Sztori a zsenge évekről, Thaiföldről és a visszájára eső vajaskenyérről. (Folyamatban)
1986 - Marót
1991 - Tokió
1999 - Szarvas
2001 - Aberdeen
Nem volt meleg, de most nagyon hideg pint járt neki. Ahogy a szemben ülő ügyvédnek is. Vaskos volt az akcentusa, a nyakkendője már rég kijárt a helyéről az utolsó szálat túrta ki a dobozból, pedig ma már a másodikat kezdte.
Meg kellett állapítania magában, hogy ennyi év után is mindig marad az igazi, parás, gyomorfekélyes fajta, aki sosem fog tudni mit kezdeni a lelkiismeretével.
- Az özvegy nem fog engedni, nyolcadik bőrt is lehúzza majd, túl nagy pénzről van szó. - idegesen kattintgatta az öngyufát, de csak nem akart fellángolni. Megszánta, és odanyújt, hogy az ujja hegyéről adjon neki tüzet.
Megint ugyanaz a nóta. Elé is tolta inkább a kopott asztalon a sört, mert ha kicsit kapatos, mindig jó ötletei támadtak. Amikor megszólalt, kérlelhetetlen magyarsággal tette, hogy kizárja a pub bámészkodó bentlakóit a beszélgetésből.
- Magasról és barokkos ívben szarok rá. Azért kapod a százalékodat, hogy előáss minden mocskos kis titkot és beforgasd nekem. Nem hiába vártam ki, amíg feldobja a talpát az öreg.
- Nem hiszem, hogy lenne több dolog, ami...
- Mindig van több. Ismerem, a kurva életbe, még a föld alól is ide bűzlik az egész. Baleset? Hagyjuk. Megkente az a luvnya az egész jardot, és előre költi az én örökségemet. Tudod mit gondolok, Dzsi? Egyszerűen neked kéne tökösebbnek lenni, vagy kénytelenek leszünk szeretet nélkül megválni egymástól.
A támlához ejtette magát, és az orra alá húzta a habcsíkos italt. Tökéletesen tudta, mennyire piszkálja meg ezzel a szemben ülő alakot. A válása a vállát nyomta, nagy pénzről beszélgettek, amire mindkettejüknek ugyanannyira szüksége volt - csak a módszerekben kellett keménynek lenni.
George akarata tört meg először, és ez már a mozdulatból is sejthető volt, ahogy hirtelen nem tudta eldönteni, dohányozzon, vagy igyon előbb.
2003 - Pattaya
Megint elfelejtették behúzni a függönyt. Vörös neon - kék neon - vörös neon. Ütötte-rúgta a retináját még a szemhéja alatt is. Nem tudta, hogy utoljára lát színeket.
Forró hús kedves nehézsége nyomta a mellkasát. Megnézte ki az, és anélkül, hogy elmerengett volna a nyak kecsességén, egyszerűen körbefogva gördítette le magáról a lepedőre. A lány rögtön megtért a másik meztelen testhez, teljes és tökéletes bódulatában, ő maga pedig a kiüresedetten kótyagos fejjel sétált a konyhába.
Vajaskenyérre fájt a foga.
A nyárban bőven benne jártak, és a fűszeresen terhes légkörön még a sós tenger friss levegője sem segített, amit az utcafronton túlról hordott erre a trópusi szél. Sosem állt meg az élet a városban, most is áramlott a tompa zaj és a fény a nyitott, függönyzetlen ablakon keresztül.
A hűvöst most érezte meg, mert a nyitott hűtő előtt állt. A következő tompa képben kanállal kent. A harmadikban pedig lefelé bámult a csupasz lábfeje elé, a kőre. A vaj fent volt, a puha lent, nem fordítva. Ez gondolatok közé ejtette, és úgy kellett kapdosnia utánuk, mint a kisgyerekeknek a szappanbuborék után.
Jel. Ideje hazatérni. Még alig van itt pár éve, és már elérte a megvilágosodás. Testetlen öröm, fejfogós felismerés. Aztán béke. Talán örökké béke. De előtte még egy menet még belefér valamelyik ismeretlennel... belefért.
A telihold egyedül érte a dzsungelben. Kibaszott ironikus dolog, hogy pont egy luposzt kellett elkapnia itt a világvégi, tigrisekkel tarkított zöldségben.
Nem ment haza, nem érdekelte a vajaskenyér. Ez nem a kibaszott megvilágosodás.
2012 - Budapest
A tengeri lény előtt várakozott, felfelé meredve, elnyílt ajkakkal nézte a bejárat fölött kanyargó leviatán vad formáját. A világ ezen kívül most is egy tompa, színtelen massza volt körülötte, de a határozott hangra oldalt kapta a fejét.
- ... azt kérdeztem, miben segíthetek?
Túl fiatal, túl szép, de a levegőbe se kellett szagolnia, tudta, miféle a pasas.
- Én segítek, kölyök. - a cigaretta lassan már a körmére égett, de egy utolsó adag kátránnyal még megjutalmazta magát, aztán a csikk sisegve hullott a decemberi, nyálkás hóba. Megmosolyogta. Egy ideje nem látott már havat.
- Megveszem a kóceráj felét, vagy lehúzhatod a rolót. - sebes, lendületes mozdulattal emelte fel a tenyereit, hogy a másikba fojtsa a szót. - Tudod, miről beszélek. Lenne egy pár új ötletem is, és hacsak nem vagy egy balfasz őskövület, letesszük a formás kis seggünket az irodában, és nagyon alaposan végighallgatsz.
Nem sietett, biztos volt magában. A mosolya szélesen pofátlan, a tekintete csillogósan energikus, ami egy pillanatra sem tudott felhagyni a másik vonásainak mustrálásával.
Méltánytalan örömmel töltötte el, hogy magasabbnak, idősebbnek és vidámabbnak tűnt Marcellnél, amikor belépett nyomában a szörnyeteg gyomrába.