Könyvtár

Leírás Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Régi üzenetek () Események (0)

14499 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás

Aktuális	Kővári Barbara, Neredin, Harmadik évfolyam	#14499 / 2023.05.31. 14:07:27
	*A konklúzió végül ugyanaz, hiába érkeznek más útról, így kissé megkönnyebbülve bólint rá Máté szavaira. Az élet nagy igazsága ugye, hogy nem való mindenkinek minden. Gyakran talál megnyugvást ebben a tételben, mivel neki viszonylag kevés dolog való ebben az életben. Na mindegy. Ahogy a fiú megtorpan mellette úgy ő is lelassít, de Máté mosolya érdekes folyamatokat indít el a testében így nem felejti ott túl sokáig a pillantását. Egyébként sem szerencsés ötlet úgy sétálni előre, hogy közben hátranéz és a fiú egyetlen lépéssel behozza a beékelődő távolságot. Ő meg kissé kimelegszik a meg nem érdemelt bóktól. Badass? Aha, ja, persze, hogyne.* Szerencsére? Azért elég ramatyul hangzik. *Neki már attól elérzékenyül minden pontja, hogy elképzeli a koppanást: koponya és jég találkozását. Ha a fiú mosolygós arca nem lenne elég kedvcsinálónak akkor esélyesen ezen a ponton már visszakozna, de még túl friss a kép a fejében. Majd csak túléli, ugye? De az egész közös korizás távoli, illékony lehetőség marad, mivel már nem sikerül megbeszélni a részleteket. Egyelőre egyébként is az a lényeg, hogy a fiú átmenjen ÁTV-ből, ő meg megtanuljon mellette rendesen lélegezni. A nagyteremben már komoly gondja van ugyanis a légszomjjal, amikor a két fiú úgy tanácskozik mellette egy darabon, mintha ő ott sem lenne. Pedig ott van! Rolitól karnyújtásnyira. Ez... bekerül élete legszebb gimis emlékei közé még akkor is, ha a fiú egyértelműen kerüli a pillantását. Pláne akkor, amikor Máté hozzá fordul - és Roland nem mer közbeszólni. Vagy nem akar? Talán ő sem bánná ha Barbi is megjelenne azon a bulin?! Na, nem akar ennyire előreszaladni. A gimis programok és ő általában egyébként sem kompatibilisek, de azért elmosolyodik a kérdésen - inkább zavarában mint hálájában.* Majd megkérdezem... *Lara véletlenül sem jut eszébe, de Tami eldobja majd az agyát ha elmesél neki mindent.* Köszi. *Még Roli után bámul egy darabig, ahogy a fiú elbúcsúzik. Talán most kellett volna jó fej lánynak tűnnie. Olyannak, akivel szívesen ismerkedne a fiú? Mondhatott volna valamit neki. Mondania kellett volna. Máté kérdése zökkenti végül ki, amin meg már nem sikerül zavarba jönnie.* Ez egy mogyoróvajas kenyér. *A fiú felvonja a szemöldökét és enyhén undorodó arcot vág.* Finom. *Most kezdjen mentegetőzni? Közben az órájára pillant és nagyra kerekednek a szemei.* Merlinre, most már rohannom kell. Akkor holnap találkozunk. Szia Máté! *Még kiprésel egy mosolyt, ahogy felkapja a cuccait -a kenyeret is- aztán már ott sincs.*

Aktuális	Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam	#14498 / 2023.05.31. 14:07:07
	*Figyelmesen hallgatja Barbit, de túl könnyű párhuzamot találni a saját tapasztalataival. Ha nem volt elég jó, padra ültették, esetleg az edzésen plusz feladatokat kapott. Ha remekül játszott, de a csapat veszített, ugyanúgy hányásig dolgoztatták a következő hétfői edzésen, mint bárki mást. Furcsa ilyen kollektív felelősségben létezni, de számára ez nem ismeretlen, ezért sosem kérdőjelezte meg. Most is elhessegeti a másik nézőpontot azzal az egyszerű gondolattal, hogy talán vannak dolgok, amik csak így működőképesek.* Nem való mindenkinek, ez tény. *Már a teljesítménykényszer, és az ezzel járó stressz és folyamatos versenyhelyzet. Elnyom egy sóhajt, mert tulajdonképpen ő például kevés volt. Nem volt elég jó, ezért végül nem kellett. De ez nem a rendszer hibája, csak az övé. Persze sejti, hogy a felnőttek és a karrierutak vonatkozásában ez talán valami árnyaltabb dolog, ezért csendben marad. Barbi teljesen összezavarja, mert most meg lelkesnek tűnik a közös korcsolya-tanulás iránt.* Eltörted a kezed? *Mosolyra húzódik a szája, ahogy egy pillanatra megtorpan és végigméri a lányt valami újdonsült tisztelettel. Ki gondolta volna, hogy a törékeny alkatban rejlik szívósság is?* Ez azért elég badass, hogy jönnél újra. Gyerekként én is eltörtem a kezem. Ráadásul nem is rakhattuk össze mágiával, mert a talanoknak is feltűnt volna. Még gipszem is volt. De azóta szerencsére csak egy-két agyrázkódás volt. *És még az összes foga is megvan! Ezt az egyet nem szeretné megtapasztalni, bár nyilván ott rögtön menne csalni, és visszanövesztetné a Főnixben. Max. behazudna valami extra-gyors fogorvosi időpontot.* Aha, mi most szerencsére csak hárman vagyunk egy négyfős szobában, így azért elég kényelmes. A privát szféra hiánya az pipa, de amúgy a két srác elég magának való, szóval annyit nem kontaktálunk. *Vagy csak őt nem kedvelik, ki tudja. Sajnos nem olvas túl ügyesen a szociális jelekből, ezért ő a meghívást hallva jóhiszeműen rögtön Barbihoz fordul, akinek épp az átváltoztatástan kettesét próbálja előre meghálálni.* Benne vagyok, bár max. egy-két sörre vagyok jó. Hé, Barbi ti nem jöttök el a barátnőddel? *Mondjuk itt elsősorban Larára gondol, de az ismeretlen Tamara is jó lehet, neki mindegy. Megveregeti Roli vállát köszönetként a meghívásért, aztán összevont szemöldökkel nézi a förtelmet, amit épp a szájába töm a lány.* Merlinre, te mit eszel? *Pirítóst édesen? Bah.*

Aktuális	Kővári Barbara, Neredin, Harmadik évfolyam	#14497 / 2023.05.31. 14:06:58
	Csak arra, hogy...*Figyelnie kell, hogy ne keljen ki magából csupán azért, mert a fiú visszakérdezett. Attól még nem kíváncsi a családi drámájára, mert arra valószínűleg senki sem. Így megpróbál megfontolt választ adni, de már zavartan piszkálja a rézvörös tincseket.*...nem becsülik meg a dolgozókat. Az elvárás, hogy mindig maximumon teljesíts és nincs hibalehetőség mert onnan, hogy hibázol, már nem vagy hasznos. Ráadásul mindig van utánpótlás, a gemmáriusi hivatás sokakat vonz. Azt hiszem főleg az nem tetszik, hogy ennyire nem számít ott az egyén. *Mondja ezt egy sportolónak, aki csapatmunkában szocializálódott. Hát mindegy, akkor is így érez. Az édesanyja sokkal nagyobb megbecsülést érdemelne, mert most már a minimumot sem kapja meg. Ennyi, csak egy sérülés kellett, hogy kiessen a kosárból holott belepakolt egy életnyi melót. Nyilván...Isten útjai kifürkészhetetlenek, meg a sok vallásos sületlenség, de ez véleménye szerint akkor is kiszúrás.* Hát az nem jó. *Áh, a korcsolyázás is a gazdagok sportja tehát. Ehhez a részéhez nem igazán tud hozzászólni, mert ő mindig is az ingyenes programok felé volt lökdösve, még akkor is amikor jobban ment a szekér mint most. Aztán Máté máris visszaveszi az ajánlatot és mintha átfutna az arcán valami csalódottság? Jaj ne, csak ezt ne! Hogy lehet ilyen bazi gyorsan elszúrni valamit? Szegény fiú csak kedves volt -megint- ő meg meggyanúsította. Hát ez annyira jellemző.* Tényleg klassz lenne ha megtanítanál. Idén nem is mertem felmenni a jégre, mert tavaly egy alkalommal akkorát taknyoltam, hogy eltörtem a kezem meg lezúztam mind a két térdem. *Áh, talán nem a bénaságával kellene házalni, de kissé kétségbeesett. Most még azért, mert nagyon szeretné azokat az órákat, aztán ha a fiú belemegy akkor majd elkezdhet azon aggódni, hogy mennyire fél ezektől az óráktól. Nincs békesség.* Meridiánnal utazol? *Minden nap oda-vissza?! Ki sem akarja számolni az mennyi pénz. Ő még sosem használhatta az anyjáét pedig néha igazán megspórolná a vonatozást.* Mikor külföldön voltál? Itt nem sok esélyed van egyedül maradni. Legalábbis nálunk a neredinben minden szobára jutunk négyen. *Hirtelen nincs több mondandója, ahogy a két fiú edzésről, teremről meg izmokról beszélget. Mi a fene történik? A bemutatásra Roli kissé előrébb dől, ő meg kissé hátrébb reflexből, aztán vissza előre mint azok a bohócok, amik kiugranak a dobozból.* Nem túl jól. Szia Barbi! *Bénán int, de Roli már nem is figyel, szóval csak belematat a hajába a füle tájékán, mintha ezzel semmissé tehetné a gesztust. Úhristen! Perifériáról észreveszi, hogy még a kézfeje is pipacsvörös.* Ja, de én is csak lazában ma. Holnap lelógunk a srácokkal Marótra, Levi hoz némi piát, nincs kedved jönni? *A fiú kínosan kerüli a tekintetével Barbit, hogy egyértelmű legyen, hogy neki nem szól a meghívás. Pff, pedig majd biztos azt gondolja. Akkurátusan megkeni a maradék pirítóst mogyoróvajjal, aztán mérnöki pontossággal pakol rá pár karika banánt. Koronaként még némi juharszirupot is csorgat rá, ha már Kanada miatt úgyis megkívánta... szóval a többi diák ilyesmit csinál péntekenként? Hát érdekes. Kissé elfordul a beszélgetéstől, hátha akkor nem fullad majd bele minden falatba.*

Aktuális	Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam	#14496 / 2023.05.31. 14:06:21
	Mire gondolsz ezzel? Hogy nem túl humánus? *Kis zavarral néz a lányra, talán azért, mert világéletében kemény környezetben nőtt fel, ezért nehezen tud elképzelni olyan munkahelyi szférát, ahol ez probléma lehet. Mondjuk nem is nagyon szokott a jól hangzó állás-nevek és foglalkozások mögé nézni.* Pedig vannak. Persze attól, hogy fele akkora, mint a felnőtt méret még ugyanannyiba kerül. Cserébe félévente kinőttem őket. *A szülei mindig hangsúlyozták, hogy az egész család áldozatot vállalt a sikereiért. Érdekes, hogy amíg jól ment minden, az közös volt, de amikor valami elszaródott, azt egyedül ő csinálta. A lány dicsérete hiába születik kedvességből, valahogy fel sem tűnik neki. Talán azért, mert egész más fogalmak mentén méri azt, hogy ki számít profinak. A tanulás ajánlatára Barbi zavarba jön - talán megint túl hangos és rámenős? Figyelmetlenségében sokszor egyszerűen “túl sok” lesz másoknak. Megszokta, hogy nagy ego-k és nagyszájú ugratások között kell érvényesülnie.* Igen, tudom, hogy nem kell. De jó ötletnek tűnt. Mindegy, felejtsük el. *Milyen kényelmes lett volna, ha végre ő van elemében valahol - tudja, hogy ez a pillanat a korrepetálások alatt leginkább sosem fog eljönni. Kálovics tanárnő így is úgy nézett rá, mint a kivert állatokra szokás, akiket megsajnálnak, amikor dobott neki egy mentőövet. Barbi rámosolyog, mikor előreengedi, úgyhogy kicsit megnyugszik, hogy most valamit talán jól csinált. Lehet ez Laránál is beválna? Elhelyezkedik idegenlégiósként az asztalnál, és próbál úgy válogatni az ételek közül, hogy lehetőleg ne dobja ki a taccsot az egy óra múlva esedékes edzése alatt.* Elég nehezen szokom meg ezt a délutánonkénti ingázást innen Budára meg vissza. De elvagyok. Nem nagyon van már honvágyam, megszoktam azt is, amikor szinte egyedül voltam. *Vállat von, mert nem akar panaszkodni. Szereti azt hinni, hogy a jég hátán is megélne már Kanada után.* Karpenás vagyok. *Bizalmatlanul nézi Barbi választását - nem véletlenül ilyen vékony ez a lány. Lehet neki is van valami divat-evészavara? A csodálatos elmélettől elvonja a figyelmét a mellé ülő srác.* Helo. Ja, ma száraz edzésünk lesz, túl sok lenne a jóból. Te gondolom szokás szerint lent voltál? Ja amúgy, Roli, ismered Barbit? *Mutogat a két mellette ülő ember között, mert próbál nem bunkó lenni, és elfelejti, hogy Barbi amúgy már három éve jár ide.*

Aktuális	Kővári Barbara, Neredin, Harmadik évfolyam	#14495 / 2023.05.31. 14:05:55
	*Kissé ráncolja a homlokát, de nem javítja ki a fiút. Végülis, valahogy tényleg sikerül minden nap végén úgy eldőlni, hogy volt ideje mindenkire - kivéve önmagára, de ez egyébként is nehéz ügy, amit szeret a prio lista legvégére sorolni. Az én idő azoknak az embereknek való, akik ki vannak békülve saját magukkal, ugye? Hát ő egyértelműen azt szereti jobban ha átforgathatja valaki másra az energiáit. A kérdés viszont meglepetésként éri, mert még sosem tették fel. Nyilván mert a gemmáriusi hivatás minden létező formája borzasztó távol áll tőle. Rögtön arra gondol, hogy rubinnak kéne állnia mint az anyukája és, hogy az lenne csak a szégyenteljes kudarc.* Nem, nem akarok gemmárius lenni. Valószínűleg már a kiképzés alatt kipusztulnék. *Mint a dínók - fejezi be gondolatban.* Meg nem is vonz a hivatal, nem tűnik túl humánus munkáltatónak. *Arra gondol, hogy az anyukájával is csúnyán kiszúrtak pedig ő magas pozícióban dolgozott hosszú éveken keresztül, ráadásul kifogástalanul. Az egysége kiemelt volt, konkrétan a Quittner rémei! Mégis elsumákolják a pénzét - hosszú hercehurca előz meg minden kifizetést.* Azt sem tudtam, hogy gyártanak olyan pici korcsolyákat. *Minden nap tanul az ember. Máté kedvesen arra fogja a hiányosságát, hogy nem kezdte elég korán a gyakorlást.* Hát nem is csoda, úgy fest van tizenkét év lemaradásom egy profihoz képest. *Mert akkor a fiú nyilván profi, ha már egyszer évtizedes gyakorlata van, minden nap edzése, meg olyan kifejezéseket használ, hogy meccs és szezon. Sosem csevegett még sportolóval, talán ezért ver ennyire a szíve. Vagy a belengetett ajánlattól. Még a bőre sem tudja eldönteni, hogy ettől lesápadjon vagy elvörösödjön. Erre nem szabadna nemet mondani, tekintve, hogy az még több közös időt jelent, de figyelembe kell venni, hogy a korrepetálással ellentétben a jégen odaveszne az a kevéske önbizalma is. Nehéznehéznehéz, lehet valamit félreértett. Pontosítás, igen, az kell ide.* Megtanítanál korcsolyázni? *A fiú valami eddig nem tapasztalt lelkesedéssel bólint, ami valódi csodákat tesz az egyébként is hibátlan vonásokkal. Atyagatya! El sem hiszi, hogy ez a két lábon járó csoda komolyan rápocsékolná a drága idejét, de érzi, hogy cseppfolyóssá olvadnak a sejtek a testében.* Azt tudod, hogy nem azért vállaltam a korrepetálást, hogy cserébe neked is fel kelljen ajánlanod valami segítséget, ugye? *Háh, az agya hamar kifundálta a reális indokot. Oké, akkor most már lehet megnyugodni. Mindenre van logikus magyarázat. A szomszédságra azért bizonytalanul húzza fel a vállát - ha kilámpázna az ablakon, esélyesen Máté nem látná, de attól még tényleg nincs olyan messze egymástól a két település mint mondjuk Mátészalka meg Szombathely. Autópályán kifejezetten rövid az út, na nem mintha számítana. Kicsi az esély, hogy valaha is látogatóba mennének egymáshoz.* Igen, ez viszonylag ritka. *Biccent rá a magyarázatra, bár szerinte az is közrejátszik, hogy a szép embereket egyébként is hamarabb befogadják a közösségek.* De biztos számít az is, hogy közvetlen vagy. *Legalábbis ez az egyetlen olyan jelző amit anélkül tud kiejteni a száján, hogy az elcsöppenős bóknak hangozna. És Máté tényleg közvetlen, nem esik nehezére a beszélgetés, dobálja a kérdéseket, észre sem veszi, hogy ő meg lassan felgyullad mellette. Édes fiú. Még az ajtót is kinyitja és előre engedi! Úúúúúristen. Hálás mosollyal oldalaz el mellette, enyhén megilletődve attól, hogy milyen sokan vannak a nagyteremben. Rögtön Tamit keresi a szemeivel, pedig a lány már jelezte, hogy mára visszavonult a szobájukba. Szomorú.* Neredin. *Ráasandít a fiúra, de nem érkezik megjegyzés, helyette Máté lazán ledobja magát az asztalukhoz és meg is jelenik előtte a teríték. Együtt fognak vacsorázni!? Kiszárad kissé a szája, így hálásan nyúl a kupáért. A frissen facsart narancslé összehúzza a szemeit, de nem bánja.* És egyébként tetszik itt? A kastélyban? Te melyik ösvényre kerültél? *Letudja gyorsan a kérdéseket, mintha ő is közvetlen volna, aztán valami olyan ételért nyúl, amivel talán sikerül nem kínos helyzetbe hoznia magát. Pirítós? Mi baj történhet? Épp beleharap, amikor a karpenás Roland ledobja magát a fiú mellé - neki pedig szinte azonnal a torkán akad a falat.* Csá, Máté! Mi a helyzet? Nem voltál ma a teremben. *Meg fog fulladni, de még köhögni sem mer - csak próbál csendben elsüllyedni.*

Aktuális	Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam	#14494 / 2023.05.31. 14:05:24
	*Sikerül leolvasnia Barbi zárkózottságát a rövid mondatnak köszönhetően és abból, hogy a lány rá sem néz. Kezdi bosszantani ez az egész, mert semmi nem úgy megy, ahogy elképzelte.* Gemmárius? Ez sok mindent megmagyaráz. Mármint, hogy miért tudod ilyen jól beosztani az idődet. *Neki kibillent a ritmusa az iskolával, és azóta úgy érzi, folyamatosan csak kapkod és zsonglőrködik a tennivalókkal.* Te is az akarsz lenni? *Olyan kézenfekvő követni a szülői példát, nem?* Hát, aha. De olyankor még mindenki elég béna, csak minél hamarabb elkezded, annál komfortosabb lesz a korcsolyázás része. Neked is szerintem csak szokatlan volt, gyakorlás kérdése az egész. *A befagyott tó említésére hirtelen otthonosabbnak tűnik a kastély, és ha nem kegyelmeznek meg neki a szülei szeptemberig, akkor a téli időszakban legalább lesz mivel vigasztalódnia.* Hé, erre meg tudnálak tanítani! *Felderül az arca, mint akinek kigyúlt a villanykörte a feje mellett - itt a világbajnok ötlet. A lány segít neki átváltoztatástanból, ő meg szintén megtanít neki egy nélkülözhetetlen és hasznos skillt. Úristen, ilyen érzés lehet, mikor hasznosnak érzi magát? Sőt, szakértőnek? Már érti, mi ez a furcsa vonzódása Barbinak a korrepetáláshoz.* Áh, én Gödöllő. Szinte szomszédok vagyunk! *Mi az a harminc kilométer és egy folyó, ami elválasztja őket? Megveregeti egy srác vállát, aztán Barbira pillant.* Hát, gondolom. Segít, hogy év közben jelentem meg, és mindenki kíváncsi volt, hogy miért. *Meg az is, hogy a tornateremben rendszeresen ugyanazokkal az arcokkal fut össze. A nagyterem nehéz fa ajtaját kinyitja a lány előtt, tanulva a könyvtáros szerencsétlenkedésből, és előre engedi Barbit, hogy aztán az asztalok láttán megtorpanjon.* Melyik ösvényen vagy? *Simán leül majd a megfelelő asztalhoz a lánnyal - itt a kimondatlan, apró ellenérzések túl szelídek neki, aki a keményvonalas szurkolókon szocializálódott, akik feketébe öltözött alakokként valahogy meccsek után is a csarnokok közelében lézengenek.*

Aktuális	Kővári Barbara, Neredin, Harmadik évfolyam	#14493 / 2023.05.31. 14:05:05
	*Egyáltalán nem jut eszébe, hogy Máté furcsán intenzív érdeklődése iránta valójában Larának szól - ennek egyszerre nincs semmi értelme és van sokkal több mint bármi másnak. Arra gondol, hogy talán csak próbál kedves lenni ha már mondhatni szívességet tesz neki. De még az a végtelenül naiv gondolat is megfogalmazódik benne, hogy talán szimpatikus a másiknak, mert talán egyszer az életben ő is kidobhatja a dupla hatost, nem? De az egész gondolatmenet csak valami káoszos zavarba fullad, ami miatt a beszédközpontja leblokkol, a mozgáskultúrája pedig esetlenebb lesz mint bármikor.* Csak ilyen basic fejlesztő óra, semmi érdekes. *Maga köré csavarja a szürkeséget, amit máskor annyira gyűlöl, mert erről meg ő nem szeretne beszélni. Séta közben meg nem igazán tud mit kezdeni a kezeivel, így a hátizsákjának pántjaiba kapaszkodik amíg a görccsel küzd a gyomrában. Mert az apukája nem volt szigorú. Ő volt a leglazább szülő, akit a hátán hordott ez a föld - az egyetlen ember volt, aki mindig az ő oldalára helyezkedett a vitákban, aki ugyanúgy ette a bundáskenyeret mint ő és akivel megszámlálhatatlan belsős poénon osztozott.* Anyukám. *Biccent végül.* Ő gemmárius, szóval eléggé ennek a... katonás rendnek a híve. Jó jegyek, jó magatartás és a többi. Nagyra értékeli a fegyelmet. *És kevésre a szórakozást. De azért kiprésel egy mosolyt, mintha nem volna ezzel semmi gondja. Ezt is meg lehet szokni, ahogyan bármit az életben - jót és rosszat egyaránt. Ők is alkalmazkodtak végül az új felálláshoz.* Igen, tényleg olyasmi. *Ért egyet most már könnyebb mosollyal, ami gyorsan fintorba torzulna ha hallaná a fiú tévképzeteit. Népszerű? Hát persze. Mondjuk ez az első olyan év amikor nem szadizzák szét a diáktársai így határozottan fejlődött valamennyit, de még így is nagyon alacsony fokon áll azon a bizonyos társadalmi ranglétrán.* Három évesen neked már korcsolya volt a lábadon?! *Azért ez kivált némi hitetlenkedést. Öt évesen meg már csapatban korizott? Ő öt évesen még azon küzdött, hogy sík terepen ne bukjon fel a saját pálcikalábában. Huh! Most már a kopottas követ nézi inkább a lába előtt, hogy ne bukdácsoljon a fiú mellett. Oltári ciki lenne.* Hát... párszor koriztam itt a tavon, de nem valami jó az egyensúlyérzékem. *Magyarul jól eltaknyolt, azóta meg esze ágában sem volt visszamenni a jégre. Rózi néninek kellett összeforrasztania a csuklóját, mert ráadásul törik mint a ropi. Vesz egy mély levegőt, mert Máté nem fogy ki a kérdésekből, ami nagyon fura. Ennyit esetleg a nővére vagy Tami, talán az elsős Misike szokott érdeklődni amikor korep közben kijön rajta az ADHD.* Kalászi. Mármint Budakalász. Szerencsére, így nem olyan hosszú a vonatút. *Szelíd mosollyal pillant fel, de a fiú nem néz felé. Így még jobb.* És te? *Máté közben aggasztó bemutatót tart arról, hogy milyen is az ha valaki tényleg népszerű. Több emberrel köszön össze, kezel le és kontaktál csak úgy valamit mint amennyivel Barbi az elmúlt három évben kommunikált. Ne már...* Gyorsan beilleszkedtél. *Jegyzi meg és nagyon küzd, hogy ne maradjon le szándékosan a fiú mellől. Ha elmeséli Taminak, hogy megcsapta Kozma Bence dezodorjának illata, ahogy kezet fogott a mellette sétálóval? Ez az év sztorija, nincs mese.*

Aktuális	Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam	#14492 / 2023.05.31. 14:04:43
	*Nem érti, mi történik: ahelyett, hogy a lány örülne a társaságának, nagyjából úgy néz ki, mint akit épp egy középkori kínzásnak készülnek alávetni arra a hírre, hogy elkíséri. Tényleg ennyire lerí róla, hogy hülye? Eddig még nem panaszkodott senki arra, hogy elviselhetetlenek lennének a kissé hiányos szociális skilljei, de Barbi pont úgy néz rá, mint aki rangon alulinak érzi a folyosók nyilvánosságát. Mi. a. fasz.* Milyen különóra? *Megint összeráncolja a homlokát - így is van egy csomó órájuk, minek még több? Közben tudomásul veszi, hogy a nagyterem felé fognak menni, úgyhogy türelmesen várakozik, amíg a lány összeszedi a dolgait. A lány folyton a három számmal nagyobb, alaktalan kardigánját rángatja vissza magára, ő pedig végre elindul mellette, és Barbi továbbra sem tűnik boldognak - ez is csak valami olyan, aminek a végén nyernie kell. Nem tudja, mi számít a célnak: egy mosoly? Vagy ha Barbi készségesen, puszta szívjóságból felajánlaná a Ferfexes lány elérhetőségeit, kapcsolati státuszát és a TB számát? Szinte fellélegzik, mikor némi közjáték után kilépnek a folyosókra, ahol még mindig a hűvös levegő bújkál a kinti napos idő elől a vastag kőfalaknak hála. A könyvtár idegen közege után végre úgy érzi, nem kell viselkednie: lehet normálisan beszélni és hangosabban lélegezni.* Á, akkor szigorúak a szüleid? *Ez már ismerős neki is: az elvárások, amiknek meg kell felelni.* Hát, gondolom ez olyasmi, hogy van, aki szeret főzni, de attól még nem érdekli minden apró részlet a hozzávalókkal kapcsolatban. *Neki mondjuk egykutya, de próbál valahogy rácsatlakozni az iskolai témákra. Talán Barbin kellene gyakorolnia, hogyan kell elnavigálni az iskolai társaságban. A lány láthatóan népszerű, ha egy Lara kaliberű lánnyal csak úgy megosztanak pár tippet az órák között, ráadásul korrepetál, nyolc kilónyi könyvet és tanulnivalót tart kézben könnyedén, és még van energiája kedvesnek is lenni. Ezt azért felismeri, hogy tiszteletreméltó teljesítmény* Hát, olyan három-négy évesen már koriztam, de rendesen csapatban játszani öt évesen kezdtem. Mármint amennyire egy rakat ötéves képes ilyesmire. *Vannak halvány emlékei, főleg az edző kiabálásáról - de szerette, még akkor is, ha csak egy kupacnyi pingvinként csoszogtak a korong után, mindenféle átgondoltságot mellőzve.* Te szeretsz korcsolyázni? *Eszébe se jut, hogy úgy kéne kérdeznie, hogy tudsz-e. Azért valami karácsonyi vásáron csak keringett már mindenki a fényfüzérek alatt, nem?* Tényleg, hová valósi vagy? *Ez az iskola mindenkit összegyűjt, úgyhogy ez egy valid kérdés a falak között. A nagyterem felé közeledve sűrűsödnek a folyosókon lézengő és közlekedő diákok - egy-két sráccal, akikkel van közös órája lekezel, bár főleg a sportolókat ismeri. Az egyikük úszó, a másikuk egy kajakos, néhány léglabdás - hasonló áldozathozatal és hasonló témák. Biztonságos, felszínes kapcsolódás, amíg az életében fenntartja a helyet a legjobb barátjának, aki már rég kinőtte őt.*

Aktuális	Kővári Barbara, Neredin, Harmadik évfolyam	#14491 / 2023.05.31. 14:04:28
	*Kiszélesedik a mosolya attól, hogy a fiú valami bókfélét nyújt át az asztal fölött - ezért már szinte megéri, hogy a kevéske szabadidejébe készül beleszuszakolni Máté korrepetálását. Jótékonyan figyelmen kívül hagyja, hogy nem ő az, akit jófejnek tart a fiú hanem a hozzáállását, mivel ugye szegény ember vízzel főz. Így is pótcselekvésbe forgatja a zavarát - még akkor is a szedett-vedett fonatból kilógó, kócos tincseket tekeri az ujja köré amikor Lara után pillantanak. Gyakorlatilag csodálatra méltó, hogy milyen szinten figyelmen kívül hagyta a szemben ülő fiút és Barbinak eszébe sem jut, hogy ez valamilyen taktika lehetett. Ő csupán lopva meri felmérni Máté vonásait, amiket remekbe szabottnak ítél. Igen, ezek az emberek teljesen más ligában játszanak, ez nyilvánvaló, neki meg gőze sincs a szabályokról.* Én? *Érezhető a megrökönyödése, ráadásul a határozott kijelentés ezt követően még fel is kutyulja kissé a lelkivilágát. Jaj ne, a könyvtár egy biztonságos közeg, de a folyosókon sétálva már semmi sem védi meg attól, hogy hülyét csináljon magából.* Különórám lesz... *Szalad ki a száján, aztán az órára pillant a csuklóján.* ...és vacsorázni szerettem volna előtte. A nagyteremben. *A fiú olyan könnyed és laza, ő meg egy merő görcs. Már attól borzasztó kínban érzi magát, hogy elszóródnak a macskakaparással teleszórt lapok a könyvtár padlón ráadásul Vitália néni már sokadjára pirít rájuk - inkább Mátéra, de mivel a fiú nem jön zavarba így helyette megteszi Barbi.* Nem történt semmi, hagyd csak... *Egyszerre térdelnek le összekaparni a jegyzeteit, meg a füzetekből kiszóródó cetliket: Tami margóra firkált remekművei, meg órai levelezések. Nem, nem szeretné ha a fiú elolvasná, hogy áradozik az éppen bájitaltanon remekelő karpenás Rolandról, így enyhe pánikban gyűri egybe a lomját, összehúzva a port is vele. Őrület milyen mocsok van itt! Némi torokköszörüléssel egyenesedik ki, megigazgatja a lecsúszó kardigánt a vállán és rádobja a táskát is. Kicsit fáj a szíve, mert csak belegyűrt mindent, pedig ennél azért jóval pedánsabb.* Ó, az király. *Mármint Kanada. Meg a juharszirup! Az a sok nemzeti park... de Máté nem kapcsolódik rá a témára így a benne ébredő lelkesedés is hamar elhal. Timi mindig hosszú órákig mesél egy-egy útja után, pedig ő nagyjából csak dolgozik olyankor - azért mindig kirészletezi a látottakat, hogy egy kicsit elhitesse vele, hogy ezek közös emlékek és tapasztalások. Aztán tényleg egymás mellett indulnak ki a könyvtárból, mindenki megkönnyebbülésére, neki pedig csak most válik még szorongatóbbá, mert a fiú tényleg elindul mellette és még kérdezősködik is. Ez abszolút nem komfortos, ráadásul még szégyenszemre a könyvtár ajtóra is felkenődik, ami a huzatnak köszönhetően nem nyílik olyan zökkenőmentesen mint máskor.* Merlinre! *Persze Máté könnyedén kilöki a kétszárnyút, hogy kiléphessenek a félhomályos kőfolyosóra, mire már csak mormogós hálálkodás szakad ki belőle.* Hát... mondhatni muszáj jó jegyeket szereznem, anyum miatt. Nagyon komolyan veszi a gimit. *Aha, itt egy lehetőség, hogy kicsit lesikálja magáról a stréber jelzőt! Rákenni az anyjára ráadásul nem is akkora hazugság.* Szóval engem sem érdekel azért minden... mondjuk a komponenstan egyáltalán nem a szívem csücske. De a bájitaltant szeretem. Fura... *Elheherészik, bár ez nem is vicces. De biztonságosan csak iskolai témakörökön belül gondolkodik és nem hobbikban.* Mióta jégkorongozol? *Nem meri azt mondani rá, hogy "hoki" mert idegenül hangzana talán egy laikus szájából.*

Aktuális	Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam	#14490 / 2023.05.31. 14:04:10
	*Még nincs elég tapasztalata vagy önreflexiója ahhoz, hogy felismerje az általános igazságot: hogy minden kapcsolatnak van egy vesztese. Az egyik fél mindig kicsit többet kap, a másik pedig mindig kicsit könnyebben hagyja magát. De ahhoz épp eléggé megkönnyebbül, hogy Barbi simulékony kedvességére rácsodálkozzon - elvégre világ életében egoista és versengő személyiségek vették körül.* Kösz, ez nagyon… jófej dolog tőled. *Ez rá a jó szó? Kit érdekel, mikor megint megkap mindent, amit szeretne: segítséget a tanulásban és még a napirendje is aránylag változatlan marad. Feszült figyelemmel követi a párbeszédet, de azon kívül, hogy próbálja a szokásosnál szebben visszaverni a fényt, nem csinál semmit. Van ennek egy megszokott koreográfiája, ahol a lányok jönnek hozzá, Lara viszont csak simán ignorálja őt. Játssza az elérhetetlent? Úgy is jó - visszafókuszál Barbira, aki épp szinte durcásan rángatja a táskáját, ezért segítségképp feláll és megemeli a hátizsákját.* Merre mész? Elkísérlek. *Információkra van szüksége! A lány felé nyújt egy kisebb kötegnyi füzetet, aztán eszébe jut, hogy próbálnia kellene jó benyomást kelteni, úgyhogy inkább visszahúzza, de már Barbi is ráfog, ezért végül elengedi - és az egész a földre szórodik.* Basszameg, bocs. *Lehajol, hogy segítsen összeszedegetni, és próbál nem beleolvasni a lapok közül kihullott cetlikbe. A könyvtár padlóján térdel, mások megrovó pillantásával a hátán, akik valószínűleg nem értik, hogy hogyan sikerül kettejüknek ilyen hangosnak lenni - bár ez inkább Máté hibája, akit már ötször pisszegtek le, de mégsem tud huzamosabb ideig suttogni.* Amúgy Kanadában voltam, de semmi érdekes. *Láthatóan nem akar erről beszélni, inkább próbálja valahogy visszahozni Barbi kedvességét. Végigveszi az öltözői jótanácsokat, felrémlik az egyik első soros támadó örök bölcsessége, amit minden győztes meccset követő buli előtt meghallgathat a zuhanyzóban: ma nyertünk, úgyhogy mehetünk csinálni a világ második legjobb dolgát, mert épp befejeztük az elsőt. Hoki és szex - első és második. Ő meg nem mert megszólalni, mert azt képzelte, valakinek a hangján biztos hallatszik, ha szűz. Világ életében azt hallgatta, hogy a lányok alanyi jogon akarják majd őt, hiszen nyertek. Úgyhogy nincs semmi segítsége, ezért csak némán feláll és megint hülyén érzi magát, mint akinek nem ez a természetes közege - nem az iskola, nem a diáktársak.* Téged mi érdekel? Ezek alapján nagyjából minden… vagy ez a sok tanulnivaló csak muszájból van nálad? *Teszi fel végül a kérdést, ami már tényleg csak Barbiról szól, amíg visszanyújtja a lánynak az összegyűjtött dolgait.*

Aktuális	Kővári Barbara, Neredin, Harmadik évfolyam	#14489 / 2023.05.31. 14:03:56
	*Változik valami a fiú vonásaiban, amitől nyilvánvalóvá válik, hogy kettejük közül ki az, akinek alkalmazkodnia kell ebben az esetben.* Nem kell kihagynod az edzést, majd megoldjuk. Hétfőn meg kedden végülis belefér a késői óra is... jövő héten megpróbáljuk így, aztán meglátjuk, hogy haladunk, rendben? Majd ha már kiderül hány alkalom kell egy héten akkor könnyebb lesz megszervezni. *Engedékenyen elmosolyodik és reméli, hogy a fiú arcáról is leolvad a lemondás. Már így is jól le van szegény terhelve az elmondottak alapján, szóval nem olyan nagy dolog ha kicsit átszervezi miatta a dolgokat. Majd valaki mást pakol be reggelre. Lassan talán úgyis kikopnak páran, akiket csak az év végi vizsgákra próbál felkészíteni.* Értem. *Tényleg érti - ha az embernek kiemelkedő tehetsége van valamiben vagy megtalálja a szenvedélyét az biztosan elvonja a figyelmét a többi irányról. Irigyli Mátét, hogy már ilyen fiatalon megtalálta azt, hogy mibe érdemes fektetni az energiájából, mert ő maga most még ott tart, hogy egy kicsit mindenbe muszáj. Próbálgatni kell magát, keresni, hogy mi az ami érdekli.* A sima foci. *Máté arcára épp csak egy pillanatnyi megbotránkozás ül ki, mielőtt elterelődne a figyelme róla és a hülye kérdéseiről. Hát, ez igazán nem lepi meg, pláne amikor követi a fiú pillantását. Elnyom egy mélyről jövő sóhajt, meg az enyhe melankóliát, ami szinte azonnal rátelepszik, ahogy meglátja belibbenni Larát. Épp csak odapillant a fiúra, aki megbűvölten követi a tekintetével a közeledőt és kínosan elkezdi összehúzni a holmiját az asztalról. Már a tollakat fogja marékra, amikor megáll felettük a lány és míg ő kényszeríti magát, hogy ne nézzen a fiú karján kidagadó izomzatra, addig Lara csak úgy... könnyedén figyelmen kívül hagyja. Atyagatya, kőszikla ez a lány?!* Szia. *Enged valamennyit a görcsösség a hálálkodás hallatán és egész őszintére sikerül a mosolya is.* Szívesen, örülök, hogy hasznos volt. *A lány édesen ráncolja az orrát, ahogy viszonozza a mosolyt ettől pedig fellobban benne a féltékenység. Nem igazság, hogy valakinek még ez is jól áll! De akárhogy keresi is a hibát, egyértelmű, hogy a lány megnyerte a genetikai lottóötöst. Mázlista! Innentől már egészen ismerős a jelenet, meg hát azt sem nehéz észrevenni, hogy Máté pillantásába most először költözött érdeklődés. Hú, itt aztán van kivehető kontraszt.* Hát, nagyon úgy tűnik, nem? *Meh. Felhúzza a táskáját a földről, kicsit kínlódik is vele, mert a pántja beakad Máté hátizsákja alá, amiben meg nyilván sziklák vannak, mert meg sem tudja moccantani egy kézzel.* Nem segítek mindenkinek. *Csak aki megkéri rá. Ha mindenki megkérné... na, akkor segítene mindenkinek! Közben Máté valami számára hirtelennek tűnő felindulásból végül mégis válaszol a kérdésre, így még megakad a mozdulatban, hogy tudjon rá figyelni.* Elég sűrű időszaknak hallatszik. Hol voltál? Mármint külföldön belül? *Ez már egy szívéhez közelebbi téma. Tamival is sokat álmodoznak különféle utazásokról és a nővére révén is lelkesedik.*

Aktuális	Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam	#14488 / 2023.05.31. 14:03:38
	*Most mit nem lehet ezen érteni? Bólogat, hogy bizony, estéről lenne szó - egyébként is akkor szokott tanulni. Mondjuk maximum negyven percet egy nap, utána még a mozgástól felpörgött szervezete miatt sokáig ébren van, pörgeti a közösségiket vagy meccseket néz, hogy reggel aztán kialvatlanul, nagyjából 15 perc alatt készüljön el az első órára. Nem egyszerű, de már megszokta - bár zavarja, hogy most már szinte csak a csapattal edz. Nyáron az alapozást nagyon meg kell majd húznia.* Hát, igen. Ha nyerünk hétvégén, akkor a hétfőt általában opciós edzésnek kapjuk, úgyhogy az nem kötelező, de mindig elmegyek. Vagy akkor néha hagyjam ki? *Most először tűnik a dacos nagyképűség helyett csak simán lemondónak. Még egy újabb áldozat kell?* Jó, legyen inkább a reggel, meg a hétfő délután, ha neked is és nekem is jó? *Valahogy majd csak felkel és még ébren is marad, amíg Barbi unalmasabbnál unalmasabb dolgokról magyaráz neki. Uhh már most bonyolult szavakat használ, mint a priorizálás.* Két hét múlva, és azon a héten az óra végén kell majd bemutatnom a varázslatokat is. *Hirtelen szűknek érzi a határidőt - persze már két héttel ezelőtt szólt neki a tanár, de eddig halogatta, hogy a diákmentorához menjen kuncsorogni, mint egy kivert kutya.* Hát, nem igazán gondolkoztam a mágiában úgy egyáltalán. *Furcsa lenne azt mondani, hogy nem érdekli más sem, nem csak az átváltoztatástan, nem? A foci említésére elfintorodik.* Amerikai, vagy a sima gurulós, kereklabdás? *Jellemző. Már épp magyarázni kezdené, hogy mit kell elképzelni, mikor az egyébként is halk, papírsercegéssel és fojtott suttogásokkal teli háttérzaj is elnémul, mert kitárul a tanulóterem ajtaja, és a fejében egyszerre szólal meg egy angyalkórus és a jackpot csilingelése: a nagymellű ferfexes lány lép be a helyiségbe. Édesjézusgyerele, ezt a lányt úgy faragták ki, mint valami szobrot. Kár, hogy a nevéről fogalma sincs, de elég a homokóra alkat, a hosszú, barna haj és a kék szemek ahhoz, hogy azonnal kiforduljon a padon, törzsfőnök pózba vágva magát, az egyik karjával hátul könyökölve az asztalon. A ferfexes mosolyogva sétál el mellettük, és odaköszön Barbinak, sőt, meg is áll mellette.* Jajj sziiiia. Köszi a múltkori tippet Barbi, a könyv, amit ajánlottál iszonyat sokat segített. *Még a hangja is gyönyörű. Elköszön tőlük, mert a barátnőjéhez tart, ő meg hirtelen már fordul is Barbihoz, aki azonnal felértékelődött a szemében.* Te ismered ezt a csajt?! *Reméli, hogy ő Tamara, a híres barát, mert akkor már be is rágja magát ebbe a kis társaságba. Tulajdonképpen sokkal több kérdése van ennél.* És amúgy mindenkinek segítesz? Hogy van még egyáltalán időd bármit is megcsinálni? *Kezd felháborodni, hogy Barbi ezek szerint úgy ilyen okos, hogy egy csomó más emberre tékozolja el az idejét. Mondjuk most éppen rá is, de az persze más kategória - mint mindig minden, ha róla van szó. Közben eljut az agyáig még az előző kérdése a lánynak.* Aha, nemrég kezdtem itt, még márciusban. Az osztályozó vizsgák alapján soroltak be, de… hát, eléggé össze-vissza tanultam eddig. Itthon még magántanuló voltam a talan meg a mágikus tárgyakból is, aztán egy ideig külföldön voltam, ahogy rendesen jártam talan suliba, magamtól meg folytattam a mágikus tanmenetet. *Mondjuk leginkább elkummantotta az egészet, de mindegy.* Aztán év közben jöttem vissza, és most itt vagyok. *Summázza, és nem foglalkozik azzal, hogy mekkora csúsztatásnak érződik az, hogy “visszajött”.*

Aktuális	Kővári Barbara, Neredin, Harmadik évfolyam	#14487 / 2023.05.31. 14:03:25
	*A fiú magától értetődően szervezi az időpontot, ő meg mint valami félnótás először csak bólogat és csak későn kap fényt, amikor Máté már az asztalon könyököl. Kissé visszadől a székbe, hogy megmaradjon a komfortos távolság.* Mármint este?! *Az azt jelentené, hogy kilenckor talán nekiállnak tanulni és lesz vagy tizenegy mire lefekhet aludni?! Benntart némi levegőt, amíg megpróbálja szépen megfogalmazni az ellenvetést, mert képtelenség lenne számára ezt a menetrendet tartani anélkül, hogy zombivá válna. Néha így is annak érzi magát, igazán nem kell ráerősíteni...De talán ha hétfő estére bezsúfolja? A kedd az szabad, akkor tudna pihenni délután.* Minden nap edzésed van?! *Ő meg mindenre rácsodálkozik? Kínos. De hát...Jézus! Már csak a gondolatra is megfeszül mindnen lanyha izom a tagjában, legyen szó bármiféle sportról. Tudatalatt sajnálni kezdi a fiút, mert elképzelhetetlennek tartja, hogy valaki ezt önszántából bevállalja. Kínzás, szinte már középkori jellegű!* És reggel, órák előtt? Ha mondjuk hétkor belekezdünk? *Az utolsó szalmaszál, de továbbra sem mond határozott nemet a fiú által felvázoltakra. Fenébe, miért olyan nehéz? Próbálja kikerülni a szemkontaktust és inkább a fiú orrnyergét figyeli - az is nagyon szép. Máténak kedves orra van. A fiú motyogása és a nehezen kivehető vallomás végül megránt valamit a gyomrában - az nagyon sok tanulós alkalmat jelentene kettesben. Ettől máris kimelegszik annyira, hogy szúróssá váljon a bőrén a kötött anyag, de ahelyett, hogy kibújna belőle, inkább szorosabbra fogja.* Oké... akkor viszont muszáj lesz valahogy priorizálni. Mikor kell leadnod a házidolgozatot? *Talán a következő egy-két hétben bevállalhat pár késői órát, hogy ezt a részét letudják. Szegény fiú olyan nyúzottnak tűnik! És továbbra sem tudja elképzelni a magántanulást. Akkor is be kell járni vizsgázni, nem? Viszont ahelyett, hogy kíváncsiskodna, előhúzza Máténak is azt a mentséget, amivel Tamit is mindig felmenti:* Nem különösebben érdekel az átváltoztatástan? *Van az úgy. Ráadásul Máté végül még egy "köszi"-t is elejt, amitől ő zavartan elmosolyodik. Kedves srác! De amikor azt várja, hogy valamiféle szikrát kapjon a sportággal kapcsolatban, amit kiválasztott, csupán bocsánatkérően pislog.* Mi focis család vagyunk. *Mármint voltak. Az apja volt focirajongó, ő maga meg talán a léglabdához konyít egy keveset, de hát az sem számottevő. Muszáj lesz utánanéznie a hokinak - ez valami mániás belső kényszer? Talán Tami kölcsönadja majd a mobilját, hogy kicsit utánaolvasson. Mármint a hokinak. De talán a belső kényszereknek sem ártana…* Szóval csak nem rég kezdtél ide járni? *Az sok mindent megmagyarázna egyébként.*

Aktuális	Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam	#14486 / 2023.05.31. 14:03:09
	*Barbi kedvesen felajánlja, hogy együtt haladjanak. A lány valahogy úgy néz ki, mint aki nem túl elfoglalt, ezért elégedettebben dől előre.* Oké, köszi. Figyelj, nekem minden hétköznap edzésem van, 8 vagy fél 9 körül szoktam visszaérni ide. Szóval akkor lenne jó ez a tanulgatás dolog. *Ezt így tényként közli, hogy akkor ehhez kell alkalmazkodni. Eszébe sem jut, hogy ne ő lenne a prioritás, mikor a szülei mindig is így kezelték. Az edzései és a meccsek köré szervezték a saját munkájukat, figyeltek a napirendjére, ezért világ életében csak annyi dolga volt, hogy mindenhova időben odaérjen, a körülmények és más emberek egyszerűen csak mindig pont jó helyre rendeződtek. A barát szóra bólint, csak hogy adjon valami visszajelzést, ha már kérdezett, de azon kívül, hogy Barbi ezek szerint mások helyett is szívesen dolgozik, mást nem raktároz el fejben. Milyen szolgalelkű szegény. Tö-ké-le-tes. Amikor a lány felteszi a nagy kérdést, hogy mi a cél, kicsit hosszabb ideig hallgat. Nem érdekli és nem fontos neki a tanulás - ezért nem is fektet bele szinte semmilyen energiát. Az, hogy itt van a kastélyban, valami furcsa büntetésnek tűnik, ami a kudarca következménye. Mint amikor elvesztik a hétvégi meccset, ezért egész hétfőn addig edzenek, amíg mindenki legszívesebben csak lefeküdne az öltöző padlójára, és minden tagja sikít a fájdalomtól. Büntetés, mert valami rosszat tettek, és ez kell ahhoz, hogy újra jók legyenek. De világéletében azt hallgatta az apjától, hogy tökéletesnek kell lennie - de vajon ez csak a hokira vonatkozik? Fogalma sincs.* Lehet, hogy az elejétől kellene… és az is lehet, hogy igazából az első évtől. *Ezt olyan halkan motyogja el, hogy alig lehet érteni. Basszameg, ez azt jelenti, hogy olyan szinten van, mint egy tizenegy-két éves kis taknyos. Na jó, ezt a ballépést sürgősen korrigálni kell. Egyelőre csak kihúzza magát, amíg a lány arcát figyeli - reméli elég mimóza-lelkű ahhoz, hogy magától se beszéljen erről senkinek.* Gyakorlat-alapú. Jó, ez jól hangzik, köszi. *Ijesztő, ahogy a lány fejből tud ennyi mindent. Bizonytalannak érzi magát, főleg, mikor a kérdésből kiderül, hogy Barbinak fogalma sincs róla, hogy ki ő. Ez meg hogy lehet?* Jégkorong, tudod… *Nógatja, biztos csak nem ugrott be neki. De nem, az arca továbbra is mentes mindenféle felismeréstől. Oké, most herélte ki egy stréber.*

Aktuális	Kővári Barbara, Neredin, Harmadik évfolyam	#14485 / 2023.05.31. 14:02:52
	*Megszeppen a hirtelen felháborodástól, így csak bólint egyet. Ötven oldal sok lenne? Háromszáznál kezdődnek a könnyed esti olvasmányai, szóval nem tűnik jó ötletnek véleményt formálni ezekről a számokról.* Szerintem ami bekerül a tankönyvbe az már a rövidített változat a különféle szakirodalmakból összeollózva. *Máté arca elkámpicsorodik, neki pedig megesik rajta a szíve, mert hirtelen Tamira emlékezteti. A lány is pont ilyen drámaian tudja lebiggyeszteni a száját, csak talán kevésbé dacos közben. De hát ők már jól ismerik egymást.* Együtt haladunk majd és menet közben átbeszéljük a bekezdéseket, úgy nem lesz olyan tömör. *Eszében sincs azzal vigasztalni a fiút, hogy ez alapvetően egy érdekes téma ami olvastatja magát, mert nem szeretne ellenszenvet kicsikarni. De ötven oldal... hát az semmi, nem? Na mindegy.* Persze. *Erre már enyhül kissé a feszültsége, még egy halvány mosolyt is kicsikar, ami aztán gyorsan leolvad. Most már mindegy, de közelebb húzza magához a füzeteket amíg átforrósodik az arcbőre. Fuj, el tudja képzelni milyen vörös lett a képe.* Egy barátom. *Az egyetlen barátja, de ezt az információt elég privátnak ítéli ahhoz, hogy ne hangoztassa.* Néha neki is segítek az anyaggal. *Egy egész kicsit máshogy. Lekörmöli a házit, hogy aztán Taminak csak át kelljen másolnia, mivel a lány művészi kézírását ha belegebedne sem tudná utánozni. Mátéé ehhez képest ismerősen ocsmány, így nem kell hozzá kódfejtő még úgy sem, hogy közben az elcseppentett információkra figyel. Igazán kíváncsi volna a "magántanulás" misztikus világára, ami az ő fejében a gazdagok, sportolók és speciális igényűek kiváltsága, ő meg ugye épp egyik se. De nem mer belekérdezni.* És mi a cél? Szeretnéd ha... *Jaj, az sok idő... de muszáj felajánlania.* ...elejétől átmennénk az idei anyagon? Vagy elég ha átcsusszansz az évvégin? *És míg ő nagyon erőlködik, hogy a témánál maradjon, addig Máté könnyed kérdésekkel zavarja össze a szívverését. Meg kellene tanulnia fiúkkal beszélgetni, mert ez így borzasztó kínos és fárasztó.* Valami madárféle talán. *Visszatolja a lapot a fiú elé azzal a biztos tudattal, hogy ma látták utoljára. Nem baj, megjegyezte.* Valamennyit muszáj lesz foglalkoznunk az elmélettel, mert ennél a tárgynál elég szorosan ráépül a gyakorlat. Ismerned kell a tárgyak anyagát, súlyát, a fizi... *Elakad mert Máté szemöldökei egyre közelebb vándorolnak egymáshoz.* Na mindegy, segítek majd. Igyekszem gyakorlat alapúra venni ha az neked jobban fekszik. Milyen edzéseid vannak? *Szóval sportoló, nyilván. Ő meg nagyon kimenekülne a kínosra nyújtott beszédből, pedig alig volt az pár szó...*

Aktuális	Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam	#14484 / 2023.05.31. 14:02:28
	*Összezavarodottan néz a lányra, aki úgy ül abban a hatalmas pulcsiban, mintha a kötött anyag megvédené az egész világtól. És azt magyarázza neki, hogy ez egy jó téma. Mitől jó?!* Ötven oldal? El kéne olvasnom ötven oldalt? *Hitetlenkedve néz Barbira, miközben már az első aprócska bukkanónál úgy érzi, hogy elhasalt.* Nincs belőle valami rövidített változat? Tudod, mint a kötelezőkből. *Ehh, ez a lány valószínűleg nem tudja, pont úgy néz ki, mint aki még kedvtelésből is olvas. Pedig az okos emberek veszélyesek, és amúgy azt is hallotta valahol, hogy a vörös hajú nők az ördög gyermekei. Ezek alapján épp az antikrisztus mellett ül. Csodás.* Oké, próbáljuk meg. Ha megkérlek, elolvasod azért akkor is, ha kész van? Csak hogy biztosra menjünk. *Nem mintha kételkedne a képességeiben - pontosan tudja, hogy bármit is hord össze abban a dolgozatban, nem lesz elég. De hátha a lány megsajnálja és átírja helyette.* Ki az a Tamara? *Vág Barbi szavába, és a lány előtt heverő, hirtelen összecsukott füzetre mutat, amibe eddig körmölt a másik. Tamara egész biztos benne, hogy nem Barbi második neve, tehát nincs jelen és mégis elkészül a házi feladata. Ő is ezt a csomagot kéri, hé! A kérdésre a farzsebéből előhúz egy meggyötört, kitépett füzetlapot, amin nehezen olvasható macskakaparással 5 varázslat van felsorolva. A kézírása alapján akár orvos is lehetne, kár, hogy nincs annyi esze is. Hátratúrja a haját a szeméből, ami megint túl hosszú, de a babona nem engedi levágatni a szezon végéig - azzal elúsznának a győzelmi esélyek is.* Fogalmam sincs. Eddig magántanuló voltam, de szerintem valahol elcsúsztam az anyaggal, mert leginkább semmit nem értek. *Fogalma sincs, hogy mi maradt ki, és mennyire kardinális probléma ez - ő csak egy kettest szeretne év végén. Olyan nagy kérés? A lány kicsit kifullad beszéd közben. Uhh, biztos a sok tanulás, jó rossz lehet az állóképessége.* Az szerintem is menő. Milyen állat lennél szívesen? *Barbi kérdésére nem akarja bevallani, hogy leginkább mindkettő, ezért inkább hazudik.* Csak nincs időm megtanulni az elméletet az edzések mellett, a gyakorlat szerintem könnyebben menne, ha megmutatod a varázslatokat. *Mennyire lehet nehéz? Azzal nem számol, hogy éppen az elméleti módszertan ismeretére és vizualizációra van szükség az átváltozásokhoz - ő meg csak figurákat és playeket lát a szeme előtt 0-24-ben, némi ábrándképekkel megszakítva, amiknek a főszereplője a nagymellű Ferfexes lány.*

Aktuális	Kővári Barbara, Neredin, Harmadik évfolyam	#14483 / 2023.05.31. 14:02:11
	*Igyekszik figyelmen kívül hagyni a zavar szimptómáit, amik minduntalan kínozzák amikor szembe kerül az ellenkező nem képviselőivel. Ráadásul Máté igazán szép - még ha a fiúk utálják is ezt a jelzőt, akkor is az. Pluszban segítségre van szüksége, ettől pedig enged kissé a görcs a gyomrából. Mert most épp az ő segítségére van szükség, ez a tény pedig majd jól megvédi, remélhetőleg.* Jó, ez egy jó téma, mármint alapvetően is terjengős, szóval nem lesz nehéz tíz oldalt összehozni belőle. *Máté továbbra is ráncolja a homlokát, amitől folyamatosan azt érzi, hogy mentegetőznie kell.* A tankönyvben szerintem van vagy ötven oldal. Átbeszéljük, segítek megírni egy vázlatot, aztán az alapján már szerintem menni fog...? *Valahogy a bizonytalanság kérdéssé szelídíti a fejében megszületett menetrendet, ennek megfelelően pedig várakozóan figyeli a fiút, hogy megfelelnek-e számára a hallottak.* Nálad van a lista? *Kicsit közelebb fészkel az asztalhoz és behúzza maga alá a lábait. Rászorítja az alkarját a papírkötegre, ami előtte tornyosul és az agyának leghátsó szegletében már a saját idejét kezdi számolgatni: hétfőn, szerdán, csütörtökön és pénteken már így is korrepetál, mellé szerdán és pénteken még különórára is járnia kell. A szabad keddet nem szeretné beáldozni, szóval kénytelen lesz valamit zsonglőrködni.* Ha nagyon nem megy az ÁTV akkor kell tanulótárs, aki átvesz veled minden új anyagot. Ha csak fel kell hozni kicsit a tudásod arra szerintem elég lehet pár alkalom, de ezt így előre nem tudom belőni. Te hogy érzed? *Valamiért felgyorsul a légzése, emiatt kifullad a mondat végére. Próbál feltűnés nélkül mélyeket lélegezni a poros, könyvszagú levegőből és egyáltalán nem számol azzal, hogy Máté róla kérdez. Miért kérdez róla?* Szeretem. *Dehogy szereti.* Mármint, szeretnék abeo lenni, szóval próbálom odatenni magam. *Kár, hogy ahhoz nem elég magolni.* Melyik része az, ami nehezebben megy? Az elmélet vagy a gyakorlat? *Ő azért biztonságos pályán marad és továbbra is csak a fiú képességeit igyekszik felmérni.*

Aktuális	Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam	#14482 / 2023.05.31. 14:01:41
	*Barbi felé fordul, és már attól kellemetlenül érzi magát, hogy ilyen nyaktörő pózban bámul fel rá a másik, ezért inkább leül mellé a padra, miközben a nevét ismételgeti magában - Barbi, mint a babák. Mintha az asszociáció segítene. Az asztal lapjára fekteti az összekulcsolt kezeit, és a kérdésre elhúzza a száját.* Tulajdonképpen elakadtam. *Csak még nagyon az elején?* Nem várok nagy csodát, elég, ha valahogy átengednek. Kaptam egy házidolgozatot, tíz oldalt kell írnom arról, hogy…. *Összeráncolt homlokkal próbál visszaemlékezni a címre, amit a tanár mondott neki, ő meg nem írta fel, mondván úgyis megjegyzi. Ezek szerint mégsem.* Talán arról, hogy mi a módszertana a különböző anyagok átváltoztatásának? Tudod, ha például üvegtárgyból valami fémet szeretnél és hasonlók. *Abban egész biztos, hogy élettelen dolgokról volt szó.* Ja, és kaptam egy varázslatlistát is, amiket tudnom kéne, mert egy gyakorlati jegyet is akar adni Sándorfalvy. Ez szerinted mennyi idő? Pár alkalom, nem? Vagy várj, hogy néz ki ez a tanulótárs dolog? *Remélhetőleg azt takarja, hogy valaki megírja a dolgokat helyette. Vagy legalább tollba mondja. Nem sokat segít a hangulatán, hogy Barbi láthatóan nem lelkesedik az ötletért. Pedig ez lenne a dolga! Oké, ideje elérnie, hogy magáénak érezze a feladatot, mert még egy bukással a háta mögött nem akar hazaállítani. Nem sokat tud a lányokról, csak hogy a lelátókról lelkes mosollyal integetnek neki, vagy a bulikon a közelében gravitálnak falkástul. Ezek alapján ezzel a példánnyal valami nem oké. Vagy csak kicsit több nógatásra van szüksége.* Szóval… szereted az átváltoztatástant? *Bravó, ezzel aztán odatette magát.*

Aktuális	Kővári Barbara, Neredin, Harmadik évfolyam	#14481 / 2023.05.31. 14:00:19
	*Ijedten csapja össze a füzetet, ahogy megszólítja Judit és olyan arcot vág, mint akit rajtakaptak pedig kizárt, hogy a lány észrevette, hogy Tami neve alatt körmöli a komponenstan beadandót. Ugye? A torkában dobog a szíve már csak attól ha belegondol a lebukásba. Incze kinyírná őket! Még talán Popper is beszállna - Barbi pedig szégyenszemre elbőgné magát a bíráló mondattól: "Csalódtam benned." Brr, majdhogynem a hideg is kirázza!* Szia... *A lány nem igazán vár választ, de ez valahogy jellemző a diákmentorokra: megjelennek, kiadják a feladatot vagy épp büntetést, aztán elviharzanak, ahogyan csak a fontos emberek tudnak. Neki még sosem kellett így rohannia sehova mióta a kastély kövét koptatja. Nyilván mert fikarcnyit sem fontos. Azért annyit megvár Judit, hogy bólintson mielőtt elviharzik és ott felejti a fiút, akinek egyetlen pillantásától a talpába zuhan a gyomra. Nem nehéz leszűrni a testbeszédéből, hogy a háta közepére sem kívánja a korrepetálást - ő meg mint egy hülye még össze is rezzen, ahogy levágja a táskát az asztal lábához.* Én meg Barbi. *Megköszörüli a torkát és igyekszik nem letükrözni a zárkózott gesztusokat, bár szívesen becsavarná magát a pulóverének elnyűtt anyagába.* Nem tartottam még ÁTV korrepetálást, szóval nincs előre elkészített menetrendem hozzá. Csak elakadtál valamelyik anyagrésszel vagy tanulótárs kellene? *Szelíd hangon érdeklődik a másik unott pillantásának súlya alatt - közben pedig máris fohászkodik, hogy csak egy-két alkalomra legyen szükség. Máté vonásai valami kényelmetlen emlékérzést ébresztenek benne, amiről azt gondolta, hogy már jó mélyre sikerült elnyomnia.*

Aktuális	Benkovszky Máté, Karpena, Harmadik évfolyam	#14480 / 2023.05.31. 13:59:52
	*A könyvtár csendjében lépked a diákmentora nyomában, és látható fintorral az arcán szemléli a magas polcokat, a poros köteteket és a tanulótermi asztaloknál görnyedő diákokat. A szigorú tekintetű, ötödéves lány - talán Judit? - türelmetlenül várja meg, hogy felzárkózzon mellé a bámészkodásból. Már közölte vele, hogy nem igazán ér rá, mert tanulnia kell a vizsgáira. Itt mindenki ilyen stréber? Egy vörös hajú lány mellett állnak meg, aki a hosszú asztal végén magányosan körmöl valamit.* Szia Barbi, zavarhatlak pár percre? *Szólítja meg Judit a vékony lányt, akit megvert az ég azzal, hogy ginger lett. Hirtelen eszébe jut vagy öt ízléstelen vicc a vörösökkel kapcsolatban, ezért csak szorosan összepréselt szájjal áll, unottan, hogy még egy embertől meghallgassa, mekkora balfasz.* Láttam, hogy jelezted, hogy szívesen tartanál korrepetálást más diákoknak. El tudnád vállalni Mátét átváltoztatástanból? *Kedve lenne megforgatni a szemét. Most tényleg úgy tesznek, mintha ez valami szívesség lenne? Ösztöndíjkifizetés jár utána, nem? Judit nem úgy néz ki, mint aki meg akarja várni a választ - valószínűleg nem számít ellenállásra - mert egy elhadart “kösziszia” után már sarkon is fordul. Pompás.* Heló. Én vagyok Máté. *Emeli meg a kezét egy intésre, mint valami debil, és várakozóan néz a lányra. Ő akarta ezt az egészet, úgyhogy akkor ideje is előadnia, mi a terv. Ledobja a táskáját a földre, mire a zaj miatt hirtelen öten fordulnak felé megvetően, ezért védekezően keresztbe fonja a karjait. Jesus, azért nem gyújtogatni készült, mi van itt az emberekkel?*

következő 20 hozzászólás

Vissza a Martion főoldalra