Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /var/www/martion.alomvilag.hu/fooldal.php:526) in /var/www/martion.alomvilag.hu/alomvilag_header.php on line 3
A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Pam Smith

 
Beosztása: Boston University, College of Communication
Nem:
Életkor: 20 (születésnap: szeptember 24.)
Testalkat: Koromnak megfelelő, átlagos. (Hízásra hajlamos, de az ellen meg mozgok eleget.)
Vonások: Nőcisek. Bájosan kerekdedek.
Szem: Menőbb lenne, ha zöld volna, de "csupán" barna jutott.
Haj: Vörööös, mint apáé és bongyor, mint Gracienek. De lehet apáé is olyan volna, ha nem kopaszodna.

Általános öltözet
Ruházkodás terén kissé korlátozottak a kereteim, ami vadabb fantáziáim (úgy mint: csillámpónis leggings, műszempilla, pindúr pandúros tetoválás, etc.) kiélését illeti. Egyelőre még anyu a "kasszás", így a stylist is...
Alapvetően "csajos" stílusomra a kísérletezés jellemző - Pinket a mentával, szívecskés karkötőt a deszkás beanie-vel... Amihez épp hangulatom van reggel a szekrény előtt állva.

Első benyomás, kisugárzás
Az hiszem, ha le kellene írni magamat egyetlen szóval, azt mondanám, hogy én "túl" vagyok.
Túl sokat beszélek, túlságosan viháncolok a hátsó padban a barátnőimmel, ahelyett, hogy Lenke néni rém unalmas magyarázatát hallgatnám a történelem előtti időkről. Túl harsányan kacagok, ha jó kedvem van és túljutok minden bajon, legyen az nátha vagy szülők válása.
Túlérzékeny, túlságosan ragaszkodó. Túl lelkes, aki túl sokat lóg a nővérén, de főleg annak a barátain, mégis túlságosan aranyos, hogy huzamosabb ideig haragudjanak rám bármiért is. Talán egy kicsit túl naiv. Olykor túlságosan hisztis.
Kamasz.
Túlzó.
De van még tíz-tizenegy évem a szélsőségek arany középútját meglelni, nem igaz?


Leírás

Kamera forog, a kép fehér táblát mutat, majd megjelenik egy aprócska kéz, kezében táblafilccel. Hangja csicsergően bájos, egyesek szerint kifejezetten idegesítő, holott akcentus nélkül beszél magyart, s angolt egyaránt. Na jó… az angolja - való igaz, - messze áll az ötórai teáért kiálltó britishtől.
- Nos, a nevem Pamela Smith és ez az én életem dióhéjban! – Szusszan, egyúttal mozdul keze a táblára írva fel az elhangzottakat. - Bostonban születtem kétezerhárom szeptemberében. – Gyorsan töröl, a váltások között majd meg kell vágni a felvételt, hogy jól működjön a videó dinamikája.
- Apa gemmáriusként dolgozott akkoriban, anya pedig… aah, banyek. – Dacos fintor ül meg a képen, ahogy könyökénél szemléli pulcsiját, amivel sikerült a valósnál kissé talán teltebbnek ábrázolt édesapa alakját letörölnie egyetlen mozdulattal a tábláról. Gyors korrigálás után már folytatja is:
- A lényeg, hogy nem volt idegen számukra a szitu, mert második „kislány” prototípusú gyerek vagyok a családban. Ő itt a nővérem Grace, a hajunk göndörségén túl nem igazán hasonlítunk, de ettől még remekül kijövünk. – Kanyarít a magáról rajzolt kicsi szeplős-göndör pufók mellé egy nemszeplős nagyobbat.
- Három éves voltam, mikor Budapestre költöztünk, anya, Gracie meg én. Akkoriban nem igazán avattak be bármibe is vagy kérték ki a véleményemet, meg az igazat megvallva nem is nagyon emlékszem másra, csak anya ideges és szomorúan nyúzott arcára. – Töröl, majd kissé hezitálva áll meg a mozdulatban keze a hófehérre varázsolt tábla felett. - Valami nagyon elromlott akkor, de… a videó szempontjából azt hiszem, ez mindegy is. A lényeg, hogy hárman rendezkedtünk be csajok a pesti albérletbe, abban a városban, ahol anya felnőtt. Ez akkor hihetetlenül király dolognak tűnt! – És ezzel kiegészül is a főváros látképe egy felfelé mutató hüvelykujjas rajzzal a Gellért-hegyet idéző vonalak felett.
- Valamikor ekkor mutatkoztak meg mágikus képességeim, így Mirarxba írattak. Mivel mindenki jóval folyékonyabban beszélte a helyi közeg nyelvét nálam, a kezdeti lelkesedésem úgy az első pár nap után menten alábbhagyott. Anya szerint a kisgyerekek még nagyon könnyedén alkalmazkodnak az új helyzetekhez, így néhány hónapon belül bennem is helyreállt a világ rendje. Számos barátom lett, egyre több mindent ismertem meg a köröttem levő mágikus világból és apának hála az angol nyelv se kopott ki mindez mellett az életemből. – Gyors szkeccseket ejt el csupán, a felsoroltak lebutított ábrázolásai valamiféle módon mind, melyekre lecsap a táblatörlő „átka” egy újabb váltáskor:
- A következő fordulópontot kettőezertizenöt szeptembere jelentette. Ekkor kerültem be a Martion falai közé. Már előtte is nagyon sokat hallottam az iskoláról a nővéremtől, így képzelhetitek, mennyire izgatottan vártam, hogy vajon a Lelkek Tükre melyik ösvény képét tárja majd fel előttem. – A táblán ezúttal egy egészalakos, cifra tükör előtt cidriző vörös hajú Pam-et mutat a kamera képe, mely a következőkben kiegészül a kislány nyakában békésen szundító fekete kismacskával.
- Képzelhetitek mennyire örültem, mikor ugyan oda kerültem, mint Gracie, a karpenába! Annyiiira király! Már a második tanévemet kezdtem meg szeptemberben és itt is rengeteg barátom van, meg sok érdekes dolg… anya ne már, menjél kii! Nem látod, hogy most elfoglalt vagyok?


Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2016.11.21. 22:32:21

Üzenet küldése