Nem: Nő
Életkor: 25 (születésnap: november 03.)
Testalkat: Átlagos termetű (~160 cm) és kifejezetten törékeny csontozatú. Olyan, aki alig esik el, máris kék-zöld lesz a karja.
Vonások: Porcelán-szépség. Kerekded arcát jellegzetes ívű ajkak és pisze orra teszi harmonikussá.
Szem: Szép ívű mandulaszemek, áthatóan zöld árnyalattal. Az egyetlen dolog, amiben édesanyjára ütött, a többi Marcsinak jutott.
Haj: Alapvetően sötétbarna, változó hosszúságú, de minden esetben szinte már kínosan egyenesre nyírt.
Általános öltözet
A sportcipőt ki nem állja, de a kényelem még így is fontos szempont számára, ha lábbelit, ruházatot választ – legyen szó nadrágról, szoknyáról, vagy akár ruháról. Nem válogat. A világos és sötét színeket egyaránt kedveli, ám ódzkodik a ma oly divatos harsány árnyalatoktól.
Aprólékos mintázatoktól, finomabb anyagoktól nem mentes ruhatára alapos szelekció eredménye, ugyanis nem egyszer fordult már elő, hogy nagyobb lánytestvérről, unokanővérről örökölt egy-egy nemkívánatos darabot is… Ezeket remekül rejti a hatalmas ruhásszekrény mélye.
Első benyomás, kisugárzás
Ránézésre pontosan olyan, mint bármelyik másik, korabeli lány a finoman nőiesedő alkatával és a bájos, még gyermeteg arcával. Ha megszólal, mégis könnyedén botránkoztat meg és riaszt el maga mellől bárkit sajátos, sokszor kifejezetten morbid humorával vagy épp nyers őszinteségével; anélkül, hogy ő maga észrevenné ezt. A látszat ellenére ugyanakkor nem előítéletes, de a kígyó is elébb körbetekeri áldozatát, hogy lássa, képes-e összeroppantani azt, kérem szépen…

Intellektuális beállítottságú, széles érdeklődési körrel, - egyedül a zene művelése iránti rajongást nem sikerült belé plántálni, hiába tanult évekig hegedülni neves magántanártól az elmúlt években. Ő inkább csak hallgatja testvéreit, habár énekhangja kellemes.

~~~~~*~~~~~
[néhol 16+]

Anya
Öt éves voltam, amikor meghalt és totál meg tudom érteni, hogy inkább a bájitalok mellett döntött, mint hat gyerek, egy öregedő férj és egy kiállhatatlan mopszli mellett. Főleg ez utóbbit. De én biztosan valami gyorsabb és kevéssé fájdalmas halálnemet ajánlottam volna neki, ha kikéri a véleményemet.

Apa
Talán tényleg van valami abban, hogy akinek halálát kívánják, az sok-sok évet megél. Bár lehet, csak szimplán szégyenlős ennyi figyelő tekintet között feldobni a pacskert. – Akárhogy is, csodálom valahol. Jó mélyen. A nyílt rajongás részét meg letudja a másik felem úgyis a „legkisebb lánygyermeki” kötelességeknek.

Mátyás
Neki se szóltak előre, hogy eladja a lelkét, ha a családunkhoz szegődik. Máskülönben remekül ellát minden funkciót, amiről a szerződése szól, sokszor még többet is, így nincs különösebb problémánk egymással. Csak tudnám, miért rajtam keresi folyton azt a dagadt kutyát kapásból. Most komolyan, Mátyás, melyik része kell?

Ráhel
Aki nem az anyám, hiába viselkedik az esetek kilencven százalékában úgy. Szerintem rám meg a testvéreimre nézve a saját gyerek vállalásán is erőteljesen gondolkozóba esik. Szívesen!

Rafael
Nyolc évesen megkértem, hogy vegyen feleségül. Persze, ebben az életkorban az ember lánya bármit megtenne, csak, hogy kiszabadítsák a sulinak becézett börtönből.

Mózes
Hogy maradna fent egyszer ő az Ördög Hullámvasútján, mikor épp depresszív időszakát éli...

Ezékiel
Cuki, meg minden ilyen totál szirupos jelző, válogathat kedvére! Mellé mondjuk elég menő is, szóval talán meg tudom neki mindezt bocsátani.

Mária
Az ikernővérem. Ha már nem sikerült megfojtania magát a köldökzsinórral az anyaméhben, csak megérdemel annyit, hogy elviselem a hülyeségeit. Igazából valahol még kedvelem is, bár néhány éve már nem osztozunk közös szobán, miután kiakadt azon, hogy nézem alvás közben. Pedig csak azt számoltam, hányszor vesz levegőt egy perc alatt...

// A karakter nézetei, megszólalásai nem vagy csak részben tükrözik userének világképét, gondolkodásmódját. //