dolog.
- De nagy a szád Pivonka, ha így folytatod, akkor kénytelen leszek befogni!
- Ugyan, mivel? Amilyen szerencsétlen vagy, még az is mázli, ha egyáltalán eltalálsz az öklöddel… de asszem az nekem maximum simogatás lenne…
- Gyere ide, te… - kezdett el futni a nagyobb darab srác Dani után, aki vígan röhögve menekült el előle. A fiú igazgatói intőt kapott a rendetlen viselkedésért, Dániel megúszta, a „lelki traumára” hivatkozva. Az viszont más kérdéses, hogy vajon valójában mennyire élte meg traumatikusan ezt a helyzetet. Dani mindig jó színész volt.

Négy
- Pivonka, tudja ön hányadik alkalommal tesz látogatást az irodámban?
- Szeretek ide járni, itt mindig jó az illat, meg szeretem azt a sütit, ami a kínáló tálon van.
- Azt ne mondja, hogy azért robbantotta fel a kémia szertárat újfent, mert szereti a süteményemet!
- Nem tanárnő, ha erről lenne szó, akkor azt hiszem kérés nélkül is befáradnék.
- Ezt hogy érti?
- Hát… ön szokta mondani, hogy az ajtaja nyitva áll a diákok előtt!
- Persze, ezt értem. Mindegy. Inkább arra feleljen, hogy miért garázdálkodott már megint?
- Erre egyszerű a válasz. Unatkoztam. Nagyon.
- Miért nem figyelt akkor az órára?
- Mert un-nal-mas! Ült már be ön Regős tanár úr órájára? Nem? Akkor tegye meg, higgye el, ott csak úgy él túl, ha elalszik, vagy ha magára robbantja a termet.
- Ez akkor se megoldás a fennálló helyzetre!
- Rendben, akkor legyen olyan kedves, és tegyen ellene – Danit áthelyezték egy másik kémia csoportba, ahol aztán rendezte sorait. Elmondások alapján azért, mert a fiatal, kezdő tanárnő jól nézett ki.

Öt
- Unatkozom.
- Akkor csinálj valamit.
- Egek, micsoda észlény vagy, hogy én erre nem gondoltam! Igen, csinálok valamit. De mit?
- Menjünk be az erdőbe?
- Hogyne. Pont ahhoz van kedvem, hogy mindenféle szőrös vadállat házhoz szállított vacsorának nézzen.
- Csináljunk jégpályát az egyik folyosóra?
- Nem. Meleg van, könnyen felolvad, meg még jön a többi idióta és azt hiszik, hogy ők is használhatják.
- Betörni valamelyik tanárhoz és elhozni onnan valamit?
- Ne már, legutóbb is majdnem elkaptak, nem győztem magunkat kimagyarázni, hogy csak rosszkor voltunk rossz helyen.
- Akkor…?
- Menjünk el Marótra.
- De nincs kikérőnk!
- Kit érdekel?


Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2013.06.06. 20:35:39

Üzenet küldése