Nem: Férfi
Életkor: 40 (születésnap: február 29.) Testalkat: 189 cm magas, szálkás izomzatú, átlagos testalkatú férfi. Vonások: Szabályos arcvonások, finom vonalú, az átlagosnál teltebb ajkak, kifejezetten világos, hibátlan bőr. Szem: Nyílt tekintetű, kékeszöld szempár, sűrű, sötétszőke pillákkal keretezve. Haj: Majdnem vállig érő, itt-ott rakoncátlan hullámokba csavarodó aranyszőke haj. Általános öltözet Nem szereti a szigorú, ünnepélyes öltözeteket. Munkahelyén általában sötét farmert, inget visel, vagy egy sima felsőt zakóval. Ha megbeszélés van, akkor a nyakába kanyarít egy igen gyűlölt nyakkendőt, de ahogy elhagyta a termet, már első mozdulatával tépi le a nyakából. Munkán kívül szinte bármilyen őrült öltözetbe láthatod. Egy pánt a feje körül, mint egy hippinek? Belefér. Szakadt farmerban egy szabadtéri fesztiválon? Ő lesz az. Bőrnadrágban egy atlétával? Ha kedve azt tartja... Vagy netán egy drága prémes bundában a Vörösmarty téren? Aznap meg épp olyan kedve volt. Első benyomás, kisugárzás Ha egyszer láttad, másodszor már megismered. Jellegzetes a mozgása, a hangja, kifejezetten pozitív kisugárzású, energikus férfi. Olyan modern aranyifjú, látszik rajta, hogy maximálisan kiszívja a nektárt az életből. | ||||||
Leírás
Végzettségeim - avagy az alternatív hőerőforrás biztosítása télre... Tanulmányaim - avagy ahol elbasztam az elmúlt 30 évem... Szakmai tapasztalat - avagy mutassuk meg, hogy valamire jók vagyunk...
Előnyök - avagy szopjuk le a saját farkunkat jobb fizu reményében... Mivel egyetemi tanulmányaim több szemeszterét is külföldi intézményekben töltöttem, így széleskörű rálátásom van a nemzetközi helyzetre, valamint több nyelvet beszélek anyanyelvi szinten. Ezen felül ennek köszönhetem szerteágazó nemzetközi kapcsolatrendszerem, amit a mai napig fenntartok. A szakmámhoz közvetlenül kapcsolódó diplomámon felül elvégeztem a pszichológia szakot is, mester képzésen a munkahelyi pszichológiára szakosodva, ami kiegészítésül szolgál a humánerőforrás gazdálkodás mellé. Rendkívül jó kommunikációs készségeim vannak, kiváló csapatjátékos vagyok, és nem esik nehezemre különböző emberekkel együttműködni, vagy egy csapat vezetőjeként megszervezni az együttműködést. Szakmai gyakorlataimat a Sokoray Kft-nél töltöttem, ezen felül a szakdolgozatomat az itt eltöltött önkéntes munkám során végzet kutatásom anyagából írtam. Sokoldalú érdeklődésem egyik bizonyítéka, hogy egyetemi éveim alatt hegedű-koncertemmel turnéztam az országban és világszerte, többek közt ezért is töltöttem több szemesztert külföldi egyetemeken. A zene máig fontos része az életemnek, a minden évben megrendezett Theobald Lőrinc Jótékonysági Emlékkoncerten rendszeresen fellépek, de a munkám mellett már háttérbe, hobbi szintre szorult vissza. Roppant hangzatos cím ez a humánpolitikai egység vezető, de viszonylag kevesen tudják, hogy ez mit is takar. Épp ezért volt már rá példa, hogy valaki a cégtől engem keresett fel azzal a problémával, hogy kiégett a villanykörte az irodájában. Nos.. ez roppant sajnálatos esemény, és mivel ez többször is előfordult, nyomtattam egy prospektust azzal a címmel, hogy "Kiégett a villanykörtéd... FORDULJ A KARBANTARTÓHOZ". Ellenben az én dolgom megtervezni, vezetni, koordinálni és ellenőrizni a vállalat személyzeti munkáját. Tehát, én feladatom
Így tehát, ha azt mondom elfoglalt vagyok, az nem azt jelenti, hogy 2048-at játszom a tabletemen, legalábbis nem minden esetben! Ismeritek az orvosdinasztiákat, ahol a szülők teljesen humán beállítottságú gyermekük torkán keresztbe lenyomják a kémia könyvet, mert "a mi Pistiként márpedig kardiológus lesz"! Nos, ilyesmi érzés zenész-családba születni is. Nem, nem egyszerű zenész családba, hanem a híres, és észvesztőn tehetséges művész és zseniális zeneszerző, Theobald Lőrinc leszármazottai közé. Mivel ősömet idejekorán elvitte a tizenkilencedik század valamely kórsága, azóta minden egyes felmenőm úgy nevelték hogy "Benned született újjá! Az ő zsenialitása nem pusztulhatott vele!". Mondhatom ez aztán a megugorható léc! Hogy biztosra menjenek minden generációban legalább egy, de akadt néha két Theobald Lőrinc is, hiszen nomen est omen. Ez megy már több mint száz éve, és sorra, egymás után születtek a középszerűbbnél középszerűbb Theobald Lőrincek, akik bár kiváló művészei lettek választott hangszerüknek, zeneszerzőként vagy induvidumként sosem ütötték meg a halhatatlanság mércéjét. Az élet iróniája, hogy a mindössze huszonöt földi esztendőt megélt I. Theobald Lőrinc nevét és műveit a mai napig nem feledte az utókor, míg hosszú éltű, jómódú utódai egyre-másra megélik, hogy még életükben elfeledkeznek róluk. Ennek ellenére családunkban hagyomány a zene szeretete és az, hogy képességeinkhez mérten a legjobbá váljunk, így tettem tehát én is. És amit kicsiholtam magamból
Egész életemben igyekeztem, hogy én legyek az a bizonyosTheobald, aki majd méltó utódja lesz hírneves ősének, de húszas éveim közepére kristálytisztává vált, hogy az a bizonyos je ne sais quoi belőlem is hiányzik. Igaz, hogy elég jól játszottam hozzá, hogy végigturnézhassam egyetemi éveim alatt a nyugati világot, és bezsebelhettem pár díjat is ezalatt, valamint negyedszáz éves koromra kiadtam egy CD-t is, de néhány fájóan középszerű darab megírása után végül beláttam, hogy a valódi karrier nem a zenei pályán vár rám. Persze azóta is alig telik el úgy nap, hogy ne venném a hegedűt a kezembe, a zene szerves részét képzi az életemnek, és persze még fel is lépek néha napján jótékonysági koncerteken, vagy ha arra felkérnek - rendszerint az igazi Theobald Lőrinc emléke miatt, de már nem állítok magam elé képtelen elvárásokat, és szépen lassan a környezetem is leszokott erről. Igen, mondtam már pár szót róluk, de nem akarom, hogy téves következtetéseket vonjatok le róluk. Az apám és az anyám megadtak nekem és a húgomnak mindent, amit szülő előteremthet a gyermekének, legyen az biztos anyagi háttér, nyugodt, élménygazdag gyermekkor, szerető környezet vagy jó példa, amivel előjártak az életük során. Annak ellenére, hogy a zene egyfajta vesszőparipája a kis famíliának, mikor a húgom teljesen botfülűnek ígérkezett, és érdeklődése inkább a tánc és akrobatika felé húzta, a föld alól is előkerítették neki a legjobb tanárokat, és épp úgy költötték gyakorlótermek bérlésére és tánccipőkre a kisebb vagyonokat, mint előtte énnekem hegedűre és külföldi turnékra. Mint mindenhol, ahol sok dudás van egy csárdában, nálunk is elég nagy néha a hang- és zűrzavar. Négy tökéletesen különböző művészlélek egyetlen háztartásban olyasmi, ami egy idő után biztosan atomrobbanással jár. Vegyük csak azt, hogy míg apám kizárólag a délelőtti órákban hajlandó játszani, addig az én fő gyakorló időm az éjfél és négy közti ihlettel telt időszak. Liliána pedig nyilvánvalóan akkor próbálna meditációval közelebb kerülni az aero-mágiája megértéséhez, mikor mi mind három különböző hangszeren három külön darabot próbálunk egymást túlharsogva játszani. Nos, a konfliktusok jelentős része megszűnt azzal a perccel, hogy a Martiont elvégezve könnyes búcsút vettem a családi fészektől, hogy beköltözzek saját kis penthouse-omba, ami csendes nyugalmával csak az enyém, és életritmusommal már senkit sem zavarok. Miután egy világ dőlt össze drága szüleimben, hogy én sem leszek a Theobald álmok és remények beteljesítője, a sors varázslatos módon küldött egy jelet, hogy talán mégis lehetek az. No nem a zeneszerzés terén. A családom másik régi álma ugyanis, hogy osztrák származásunk ellenére bekerülhessünk a nagybetűs Családba. Tény, vagyonunk és kapcsolataink miatt abszolút potenciális parti vagyunk bármely kékvérű fiatal számára, mindezek ellenére ez eddig nem sikerült beteljesíteni ezt a vágyat sem. Egészen 2001 tavaszáig, mikor mindenki legnagyobb megrökönyödésére eljegyeztem Karadin Dorottyát. Mátkámmal azóta sem keltünk egybe, aminek fő oka talán az, hogy bár semmi kifogásunk a másik személye ellen, hiszen nyakra-főre összejárunk, mégis a magunk módján mindketten irtózunk a végleges kötöttség kimondásától. Ha mindez nem volna elég ok az utálkozásra, a mi generációnk mit ad isten egy másik hegedűművészt is adott a világnak, Seidler Lőrinc... - LŐRINC, volt pofájuk ezt a nevet választani!- az én keresztem. Ahová én mentem, ott volt ő is, ahová léptem ő a nyomomban járt. Azt hiszem talán még a huszadik század elején sem lehetett olyan lőporos a hangulat a szegről-végről rokon famíliával mint mostanában, amire enyhülést egyedül talán az hozott, hogy önként kiszálltam a versenyből. Sport Sosem voltam egy igazi sportember. Ennek ellenére, főleg a céges rendezvények, megbeszélések miatt hobbi szinten teniszezek, squasholok és golfozok. És csak azért, hogy kishúgomnak esélyt adjak rá, hogy kigúnyolhasson, néha rá lehet venni, hogy a társastáncban is megcsillogtassam hozzá nem értésemet. A zenén kívül az utóbbi időben további művészeti ágakban is kedvemet leltem, legfőképp a fotózás fogott meg, na nem kell nagy dolgokra gondolni, csak vettem egy jó gépet, és benéztem egy három hónapos hétvégi tanfolyamra. Nem ezzel fogom megváltani a világot, és a National Geographic sem dörömbölt még az ajtómon a képeimet követelve, de a céges bulikon és a húgom fellépésein kattintgatok néhányat, csakúgy mint a Dorkával töltött időm egy részében, amivel természetesen halálra idegesítem őt. Mindenkinek vannak olyan napjai, mikor egyszerűen nem akar senkit látni, csak a világmegváltó gondolataival foglalkozni. Nos, ez nálam is előjön néha, és ilyenkor semmi sem segít annyit, mint egy megtömött vízipipa, néhány babzsák összedobálva, az elhúzott sötétítőfüggöny és valami kellemes zamatú égetett szesz, amit valamelyik főnökömtől kaptam a kiváló takarító melóért, amit a személyzet szennyesével végzek. Hiába, még a legkiválóbbak is leeresztenek néha. | ||||||
Aktuális állapot: Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2014.10.22. 21:51:48 Ez a karakter a Sokoray Kft. céghez tartozik. Ez a karakter a [Cs] Theobald család tagja. |