1980. június 10.- én látta meg a napvilágot egészen este Budapesten a Margit kórházban. Édesapja református lelkész. Édesanyja bolti eladólány. Szerelmük első pillantásra keletkezett. Egy éves évfordulójuk alkalmával megtörtént az esküvő, viszont a házasságuk első évében már kihűlt a kapcsolatuk. Elhidegültek egymástól. Otília ebben az időszakban született. Születése egy kicsit közelebb hozta szüleit is, ám viszonyuk nem lett sokkal jobb.
Válásról szó sem lehetett, viszont Otília édesanyja rettenetesen szenvedett a boldogtalanságtól és attól, hogy férje csarnokként bánt vele. Elvette a pálcáját, mert a varázslatot istentelen dolognak találta. Otíliát is megviselte az anyja szomorúsága. Ritkán játszottak és mikor már kicsit nagyobb lett a saját fülével hallotta, hogy esténként sír az anyja. Tudni nem tudta, hogy miért.
Életében egyik legfontosabb esemény az volt, mikor az édesapja meghalt. Ekkor nyolc éves volt a lány. Egy évvel előtte már kiderült, hogy rákos. Szomorú nap volt a temetése, ám valami megváltozott és ez a lakáson látszódni is kezdett, ha nem is azonnal. Pár hónap múlva már énekszó is megcsaphatta a budai lakásba érkezőket. Hiába dolgozott többet és hiába volt fáradtabb Otília anyja, mint előtte, felszabadultabbis volt.
A kislány 11 évesen megkapta a meghívóját a magyar mágustanodába, ahova örömmel ment. Alig járt oda két éve, de nagyon jól beilleszkedett. A lortonosokhoz került, akik között már elsős korában megtalálta a helyét. Édesanyja ennek nagyon örült, mégis úgy döntött, hogy máshol fogja lánya a tanulmányait folytatni. Beleszeretett egy angol férfiba és a költözést választotta, hogy együtt maradjanak.
Kivette tehát az iskolából Otíliát, még harmadik előtt és Angliában járta ki a harmadik és negyedik osztályt így egészen jó angoltudást sikerült összeszednie. Az angol mellett a németet és a francia nyelvet is sikerült elsajátítania. Miután a lány sikeresen tette le a vizsgáit kiharcolta édesanyjánál, hogy hadd térjen vissza Martionba. Nehéz szívvel, de elengedte az anya lányát, de volt pár kikötése. Először is, hogy a nyelveket továbbra is tanulnia kell és, hogy magas szinten el kell sajátítania a távoljárást.
Régi barátnői örömmel fogadták a leányzót és ismét zavartalan volt a nyugalma. Sokat olvasott elsajátította az abeomágiát és célkitűzése is lett. Tanár akart lenni. Azt nem tudta, hogy pontosan mit szeretne tanítani, de a cél már meg volt. Egy kósza gondolatból jött az ötlet, hogy a talan dolgokkal kapcsolatos dolgokat tanítson mágusgyerekeknek. A gondolat megtetszett neki.
Elvégezte a Martiont, majd szorgos hallgatója volt az egyik Mágikus Tanítóképzőnek. Négy év alatt nem csak a talan dolgokat ismerkedett meg igazán jól, hanem más egyéb hasznos dolgokat is elsajátított.
Mikor végzett a képzéssel több állásajánlat is foglalkoztatta, de hiába akart Martionba jönni. Édesanyja súlyosan megbetegedett. Így egy Angliában lévő állást választott, egy neves Mágustanodát. Három évig harcolt édesanyja a betegség ellen, s mikor már úgy nézett ki, hogy legyőzte azt, pár hét múlva meghalt. Otília rettenetesen lehangolt lett és szomorú. Ráncai jöttek elő és szenvedett. Munkatársai megpróbáltak segíteni neki, kevés sikerrel. Mostohaapja volt az, aki a legtöbb vigaszt tudta nyújtani neki. Otília öt évvel Angliába menetele után felmondott, hogy elfelejtse a szörnyű emlékeket.
Úgy gondolta, hogy beteljesülhet végre a vágya: taníthat Martionban.