Adatok
Születési hely: Sopron
Születési idő: 1993. 12. 05
Édes apja:Zomory Zétény
Édes anyja: Kiss Odett
Testvérei:
Zomory Attila
Zomory Ajtony
Zomory Heléna
Zomory Jázmin
Magassága: 183 cm
Súlya: 78 kg
Pálcája: 13 hüvelyk, tölgyfa pálca, griffkarom maggal.
Előtörténet
Sopronban született Zomory Zétény és Kiss Odett harmadik fiaként. Gyermek évei a Martion előtt nyugodtan teltek Alsó-Lővérekbeli házukban, testvéreivel. Két bátyja van Attila és Ajtony, van két iker húga is Heléna és Jázmin. Attilával igazan jól kijön, és a húgait is imádja, egyedül Ajtonnyal vannak kisebb zördüléseik, de ennek valószínűleg az az oka, hogy kevés köztük a korkülönbség.
Martion előtt Németországban tengett napjait, ahol is a haverokkal alkotott az egyik falra egy szép színes képet. Mindezt távol a szülői felügyelettől. Ezért döntöttek úgy a szülök, hogy hazahozzák.
A fiú választási lehetősége abban rejlett, hogy vagy kicsapják, vagy szigorú szabályok mellett folytathatja tanulmányait a Légből Kapott Mágia falai között. Mivel a srác maradni akart, bármit vállalt volna, ám a szüli egyéb okokból kifolyólag úgy döntöttek kiszakítják a környezetből.
Úgy gondolták itt majd Ajtony figyel rá, és nem lesznek bajok, arra nem gondoltak, hogy az egész addigi felállított terveit húzták keresztbe, és, hogy Martin emiatt mennyire haragszik Ajtonyra.
Ajtony az aranykezű művész, Martin pedig a fekete bárány, akit kicsapattak egy nagy hírű iskolából.
A fiú közben ezerrel vágyik vissza barátai közé, el sem tudja mondani, hogy mennyire. Mégis itt kell maradnia, és hogy szüleinek nagyon ne legyen igazuk a srácot 2007. novemberében Prefektusnak választották.
2008. áprilisában pedig megörökölte Biától a Diákmentori posztot.
Martin igen éles elméjű, most rászokott a tanulásra, így igen jól halad, tervei a jövőre nézve semmise, mert amit akart azt belefojtották.
A kaland!
Az egész egy meseszép júniusi napon kezdődött, amikor is Martin egy hívó hangnak engedve az erdőbe merészkedett, talán azt hitte egy megmentésre váró diák. Némi séta után összefutott Botannal és Zsófival, majd egy beteg kentaurral. Ennek köszönhetően a srác nem osztotta ki ösvénytársait, hogy tiltott helyen mászkálnak, noha ő is…:P
A kentaur haldoklott és segítséget kért a fiataloktól, hogy hozzanak el egy kenőcsöt a Nimfától.
Nimfa segített, kenőcs kézben és jöttek a Hetek, akik nekiálltak őket lenyilazni. Az egyetlen áldozat Martin lett, akit oldalba lőtték, de csak mert Botan kirúgta a lábát.
Mint később kiderült a nyíl mérgezett volt és Martinnak volt még három olyan napja, amikor birtokolja mágikus képességét, aztán beállhat talannak. Ettől a fiú kedve nem volt túl rózsás. Ám a kentaur segítséget ígért, és három nap múlva találkoztak az erdőben, hogy Martin újból élhessen mágus életét.
Ekkor Rewlisz is velük tartott. Kicsit később, némi útakadályok után összefutottak Lexivel és a beszélő farkassal. Megtudták, hogy az erdőt gonosz mágusok vették uralmuk alá, és ha segítenek őket legyőzni, akkor Martin újra egészséges lehet. Ehhez persze kell ellenszer, ami náluk van. A kaland igen hosszadalmas és nagyon fárasztó volt. Néhány csuklyás mágus eljátszadozott egy szerrel, melynek köszönhetően Martin haja az eredeti feketéből szőkévé változott, lévén nincsen varázsereje. Végül persze meglett az ellenszer, mindenki túlélte csak Martin lett végleg (?) szőke.
Martin és a sport
Elsőnek Martin nem nagyon érti, hogy társai mit is szeretnek a Léglabdán. Bár sokan próbálták már neki elmondani, de valahogy mindig akkor sikerült feltenni a nagy kérdést, amikor valaki törött kézzel, orra, lábbal, vagy annál is rosszabbal, éppen a gyengélkedőn feküdt. Ehhez híven, nem nagyon megy a Léglabda pályára, mert a roppant kedves vaslabda, és nem teszi fel a kérdést ki ül seprűn és kinek nem áll jól a törött orr? Kihagyja, ha nagyon nem muszáj, de akkor is ha igen. Amúgy is.. nos az a picinyke tériszony még lehet nem is lenen nagy baj, vagy de?
Köhöm, izé, jah! A srác nem túl sport szerető, ha teheti inkább lustul, lazul, vagy napozik, az is izzaszt alapon, de az uszoda is csak azért jó hely, mert a csajok fürdőruhában láthatóak. Úszni valamennyire tud, de nem lesz versenyző az biztos.
Ám vannak kedves háztársai akik még az idők hajnalán, tehát húszmillió évvel ezelőtt azzal cukkolták, hogy úszógumit növesztet, na jó nevezzük nevén Botant, a galád, szemét... balbalbalbal. Ezért nekiállt rendszeresen kocogni. Azért kocogni és nem futni, mert a gyors séta a kocogás lazítója és az valahogy egész jól megy neki.
Aztán a fiú rájött, hogy ha már sport, úgy kéne megúszni, hogy ne ő legyen nagyon kifáradva, így rávette akkori ösvénytársát, hogy tanítsa lovagolni. Kezdte Ciránóval a pónival, akiről a lába ugyan leért, mégis akkorát zakózott, hogy sok rábeszélés és cukkolás, akarom mondani fordított pszichológia árán ült csak lóra újból. Egy éves lovas múltjára való tekintettel kapta meg hűs társát ajándékba, a meseszép, és hihetetlenül bombabiztos idegrendszerű Fiabescot. Igaz egyenesen a Skót felföldről utazott idáig, most mégis megy tovább, hiszen a fiú nem lesz már sokáig a Tanoda lakója. Fiabesco költözik egy piliscsabástól nem messzi kis falúba, hogy a srác le tudjon hozzá járni. Ami köztük van, az szerelem. Igaz a ló elég érdekes egyéniség.... de pont ezért olyan jók együtt.
