Belső.... Le se tagadhatná, hogy skót-ír vér csörgedezik ereiben. Hogy mégis miért? Mert első ránézésre egyértelmű, hogy nem idevalósi. Úgy néz ki, mint valami ír nagyra nőtt kobold és mégis ízig-vérig skót. És ez le is rí róla. Na nem a fukarság jellemzi, épp ellenkezőleg! Olyan életvidám, naiv teremtésnek maradt meg, hogy az örök gyerek jelző tökéletes élő másának is megfelelne. Hiányzik belőle a magyarokra oly jellemző pesszimizmus, inkább megrázza magát egy-egy kudarc után és mosolyogva áll fel, hogy ott folytassa ahol abbahagyta vagy épp teljesen máshol. Energikus, úgy pörög néha, mint valami felhúzott búgócsiga, s míg ki nem fárad bizony nem lehet lelőni se. Rászólni meg egyenesen felesleges, mert még vissza is talál feleselni valami jó csípőset. Ahhoz különösen ért ám, mindamellett egy kedves teremtés ő, csak egy picit túl sok életszeretet akar mások felé áradni időnként belőle. Persze ő is el tud fáradni, bár ez nála inkább szellemi jellegű, mintsem fizikai.

Sokak szerint üres fejű és ostoba cicababa, ő inkább sajátságos látásmódként definiálja önnön viselkedését. Mert valljuk be, néha túlzottan is a megérzései és a saját feje után megy; bár őt nem zavarja a dolog túlzottan. Tipikusan az az ember, aki a saját kárán tanul, s nem egy nem két hibát többször is elkövet, mire megtanulja az élettől a leckét... vagy még akkor sem. Másokkal mindig úgy bánik, ahogy szeretné, hogy vele is bánjanak vagy ahogy szerinte megérdemlik az illetők; de az elmondható róla, sose a rosszindulat vezérli tetteiben. Ugyanakkor, ha feldühítik képes ártani másoknak. Pyromágusként néha túlságosan is a képessége uralja, ha indulatos. Szóval jobb nem bosszantani, ha mérges... de tényleg. Olyan akár valami macska: törleszkedik, dorombol, aranyos ha kell; ám tud harcias is lenni és akkor jobb nem az útjában állni! Elég "hamari" típus, így a különféle ispotályok rendszeres, "hazajáró" vendége. Fantáziája mérhetetlen, szeret a saját kis álomvilágában élni, a rosszat így próbálja kizárni életéből. Az elképzeléseihez, céljaihoz makacs módon ragaszkodik, legyenek azok bármilyen kicsinyesek vagy épp ostobának tűnőek. Ezt a mentalitást kifejezetten apjától örökölte. Minden vágya gyerekkora óta, hogy megszelídítsen egy hatalmas, vad sárkányt és e szerinte oly nemes állat barátságát elnyerje.

A kislány már igen fiatalon megmutatta, vadmágiája a tűzből ered, melyet mindkét szülőjétől örökölt. Ez különleges odafigyelést igényelt, hiszen szélsőségesebb dolgokra volt képes, mint mások. Az iskolában ez kezdetben elválasztotta a többiektől, s átlagosságra vágyott, ám idővel megtanulta elfogadni és meglátni képessége előnyeit. A Martiont Ferfex-es diákként járta ki, s mindene volt a MLI. Bár a DOM is jól ment neki, főleg a tűz alapú vagy azzal kapcsolatos varázslatok, ő mégis apját akarta követni. Gyűlölt tárgya, örök szélmalomharca volt a Bájitaltannal, melyet sosem sikerült megszeretnie vagy megtanulnia rendesen. Tizenhat évesen egy kisebb törés után majdnem elfordult a sárkányoktól apja miatt. Aidan ugyanis újra megnősült és Mackenzie nem tudta elfogadni az újdonsült mostoháját. Az érzés úgy tűnt kölcsönös, így hatalmas veszekedés után hagyta maga mögött végleg Skóciát. Azóta nem is beszélt apjával. Bár rendszeresen kap zsebpénzt apjától, még úgy érzi nem képes megbocsátani az öregnek azt az árulást, hogy egy idegen nőt választott ő helyette. Egy cserediák program keretében találkozott Hollósy Dáviddal, akivel összebarátkozva ismét megjött a kedve a sárkányokhoz. Ugyanis kiderült, a fiú is hasonló turpisságokon töri a fejét, mint hősnőnk. Nos, a csereprogram végeztével egy új baráttal és még nagyobb tervekkel a tarsolyában tért vissza a sárkányaihoz a lány.

Kiváló minősítéssel vizsgázott a felvételihez szükséges tárgyakból, így megnyílt az út előtte, hogy továbbtanulhasson. Az ELTE Elméleti Mágia Karán, Természettudomány szakirányra jelentkezett, azon belül pedig a Mágikus lények szakra. Bár úgy érezte minél többet tud meg a sárkányokról, még nem érezte magát késznek arra, hogy az alapképzés után egyből munkába álljon. Beadta ugyan a Romániai rezervátumba a jelentkezését, de akkor azt visszautasították. Így maradt Mesterképzésen és szakosodott kifejezetten a sárkányokra. Ezután következett egy éves gyakornokoskodás a Romániai rezervátumban, mely során egy különös eset szemtanújaként úgy döntött doktorátust szerez és visszaül az iskolapadba. Ugyanis egy Tátrai fekete démonnal sikerült összetalálkoznia. Bár a lény kis híján maradandó sebesülést okozott hősnőnknek, mikor mégis túlélte a találkozást eldöntötte megszelídíti a hírhedt sárkányt. Bár még jelenleg lábadozik a Főnixben, hamarosan orvosai a várakozások szerint kiengedik és folytathatja munkáját. Sajnos e betegséggel töltött időszakokat rendkívül rosszul viseli, mind pszichésen, mind testileg a "röghöz kötés" nem tesz jót neki. Fél attól, hogy a sárkányát elszalasztja, az orvosai viszont aggódnak túlzottan rögeszmésen ragaszkodik a sárkányhoz.