A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Luisa Caro

 
A Ferfex ösvény diákja, Ötödik évfolyam
Nem:
Életkor: 18 (születésnap: április 26.)
Testalkat: Az európai átlagtól pár centiméterrel elmarad hosszában, széltében pedig: pufók, testes, teltkarcsú, hájas, korpulens, debella - tetszés szerinti jelző ugrik be a beszélgetőpartnernek.
Vonások: Gyönyörű, természetes. A nemzetiségi keveredés legnagyszerűbb részleteit pörgette ki a gén-ruletten. Tökéletesen passzoló puzzle darabok összessége.
Szem: Keserű étcsokoládé színű, néha már-már feketébe hajló szembogár. Téliszínű barna, meleg jelentéssel telve. A sűrű, sötét szemöldök pedig csak úgy vonzza a szemet.
Haj: Kissé aranyló barna, egészséges és rakoncátlan. Sok-sok babahaj kunkorodik a tarkóján és a homlokán is, ezeket ügyesen belefésüli az amúgy is tekintélyes loboncba. Leengedi, felfogja, tekeri, igazgatja. Mindig jó piszkálni.
Általános öltözet
Mindenféle erőlködés nélkül választja ki a szettjeit reggel, a tükör előtt figyelve az összképet magán. Nincsenek tabuk, csak aktuális kedvhullámzások. Neonrózsaszín melegítőszett? Ugyan miért ne? Mélybordó, steppelt mini másnap? Hát persze! Kékek, vörösek, neonok, pasztellek, fednek, vagy épp mutatnak - mindegy. Önbizalommal hordja magán egész nap a kiszemelt darabot.
Első benyomás, kisugárzás
Ígéret - ezt suttogja mindened, amikor meglátod. Nem tudod pontosan meghatározni, hogy mire esküszik. Talán egy mosolyra; nyugodt délutáni fűcsomó tépkedésének a képére, vagy egy berekedős hajnal végére. Vagy talán valami kacérra, virágba bomlóra, fátyolosra. Mint a kánikulában remegő folyó sodrása a partról: csak egy kicsit hadd nyúljak bele, aztán már a szélen ülsz, húzod a cipőd, lógatnád a lábad a hűvös folyamba. Azt hiszed, hogy hűvös. És ennyi elég is. Na ezt érzed, ha látod: valaminek az ígéretét.

Leírás

Az én családom hangos volt. Nincs ebben semmi szégyellnivaló. Szerettük a mindennapokat, szerettük a sokat, a túlcsordulót. Talán kicsit túlságosan is szélsőséges vagyok így – ugyan, az vesse az első követ, aki nem válna ilyenné az én cipőmben túrázva!
Az édesanyám, Szökő Mária, családnevéhez hűen ragaszkodva, alig tizenkilenc évesen valóban elindult világot látni. Felsorolni is nehéz lenne: Argentína, Dánia, Fehéroroszország, Kolumbia, Zambia, Szingapúr, Líbia… Szóval ezt teszi a halandó, ha kötik a konvenciók, de rajong a térmágiák és a varázstárgyak világáért. Már pedig bizonyított, hogy az ember a különböző kultúrák ötvözésével tanulhat a leghatékonyabban, legyen szó szinte akármilyen területről.

Aztán két év kitartó utazgatása Spanyolországban ért véget, minthogy édesanyám is szerette a szépet, és bár nem álltak tőle távol a civilizálatlan népek, vagy a feldúlt határok, időnként megpihent. Tenerife is egy ilyen kis békecsücske volt két célpont között. Aztán Manolo Caronak, az édesapámnak hála, tizenhétévre nyúlt a párnaposra tervezett kitérő. Mert szerelemgyerek vagyok! Ami tudom, hogy az anyai gyökereimnél ez általában pejoratív, de nálunk pont, hogy a spontán lángoló szenvedélytől vált olyan gyönyörűvé. És könnyűvé! Annyira egyszerű volt szeretetben nevelkedni.

Még az iskolai évek alatt sem igazán ismertem a stressz fogalmát, pedig ha van mágusgyerek, akinek ugyan kitelne belőle, az biztosan az énfajtám! De ez is ment, mint minden más az életben: elfogadni a dolgok végét, érteni, hogy nem csak az út, hanem a végcél is lehet természetesen gyönyörködtető. A makacsságom mindig is részint előny, részint pedig hátrány lesz. Ez is egy, a sok olyan tulajdonságom közül, ami alapvetően nem túl kedves a szívemnek, ezért addig váltom a perspektívákat, amíg széppé nem válik.

Talán ezért viselem jobban apa hiányát. Az albumokat lapozgatva, az én arcomra mosolyt, édesanyám arcára pedig könnyeket csal a húszon-pár-éves apám képe. Míg hálát adok, hogy ennyit kapott, anyám pedig felsóhajt, hogy miért csak ennyi jutott? Úgyhogy a tanulmányi évem végén elhagytuk a kis szigetet, ami fájóan édes emlékeivel mindig is otthonom marad. Most jön a másik életem – ezt mondogatja anya. Megbocsátom neki a menekülést, mert tudom, hogy újrakezdésre fut majd ki.

2018. nyara eltelt a tanulással és a különbözeti vizsgáimmal. Nem volt egyszerű, annak ellenére sem, hogy kisgyerekkorom óta tanulom a nyelvet. Szerencsére a régi iskolám szellemisége azonosnak tetszett a Martionéval, úgyhogy tele pozitív energiával kezdtem neki a szeptembernek. És nem csalódtam! Rengeteg újdonság áll előttem. A gulyás- és a halászleves azonnali szerelmén kívül ezerféle szokás vár még rám, amik mind-mind beépülhetnek a perspektíváim közé. Lenyűgöznek a frázisok, a mondókák és a szükségtelenül erőszakosnak tűnő közmondások. Azt hiszem egyelőre a jó volna halálnak a kedvencem. Talán csak az élcelődés és a sírva vigadás hoz zavarba egyelőre.


Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2018.12.26. 19:07:15

Üzenet küldése