- Gratulálunk, anyuka, két gyönyörű fiú!
Már akkor megmutatkozott, hogy nem igazán bírunk meglenni egymás nélkül – ezt mi se példázza jobban, hogy nem igazán akartunk külön-külön világra jönni, szükségesnek tűnt egy császármetszés beiktatása.
Közös hímivarsejt, közös petesejt, közös külső és belső magzatburok, közös méhlepény.

- Úgy nőnek, mint a gomba!
Voltak próbálkozások arra, hogy némiképp elszeparáljanak minket egymástól – de a legtöbb kísérlet csúfos kudarcot vallott. Nem mondom, hogy a hátralevő életünkben nem folytatódtak az ilyen terű igyekvések, de lassacskán mindenki megtanulta: idővel fel kell adniuk. Ha meg nem… mi szeretjük a kihívásokat.
Közös babakocsi, közös kiságy, közös ruhák, közös szenvedély éjszakai sírásra.

- Tetyó!
Együtt voltunk dühösek és szomorúak, amiből másnak egy is elég, a mi szüleinknek duplán kellett elviselni. Ekkor mutatkozott meg először, hogy mégse vagyunk mindenben egyformák: ha valamit akartam, akkor azt rögtön, abban a pillanatban, türelmetlenségem sokszor nem ismert határokat – ugyanez nem volt elmondható Konstantinról, bár tény, azért ő se szeret olyan sokat várakozni.
Közös játékok, közös utálat a spenót iránt, közös nevetés a dadus spenótos fején, közös első szó.
Különböző hozzáállás a „türelemhez”.

- Anyuci, lenyelted a kisöcsénket?
Nem voltunk oda meg vissza a ténytől, hogy innentől kezdve még egy személy tűnik fel a színen, akivel majd osztoznunk kell a szülői szeretetben (bőven elég volt a nővérünk pluszban).
Közös barátok, közös első szerelem (ó, a Tina!), közös válogatás (fúj, kelbimbó?), közös kistestvér.

- Vajon mikor veszik észre a pasival a döglött egeret az ágyban?
Nem bírt velünk, valahol sose értette, hogy miért kell mindent együtt csinálnunk, vagyis, együtt kitervelni a legnagyobb csínyeket, és közösen véghez vinni a dolgot. Csoda, hogy nem átkozott minket halálra.
Közös felfedezések, közös első csók (Bettike), közös ösvény. (Karpena)
Külön sport. (Cselgáncs)

- Tanárnő, kérem, az nem én voltam, hanem a Konstantin.
Szerettünk, és a mai napig szeretünk szerepet cserélni. Néha kifizetődő volt Konstantin küldeni magam helyett egy-két találkozóra – de persze, ez fordítva is nem egyszer megtörtént.
Közös Első, közös első ex, közös elképzelés a jövőről.

- Cirmoskoktél, értsd meg, nincs olyan, hogy én meg ő. Mi vagyunk.
Mint már említődött: környezetünk sokszor képtelen feldolgozni azt a szintű kötődést, ami kettőnk között van. Viszont… egyre inkább megmutatkozott, hogy kettőnk közül én vagyok az, aki jobban bánik a szavakkal, és képes egyre több kapcsolatot kiépíteni „ez is jó lesz idővel” alapon.
Közös tanulmányok (Mráz Kálmán Internátus), közös jegyek, közös tervek.
Külön „gyűjtemény”. (Kapcsolatok)

- Elfáradtam, fiúk. Innentől a ti felelősségetek a cég.
Nővérkénk nem akarta átvenni a cégvezér szerepét. Jobb is, legalább az ő részvényei is nálunk landoltak. Az öcsié… nos, az is idővel a miénk lesz. Ha kell, kidumálom belőle.
Közös cég, közös lakás, közös bankszámla, közös nők, közös barátok, közös Fruzsi.
Külön erősségek. (Szociális érzék)