Először nem akarod odaadni azt a... legyen az egyszerűség kedvéért egy tábla csoki. Tehát nem akarod odaadni azt a tábla csokit. Szereted is, kívánod is, ez a bolond, ezerszeplős kisvörös pedig el akarja kérni. Te nem adod. Aztán hatalmas zöld szempár, cinkos-szemtelen mosoly villan eléd. Aranyos. Borzolnivaló. Nagyranyílt, kistányér szemek. Hát ellen lehet állni nekik...? Persze hogy. A csokit nem adod. Aztán beszélni kezd. A hangja rekedtes, mély, a mosolya meggyőző. Az ajkai teltek, a mozgása, amivel kerülget macskás. Érzed az illatát - vanília. Kicsit megkábít ez az édeskés illat, a leányzó meg csak duruzsol. Megrebbenti szőke szempilláját, szeplői szétszaladnak az arcán, ahogy összehúzza a szemeit. Bájos és veszélyes egyszerre. Aztán tovább duruzsol. Kell neked egyáltalán az a csoki..? Végül is csak egy nyűg. Elvégre a csoki csak hizlal, és ez a lány csak jót akar neked... A fogakat is rontja. Arról meg nem is beszélve, hogy a kisvörös mennyire szeretné megenni. Vehetne magának, szerezhetne akárhonnan... de a te csokidat enni... az maga lenne a mennyország.

Bután bámulsz utána, ahogy távozik, kezében a tábla csokiddal. Megszerezte. Már nem tudni, hogyan, de megszerezte. Boldog vele, dalol, megőrülsz azért, hogy hallhasd a hangját, és lásd a mosolyát. Végül... eltűnik, csak az édes vaníliaillat, és a friss, suhogó szélvész marad utána. Szelecske... ami egy csokipapírt fújdos.

Sokan azt gondolják, hogy minden, amihez nyúl, abban sikeres - nos, nem volt ez mindig így. Akik közelről ismerik tudhatják, hogy élete nem volt könnyű, mégis talpon maradt valahogy, és ez annak köszönhető, hogy nemcsak szép, de okos és akaraterős is.
Legtehetségesebbnek a mágiák terén bizonyult, azon belül is a varázstárgyak nyűgözték le már fiatalon is... valamint egyik tanára, Manassé Messalin. Csaknem bármit képes volt az ő kedvéért megtanulni, vagy legalábbis meggondolni, érdemes-e az adott dologgal foglalkozni. Sok pletyka szólt arról az iskolában, hogy a kisasszony nem csak odaadó diákra jellemző figyelmével tünteti ki a vékonydongájú rúnatanárt, hanem mással is, és csak az lehet biztos benne, aki az évek alatt bizalmasává vált, hogy ilyesmiről szó sem volt. A lány sokkal inkább egy titkozatos Ferfexes diákot tüntetett ki odaadó szerelmével, s a fiú elvesztését nagyon sokáig nem is tudta kiheverni.
Kapcsolatuk Manasséval mindaddig plátói maradt (noha Karina iskolásévei végére úgy érezte, hogy soha, senkit sem szeretett úgy, mint Manassét), amíg a férfi, az érettségi után csaknem egy évvel feleségül nem kérte - és Karina igent mondott. Furcsa módja egy kapcsolat kezdetének, és még egy Családos is megirigyelné a történetet. Az egyetlen beavatott, aki tisztában volt vele, hogy mi alakul a kettős között a maga szűziesen ártatlan, de nagyon is erőteljes módján az Kékessy Vali volt, Karina legjobb barátnője.
A hirtelen jött eljegyzés után kilenc hónappal született meg a kis Kata, akit a család - Karina fogadott keresztapja, Sonkoly Márton - és a közeli barátok is mind Szöszinek becéznek a kislány pihepuha, szőke haja miatt. Szemét, gesztusait az anyjától, szépségét az apjától örökölte a kislány.
A hirtelen, váratlanul jött gyermekáldás után az iskolával is kezdeni kellett valamit - hiszen Karina korábban sikeres felvételit tett a König nemzetvédelmi szakára, amit kénytelen volt megszakítani. Ám nem is ő lenne, ha nem találta volna meg a helyét szinte azonnal: Kaolia Villő varázstárgy-készítői munkát ajánlott fel neki, amit a gyermek mellett is kiválóan tudott végezni.
A család újabb kibővülését mindketten szerették volna Manasséval - elvégre Karinának is volt testvére, még ha egészen fiatalon el is vesztette őt. A mágia segítségével sikerült aztán újra teherbe esnie, s a projekt olyan jól sikerült, hogy nem olyan régen gyönyörű fiú ikerpárnak adott életet. Máté és Marcell, a két kisfiú pedig olyanok, mintha Manassé apró másai lennének.

//A karakterlap felújítás alatt.//