A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.
Nem: Nő
Életkor: 35 (születésnap: november 02.) Testalkat: Már az első pillanatban megállapítható, hogy nagyon törékeny, sőt, még az se mondhatja el magáról, hogy nagyra nőt, 165 centijével nem magaslik ki a tömegből. Vonások: Kifejezetten bájos, de mostanra már egyre inkább a nőies, mint a lányosan gyermeki vonások jellemzik. Bőre sápatag, az a típus, aki két pillanat alatt leég, ha nincs rajta egy vakolatnyi naptej. Szem: Acélkék. Haj: Hosszú, szőke hullámok keretezik arcát. Általános öltözet Munkájában mindig törekszik a hivatalosságra, azaz nem egy kiskosztümöt tart a szekrényében, haját ilyenkor előszeretettel fogja össze, húz magassarkút, és a lehető legkomolyabb arckifejezést magára öltve végzi munkáját. A nap további részében szereti az egyszerűbb, lazább öltözeteket, kifejezetten szereti a szoknyákat, a farmerdzsekiket, az egyszerűbb hajpántokat, és nagyon szereti a különleges fülbevalókat – nem a nagyokat, a különlegeseket. Viszont alkalmi és általános öltözetben egyaránt inkább a világos színeket kedveli. Első benyomás, kisugárzás Fiatalos, bájos, de egyben határozott is. Munkájában precíz és körültekintő, természetesen próbál minél inkább az érdeklődők kedvébe járni, mégsem annyira, hogy az már másoknak kényelmetlen legyen. A hétköznapokban pedig ő az, aki mindent alaposan megnéz, még mielőtt megvenné, néha kicsit sokat is pepecsel felette, de egy biztos: ő sose nyúl mellé – ha pedig mégis, akkor ő lesz az akaratos nőszemély, aki ott fog toporogni, a maga bűbájos és egyben esetlen módján az ügyfélszolgálaton, hogy panaszt tegyen. | ||
Leírás  - Anya, anya, mi a baja Viktornak? – a szőke copfos kislány izgatottan rángatta anyja karját, miközben kifelé sétáltak az iskolából. - Semmi baja kicsim, csak ő és a kis barátai egy cseppet elvetették a sulykot játék közben, és szerzett egy-két sérülést. De ne aggódj, a bátyád stramm kisfiú, képes vigyázni magára – simogatja meg a lányka fejét. - De… bántották? - Nem, dehogy is… - Mert ha bántották, akkor majd én megvédem! - jelentette ki nagy határozottan. A nő egy darabig meglepetten nézett gyermekére, majd lassan elnevette magát. - Ugyan Edina, mondtam, semmi ilyesmiről nincs szó. De nagyon kedves tőled, hogy vigyázni akarsz rá… bár ezt neki ne mondd, mert még félreértené. Gyere, inkább együnk egy fagyit! – mondta, majd Edina kezét megfogva a legközelebbi cukrászdába vezette őt. - Éviiii, gyere el velem erre a kiállításra! – a két lány épp a diáktársalgóban ült. Az Évinek nevezett, barna hajú épp készült belemerülni az algebra rejtelmeibe, mikor barátnője megzavarta.
- Figyelj, tudod, hogy megy ez… először felcsap a láng, és mi elkezdtünk vonzódni egymáshoz, de hát, a szerelem olyan könnyen átalakul szeretetté…
-…hogy mennyivel tartozik? – emelkedett meg a hangja, mikor meghallotta a telefon túlsó végén lévő ember válaszát. – Fi-figyeljen. Ezt most mi nem tudjuk megadni, de… két hét múlva megfelelne? Kérem, addigra azt hiszem meglesz! Nagyon szépen köszönöm… – rakta le lassan a készüléket, hogy aztán idegesen meredjen barátnőjére. – Viktor már megint megcsinálta!
| ||
