Tudod kiket utálok?
A sok képmutató faszt, akik egymás között a legjobb és legkitartóbb barátok, aztán egymás háta mögött kinevetik és kibeszélik a többit.
Azt, ha tojáshéjakon kell járnom egy kommunikációnál, mert az embernek nem a véleményét kérdezik meg, hanem azt várják, hogy az ő igazukat szajkózzák.
Meg azokat a mocskokat, akik azt hiszik, hogy ha valami faszságot csinálnak, akkor megúszhatják. Ezek a hisztis picsák azt hiszik, hogy övék a világ, és úgy állnak hozzá, hogy ha nem veszik észre a mocskot, amit művelnek, akkor művelhetik, és ha mégis észreveszik és eltakaríttatják velük, akkor meg sír a szájuk.
Jah, és csak, hogy tudd: a könnyűdroghasználat és terjesztés olyan legálisfajta, de a magatartásprobléma nem. Mi a fasz..?

Vannak bajaim, mi? Az emberek 90%-a mocskos söpredék paraszt, akiken nagyon halovány a jólneveltség máza, és ha kiesnek a szerepükből, akkor vicsorognak, hazudoznak aztán nyalják a megfelelő segget.

Hát én nem vagyok ilyen. Szóval számíts rá, hogy ha a véleményemet kérdezed, én megmondom, ha normálisan kéred, úgy kapod, ha fasz vagy velem, akkor fasz leszek veled. Az emberek nagyon kis százalékban kedvesek és jók őszintén, na látod ez az, amit hiányolok a világból. Azzal, aki jó hozzám, én sem vagyok mocsok. Miért lennék? Emeletes barom azért nem vagyok.


"Hiába minden. A tehetség, az tehetség. Vannak olyan diákjaim, akik mindent elkövetnek, hogy az életben ne vigyék semmire. Pofátlanok, simlisek, azt hiszik, hogy egy elegáns névvel, és néhány bankóval majd minden megoldódik. És mégis, mikor a számonkérésről van szó, nem lehet elmenni szó nélkül amellett a tény mellett, hogy ez az attitűd egy értékes embert rejt, aki nagy mágusa lehet a társadalmunknak."


Vannak jó tulajdonságaim is. Ezek után nem hiszed, mi? Pedig tényleg, és ha idáig jutottál az olvasásban, akkor már ezeket is megtudhatod.

Egyenes vagyok és hatékony. Semmi kertelés, semmi körbejárás. Én sem igénylem, és nem is kapod meg. Gond van? Akkor mondd, és megoldjuk. A problémázás nem visz előre, a megoldás felé kell menni.

Aztán. Piszok jó vagyok mágiákban. De úgy mindenben, középsuliban minden héten választottam egy elemet, és annak az alaptulajdonságait húztam magamra, hogy legyen egy kis fogalmam, milyen elemistának lenni. Ezzel is akarok foglalkozni: kísérleti nyugati mágiák, vagy hasonlók.


"Azért az ész megáll, hogy manapság mit meg nem engednek maguknak a fiatalok! Még egy olyan jóhírű úriembert, mint a Nemzetvédelmi Miniszterünk, sem kerülheti el a botrány szele. Hát mit művelt az a fiú? Gyakorlatilag ráborította az asztalt a családjára, hátatfordított mindennek, ami csak fontos volt nekik, és faképnél hagyta azt a szegény kis menyasszonyát. Persze csak azután, hogy megkapta az örökségét. Hát ezért nem szabad a fiatalokra nagy felelősséget bízni, hiába, még a legjobb családokban is előfordul az ilyen. Persze nálunk még sosem volt ehhez hasonlóra példa..."


Hűséges vagyok. Nem csak a barátnőmhöz - jah, hallottad, hogy kitagadtak a Családból, mert szakítottam a nagyon-jónevű-menyasszonyommal? - hanem a kevésszámú barátaimhoz is. Meg a választott családomhoz, akárhogy tiltakoztam, meg tiltakozott, az anyósommal befogadtuk egymást. Hé, még sohasem volt anyám. A szülőanyám egy szajha, az apám meg egy nagypofájú faszminiszter, aki még mindig nem tudta feldolgozni, hogy kiskorában Harday, született Mordai Katika néni jó barátja, egy vámpír pofánlocsolta a borral.



Volt egy balhés múltam - kibasztak a Kormonról, és a Martionban se kapkodtak nagyon, hogy maradjak - van egy balhés jelenem - a sok önző, képmutató fasz még mindig azon csámcsog, hogy az apám kitagadott - és gondolom, lesz egy balhés jövőm. Ma az ELTE, holnap a világ. Ki tudja?

//Karakterkép: Robbie Wadge//