A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Bátfay Kálmán

 
Beosztása: Természetvédelmi mérnöki és Mágiaelmélet szakos hallgató
Nem: Férfi
Életkor: 33 (születésnap: június 21.)
Testalkat: Az átlagosnál némileg magasabb, mackós alkatú.
Vonások: Puhák, kedvesek, kifejezőek. Első pillantásra megnyerő - és nem, mint rosszfiú. Egy beretválkozás mindig ráférne az összképre, meg kell hagyni.
Szem: Határozottan barnának tűnik a szemüveglencse mögött.
Haj: Göndörödésre hajlamos, rajtakaphatóan vörösesbarna. Rövidre nyírva hordja, mert így tudja csak kezelni.
Általános öltözet
Azt mondják, hogy alkalomhoz illő... De ha az az alkalom öltönyt igényel, nehezen válik meg mellé a sportcipőjétől. De ez úgyis divatos manapság! Egyébként nem fél az élénkebb színektől, nem bújik el szürke pulcsiban a metrón, szóval összességében fiatalosan lazán vidámosságos, mégse bohóc.
Első benyomás, kisugárzás
Olyan puha és nyönyörgetnivaló. Már csak azzal, hogy megjelenik, óhatatlan szimpátiát kelt az emberben. Ehhez nem is kell megnyilvánulnia, elég zsebrevágott kézzel, kis mosollyal beoldalognia a helyiségbe. Ha pedig megszólal, könnyen teremt kapcsolatot. Hisz van némi sütnivalója, egy csipetnyi idealizmusa, épp elegendő lelkesedése - kész is az erőleves. A cseppnyi frendzónd lúzer utóízért elnézésüket kérjük...

Leírás

Az úgy volt, hogy amikor kisiskolás voltam, természetesen autóversenyző szerettem volna lenni, vagy, ahogy az öcsém is, Luke Skywalker (csak később jöttem rá, hogy Vader nagyúr a menő).

Bár mindig is Budapesten éltünk, hisz a Család (bármennyire is oldalágról származunk) kötelez, a szüleink elég nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a külső, zöldövezetben rohangálva nőjenek fel a kölykök.
Így lett belőlem is lógócipőfűtős, sebestérdű indián. Anyukám a közeli faágon ülve kémlelte az éjfuvolások szokásait (ornitológus volt a szentem), míg én alant rohangáltam, és próbáltam bevonni Emilt (ő az öcsém! igen!), hogy tegyen hasonlóan, mert a dzsungelharcolás jó. De ő valahogy mindig ódzkodott a koszos, vagy az olyan kevésbé szimmetrikusra rendezett dolgoktól, mint egy csokornyi páfrány.

Mindenesetre a családi idill még így is tökéletes volt. Apukámra úgy emlékszem ezekből az időből, mint a nagy alakra, aki esténként és kora reggel mindig egy VarázsVilággal a feje helyén ült, és halk köhhentései törték csak meg a papírzizegéssel átitatott csendet. Mai napig is titokzatos figura: az a fajta gemmárius, aki igazgyöngy fokozatot kapott. Vagyis tíz éves korunktól szentig meg vagyunk győződve róla Emillel, hogy földalatti orosz kutatólaborokat bombáz le, és az utolsó pillanatban menekül el a villanó átkok elől, hogy aztán leporolva a zakóját térjen haza és mutassa nekünk, hogy ő csak egy unalmas apuka. Imádtuk. Ekkoriban, nem is kell mondjam, gemmárius akartam lenni...

A Martionban kiderült, hogy ez lehetetlen. Mert az rendben van, hogy nagyban vagdostam az útilaput otthon a fakarddal, de élőben a légynek sem ártanék... főleg nem varázslattal. Különben Emillel mindketten a Lorton sorait bővítettük. Említettem már, hogy megszólalásig hasonlítunk? Az ikreknél ez már csak így szokás. Mégis, míg a két Lotti könnyen szórakozott a helycserével, nekünk ez eléggé nehézkes lett volna. Mert bizony pontosan a megszólalásig, vagy az első gesztusig ment az összetévesztés... Azért nem panaszkodom, tökéletesen jól kiegészítettük egymást mindig is. Ő húzott vissza, ha valami baromságra készültem, hirtelen felindulásból, vagy a hormonjaim miatt csináltam volna hülyét magamból. Én pedig puhítottam cserébe az ő mániáit - amiket csak "feltűnően színes személyiségjegyek"-nek becéztünk.
Ekkortájt pszichológus szerettem volna lenni.

Időközben, bár apám az életét a hivatásának szentelte, ahogy mindig mondani szokta, addig virág... vagy épp madárlelkű anyám ízületeire hivatkozva nyugállományba vonult. Persze otthon sem maradt nyugton: a helyi talanokat látja el természetgyógyászati tanácsaival, és különböző hobbikencéivel... igen... még oklevele is van róla, hogy hivatalosan teszi mindezt.
Persze a családi összejöveteleken ugyanolyan fesztelenül fecseg ezekről a dolgokról, mint mások a tallérárfolyamról, de a presztízse nem romlik - ez is egy amolyan Bátfay-féle "feltűnően színes személyiségjegy".

A tanulmányainkról persze muszáj szót ejteni. Volt, ami jó volt, bla, volt, amihez kevés volt a türelmem, bla, volt amiben az öcsém jobb volt blabla...de összességében csak megszereztük azt, amit kell. A kék füzetet, arany érettségi nyomattal.
Így lett a mágus érettségi után Emil az Eltén - és a így a Főnixben fogtechnikus gyakornok, én pedig természetvédelmi mérnök a Szent Istvánon, megspékelve egy kis Eltés mágiaelmélettel.
A manaháló ugyanis szerintem nem megújuló energiaforrás, és erre az embereket is rá kell döbbenteni!

Mi marad még ki, mi maradt még ki...
Hja, rohamosztagos is vagyok. Emillel. A conokon talpig plexibe öltözve kísérjük a Nagyurat, ugyebár. Igen, ez tart a mai napig is. Az 501-es légió soraiban, felnőtt, szavazóképes, egyetemista-fejjel.
És wowozok is. De erről senkinek egy szót se, hacsak nem akarsz klántag lenni.
Emillel pedig jó osztozni az albérleten. Mindig tisztaság van, mire hazajövök. :P



Felszerelés és egyéb mesélői információk:

Aktuális állapot:
Farmer, sportcipő, amitől télen sem válik meg, mindez pirosban (a farmer kék!). Fölötte egy szürke szövetkabát, és egy színescsíkos sál van bekötve a gallér alá. Mer' azért itt a tél.

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2011.12.11. 02:46:49

Ez a karakter tagja a Családnak.

Ez a karakter rendelkezik egy Méz nevű kissárkánnyal.

Üzenet küldése