Nem: Nő
Életkor: 36 (születésnap: április 21.)
Testalkat: Mint egy porcelánbaba. Bár 167 centis méretével nem mondható olyan nagyon aprónak, de mégis olyan törékenynek tűnik, mint akiben akár egy könnyedebb érintés is kárt tehet. Legalábbis… úgy tűnik.
Vonások: Korát meghazudtoló, gyermekded arc. Sokak mondták már, hogy bájos és… túlzottan is ártatlan.
Szem: Ő maga se tudná pontosan megmondani, hogy inkább kékek vagy zöldek, így inkább megnevezés terén megmaradt a kettő között. Nyílt tekintetű, sose látni benne semmi rosszindulatra utaló jelet.
Haj: Ő az a bizonyos „tejföl-szőke”, szinte már fehér hajú típus. Ápolt, egyaránt hordja összefogva és kiengedve, leginkább ez nála hangulattól és helyzettől függ.
Általános öltözet
Ez is annak függvénye, hogy azon pillanatban épp hivatásának tesz eleget, vagy éppen a hétköznapi életben akarja megállni a helyét. Ha az utóbbi, akkor előnyben részesíti a szoknyákat, ruhákat. Sok-sok világos holmit akasztott szekrényében, hogy bármikor felvehesse azokat, mikor kedve tartja. Ha viszont munkáról van szó, akkor terepre kell menni, így aztán a szoknyákat felváltják a nadrágok, a kopogós kis topánkákat a bakancsok vagy tornacipők, a csattokkal díszített frizurát a gondosan kontyba fogott hajviselet. Ilyenkor kénytelen felvenni azokat a bizonyos, munkára kialakított öltözeteket, amik nem éppen egyeznek a Dia által preferált színvilággal, bár akkor inkább ez, minthogy feltűnő foltként kelljen lopózni az erdőben. Viszont ezen alkalmakkor is ad magára annyira, hogy ne tűnjön egy menekülttáborból szabadult árvaleánynak. Ez nem jelenti egyúttal azt, hogy évezredeket tölt a tükör előtt, meg ilyesmi… vagyis… általában nem.
Első benyomás, kisugárzás
Nos, pont ő az a típus, aki már az első pillanattól kezdve egy kedves mosollyal üdvözöl, megkérdezi hogy vagy, és szívesen meghallgat bármilyen témában. Az esetek nagy százalékában nem előítéletes, nála nincs olyan, aki ne kezdene tiszta lappal. Próbál mindenkire jó benyomást tenni, elvégre utál bárkivel is haragban lenni, szinte retteg attól, hogy valakiben antipátiát ébreszthet. Sokan mondják rá, hogy bájos és elragadó teremtés, de őt egy-két bókkal csak úgy nem lehet levenni a lábáról… na meg nem is hisz a szavaiknak. Önbizalomhiány? Talán igen, egy kicsi biztos van benne. Elsőre talán el se hinnénk, hogy ő képes szomorú is lenni, vagy úgy egyáltalán ismerné a letörtség érzését. Túlságosan is tele van... élettel? Igen, azt hiszem ez a megfelelő szó rá.