Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /var/www/martion.alomvilag.hu/fooldal.php:494) in /var/www/martion.alomvilag.hu/alomvilag_header.php on line 3
A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz
Jegyzetek

Farkas Héla

 
Beosztása: a Ópium pultosa
Nem:
Életkor: 30 (születésnap: február 28.)
Testalkat: Magas, sportos testalkat - a sok edzés miatt nem mondható törékenynek, inkább vékony és izmos. Valószínűleg sosem a nőies vonalaival fogja felhívni magára a figyelmet.
Vonások: Sötétebb, kreolos bőr - az a típus, akit azonnal megkap a nap. Kissé széles arccsont, magasabb homlok. Nem klasszikus szépség, de akinek a zsánere, az csinosnak találhatja.
Szem: Sötétbarna szemek, amiket könnyen átitatnak a pillanatnyi érzései.
Haj: Hol vállig, hol hátközépig érő sötétbarna haj.
Általános öltözet
Egyszerű alapdarabok, csak semmi rikító szín. Nem az a típus, aki összehangolja a kiegészítőit és aprólékosan megtervezi a szetteket. Sokszor kaphatod el edzés vagy futás után sportos öltözékben, a hétköznapokban legtöbbször farmert visel, egyszerű felsőkkel, blézerrel vagy bőrkabáttal. Néha élvezi, ha ezt ellensúlyozva nőies eleganciába öltözhet, de a szomszéd lány típusú stílust mindig is jobban a magáénak érezte.
Első benyomás, kisugárzás
Nyitott, mosolygós jelenség, aki szívesen megismer másokat - sokat kérdez és élvezi, ha mások élményeit hallgathatja. Szívesen bonyolódik könnyed csevegésbe, de magáról nehezebben mesél. Fontos neki, hogy mások kedveljék, ezért igyekszik a társasága kedvében járni. Nagyobb társaságban inkább visszahúzódó, mint hangadó. Segítőkész, szívesen meghallgat másokat, ha jó tanáccsal nem is mindig tud segíteni, valószínűleg együtt tud érezni a társaságával. Konfliktuskerülő, ha valaki megbántja, inkább magában tépelődik rajta napokig, minthogy megbeszélje azt a másikkal.
Kedvenc elsőosztályú léglabdacsapat:

Kedvenc alsóbb osztályú léglabdacsapat:

Leírás


Furcsa dolog már gyerekként szembesülni a magány érzésével. Az otthon árnyai között rejtőző neheztelés rémálmokként kelt életre a szemhéjam mögött minden egyedül töltött este. Biztonságban kellett volna éreznem magam, de sosem voltál ott. Pedig talán együtt feldolgozhattuk volna azt a tragédiát, hogy valahol, a világban van egy apám, de apukám sosem lesz. Mindketten az elhagyatottság és a szeretetlenség érzésével küzdöttünk – miért nem találtunk soha egymásban menedéket? Persze később már láttam, hogy a szeretetet az anyagi biztonságban akartad megadni nekem – de jobb lett volna, ha a te kezed simít a lázas homlokomra, nem pedig a barátnőm anyukája ápol, mert neked dolgoznod kell. Persze akkor még nem láttam, hogy erődet megfeszítve próbálod összetartani saját magadat is, hiszen elhagytak, magadra maradtál egy védtelen csecsemővel… Tudod, éppen ezért sosem kérdeztelek apámról. Elég volt az a néhány szó, amit elmeséltél róla. Talán már kicsinek is megéreztem, milyen hatalmas fájdalom rejtőzik a távolság mögött, amit kettőnk közé ékeltél. Ha bármi jót kellene találnom azokból az évekből, talán az önállóságom emelném ki. Megtanítottál, hogy csak magamra számíthatok, és sokáig ez a törvény uralta minden társas interakcióm.


Arra egyikünk sem számított, hogy a vonásokon kívül mást is örököltem ettől a titokzatos férfitől, aki mindig is egy arctalan, elképzelt valaki volt a nem létező emlékekben. Tizenkét évesen épp elég szörnyű volt egyedül maradni az üres falak között, miközben a vihar a fák ágait tépte. A visszatérő álom képei a koponyám falára festették a rémületet. Újra és újra elhagytak engem minden éjszaka az álomképek díszletei között, de ezen az estén nem hiába szólítottam a távolodó alakot – a gyerekkori vágy célt adott az először felszínre bukó vadmágiának, és a nedves földből előszólított valamit, bármit, ami társaságot adhatna. Felébredni a rémületből, az éjszakába kiáltani a nyelvemen ülő félelmeket már megszokott volt – viszont a körömkopogás a hajópadló lécein már elég volt ahhoz, hogy remegve bújjak a paplan alá. Valami dohos, édeskés rothadás szagú test alatt süppedt meg a takaróm, és a kezemhez bújt a földes bunda. Órákig feküdtünk így egymás mellett – a kutya a síron túli hűség szükségletektől mentes nyugalmával, én pedig a bénító rémület fojtogató szorításában. Sosem felejtem el, mikor végre hazaértél reggel, és a nekem hozott kakaó bögréjével együtt a gyermeki ártatlanság is szilánkosra tört a padlón.


A kamaszkoromat Győr díszletei uralták – csúfolódó osztálytársak, néhány igaz barát, a macskaköves Baross út, a régi városrész szórakozóhelyei. Alkoholban feloldódó gátlások, a hold tükröződő sarlója a folyók vizén, ahogy a hídon egymásba kapaszkodva nevettünk az ég felé. Fiatalok voltunk és féktelenek. Éles ellentétként néha Mór fái között ültem, gyógynövényillatú füstben, idősekkel körülvéve, akik a saját útjukra próbáltak rávezetni. Sámánok uralták a mágiához kapcsolódó minden élményem, mert te olyan könnyen adtad meg magad egy gyermeki hisztinek, hogy csak a Martionba ne kelljen mennem – talán így egyszerűbb volt úgy tenni, hogy minden normális, nem? Mikor először pillantottam meg a szürke bundás farkast, elbűvölve néztem a fiú áthullámzó alakját – azt gondoltam, társra találtam ebben a bonyolult világban, és ő is úgy nézett vissza rám, mintha az ég is neki szánt volna. Hamar megtanultam, hogy a szép emberek nem feltétlenül jók is – minden szava lemorzsolt rólam valamit, minden új kísérlete elég volt ahhoz, hogy egyre szorosabb béklyóval nyomjam el magamban a mágiámat, jó mélyre, mert csupa szörnyűség és iszonyat kapcsolódik hozzá. Persze az élet sajátossága, hogy a nagy tragédiák közé jó pillanatokat is ékel – egyszer fent, egyszer lent. Vannak szép emlékeim is, ahogy farkasalakban fekszik mellettem a virágillattól fülledt tavaszi réten, a kezem az oldalára simul, de még ilyenkor is azt kívántam, bár kevesebb számítás lenne azokban a végtelenül intelligens borostyán szemekben. Voltak kedves és gondoskodó érintések, anyai figurák, akik gyógynövényekről tanítottak és virágkoszorút fontak a hajamba. Végül elég volt egyetlen, vérrel festett éjszaka, hogy mindennek hátat fordítsak és elrohanjak a csillagok közti sötétség elől. Emlékszem, mennyire mérges voltál, hogy az út széléről kellett felvenned hajnalban, mint egy csavargót, már jóval a városhatáron túl. Korholtál, amiért nincs elég kitartásom ehhez sem, én pedig a szavak miatt néhány hónapig még vissza-visszajártam, de a fiú minden győzködése ellenére egyszer csak nem mentem többé. Egy darabig még visszafojtott lélegzettel vártad egy újabb hibámat, bármi normálistól eltérőt, de végül te is megnyugodtál, hogy az életünk visszatérhet a régi kerékvágásba. Észre sem vetted, hogy közben engem darabokra szedtek, és már csak a bőröm és a csontjaim tartják egyben a lelkemet. Újabb leckét kaptam, én pedig a jó diák alaposságával véstem fel ezt is a szívem falára: aki megnyílik mások előtt, az sebezhetőbb, aki leleplezi magát, annak vége.


Szépen lassan megszülettek a tervek a jövőmre vonatkozóan, szinte túlkompenzálva a korábbi évek szürreális és mágiával terhes pillanatait, a lehető leghétköznapibb álmokat vázoltam fel magamnak. Közgazdász leszek a Széchenyi István Egyetemen és elhelyezkedem a vendéglátásban. Egyetlen tulajdonságom, a csillapíthatatlan kíváncsiság maradt érintetlen a gyerekkor viharjaiban, és ezt szívesen fordítottam más emberek felé. Lenyűgözött a sokszínűség, az a rengeteg gondolat és történet ami az arcok és szemek mögött rejtőzik. Testhezállónak tűnt egy olyan szakma, ahol rengeteg embert sodor elém a nap, és mindegyiket megfigyelhetem és megismerhetem egy kicsit. Te is elégedett voltál, mert ezek végre olyan választások voltak, amiket nem kellett többet szégyellni a kolleganők előtt. Idővel elfogadtam azt, hogy a kapcsolatunkat lehetetlen helyrehozni, és az óvatos távolságtartás örökre köztünk marad – még akkor is, ha felnőttként már sokkal több hálát éreztem irántad, mert már látom, hogy nem vagy rossz ember. Csak rossz anya. Mindenesetre a költözés egyikünket sem viselte meg, én pedig mélyen hallgattam az életem azon pontjairól, amiket tudom, hogy nehezen fogadnál el. Nem meséltem el, hogy az új munkahelyem egy kizárólag mágusok előtt nyitva álló klub, az új főnököm egy vámpír, a frissen megismert barátnőm szerint pedig a megfelelő közös program egy sárkányrezervátum meglátogatása. Egyre kevesebbet tudsz rólam, de nincs ezzel semmi baj, mert vannak fontos dolgok, amiket viszont őszintén el tudok mondani neked: hogy úgy érzem, szépen lassan megtalálom a helyem a világban. Hogy találkoztam olyan emberekkel, akikre számíthatok és akik a legnagyobb nehézségek között is mellettem maradnak. Hogy egyre kevesebb az olyan éjszaka, amikor éberen bámulom az óra világító számjegyeit, az időt üldözve, arra várva, hogy lelassuljanak a gondolataim. Hogy lassan visszarendezem az összetört darabokat és értelmet találok a széthullásokban is, mert végre nem vagyok egyedül.



DW:

Fizikum (15) – Az évek óta tartó szigorú önfegyelem, amivel a futáshoz és az edzéshez áll nem tűnt el nyomtalanul – az állóképességgel nem nagyon lehet problémája és a fizikai megterhelés sem jelent nagy kihívást a mindennapokban.

Ügyesség (10) – Ha koncentrál, nem jelent gondot a poharak tömegével egyensúlyozni egy tálcán, de fáradtabb pillanataiban képes a saját lábában is megbotlani.

Észlelés (10) – Inkább a logika segítségével tud következtetni, mert a jelekből nem olvas valami jól és a környezetéről is könnyen megfeledkezik – ha valaki eléggé odafigyel arra, hogy elfedjen előle valamit, nem fog rájönni. Ne az ő emlékei alapján próbáld összerakni az előző esti bulit, illetve a tájékozódással is hadilábon áll.

Megjelenés (13) – Sosem a dekoltázsa fogja felhívni rá a figyelmet, a vonásai pedig túl karakteresek a közízlésnek, de az alakjával nincsenek problémái és azt is tudja, hogy egy szép mosollyal az arca is csinos lehet. Akinek a típusa, vonzónak találhatja – de persze ettől még senki sem lett szerethető.

Intelligencia (13) – Vannak területek, ahol mindig többet kellett küzdenie a jó jegyekért, de megvan a magához való esze, a könyvek sem esnek ki a kezéből.

Akaraterő (13) – Bár nem egy határozott személyiség, a kitartására büszke lehet. Nehéz helyzetekben is képes helyt állni és nem szokása feladni semmit.

Mágia – Évekig próbálta elzárni saját magában, ezért fogalma sincs, hol lehetnek a határai – az biztos, hogy a mentora elvárásait nem sikerült teljesíteni. Megállapította, hogy nem lakozik benne túl nagy varázserő ezen pedig a magára mért elfojtás sem segített. A kontroll még ismeretlen számára, de egyre többször hullámzik a felszínre a sejtjeit átjáró mana.

Előnyök: Köszönhetően a sámánoknak, megszokta, hogy sem fókuszeszközt, sem igét nem szükséges használnia a varázsláshoz (Testfókusz, Néma varázsló). Talán a kitartásának hála, de képes még a hátrányokból is előnyt kovácsolni (Hátrányos) és az átlagnál jobb képeségekkel rendelkezik (Kiváló tulajdonságok), bár az önbizalomhiányból adódóan nem sok helyzetben tud élni ezekkel az adottságokkal.

Hátrányok: A mágiájának mindig is eltéveszthetetlen, egyetlen árnyalata van (Egy genotípus), ráadásul ahányszor szabad folyást enged neki, rengeteg kényelmetlen érzetet tapasztal ő is és a környezete is (Kísérőjelenségek – 3) – a kellemetlen borzongással mindig a sírkertek hidegét és a temetői föld szagát társította. A tavaszi és nyári hónapok felérnek egy tortúrával (Allergia – 2), a pollenek és a macskaszőr jelenléte is a kínlódás időszakát jelenti számára, bár vannak bájitalok, amikkel tudja csillapítani a kellemetlen tüneteket, a mellékhatásoknak köszönhetően nehezen koncentrál és fáradékonyabb ezekben a hónapokban. Vannak területek, amikben kifejezetten tehetségtelen (A jövő hiánya I – 4): nem elég ügyes a barkácsoláshoz vagy a műszaki tudományokhoz, még egy Ikea bútor összeszerelése is kifog rajta, nem véletlenül nem ment mérnöki szakra. Előadóművészetekkel sosem lenne képes foglalkozni, rémes színésznő ráadásul zavarban is van közönség előtt, még egy karaoke buli is nagy megpróbáltatás neki. Tájékozódni képtelen, a térképet nézve is simán elindul a megfelelővel ellentétes irányba. Talán az egészséges életmód (Ínyenc – 3) árnyoldala, hogy a szervezete nem túl ellenálló a káros hatások ellen, bármilyen méregre vagy kábítószerre érzékenyen reagál. Egy kihallgatással sem tudna mit kezdeni, nem elég határozott illetve az erőszakkal sem birkózik meg egykönnyen. Bár egy ideje már dolgozik a mágikus képességeinek a fejlesztésén, talán az évekig tartó ignorálás miatt, de bizonyos területeken egyértelműen hátrányban van (A jövő hiánya II – 4): a térmágia még meridiánnal is eléggé lemeríti, ezért a távoljárás megtanulhatatlan számára. A saját érzelmeit sem képes uralni, így az asztrálmágia területén sem mutat semmiféle affinitást. Az átkok talán azért mennek neki nehezen, mert nem szeretne másoknak ártani, az átváltoztatások pedig nem jellemzőek a sámánmágiára, ezért behozhatatlan hátrányban van ezen a területen.

Aktuális állapot:

Egyéb információk:
Regisztráció időpontja: 2019.02.05. 20:36:43

Ez a karakter a Ópium céghez tartozik.


Ez a karakter rendelkezik egy Démon nevű kissárkánnyal.

Üzenet küldése