Nem: Nő
Életkor: 20 (születésnap: szeptember 05.)
Testalkat: Átlagos 164 cm-es testmagasságához karcsú, de formás testalkat társul. Nem egy sportos típus, az erőnléte bőven hagy maga után kivetnivalót - kifejezetten törékenynek tűnik.
Vonások: Természetes és felejthető. Hajlamos túlzásba esni a sminkkel, hogy ne kérjenek tőle személyit egy üveg borért cserébe.
Szem: Olyan sötétbarna, hogy szinte fekete. Nem sok minden marad rejtve előtte. Erre mondják, hogy sasszem?
Haj: Sötétbarna, de talán csak napfényben lehet megkülönböztetni a feketétől. Általában a derekát verdesik a hullámos tincsek, most viszont a vállig érő fazonnal próbálgatja magát.
Általános öltözet
Rengeteg ruhája van, de gyakran beleesik abba a hibába, hogy a szárítóról öltözködik és így kissé repetitívvé válnak a szettek. Szereti azokat az alkalmakat, amikor egy kicsit kicsípheti magát, de nagy általánosságban egyszerű farmer-pólóban vagy kényelmes melegítőben láthatod - a hétköznapokon nincs mit ünnepelni. Nem szelektál színek szerint, de inkább a pasztell árnyalatokkal rezonál.
Első benyomás, kisugárzás
Bár kamasz éveiben végtelenül hangos, vidám és szórakoztató típus volt, manapság nehéz lenne ráfogni azt, hogy harsány. Visszafogott és bizalmatlan, legtöbbször körbeveszi magát olyan emberekkel, akik már átértek a határain. Ritkán kapod el magában, ha viszont mégis sikerül vele beszédbe elegyedni, hamar feltűnik, hogy van véleménye a dolgokról és nem fél azt kommunikálni. Maximum nincs igaza. A humora kissé csípős, de soha nem rosszindulatú. Nehéz megfogni, hogy ő még a magabiztos vagy már a nagyképű kategória, ahhoz egy kicsit jobban kellene ismerni. Távolságtartónak tűnik, aki nem köt könnyen barátságokat, ha viszont mégis, akkor lojális és ragaszkodó - ezt a hosszú évekre visszamenő kapcsolatai igazolják.

Leírás:

Megfoghatatlan emlék, amiben az anyukája ölében ül négy-öt évesen talán. A nő alacsony, ő pedig folyton lefelé csúszik a rövid lábain. Rémlik, mintha Blanka türelmetlen mozdulattal rántaná fel újra meg újra - ilyenkor megcsapja egy nehéz, édes illat. Egy fáradt anyagú plüssjátékot szorongat a tömzsi ujjaival, a fülét már rongyosra rágcsálta az éjszakai sötétségben. Ketten figyelik a rózsaszín forgószékről, ahogy az apja felszereli az első, melegfényű égősort a szobája falára.
Aznap reggel, amikor a szülei ágyában fekve úgy tett mintha még aludna hallotta, hogy megszületett a döntés: “Ez nem mehet így tovább. Meg kell tanulnia egyedül elaludni.” Most kattan egyet a gomb az apja ujja alatt és fénybe borulnak a levendula színűre festett falak.
Aznap lefekvéskor az édesanyja a fülébe dünnyög: Mostantól majd a fények vigyáznak rád, Linácska. Aznap még sokáig forgolódott álmatlanul, az árnyékos sarkaktól félve, de már nem mert átsettenkedni a másik szobába, hogy bemásszon a szülei közé.



A napi horoszkópot olvasgatják a lányokkal a tóparton henyélve. A Szűz azt írja: “Mondja ki, ami bántja, ne engedje, hogy belülről felemésszék a kételyek. Ne kapkodjon, hagyjon időt a másik félnek is, hogy megértse, amit mond neki. Mindenképpen öntse ki Ön is a szívét, hiszen ezzel teljesen más megvilágításba helyezheti a kérdést.”
Gréti és Dóri is bőszen bólogatnak, egyetértve minden szóval, pedig Luca épp nem áll konfliktusban senkivel sem. A két lány próbálja elmagyarázni, hogy ez nem csupán a mai napra vonatkozik, inkább egy életre szóló jó tanács. Főleg a szőke próbálja meggyőzni, hogy sokkal jobb ha az ember kicsatornázza az érzelmeit, a másik pedig csak egyetértően csatlakozik rá míg a távolba bámul, a léglabdapálya felé, ahol épp edzés folyhat.
Luca csak bólogat, elropogtatva még egy perecet, de akárhogy próbálja szavakká formálni a véleményét, végül ez is bennreked, ahogy sok más. Aztán Dóri szerelmi horoszkópért rimánkodik, így elfoszlik az érzékeny pillanat amíg előkeresi a lánynak. Aztán jót szórakoznak, amikor drámai hangon felolvassa a sorokat amik leírják, hogy a rák érzékeny és szentimentális, csak nagyon titkolná, ráadásul ha olyan partnert talál, aki erősebb nála, azt vakon követi, lesi minden kívánságát. Dóri csak cöccög míg ők a szemöldöküket vonogatják, de közben Luca arra gondol: ugyan ki lenne erősebb Dórinál?



Gréti szemének kékjét elárasztják a könnyek, ő pedig nem akarja félrekapni a pillantását, hiába érzi azt, hogy erről ő tehet. Hogy önző volt, ráadásul hazudott is - most már belátja, hogy elhallgatni is hazugság, megértette a leckét. Bár az ő szíve is elhagyottan dörömböl a mellkasában, mégis megpróbálja rákapcsolni a fényeket a lelkére, mert most Gréti a lényeg. Fogalma sincs, hogy mit tehetne érte így azt választja, hogy csupán jelen van, amíg a lány el nem küldi. Reggel megfőzi a kávét maguknak és befészkel mellé az ágyba. Csendesen iszogatják a meleg italt, megtervezik közben a napot, ő pedig minden porcikájával igyekszik elhitetni magával, hogy jól döntött, amikor a barátnőjét választotta hiába érzi, hogy majd leszakad olykor a szíve. Esténként még ott lebeg az ujja a beszélgetés felett, gondolatban válaszokat fogalmazva az utolsó ott felejtett üzenetre: nem vagy elég lelkes. A fiú remélhetőleg sosem tudja majd meg, hogy épp az volt a gond, hogy kezdett túl lelkessé válni.



Eltelik pár csendes év azzal, hogy körvonalazza önmagát és érzelmeket kerget, amiket időszakosan behúzhat a budai lakás csendes falai közé. Nem tűnik már misztikumnak a szerelem, nem olyan izgalmas két összefonódó test sem. Olykor még a vállára csókolnak az illékony alakok a szobája fényeiben fürödve, amikor a zongora fölött küzdi ki az érzéketlenségét, de mind csak múló árnyékok és sokszor önmagát is annak érzi. Valahol menet közben a Csontváry is elvesztette a varázsát, ahogy lassan minden más is szürke árnyalatokat ölt. Szomorú dalokat énekel, mert a magányban csak azokkal rezonál a lelke. Néha napokig csak a kamerának mosolyog, idegeneknek akiket valamiért érdekel. A videók alatt ismeretlen emberek aggódnak érte ha fáradtnak tűnik vagy sápadtnak - a szülei viszont nem keresik. A hónap első napján, percre pontosan érkezik az sms a beérkező utalásról: pofátlan összegek azért, hogy ő is csak a saját életével törődjön, ahogyan a felmenői teszik.



Sötétség borul a szobájára, benne pedig a saját alakjára is. Az ágya mellett ül a földön, elrejtőzve a vastag paplan mélyén. A régi szörnyek a sarkakból a lelkébe költöztek át, belülről cincálják, ébresztgetik a félelmét, ami a tompultságban kivehetetlen érzelemmé szelídül. Hosszú napokon keresztül rettegett, beivódott a csontjaiba és felemésztette a valóságot is. Most már csak a végét várja: az éjszakáét majd a nappalét, újra és újra. Már nem csak az ő kapkodó lélegzete kavarja fel a lakás levegőjét, mégsem mozdul azért, hogy kiszakadjon a magányból. Megtanulta már régen, hogy azt a szobájában kell átégetnie önmagán, ahogyan a fájdalmat, a bűntudatot és majd a lemondást is. Szóval nem ébreszti fel Lonát, csak elképzeli, hogy átsettenkedik hozzá és bemászik mellé az ágyába, hátha akkor nem fojtogatja annyira az éjszaka.



A koraőszi árnyalatokat issza be a szeme, ahogy az erkélyen ücsörög - a napsugarak halvány árnyalatokkal festik meg a házfalakat, a végtelen esőcseppek pedig magukkal rántják a fák enyhén barnába forduló leveleit az avarba. Szorosabbra vonja a pokrócot a vállán és behúzza alá a lábait, de már nem tűnik olyan fenyegetőnek a közelgő tél. Szétszórta már a lelkét cincáló fájdalmat - ott hagyott belőle a balatoni szálloda impozáns díszlete között és a konyhájának szürkés padlójára is ráömlött valamennyi. És nincs egyedül. Kiszűrődik a benti motoszkálás, a megszokottnál nehezebb léptek hangja, a kávéfőző csipogása, a halkan duruzsoló tv és valami fojtott motyogás mögötte. Önkéntelenül elmosolyodik azon, ahogy az életének főszereplői kínosan kerülgetik egymást a reggelben, de nem siet megmenteni őket. Kénytelenek lesznek megszokni egymást - mert Kornél most már kitörölhetetlennek tűnik. Ott van minden gondolatban, a szívének összes dobbanásában, átszivárgott a sejtek között és összefoltozta a lelkét.
Most pedig elnyűtt kifejezéssel az arcán egyensúlyozza ki neki a habos kávét, magának pedig a koromfekete mérget - motyog valamit Lonáról, de a mondandóból csak a megszokott-lemondó tónuson elejtett édesfaszom vehető ki biztosra.
Mellé telepszik a fiú, elkunyerál a puha anyagú pokrócból, és mintha magától értetődő lenne, áthúzza a jéghideg lábait a combja felett a tenyerét pedig a bőrén felejti. A fél másodperc csendben megtalálja az olyan régóta vágyott idillt - egy összepillantásban, amiben ott van minden elsuttogott titok és vallomás ami összeköti őket. Aztán Kornél megszólal, természetesen Lonát kritizálja és az instant diabéteszt, amit állítása szerint ötször annyi idő elkészíteni mint a sajátját, ráadásul nem is igazán lehet kávénak nevezni - furcsa, de az álmos hangú bosszankodást hallgatva csak még inkább biztosnak tűnik, hogy most épp ott van, ahol lennie kell.




Tulajdonságok:
Fizikum: 10
Ügyesség: 13
Észlelés: 15
Megjelenés: 11
Intelligencia: 13
Akaraterő: 13
Mágia: 10

Előnyök:
Józan ész
Művész
Megnyerő
Kiváló tulajdonságok

Hátrányok:
Fóbia - 4 (Tériszony)
Gyakorlati elme
Bal lábbal
A jövő hiánya II - 3 (Jóslás, Átok, Bájitalok)
A jövő hiánya I - 3 (Barkácsolás, Járművezetés, Sport, Tolvajlás, Megfélemlítés)