|
|
Nem: Férfi
Életkor: 29 (születésnap: szeptember 20.)
Testalkat: Jó felépítésű fiú, masszív. Helytelen lenne az a megállapítás, hogy ő a legkisebb Karsay fiú, ugyanis ha másban nem is, centikben kimagaslik bátyjai közül. 187cm-re nőtt.
Vonások: Tipikus családi vonásokkal rendelkezik: markáns áll, széles orr, és szeplők mindenhol.
Szem: Mélyen ülő, sötétbarna bogárszemek. Mindig élénken csillognak, de ritkán fókuszál velük
Haj: Sötétvörös dróthaj, mely, ha hosszabbra hagyja, egyértelműen göndör.
Általános öltözet
Sportcipő, laza farmer, ami alól kilóg a boxere; színes, mintás pólók. Nagyon nehéz ünneplőbe kényszeríteni, de ha inget is aggatnak rá, biztosan nem fogja rendesen begombolni, és lehajtani a gallérját – vagy felvesz hozzá valami idétlen nyakkendőt. Kötött pulcsit maximum a nagyi kedvéért vesz fel – karácsonykor, az előző évi ajándékot.
Első benyomás, kisugárzás
Folyamatosan pörög, nem csak mozgásán látszik ez, gyakran vált témát egy beszélgetésen belül, mintha nem tudna egy dologra sokáig koncentrálni. Órákon sok vele a probléma, közismert a rengeteg büntetőmunkájáról – gyakran dicsekszik is velük, mintha valami verseny lenne. Szereti tenni a szépet lányoknak, de romantikus ügyekben sem sokkal kitartóbb, mint bármi másban. Amúgy vicces és szerethető, de senki sem veszi komolyan – ebbe pedig ő maga is beletartozik.
| |
Leírás
Nem én vagyok a legfiatalabb gyerek a Karsay családban. De tényleg! Megelőztem Sacit huszonhét perccel, és ha engem kérdeztek, ez nagy dolog. Persze a három bátyám szerint annyira nem, elvégre a fiúk közül én jöttem utolsónak. És hogy mikor is történt ez pontosan? ’94. szeptember 20-án, méghozzá Gödöllőn. Tudjátok hogy van ez, mindig a legkisebb gyerek kapja a legtöbb figyelmet egy családban, a nagyobb tesók féltékenyek, blablabla. Hát nekem ez sosem adatott meg igazán, mert nem voltam egyedül. Ráadásul Saci az egyszem lány, naná, hogy ő mindenki szeme fénye! Igyekeztem kompenzálni, szerintem nálam többet senki sem piszkálta a hugit a családban. De miért beszélek múlt időben? Most is szívesen cserélem ki a sót cukorra, amikor főz. Amúgy nem panaszkodom, állati jófejek a tesóim. Főleg Csongor! Öcsém, hogy milyen állatságokat volt képes kitalálni… Nade hol is tartottunk? Jah, igen. Hét évesek voltunk, amikor Saci mutatta a mágia jeleit. Persze, hogy ő… Mit szépítsem, baromi féltékeny voltam. Annyira, hogy sikerült másfél órára rá nekem is. Nem mintha tudatos lett volna, rendesen be is rezeltem tőle. Be is pakoltak minket a Mirarxba, aztán tizenegy évesen jött a Martion.
Naná, hogy a Ferfexbe kerültünk, hova máshova? Az igazat megvallva rettentően féltem, hogy mi lesz, ha máshogy alakul. Halálba szívattak volna a többiek… Ami a sulit illeti, az órákon kívül kifejezetten élveztem mindig is. Főleg, amíg Barni is itt volt, nem mintha utána nem találtam volna fel magam. Némelyik tanár egészen kreatív tud lenni, ha büntetőmunkáról van szó. Persze Sacinak sosem tetszett, ha kiderült, hogy valamiben az én kezem is benne volt… és minél kevésbé tetszett neki, annál szívesebben csináltam. Ez már csak így működik.
És hogy hova tovább? Gőzöm sincsen. A faktjaimat is Saci válogatta össze, nehogy már szabadok legyenek a délutánjaim! Az érettségi meg tök gáz volt. De legalább matek meg infó tök penge lett. Csak hát a töri azzal a sok évszámmal, meg az a hülye helysírás... de másodszorra minden sikerült! Persze így lőttek a BME-nek egyelőre. Egy évig legalább Csonginál kell dolgoznom, ő meg naná, hogy az aljamunkát bízza rám. Tuti ezzel büntet, mert hülye vagyok.
Nyilván az egy évből több lett, aztán rájöttem, hogy a BME-n kívül is van világ, szóval kér OKJ-s képzéssel később már a cég arculattervezésébe is beleszólhatok. Yay! o/
Karsay Endre – Fater
Szerintem ő a minta apa. De most komolyan, egy ekkora családot összefogni, amiben olyan kölkök vannak, mint én… Rettentően tisztelem és persze szeretem is. Mindig következetes volt: ha büntetni kellett, megtette azt is, ha segíteni, mindig ott állt mellettünk. Sosem éreztem magam elhanyagolva mellette. Amúgy kutatóorvos, és az ELTÉn is csinál valamit, de ezt a többiek jobban vágják.
Karsayné Horváth Ágota – Muter
Ő pedig a minta anya. Ne tévesszen meg senkit, hogy muternek hívom, egy rossz szót szól róla valaki, annak letöröm mindkét kezét. Nem tudom, hogyan szorulhat egy emberbe ennyi szeretet, türelem és kedvesség. Nincsen jobb az ő főztjénél – bár Saci egész jó úton halad, csak meg ne tudja, hogy ezt gondolom. A mutert mindenki imádja, még ha néha kicsit szétszórt is. Szerintem ezt tőle örököltem.
Karsay Sára – Az átok Saci
Ő a másik felem. De konkrétan, az érem másik oldala, a víz az én tüzemhez. Céltudatos, házias, jókislány – annak ellenére, hogy igyekeztem mindig belevinni a rosszba. Még mindig próbálkozom, persze tisztában vagyok vele, hogy nem fog sikerülni. Csalódnék is benne. De jó alap a piszkálódásra. Viszont ha valaki más próbálna belekötni, azt megismertetném a vécécsészével. Jó közelről. Ő az ÉN ikertestvérem, és csak NEKEM van jogom kiszúrni vele. Meg talán néha a bátyáinknak, de azt is csak ésszel. Amúgy sosem mondanám ki, de ő áll hozzám a legközelebb a családból. Mondjuk nem is kell, úgyis tudja. Fogalmam sincs, mit tennék, ha bármi történne vele.
Karsay Barnabás – Barni
Ő a kis középút a családunkban, szerintem az egyetlen, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot. Saci sem pattog miatta annyit, én is lazán elökörködöm vele. Valahogy megtalálta az egyensúlyt a tanulás és a bulizás között. Bár Lóci néha aggódik, hogy az utóbbi felé billen a mérleg, én mégis örülnék, ha csak feleannyi energiát tudnék fektetni az előbbibe.
Karsay Csongor – Csongiii
A legnagyobb arc. Vele jövök ki a legjobban a családban, néha nagyon egy rugóra jár az agyunk. Neki voltak mindig a legjobb ötletei, ha valakit meg kellett viccelni, sokszor tartotta is a hátát miattam. Nőügyekben pedig csak tőle fogadok el tanácsot – és meglehetősen jó tippjei vannak, nem hiszem, hogy a vörös hajam vagy a szeplőim miatt vagyok népszerű a lányoknál. Már alig várom, hogy Lócihoz költözzünk mi is, és akkor mégtöbbet lóghatunk együtt.
Karsay Lóránt – Lóci
A felelősségteljes nagytestvér, a család esze. Tudom, hogy csak jót akar, meg minden, de néha rettentő fárasztó tud lenni. Persze mit vár az ember egy tanártól? Najó, az igazat megvallva amellett, hogy az agyamra megy a paráival, rettentő sokat segített a tanulásban. Meg úgy… mindenben. Jó tudni, hogyha valamit elszúrok, mindig számíthatok rá.
Fizikum: Csupa erő, csupa izom, pasztőrözött tejet iszom. Meg léglabdázom is… (15)
Ügyesség: Ha képes vagyok valamire öt percnél tovább koncentrálni, egészen ügyes vagyok. (15)
Észlelés: Sosem örültem, amikor a bújócskában én voltam a hunyó, de azért vaksi sem vagyok. (10)
Megjelenés: Vannak olyan lányok, akiknek kifejezetten bejön a vörös haj, sok szeplő kombó. Amúgy ízlés kérdése. (11)
Intelligencia: Nem vagyok hülye! A jegyek nem jelentenek semmit, csak azt, hogy sz@r a rendszer. (10)
Akaraterő: Mindig mondtam, hogy nem a kitartással van a probléma, csak szeretek mindent kipróbálni. (13)
Mágia: A máguskodás nem nekem való, ezt már akkor tudtam, amikor Saci megelőzött a vadmágiában. Legalábbis erre fogom, hogy béna vagyok. (8)
Előnyök/Hátrányok:
Mindig mondtam, hogy kiváló tulajdonság aim vannak, nem értem, miért kérdőjelezik meg mindig. A hiperaktivitás és a figyelemzavar létező dolgok, szóval tényleg nem az én hibám, hogy szétszórt vagyok, és számomra nehéz a tanulás. Azért engem is le lehet ám kötni. Ha leülök a laptopom elé, akár órákat is elszöszmötölök – azt meg nem kell senkinek sem tudnia, hogy milyen képeket szerkesztek. Szorult belém talán némi képzőművész-tehetség. Nem tudom, Saci meg Barni mit esznek a bájitalok on, én egyszerűen katasztrofális vagyok, no meg ott vannak azok a hülye átváltoztatások is, és a mentálmágia. Nem mintha bármit akarnék ezekkel kezdeni, de tuti nincsen jövőm ezeken a területeken. Lehet, hogy nem én vagyok a legnagyobb elme, de kifejezetten élelmes tudok lenni, és az emberekkel is jól kijövök általában. Négy testvér mellett nem csoda, hogy alkalmazkodó-képes vagyok. Mondjuk az évek során fizikailag is megedződtem a srácok mellett, nehéz nekem fájdalmat okozni, magas a fájdalomküszöböm. Amúgy a család szent és sérthetetlen, ha róluk van szó, bármire képes vagyok. Mondhatjuk, hogy teljes mértékben elkötelezett vagyok irányukban.
|
