A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.
Nem: Férfi
Életkor: 22 (születésnap: június 26.) Testalkat: Nagyjából 180 centi körül van jelenleg, de még nagyeséllyel nőni fog. Nem tűnik egy izompacsirtának, de az látszik, hogy szabadidejében sok időt szentel a sportnak. Vonások: Első pillantásra az mondható el róla, hogy megnyerő, szimpatikus, mintha még meglenne az az ártatlan kisfiús bája, más kérdés, hogy az ártatlanság illúziója hamar szertefoszlik, ha jobban megismerik. Szem: Sötétkék szeme az, amik először meg szokták ragadni az emberek figyelmét. Haj: Valahol a szőke és a barna között stagnál. Nyáron inkább szőke, mert kiszívja a nap, télen inkább barnás, így tehát eléggé évszakfüggő. Általános öltözet Az biztos, hogy kifejezetten ügyel az öltözködésére, egyszer nem lehetett eddig olyan ruhában látni, amit olyan jelzőkkel lehetett volna illetni, hogy "lejárt, örökölt, túl mosott". Erre nem az a megfelelő szó, hogy követi a divatot, egyszerűen csak az, hogy tudja, mi áll jól neki és azt húzza magára. Első benyomás, kisugárzás Első pillantásra a legtöbb embernek kifejezetten szimpatikus alaknak tűnik - van valami a mosolyában és a fellépésében amivel képes maga köré vonzani másokat, könnyen kerül a figyelem középpontjába. Nem feltétlen neveznénk szószátyárnak, meg amúgy is, helyette beszélnek azok, akik körbe ugrálják. Elég hamar kiderülhet, hogy ő bizony az iskola úgynevezett "menői" közé tartozik, akiknél nem szerencsés kihúzni a gyufát. Alapjába véve ha jó napja van, akkor a légynek se árt, kifejezetten jó beszélgetőtársaság is lehet, de egy rosszabb napon az emberek egy nagy része azt kívánja, bárcsak sose találkozott volna vele. | ||
Leírás  Ahogy sejtette, az iskola udvara teljesen üresen állt, ez pedig pont kapóra jött neki. Ahogy nekidőlt a falnak és felpillantott az égre, hirtelen eszébe jutott egy régi emlék, mikor egyik barátjával hasonló szituációban voltak. Barát? Már nehezen nevezhetné annak. Végül is... mint kiderült, a srác boldogul nélküle is. Amint beléptek a Martion kapuján egyértelművé vált, hogy már nincs szüksége a támogatására, feltalálja magát egyedül is - ez a gondolat pedig kellően feldühítette Dávidot ahhoz, hogy belerúgjon egy előtte heverő kőbe. Nem sokkal később hallotta meg azt a bizonyos panaszos nyávogást; a kő nem találta el a macskát, de kellően megijesztette ahhoz, hogy messzebb szaladjon. - Hé, gyere vissza! - ment végül az állat után, aki csak mérgesen fújt rá. Ahogy Dávid alaposabban szemügyre vette az állatot, rögtön rájött, hogy ez az a bizonyos macska, akit mostanában egész sokat szokott látni. - Cicc-cicc, gyere ide, na. Kárpótollak az ijedtségért - persze hiába magyarázott az állatnak, az az istennek se akart a közelében maradni, nem sokra rá pedig elvesztette a nyomát a sötétben. - Fenébe - morogta még halkan, miközben még egyszer körbenézett az udvaron. Végül kénytelen volt feladni a kutatást, elvégre már csak pár perce maradt, hogy időben visszamenjen a hálókörletébe, de az oda vezető séta közben egy valami nem hagyta nyugodni. Annak a macskának sose látott a nyakában nyakörvet, ami akár azt is jelentheti, hogy egy kóbor állat... ő pedig mindig is akart egy macskát. - Vennem kell egy nyakörvet - mormogta magában, miközben becsukta maga mögött a kastély ajtaját.  //Karakter képe: Froy Gutierrez// | ||
