Az emberek ránéznek a családunkra és awwolnak, és mondják hogy milyen szép, közben meg ha elfordulunk jön a sajnálkozás, hogy szegény kislány, anya nélkül... Hát marhára tévednek. Mármint én is sajnálom, hogy anya meghalt, de apu csúcsszuper. Baromi elfoglalt a munkájával, de mindig van ideje mesét mondani, vagy elmenni együtt valahová, hercegnős vacsorákat tartani, és megdobálni kajával a tévét, ha szar a műsor. Lehet hogy másoknak könnyebb, de soha nem éreztem, hogy magányos lennék, vagy szomorú. Úgyhogy visszautasítom a sajnálkozást, én sajnálom azokat, akiknek nincs olyan tökös apukájuk mint nekem, és nem élnek át annyi vicces kalandot mint mi!