Imádom a családomat. Most komolyan! Tudom, hogy sokszor ezt még ők maguk is alig veszik be, de tényleg így van. Adoptált gyerek vagyok, akárcsak a tesóim, - egyszer valamelyik benyögte, tuti Családos volt az anyám, azért vagyok ennyire anyagias - mégis tűzbe mennék bármelyik idegesítő tökfejért, ha arról van szó!
Anyáéknál jobban pedig senkit nem tisztelek a világon. Nem kis meló lehetett nekik felnevelni bennünket… Mondjuk, eléggé az agyamra tudnak menni ezzel a „Mikor kezdesz már magaddal végre valamit?” dumával, meg a bátyám melójával való példálózással. Nem tudom, feltűnt-e nekik már, de én kezdtem igenis magammal valamit már: élek! Igaz, nem valami irodában, aktákat tologatva és kétszáz wattos műmosollyal a képemen, ahogy majd a Zsanika végzi, ha rájön végre, hogy a suliban szerzett tudás semmi a való életben.

Már martionosként tisztában voltam vele, hogy nem én leszek a következő Einstein, így sosem voltak nagy terveim a jövőmet illetően. Olyasmivel akartam foglalkozni, amiből azonnal profitálni tudok, nem csupán egy papír lesz évek múltán a zsebemben. Így lettem műkörmös. Oké, tudom, most már a föld alól is azok nőnek, de akkor még azért elég menőnek számított. Volt is kuncsaft bőven – előbb a baráti körből, majd az ő ismerőseik, aztán azoknak az ismerősei… Huszonegy éves koromra már három másik csajjal béreltünk közösen egy szalont a budai oldalon, olyan jól ment a dolog.
Hogy miért hagytam abba? Éppen akkor szakítottam ööö… Tibivel. A hiányt pedig Ákossal pótoltam, akinek volt egy jobb ajánlata. Na, nem kell mindjárt rosszra gondolni! Tengerjáró hajóra mentem pincérnőnek meg szobalánynak. Egy nyár alatt annyit kerestem, mint a műkörmözéssel egész évben! A hülyének is megérte volna.
Persze, idővel ráuntam. Már Ákosra. Aztán a melóra is mondjuk, de annak meg már egy alkoholista orosz pasashoz van köze, amit inkább nem részleteznék most… Mindegy is! A lényeg, hogy remekül megvagyok alkalmi melókkal. Így legalább sose fásulok bele abba, amit épp csinálok és tutira élvezem! Ráadásul (élet)tapasztalatnak sem utolsók, ami azt illeti. Egy egyetem padjai hogyan adhatnák meg mindezt a négy fal között? Na, ugye!
Amúgy otthonról jövök, most épp ott lakom, mert a barátommal fasírt van. Az egy birtokló, irányításmániás gyökér, messziről kerüld el! Szerintem én se megyek már vissza, inkább felhívom a bátyámat, hogy hozza el a cuccaimat tőle…

|| user: Lexi | Játékért belső üzenetben keress ! - Karaktereim.