Nem: Nő
Életkor: 32 (születésnap: június 08.) Testalkat: Középmagas. Az alkatát tekintve mostanában a jojó diéta poklát éli. Elég csontos vállakat, és amolyan zsiráf nyakat örökölt. Akkor néz ki a legjobban, ha magára szed egy pár plusz kilót. Vonások: Nem ő lesz a legszebb nő, akit életedben láttál. Néha azért készül róla jó fotó. Járomcsontja enyhén kiugró. Magas szemhéj, és lebiggyedő ajkak jellemző rá. Szeplős, nem is kicsit. Nem mondhatni, hogy ez különösebben zavarja. Szem: Zöldes-barna. Valahol egyedi, de sokszor függ a fényviszonyoktól, milyennek látja az ember. Haj: Hosszú és természetes répa-vörös. Alapjáraton elég rakoncátlan hullámos tincsei vannak, de többnyire rendben tartja egy kis varázslattal.A színéhez nem szívesen nyúl. Általános öltözet Gyerekkorában szerette a fiús, bő ruházatot. Ingek, pulóverek és ujjatlan tunikák hada sorakozik a szekrényében még most is. Mivel soha nem dob ki semmilyen ruhát. Még azt sem, amit most elég gáznak talál. Mára már nem rejteget semmit. Kinőtte a kamaszos tarakózást. A lábait szereti kényelmesen szabadon hagyni, ha az idő engedi. De hidegebb klímában a harisnyát sem veti meg. Abból viszont semmiképp sem a színes csilli-villi fajtát, ami mostanában divat. Francia elegancia jellemzi legfőképpen a felnőtt ruhatárát. Sok kedvelt darabot átszabott. A krém, barna, mályva, és tompa természet színeit kedveli leginkább. Minden túl felnőttes, néha kicsit túl komoly. Ezért sokszor többnek nézik, mint amennyi. Első benyomás, kisugárzás Komolynak tűnik, aki ritkán mosolyog. Ez az első nagyon nagy tévhit. Szeret mosolyogni, és bolondozni. Pár éve már nem az a hangosan hahotázós fajta. A mozdulatai finomak és óvatosak, mintha mindig attól félne, hogy összetör valamit. Tipikusan nem az az elefánt a porcelánboltban stílus. Sok meglepetést tartogat, kiismerni sem könnyű. Az első benyomás általában egy idegesítően sznob, és pénz-karrier orientált csaj, aki társadalmi szintekre osztja a népet. Nem mindenki fér el olyan magaslatokban, ahol most ő képzeli magát. Noha nem volt ez mindig így. Kicsit tart is tőle, hogy pontosan olyan lett, mint az anyja, amitől annak idején rettenetesen tartott. | ||
Leírás Nem volt egyszerű gyermekkora. Franciaországban született, Lionban. Idősődő apukája elég korán meghalt szívelégtelenségben. Úgyhogy élete túlnyomó részét az édesanyjával töltötte, akivel viszont soha nem jöttek ki. Az örökké hűvös, és szigorú nő azt szerette volna, ha Mira a felső tízezer egyik kis balerinájává növi ki magát. Járt illemtantól kezdve a balettig, tényleg mindenhova. Általában időkérdése volt, hogy természete miatt elhajtsák idő előtt a kislányt. Édesanyja egyébként egy nagyobb, de multicégektől elhatárolódó talárszabászatban dolgozott. A ruhatervezésnek szánta minden szabadidejét. Így a lánya csak újabb indokkal szolgált minden alkalommal, mikor lázadó kamasz éveiben bő szabású, fiús, és még véletlenül sem összeillő ruhákat öntött magára. Az érettségi kiosztót megelőző egy évvel halt meg az anyja. Senkinek nem beszél róla, hogy mi történt. Nemesiszármazású, de ők maguk már egyáltalán nem éltek fényűzően. Nem a pénz hiány miatt, hanem mert anyja mindenhol spórolt, leszámítva a ruhák vásárlásánál. Megszállott vásároló volt, igazi hisztérika, ha nem kapta meg amire vágyott. Mira ruhásszekrénye most is tömve van anyjától örökölt rettentő márkás, különleges darabokkal. Középosztálybeli kertváros az otthonuk mái napig egy Budapesthez közeli településen. Hazajárni a családi barátok miatt is szeret, de mostanában az iskola és részmunka miatt kibérelt inkább egy kis tetőtéri lakást Pesten. Természetesen az örökségből él. Gyermekkorában a szeleburdiság volt rá jellemző, hirtelen döntések hozatala, és vak bizalom minden újdonság irányába. Mára sokkal visszafogottabb és bizalmatlanabb. De igyekszik semmihez sem negatívan állni. A pohár legyen inkább félig tele, hiszen azt vallja, hogy másképp nem lehet előre haladni. Van egy kiscicája, aki terápiás társként is szolgál. Tejszínhab nem a színéről kapta a nevét, - amit egyébként szürke csíkok jellemeznek – hanem egy történetről, amelyben Mira a cica nevelésének korai szakaszában túl etette az állatot, az pedig egész éjjel hányt… Önálló, és abszolút meggyőzhető bármiről. Szkeptikus, de a jó értelemben. Rövid távon szívesen marad a saját magányába, de alapvetően azért ő is egy társasági lény. Szeret az egyébként szűk baráti körével teázni, kávéházba járni. Imádja a talan mozit, habár az egész családja varázsló származású. Viszonylag sokat olvas, ha engedi ideje, de egyáltalán nem az a könyvmoly típus. A férfiakkal szemben kicsit csapongó. Későre hagyta a pasizást, utólag pedig kicsit túlzásba is vitte. Még nem értékeli önmagát, mint nőt. Talán ehhez több érni való szükségeltetik lelkileg. Még soha nem volt kapcsolatban. Nem azért, mert ennyire bizalmatlan, csak így hozta a sors. Jó tulajdonsága a precizitás, az hogy nála mindig rend van. A saját portáját mindig tip-top tartja. Nem hisz abban, hogy a zseni a káoszt is átlátja. Inkább abban, hogy a zseni nem csinál rendetlenséget a zsenialitásából. Van benne egy örök vágyakozás másféle életre, mint amit éppen él. Nem vallásos, abban hisz, hogy mindenkit a saját tudata és lelke irányít. Nagyon tanulékony, és gondolkodása kiemelkedően logikus. Anyja mindenáron jogi pályára szánta, de ő soha nem akarta, és soha nem is fogja teljesíteni ezt az álmot. Régebben nem igen lehetett találkozni vele hangos és feltűnő helyeken, vagy eseményeken. Már nem annyira megközelíthetetlen. Bár még mindig elég idegesítően flegma sokszor, és tapintatlan. A barátkozás első néhány lépcsőfoka után, megkedvelhető személyiség, akivel kalandos az élet. Sajátos humora pedig nem mindig talál értő fülekre. De ez szintén kevéssé zavarja. A saját boldogságát nem másokban, önmagában keresi. Épp ezért, mint általában az embereknek, ez élete legnagyobb kihívása. Egy héten egyszer biztosan elmegy moziba. Rossz szokása a szotyi, tökmag, meg a rágózás. Kedvenc napszaka az éjjel. Nagyon szereti a Holdat nézni, és sokat is teszi. Annak ellenére, hogy gyerekkori rossz emlékek fűződnek a bolygóhoz. örökre megmaradnak a hegek. Mikor bekerült Martionba, csodálatos módon elmúltak. Van egy martioni albuma még alsós korából. Gyakran lapozgatja, és nem szereti, ha mások hozzápiszkálnak. Gyerekkorában a padlásszellemük krónikus depresszióban szenvedett. Gyakran feljárt, hogy végighallgassa. A szellem olyan hálás volt neki, hogy azóta pszichiáter szeretne lenni. Nagyon sok időt töltött Franciaországban, ám a nyelvet még sem beszéli. Passzív nyelvtudása van. Érti, de nem szívesen szólal meg. Nagyon szépen énekel, de lámpalázas így mostanában közönség előtt nem teszi. Nagyon sokat fest, azt viszont borzalmasan csinálja. Sosem volt testvére. De igazából nem is hiányolta. Talán csak ha anyja figyelmét szerette volna kicsit osztani, mikor abból túl sok jutott otthon. | ||