Edmund Burke
FILOZÓFIAI VIZSGÁLÓDÁS A FENSÉGESRŐL ÉS A
SZÉPRŐL ALKOTOTT ESZMÉINK EREDETÉRŐL
( RÉSZLET )
A fenségesről
Bármi, ami alkalmas arra, hogy a fájdalom és a veszély képzetét keltse, vagyis mindaz, ami bármi módon félelmetes vagy félelmet keltő tárgyakhoz kapcsolódik és félelemhez hasonlóan hat ránk: a fenséges forrásául szolgál* vagyis ebből a forrásból erednek az elme által befogadható legerőteljesebb érzelmek. A legerőteljesebbek, mondom, mert meggyőződésem, hogy a fájdalom érzése sokkal intenzívebb, mint az örömé. Kétségtelen, hogy azok a gyötrelmek, amelyek elszenvedésének ki lehetünk téve, a testre és a lélekre sokkal nagyobb hatással vannak, mint azok a gyönyörök, amelyeket akár a legrafináltabb képzelet kitalálhat, vagy a legegészségesebb, legérzékenyebb test átélhet. Igen, erősen kétlem, hogy találhatnánk olyan embert, aki azon az áron is elfogadná a legnagyobb fokú élvezeteket nyújtó életet, hogy végül olyan gyötrelmek várnak majd rá, mint amilyeneket Franciaországban a legutóbbi szerencsétlen királygyilkosra a bíróság órákon át kiszabott. Ám ahogyan a fájdalom intenzívebb, mint az öröm, úgy a halál általában még mélyebb benyomást tesz ránk, mint a fájdalom; – kevés – mégoly kínzó – fájdalom létezik, amelyet ne részesítenénk előnyben a halállal szemben* mi több: a fájdalmat mondhatni még fájdalmasabbá teszi, ha mint a rettenetek királyának hírnökére tekintünk rá. Ha a veszély vagy a fájdalom túl közel férkőzik hozzánk, ha tudata belénk hasít, az semmiképpen sem valami derűs élmény, hanem egyszerűen rettenetes. De ha bizonyos távolságból és bizonyos módosító feltételek mellett szemléljük, akkor derűt ébreszthet, ahogyan ezt a mindennapos tapasztalat bizonyítja. [...]
Rettenet
Egyetlen szenvedély sem fosztja meg elménket a cselekvés ésszerű megfontolásának hatalmától oly átütő erővel, mint a félelem. Mivel a félelem aggódás a fájdalomtól és a haláltól, azért hatása is a voltaképpeni fájdalomra emlékeztet. Így hát ami látványként rettenetes, az egyben fenséges is, függetlenül attól, hogy a rettenet oka gigantikus méretű vagy sem. Mert lehetetlen bármit is jelentéktelennek, vagy lenézhetőnek tartani, ami veszélyt rejthet magában. Vannak élőlények, amelyek nem nagyméretűek, és mégis képesek felkelteni bennünk a fenséges képzetét, mert mint a rettenet kiváltóira tekintünk rájuk* ilyenek a kígyók és csaknem mindegyik mérget kibocsátó állatfajta. Ha pedig nagy kiterjedésű dolgokkal a rettenet képzetét társítjuk, akkor ezek hasonlíthatatlanul fenségesek lesznek. Egy hatalmas földdarabon elnyúló végeláthatatlan síkság nyilvánvalóan nem mindennapos képzet* egy ilyen síkság látványa éppoly távlatokat nyithat, mint az óceán végtelenje – csakhogy a síkság sohasem keltheti a nagyságnak az a képzetét a lélekben, mint az óceán. Ezt a jelenséget különböző okokra vezethetjük vissza: elsősorban azonban arról van szó, hogy az óceán nagyfokú rettegést kelt bennünk. Valóban, a rettenet minden esetben, kivétel nélkül mindig – nyíltan vagy burkoltan – a fenséges legfőbb forrása.
Egyéb karakterek
Galgóci Áron
Karsa Zádor "Ká/Faust"
Krausz László
Kurucz Ákos
Márkus Lénárt
Melcher Zétény
Pivonka Roland
Raffai-Fodor Ervin
Raffai-Fodor Magda
Révész Hanna
Sághi Lilla
Schmidt Gábor "Dickens"
Schröder Levente
Sulyok Vivien "Virginia"
Szereda Péter
Végh Auróra
Vizkeleti Ambrus
Weisz Lívia
Zihari Olivér
User beceneve Wia skype-on themessire néven vagyok elérhető. Amennyiben nem ismerlek, kérlek szólj, mielőtt felvennél; idegen felkéréseket nem fogadok el.
