Gvendolin 1984 május 13. napján született Kenyában. Édesapja, Adam, emlékkereskedő. Édesanyja egy kenyai törzsfőnök egyetlen lánya. Adam családja gazdag, anyanyelve az angol, de tökéletesen beszéli a szuahélit is, mint második nyelv. Családjában évszázadok óta minden férfi ugyanazt a szakmát választja: emlékkereskedő lesz. Ebből a szakmából gazdagodott meg a családban, s egy palota nagyságú építményben éltek Gvendolin gyermekkorában. Édesanyja anyanyelve a szuahéli, mivel családja Kenya tradicionális rétegéhez tartozik.

   A lány már itt, ebben a palotában született. Szülei az angolt részesítették előnyben a szuahéliben szemben. Így anyanyelveként az angolt tanulta meg. Nagy jövőt reméltek számára, biztos állást, férjet, családot. Ott ahol boszorkányok és varázslók laknak nem ritka a mágia. Nagy boldogság volt a szülők számára, amikor a lányukról kiderült, hogy nagy érzéke van a földmágiához. A mosolygós kislány sok időt töltött el a kertben, később virágokat és bokrokat ültetett.

   Gvendolin 10 évesen találkozott először anyai nagyszüleivel, akiknek nem tetszett, hogy unokájuknak nem adják meg a hagyományos, szabad élet lehetőségeit. El szerették volna vinni Gvendolint, hogy tudjon választani a két életstílus között, ám édesapja nem engedélyezte. Nem szerette volna, ha elszakítják tőle egyetlen lányát. Ekkor már híres emlékkereskedő volt és arról álmodozott, hogy később lányával együtt járhatnák az országokat. Ritkán volt otthon, de mindent megtett a lányának. Egy amulettet ajándékozott neki, amelyet ha erősen megszorít azt megérzi Adam és azonnal a lánya segítségére tud sietni.

   4 évvel később jelentek meg megint az anyai nagyszülei. Most már határozott céljuk volt; a kislányt két hónapig magukhoz venni, hogy a 14 éves lány maga tudjon dönteni a két életforma között. Az idős nő nemleges válasz esetén akár átkokhoz is nyúlt volna, s ezt meg is mondta Gvendolin szüleinek. Édesanyja könyörögve kérte férjét, hogy engedje el lányukat. Az anya egyébként sem rajongott túlságosan leányáért, s nem akarta a saját anyját maga ellen haragítani, túlságosan is élt benne a tisztelet. Adam tudta, el kell engednie Gvendolint, de megmondta neki, bármi baj van csak szorítsa meg az amulettjét és ő azonnal segít neki.

   A lány alig értett az egészből valamit. Nem kellett iskolába járnia, életében először a nap minden egyes percében szuahéliül kellett beszélnie, le kellett vetnie a divatos ruháit és helyette színes rongyokban kellett járkálnia. Ami a legjobban megrázta az mégis az volt, hogy nem szabadott cipőt felvennie. A törzsi élet egy perce sem tetszett a neki. Fura ételeket ettek és mindenféle állattetemek voltak a földön. A szép virágok, rétek... Mintha egészen más világban élt volna. 1 hónapig élt itt. Az első hónap végén pár másik fiatallal együtt egybegyűjtötték és valamiféle rituálé alá vetették. Ám ő, eddigi élete miatt teljesen máshogy reagált a látomásokra és az émelyítő szagokra, mint a többiek. Amikor már érezte, hogy ennek nem lehet jó vége megszorította a nyakában lévő amulettet, majd elájult.

   Fölkeltekor már otthon feküdt a kényelmes és puha ágyában. A szívét melegség töltötte el. ~Vége a szenvedésnek.~ Ez a gondolat jutott eszébe. Édesapja elmesélte neki, hogy nem sokkal az amulett megszorítása után egyenesen a rituáléra távoljárt és elhozta haza. Édesanyjával ezután tovább romlott Gvendolin viszonya. Egy évvel később már alig beszéltek. Gvendolin könyörgött édesapjának, hogy vigye el őt onnan. Adam napokon belül meghozta a hírt: Gvendolinnak csomagolnia kell, elviszi külföldre tanulni. A lányt nagy öröm kerítette hatalmába és rendkívüli hála. Azóta is az apja a legfőbb bizalmasa, akinek mindent elmondhat. A távoljárás előtt figyelmeztette édesapja: olyan helyre viszi ahol teljesen más emberek élnek, teljesen máshogy beszélnek és még az időjárás is különbözik a megszokottól. Olyan ruhákat vetetett fel vele, amilyeneket azelőtt még nem is látott. A legfurább a téli kabát volt számára. 1999 februárjában Marótra távoljártak, majd onnan egyenesen Martion kastélyába kísérte lányát a férfi. Az igazgatói irodában volt jelenésük. A beszélgetés angolul folyt, hogy Gvendolin is minden szót értsen. A lényeg az volt: attól a naptól kezdve a kislány az iskola tanulója. Egy kis vizsgán is részt kellett vennie, ahol jól teljesített a körülményekhez képest. A Lelkek Tükre a Ferfex ösvényt találta megfelelőnek Gvendolin számára. A tériszony volt a legnagyobb nehézsége egész idő alatt, soha nem sikerült legyőznie. Ekkoriban derült ki, hogy elemista: azaz született földmágus. Gyakran kinevették a többiek, de a legtöbben inkább segítettek neki. A Ferfex ösvény büszkesége lett tanulmányi- és a közösségért tett eredményeivel. Energiájával mindenkit elvarázsolt. Angol órák helyett magyar nyelvórákra járt. Szorgalmas volt, nem akart szégyent hozni édesapjára. A DiákTanácsba is bekerült, ahol rengeteg programot szervezett.

   A Martion befejezése után nem ment haza Kenyába. Édesapjával rengeteget beszélt és találkozott. Mindig csak biztatni tudta a férfi arra, hogy tanuljon, a helyes úton járjon és csinálja azt, amit szeretne. „Tanár akarok lenni!” közölte csillogó szemekkel édesapjával az érettségi után, aki nem volt éppen lelkes, de bízott benne, hogy Gvendolin helyes döntést hoz.
Angol – biológia – komponenstan. Ezt a három szakot tanulta meg az egyetemen. Tanár lett. Boldogsága határtalan volt diplomaosztóján, ahova még édesanyja is eljött, akit utolsó kenyai napja óta nem látott.

   Az első munkahelyét Tiszavasváriban szerezte meg, de 3 és fél év tanítás után a politika megbolondította az egyébként sem egyszerű helyzetet. Nem érezte állását biztosnak az iskolában és ezért egy levelet írt Felföldinek 2010 decemberében, hogy szívesen tanítana az iskolában. A férfi örömmel vette fel az iskolába és felajánlotta neki, hogy legyen a Ferfex ösvény másik mentora, mert az energikussága jót tenne az ösvénynek. Gvendolin kis habozás után elfogadta a felajánlott lehetőséget.