Felvétel egy diktafonról

- Mesélj a családodról.
Kis szünet
- Haza szeretnék menni.
- Beszélgess velem.
- Akkor segítesz hazajutni?
- Ez csak természetes, itt mind azért vagyunk, hogy te jobban legyél.
Újabb csend, rémültnek ható szuszogás
- Mesélj nekem.
- Anya... nagyon függő. Ember függő. Az új pasija miatt vagyok itt. Az mondja, hogy őrült vagyok. De nem vagyok az, doki.
- Persze, hogy nem vagy az, Natasa. Csak élénk a fantáziád. Így dolgozod fel az édesanyáddal való rossz viszonyod.
Hosszabb csend, mérges hangszín.
- Nem képzelgek!
Surranás hallatszik, mintha valaki felállna és megtenne néhány lépést. A férfi hang közelebbről hallatszódik.
- Hiszek neked. Ez itt biztonságos környezet, nem kell félned.

Macskakaparás egy koszos füzetlapon

Nem vagyok őrült.
Nem vagyok őrült.
Akkor is, ha mindenki ezt mondja rólam. Láttam, amit láttam, látom, amit látok. Nem képzelem az egészet. Színes, fénylő pajzsok, emberek, tárgyak. Apró medál, ami valami értékeset rejt, valami erőset, még sem látja senki. Csak én. Nők, akik férfiak, még sem veszik őket észre. Csak én látom, mi van a felszín alatt.
Olvasd el ezt, tudd, hogy nem vagy őrült. Akkor sem, ha elhitetik veled.
Nem vagyok őrült. Akármit is mondanak.

Beszélgetés egy rendőrőrsön

- Elmebeteg, ott van az aktájában. Mindenféle zagyvaságot hallucinál. Fényekről beszél meg aurákról meg ki tudja még miről. Most is úgy kaptuk el, kártyából akart jósolni valakinek pénzért. Piti szélhámos és elmebeteg.
- Még ott a tojáshéj a fenekén... mi van a szülőkkel?
- Az apja halott. Öngyilkosság. Az is elmebajos volt. Az anyja meg... Tudod, a nagydarab pacákkal. Tuti veri az asszonyt, csak rájuk kell nézni. A nő meg hagyja. Esélyesen mondjuk én se lennék oda, hogy van egy gyogyós gyerek a képben.
- Nem tudom, nekem tisztának tűnik.
- Jah, a zárt osztályos látogatása is ezt mutatja. Doki se lennék szívesen ott, most gondold el. Ráadásul mnden második beteg álítja, hogy taperolták meg molesztálták és miegymás. Itt is van, mondom én. Őrült ribanc.
- Itt van az anyja.
- Na jó, dolgozzunk is kicsit.



Egy félig nyitott ajtó mögül kiszűrődve

- Nem vagy őrült.
- Nem kell, hogy szánj vagy mulass rajtam.
- Nem is akarok.
Nyikordul az ágy, egy alak suhan el a rés előtt, újabb nyikordulás.
- Mindent meg fogok mutatni neked. Egy új világ tárul fel előtted. Majd én vezetlek.

Beszélgetés az erkélyen cigizve a szomszéd lakásából

- Bocsásson meg a tolakodásért, de... nincs társa? Egyedül dolgozik?
- Tudja hogy van ez, lecseréltem egy tévére.
- Oh, értem...Szóval tud nekem segíteni? Fogalmam sincs, mi történt vele, hogy él-e még... Ez annyira nem vall rá.
- Nyugodjon meg, ki fogom deríteni, mi történt a férjével.
- Egy barátnőm mondta, hogy ön képes igen különös természetű ügyeket is megoldani, amikre más rá sem hederít. Higgye el, nem vagyok őrült.
Kis szünet a beszélgetésben.
- Tudom, milyen, mikor az embert őrültnek hiszik.
Neszezés.
- Ez a fele, és a másik fele, ha kiderítette, mi történt vele.
- Azonnal munkához látok

//Karakterkép: Ksenia Solo//