Foglaljon csak helyet, ne zavartassa magát, mit kér? Rázva vagy keverve? Nem gond, ha tegeződök, ugye? Olyan személytelen ez az önözés, és udvariaskodtam meg nyaltam a padlót eleget a kormánynál. Azaz, ott bizony. De ez egy hosszú történet, nem tudom mennyire vagy vevő rá. Végül is ráérünk ahogy látom.
Nem untatlak olyasmivel, hogy hol és mikor születtem, meg hogy kik a szüleim. Hidd el, ez a része annyira nem érdekes, hogy érdemes legyen rá szót áldozni. Kezdjük onnan, hogy a Martion Mágustanodába jártam, amikor még a diákok sem mászkáltak rúnázott laptoppal, mobillal vagy iPoddal a folyosókon. Átlagos diák voltam, nagyjából ugyanolyan, mint a többi, hasonló tervekkel, nem csoda, hogy gemmárius akartam lenni. Tudod.. harcolni a hazáért, másokért, jót tenni, megvédeni a nemzetet ésatöbbi. Nem szerénykedek, elég jó tanulmányi eredményekkel végeztem. Aztán nemzetvédelem a Königben. Bevallom, nem voltam igazán az a rohamosztagos alkat – ha eltalált volna egy erősebb átok, ott halok meg helyben. Viszont, hogy magolnom kelljen az aktatologatók közt.. istent ments. Maradtam inkább az átoktörőknél. Becsületemre váljék, elvégeztem, átverekedtem magam a vizsgákon és gemmárius lettem.
Mi az, hogy akkor most miért vagyok itt? Eljutunk majd oda is. Mindennek megvolt a maga oka. Azthiszem. De tudod.. tölthetek még egy pohárral ugye? Áh, hagyd, meghívlak rá. Ebben a világban vannak ugyan okok.. rengeteg, de hogy igazság van-e.. Nem mintha kérdezné bárki. Ha mégis, annak a hangja nem jut el sok fülbe. És azok is érdektelenek.
Hol tartottam? Igenigen. Szóval a gemmáriusi évek. Nyolc hosszú év. Mondanám, hogy élveztem, tényleg. Eleinte így is volt. Vitt előre az ifjonti lelkesedés, és jó is voltam benne. Nem a legjobb, kissé talán túl vakmerő, de azért megbízható.
Jól érzed, ez a sztori csúcspontja, innen már csak lefelé visz az út.

Huszonöt voltam, már otthonosan mozogtam a kormány berkein belül, a volt évfolyamtársak és barátok is egyre feljebb törtek a ranglétrán, smaragd fokozatú gemmáriusnak lenni pedig viszonylag kényelmes, ráadásul jól megfizetett állás volt. Nem panaszkodhattam semmire. Aztán egy kora nyári napon kirendeltek néhányunkat egy ártó varázstárgy megsemmisítéséhez. Ne kérdezd mi volt, nekünk csak végezni kellett a dolgunkat. Nekiestünk a semlegesítéshez, három rubint fokozatú gemmárius pedig őrködött. Emlékszem, még furcsálltuk is, hogy minek ehhez külön testőrség? Igaz, hogy erdő, de mégiscsak fényes nappal volt. Végeztük amit ránk bíztak, ám balszerencsénkre elég lassan haladtunk.. hamar ránk esteledett. Nem vagyok hülye. Tudom, hogy teliholdkor nem csak szép virágok nőnek az erdőben, nem lepett meg mikor elhangzott az első farkasüvöltés. Az már igen, amikor a második is. Sőt az sem nyugtatott meg, hogy három pályakezdő szolgált nekünk védelemként. Csak annyit láttam, hogy hirtelen előugrik valami a bokorból, lendületével elsöpörve a hozzám közel állót és karmos mancsával felém kap…
A Főnix Könnyében ébredtem. Bekötözve, sajgó bordákkal, törött csontokkal, és erős agyrázkódással. Halványlila gőzöm sem volt, hogy mi történt velem.. az első gondolatom az volt, hogy hol a kocsim. A második pedig az, hogy mi ez a papír amit a kezembe nyomtak. Egy teszteredmény volt. Elárulom, hogy a filmekben és sorozatokban megismert „jófej doki” aki lelkiismeretesen közli a rossz híreket és megnyugtat… kamu. Gondolom a szerpentáriusnak derogált szóban elmondani, túl kellemetlen lett volna. Helyette az orrom alá dugta a zárójelentést, és otthagyott a gondolataimmal meg a ténnyel, hogy elkaptam a likantrópiát.
Képzelheted, ezek után nem volt túl szép életem a kormánynál, habár akkor még nem Kaczár volt „hatalmon”. De vérfarkasokkal szembeni előítéletek mindig is voltak és sajnos mindig is lesznek. Ne hidd, hogy nem látom, te is egészen máshogy nézel rám, mióta elmondtam mi vagyok.. nem sértődök meg. Felesleges.
Nem tudtam sokáig titokban tartani. Benne volt az orvosi jelentéseimben, az aktáimban. Már akkor voltak, akik elfordultak tőlem. Mielőtt félreértenéd. Én nem tartom magam áldozatnak, betegnek vagy szörnyetegnek. Jól érzem magam így is a bőrömben, köszönöm, sőt, a bundámban is bizonyos időközönként. Addig nem volt különösebben nagy gond, amíg három éve Kaczár nem lépett a kormány élére. Azután egy évig bírtam még tettetni, hogy mennyire szar nekem és mennyire sajnálom, hogy mivé váltam, tűrtem a lenéző megjegyzéseket vagy a felesleges sajnálkozást. Hogy miért nem mondtam fel azonnal? Egyszerű. Anyagias világban élünk, nekem meg valamiből meg el kellett tartanom magam. Ha jól emlékszem úgy két éve lett elegem belőle. Még jól is jött, hogy lényegében kirúgtak mielőtt én magam jelentettem volna be. A kormány szerint, csak mert havonta egyszer kiszőrösödsz, már nem is lehetsz hasznos munkaerő.Ch.
Azóta vagyok itt a Vándorban pultos. Biztos láttál már párszor, az időm nagy részét itt töltöm. Ha máskor is beszélgetni akarsz, itt megtalálsz. Ha információ kell.. na gyere, hajolj közelebb, ne félj, nem harap a bácsi. Tehát ha szükséged van ilyesmire, elintézem, persze nem ingyen ám. Vannak még jó ismerőseim a hivatalban.. meg aztán.. itt is hallani ezt-azt. Azt mondják a tudásnál nincsen jobb árucikk. Így van.

Egyéb karakterek

Galgóci Áron
Karsa Zádor "Ká/Faust"
Krausz László
Kurucz Ákos
Meinhardt Dominik
Melcher Zétény
Pivonka Roland
Raffai-Fodor Ervin
Raffai-Fodor Magda
Révész Hanna
Sághi Lilla
Schmidt Gábor "Dickens"
Schröder Levente
Sulyok Vivien "Virginia"
Szereda Péter
Végh Auróra
Vizkeleti Ambrus
Weisz Lívia
Zihari Olivér

User beceneve Wia skype-on themessire néven vagyok elérhető. Amennyiben nem ismerlek, kérlek szólj, mielőtt felvennél; idegen felkéréseket nem fogadok el.