|
|
Nem: Férfi
Életkor: 33 (születésnap: június 25.)
Testalkat: Alig üti meg a 180 centit viszont a testalkata jól kidolgozott és sportos.
Vonások: Az arca egészében jól van összerakva, a széles állkapocstól kezdve a mélyen ülő barátságos szemekig.
Szem: Barna színű de ha épp olyan fény vetül rá akár borostyánsárgának is mondható.
Haj: Vörösesbarna, napfényben viszont sokkal világosabb a fénye. Amúgy göndör, gyakran kócos, rendezetlen és bohém.
Általános öltözet
Farmer, póló, tornacsuka, bőrdzseki kombó. Egyszerűen és kényelmesen. Ha kell, természetesen vesz fel öltönyt és inget is, sőt! Még rá is foghatjuk, hogy csípi a kockás ingeket, de nem gyakran. Csak úgy időnként, amikor épp olyan kedve van. Említést kell még tenni arról a bizonyos bőrdzsekiről, ami ha mesélni tudna rengeteg dolgot mondana. Már nagyon elnyűtt és nagyon régi de mégis szinte kabalaként van őrizve. Minden egyes kirándulás, koncert vagy sátorozás fontos tényezője volt. Meg is bolondulna, ha elveszítené.
Első benyomás, kisugárzás
Kissé kettős személyiség. Ez az első találkozásból azonnal kiderül. Imád bulizni, szórakozni. Ezzel ellentétben gyakorta ül ki ábrázatára a komolyság, tekinteteiben is látszik, hogy nem buta gyerek, van sütnivalója és esze is bőven (bár a családban Lóci az agy, neki is jutott elég). Mindemellett azonnal levágható, hogy szeret sportolni, tehát ebből kifolyólag (bizonyos területeken legalább is) nem lusta, hanem tettrekész és energikus.
| |
Leírás
1990 júniusának vége fele születtem, Budapesten. Harmadik csemete voltam a Karsay családban de mint aztán utólag kiderült, nem az utolsó. Szerencsére. Nőttem, nődögéltem, ahogy persze egy gyereknél lenni szokás. Gyakran volt, hogy Lóci meg Csongor rászedtek mindenféle hülyeségre. Egy kiskölyöknek meg nem nehéz bemesélni bármit. Egy csomó csínytevést elkövettem, miattuk! Bár a vicces az volt, hogy legtöbbször nekik volt rossz, mert „bántották” a kisebbet. Haha!
Egy napon pedig Lócinak végül megmutatkozott a várva- várt mágiája. Jó volt látni, hogy mindenki mennyire odavan- meg vissza ettől. Én is örültem... de igazából már szerettem volna hasonló cipőben járni, mint a bátyó.
Aztán megszülettek az ikrek. Ezzel együtt pedig az egyetlen lánygyermek a családban. A kis hercegnő, a mi tündérkénk, akit mindig meg kellett védeni mindentől. Ekkor viszont már szerencsére nem én voltam a legkisebb, szóval lehetett szövetkezni Csongival a kisebbek ellen. Hozzá kell tennem, én vagyok a középső kölyök a családban, azaz ahogy én hívom: az arany középút. Hát nem remek?
Aztán tíz éves lettem és csodák csodájára megtörtént, aminek meg kellett történnie. Végre Lóci meg Csongi cipőjébe léphettem, hisz nekem is megmutatkozott a mágiám. Ez pedig annyira nagy örömmel töltött el, hogy vehemenciámban – a mai napig nem tudom, hogyan- de felgyújtottam egy széket...
Tizenegy évesen a Martionba kerültem, mint az pedig várható volt, a többiekhez hasonlóan a Ferfex ösvényére. Csodálatos éveket éltem le ott, imádtam minden egyes percét. Bár amikor én odakerültem Lóci már kiállt az iskolából, de Csongival meg Simivel tudtunk bandázni még egy ideig. Olyankor Saci a haját tépte... sosem szerette, ha rosszalkodtunk.
Mondhatnánk, hogy érdeklődés terén Saci nagyon hasonlít rám, mivel mindketten úgymond „szerelmesei” vagyunk a bájitaloknak. Kisebb korunkban gyakran kotyvasztottunk együtt, anyu nagy örömére. Nem ért tehát senkit meglepetés, amikor a Martion elvégzése után az ELTÉ-re kerültem, Bájitaltan szakra. Eddig könnyedén veszem az akadályokat. 2015-ben pedig végeztem, Bájitalmester lett belőlem.
Akadályok... na igen. Lóci mindig morog velem… Színjeles lennék, ha nem lennék ennyire kettős személyiség. Nem kell rosszra gondolni, nem vagyok skizofrén, csak egyszerűen néha jobban érdekel a buli meg a sport, mint a tanulás… De azért szeret engem. Engem ki ne szeretne? Hisz én vagyok az „arany középút” ugyebár. Azt meg mindenki szereti.
Karsay-Kahr Honoráta - azaz az asszony
"A nagy szerelmeknek két fontos napja van: amikor találkozol életed szerelmével, és amikor elveszed feleségül."
Kicsit mesébe illő a mi történetünk. Már a Martionban is nagyon tetszett Honi, de valahogy elérhetetlennek tűnt, főleg azért, mert a bátyja a legjobb barátom volt már akkor is. Sosem hajtottam rá, mert féltem, hogy kicsinál... *röhög*. Azt senki sem mondta nekem, hogy Honi is hasonlóan érez irántam. Már felnőtt fejjel kellett megtudnom, de nem is baj. Összejöttünk... összeköltöztünk, aztán 2014. június 3-án eljegyeztem őt. Egész életemben tudtam, hogy vele akarok lenni. Mindig éreztem, hogy ő az igazi, ha létezik ilyen... Épp ezért 2015. április 25-én örök hűséget fogadtunk egymásnak. Azóta éljük a házasok boldog életét. Semmire sem cserélném le ezt az életet. Szerelmes vagyok a feleségembe.
Karsay Dániel "Danika" - azaz a kisfiunk
Szerelmünk gyümölcse 2017. július 23-án látott napvilágot 3452 grammal és 51 centivel. Az első unoka a Karsay családban.
Karsay Endre - azaz apu
Rengeteget köszönhetek neki. Nagyon gyakran segített, tényleg amikor tudott, ott volt, ami kellett azt megcsinálta/ megszerezte. Sokszor volt, hogy anyu hozzá küldött, ha valamit nem tudtunk megoldani. Megkapta a tökéletes apaszerepet és egy pillanatig sem dobta el magától. Tisztelem ezért. Sosem vallottam be neki, de ő a példaképem. Azt hiszem, ez rendben is van így. Majd ha nekem is egyszer lesz családom, hasonló módon szeretném én is összetartani a családot. Apa amúgy kutatóorvos, és egy érdekes valami folytán az ELTE mentális- vallási szakán is szokott előadásokat tartani.
Karsayné Horváth Ágota – azaz anyu
Egy áldott lélek. A mai napig csodálkozom, hogy nem bolondult meg ennyi rossz kölök mellett. De ő kitart és mindig fordulhatunk hozzá bizalommal. Meg amúgy irtó jól főz, azért is lettünk ilyen szép szál legények mind a négyen. Na meg Saci aki ugyebár nem legény… Nem is tudnám megmondani, hogy van-e az öt gyerek közül, akit a kedvencének tartana. Mindenkit egyformán szeret és mi ugyanúgy viszonozzuk, hisz tisztességben és szeretetben nevelt fel minket.
Karsay Lóránt – A Bátyám
Csupa nagy kezdőbetűvel. Ő az ész a családban, a művelt, az okos, a mindent tudó… Csak néha azt felejti el, hogy élnie is kéne. Nem rossz fazon, meg tényleg semmi bajom nincs vele, szeretem őt, hisz a testvérem, de nem tetszik benne az, hogy gyakran nem képes felengedni, kifújni a levegőt. Be kell valljam, azért nagyon sokszor kérem a segítségét tanulással kapcsolatban. Ő mindig azt hangoztatja, hogy tűzzek már ki valamilyen célt magam elé. Nem értem miért siettet… előttem az egész élet. Na de nem? Amúgy kinézetre talán rá hasonlítok a legjobban.
Karsay Csongor – Bajtárs
Ő az, akivel másodikban (ő hatodikban) békákat tettünk pár lány pólójába. Valahogy mindig összehoztunk valami marhaságot. Nagyon jó vele a kapcsolatom, úgy, mint Simivel is. Otthon is folyamatosan elgyepáltuk egymást, ha tudtunk versengtünk, ő pedig idősebb lévén mindig mindent jobban tudott nálam. Ami persze felettébb idegesítő volt. Néha fárasztó tud lenni, amikor azt ecseteli, hogy egy este alatt mennyi nőt szedett fel. Ilyenkor legtöbbször vállba- boxolom.
Karsay Sára és Simi – azaz az Ikrek
Hogy is lehetne jellemezni őket? Talán, ahogy Lóci mondaná tűz és víz. Két különálló egyéniség, mégis néha olyanok, mintha össze lennének nőve vagy mi. Sacival kezdeném. Ő ugyebár a mi kis Hercegnőnk… Figyelem leendő udvarlók! Mi vagyunk mögötte. Mint a három muskétás... csak mi négyen. Sacival mindig megnyugtató beszélgetni, mert annyira határozott és céltudatos. Nem kevésszer merülünk bele otthon a bájitalfőzésbe. Párszor már felrobbantottuk a dolgokat magunk körül. Jóságos, hasonlít anyura… ha nem főzne, valószínű már éhen haltunk volna nem egyszer- nem kétszer. Simi egészen más tészta. Mindig Csongira akar hasonlítani. Azt sem tudja, hogy mit fog holnap csinálni, nem még a jövőben… Kicsit olyan, mint én fiatalabban. De amúgy jó fej kölyök. Minden csínyben és rosszalkodásban benne volt, így a szívemhez nőtt.
Useres és további infó(k)
KARAKTEREIM
Facebook elérhetőség
Karakterkép: Stefano Masciolini |
