Tanári szoba

Leírás Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Régi üzenetek () Események (0)

507 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás

Aktuális	Manassé Messalin, Igazgatóhelyettes, Rúna- és Keletimágiatan tanár, A 29-es birtok ura	#507 / 2020.07.15. 22:36:24
	*Közelről jobban látszik, hogy maszkot visel, melyet elbájoltak hogy áttetsző legyen, így ne akadályozza a kommunikációt.* - Mikor kezdtél el mégis ezen gondolkodni? *Érdeklődve pillant rá, ám utána viszont elfordul, hogy mágiával vizet forraljon, és készítsen a férfinak egy italt. Úgy tűnik, ő nem iszik, viszont így is kevés van a teás dobozban.* - Szinte semmi. *Nevet is a dolgon.* - Most a járvány alatt valamennyire muszáj volt az oktatást visszafogni, de számos diák lakik itt, akiket nem lehetett hazaküldeni. Az online oktatás meg.. nos, nem profilunk.

Aktuális	Sébastien Lafayette Béliveau, Rúna- és Keletimágiatan tanár	#506 / 2020.07.15. 21:00:54
	*Ahogy belép a szobába, mosolya kissé kiszélesedik és tekintetét le sem véve Messalinról lép hozzá közelebb, hogy megfelelő módon üdvözölhesse régi tanárát. Ebben az egy apró kis mozdulatban, gesztusban igen sok minden benne van; tisztelet, bizalom és legfőképpen büszkeség, hogy immár egyenrangúként állhat vele szemben. Majdnem tíz év telt el, ezen évek alatt sikerült némi nevet is szereznie a szakmájukban és végre készen áll, hogy mindezt a tapasztalatot és tudást elkezdje átadni a jövő generációjának. És idővel mindez egyre gyarapodhat, ahogy ő is folyamatosan fejlődik és fejleszti magát.* Mindig több volt ez a terület annál. De azt nem gondoltam volna akkoriban, hogy tanításra adom a fejem. Már ha megfelelőnek találsz, természetesen. *Mosolya lankadatlan, ahogy elengedi a másik kezét, majd egy biccentéssel helyet foglal. Lábait lezseren összekulcsolja, tartása egyenes.* Egy teát elfogadok, köszönöm. Első látásra nem sok minden változott errefelé.

Aktuális	Manassé Messalin, Igazgatóhelyettes, Rúna- és Keletimágiatan tanár, A 29-es birtok ura	#505 / 2020.07.09. 20:52:31
	*Még épp pakol, mikor már kopog is a férfi, így csak odafordul, hogy kiszólhasson lágy hangján.* - Fáradj be! *Még befejezi azért a mozdulatot, de utána már teljes figyele a másiké, és elfogadja a kezét is egy kis mosoly társaságában. Hallgatóként biztos találkozott a Rémkirály névvel, amivel illették, és biztos, most sem tenne túl jó benyomást, ha a másik nem tudná, hogy mogorva külleméhez szelíd természet tartozik. A rúnás hallgatókkal pedig érettségikor le is tegeződik, ha más nem, hát a szerenádozáskor.* - Valóban, jó estét neked is. Örülök, hogy a rúnák nem csak hobbit jelentenek a számodra. Foglalj csak helyet, kérsz valamit, kávét, teát?

Aktuális	Sébastien Lafayette Béliveau, Rúna- és Keletimágiatan tanár	#504 / 2020.07.09. 19:50:20
	*Lassú léptekkel halad az ösvényen, a lemenő nap fényében egyre közelebbről rajzolódik ki a kastély szürke sziluettje. Korábban indult, holott Marót és Martion távolsága nüansznyi, hogyha nem csapódik pont be előtte egy kilométer átmerőjű meteor, vagy száll le közvetlenül mögötte egy hegyomlásnyi sárkány, hogy már a lebeszélt időpont előtt ott legyen. Rég járt már a kastélyban, így kellemes deja vu járja át a tagjait, ahogy átlépi a robusztus kaput. A nyári est melege megcsillan a bőrén, ahogy kiütközik néhány csepp a homlokán, de az inge így is makulátlan marad. Ki tudja, hogy varázslat hatására-e. Az ódon falak közé lépve kissé hunyorogva szoktatja a szemét a félhomályhoz, majd tétlenkedés nélkül indul meg a lépcsők felé, hogy minél hamarabb eldőlhessen a sorsa. Reményei szerint Odin rámosolyog az interjú alatt. Az ismerős ajtó elé érve háromszor kopog, majd ha bebocsájtást nyer, egyből be is nyit.* Jó estét Messalin! Régen találkoztunk. *Kezet nyújt a férfinak.*

Aktuális	Manassé Messalin, Igazgatóhelyettes, Rúna- és Keletimágiatan tanár, A 29-es birtok ura	#503 / 2020.07.09. 18:29:56
	*Az este folyamán várja az új tanárjelöltet interjúra, így naplemente után a tanáriban rendezkedett be, hogy innen végezze a papírmunkát, míg vár.*

Aktuális	Lázár Nola, Jósnő	#502 / 2019.02.13. 17:41:11
	[02.11.] *Csak bólogat a válaszra. Végülis tudta, hogy valami hasonló következik, hiszen kicsit úgy hangzott a mondanivalója, mintha kritizálná a lányt. Pedig távol áll tőle a gondolat. Sóhajt egyet és figyeli, ahogy Szandi összetapicskolja az iskolai ingát. Dani már csak ilyen... a franc tudja most milyen, de Nola szereti azt gondolni, hogy két év alatt nem lesz mindenkiből egy teljes más ember. Sőt... a valódi énjük valahol mélyen a fejlődések és leépülések mögött ott bujkál reszketeg, és várja, hogy valaki kihámozza őket.* Kérlek...! Vidd magaddal. Próbálgasd otthon. *Nem ér hozzá a varázstárgyhoz, de pillantásával jelzi, hogy Szandi nyugodtan magáévá teheti az eszközt. Állja a másik tekintetét.* Szólni fogok Lenke néninek, hogy itt jártál. És... bár gondolom egy porcikád sem kívánja... de engem is megtalálsz. *Szandi erre már nem reagál semmit. Úgy tűnik épp elég volt ez a kevés idő együtt. Nola pedig az ajtócsapódás után tud csak bocsánatot kérni az üres teremtől. Későn jutott el idáig. Elkésett ezzel is igazából, ahogy sok minden mással. Kifújja a levegőt, és arcát a tenyerébe temeti. A telefonja rezeg a zsebében, ott keresi menedéket a következő feladatig.*

Aktuális	Bódi Alexandra, Magántanuló	#501 / 2019.02.09. 21:49:05
	[02.11.] *Csendben várakozik, az ingát morzsolgatva a tenyerében. Túl van az elmúlt időszakban annyiféle érzelmen már, hogy számolni sem győzi, de ez a gyötrő várakozás kicsinálja az idegeit. Azt sem tudja, hogy mit vár! Hogy majd megkönnyebbül ha a nő elmondja, hogy nem így tervezte csak így alakult? Mintha csak az lett volna a sorsa, hogy elcsesződjön az élete? Nem szeretne semmit hozzáfűzni ahhoz, hogy kinek az életét mentette meg ki: ő aztán rohadtul semmit nem csinált azon kívül, hogy majdnem otthagyta a fogát. Kétszer-háromszor is, ahogy az elmondásokból kiderült, na meg a visszatérő álmokból. De valahol rosszul érinti, ahogy a nő kiemeli, hogy nem számít, hogy gyűlöli-e vagy megbocsát neki. Talán azt gondolta, hogy a nő... nos, mindegy. Igazából tényleg nem számít.* Most is megértem. *Persze, beszéltek már erről Levivel is, még nagyon az elején. Hogy Nola indítékai is érthetőek, az is érthető, hogy amint tudott hazavergődött. Ettől még nem múlik el a görcs, hogy az ő élete ebben a történetben gyakorlatilag jelentéktelen volt. Miért is számított volna, hiszen előtte szinte egyáltalán nem ismerték egymást! Ő csak a csere volt, aki éppen jól jött a menekülésben. Pár pillanatig nem mond semmit, csak figyeli a fájdalmat a nő arcán. Nem tudja megítélni, hogy mennyire őszinte vagy sem, inkább csak remélni tudja. Milliószor kérdezte meg magától, hogy számít-e, amit majd mond a nő és igen. A gond csak ott kezdődik, hogy bár számít, hogy kimondta, nem változtat semmit. Nem jött helyre minden varázsütésre, nem lebeg a fejük fölött konfetti. Semmi sem történik, csak megül a csend. Percekig. Az inga hegyéhez érinti a mutatóujjának ujjbegyét és addig szorítja rá, mígnem már sikít valami az agya hátsó szegletében. Higgadt szeretne lenni és megfontolt de csak ürességet érez. Végül, a lassan csordogáló percek csendjét egy sóhajjal töri meg.* Gondolom Dani már csak ilyen. *Dani is aztán egy külön sztori. Az lehet, hogy hős és zseni, de minden mellett is elmehet a fenébe a mostani viselkedésével. Mindegy is, erre most tényleg nincs kapacitása gondolni. Lepakolja maguk közé az ingát, mikor már nem tudja jobban megsanyargatni és minden egyes négyzetcentiméterét összekente kábé az izzadó tenyerével.* Köszönöm, hogy elmondtad. *Belefúrja a tekintetét Noláéba, keresi benne az őszinteséget, de a homályos pillantás neki nem mesél semmiről. Csak bíznia kellene de az meg nem megy.*

Aktuális	Lázár Nola, Jósnő	#500 / 2019.02.08. 17:07:02
	*A kérdés nem hangzik el, de úgy tűnik sikerült rákoncentrálni, mert az inga működik. Igen a válasz, amit ad. Szóval Szandiban meg van a hajlam... már azelőtt tudta, hogy valós válasz érkezett volna, hiszen az inga teljesen megzavarodott minden kérdésre. Ha nem lenne egy csepp esély sem a jóstehetségre, akkor valószínű meg sem mozdul... Feszült tagokkal gondolkodik rajta, hogy fogalmazza meg, amit hónapokkal ezelőtt szeretett volna. Lehet akkor még a bájiatlok és egyéb traumák miatt másként működött volna a dolog. Jobb is ez így. Lenke néni pátyolgatta volna a lányt, Nola pedig kirugdossa belőle, amit tudni akar saját magáról. Nem alkalmaz egy diákon sem olyan spártai módszereket, mint ami neki jutott. Sosem tenné. De először is mindenki önmagához legyen szigorú, és utána lehet kedveskedni. A saját és szerettei életébe került volna, ha félúton azt mondja: nem vagyok képes rá. Tisztában van azzal is, hogy a hétköznapok nem erről szólnak. De Szandi számára már részben mégis...hiszen magával hozta a traumát, amit képtelenség Dani segítsége nélkül lerázni.* Nem várom, hogy megbocsáss nekem. Nem számít gyűlölsz-e, vagy azt gondolod miattam történt mindez. Nem láttam előre, hogy elkapod a fertőzést... egy dolog számít, hogy ha nem jutok át... egy kisfiú másnap reggel biztosan meghal. Az eltűnésetek is beindított egy láncreakciót. És valójában azzal, hogy kibírtad azokat a napokat a helyemen, neked is köszönhetik az életüket azok az emberek, akik végül hazajutottak. Ez nem egy ember érdeme. *Sejti, Dani a hős. Aki tényleg hős... ez megy neki sajnos csak. Minden más egy kicsit gyakorlatlan. Nem engedi magát elsüppedni a gondolatban, hogy még mindig mindent szeret az exében. Inkább folytatja.* Tettem dolgokat, amikre nem vagyok büszke. De ha valami a lányomat fenyegeti... azért bármire és bármilyen áldozatra hajlandó vagyok. Majd megérted, ha egyszer anya leszel. *Kicsit kiszárad a szája, de most inkább kihagyja a tea szünetet. Elgyötörtté válik az arca.* Pont ezért...soha nem hagytalak volna szándékosan magadra. Tudom milyen érzés egy anyának, hogy lehet sosem látja viszont a lányát. Sajnálom... nem tudtam visszajönni érted. Értetek... Mire magamhoz tértem, Dani megtette helyettem. *Pedig már arról is lemondott, hogy valaha az életben újra látja őket.*

Aktuális	Bódi Alexandra, Magántanuló	#499 / 2019.02.08. 16:36:13
	[02.11.] *Megfeszül az állkapcsa a ki nem mondott szavaktól és egy pár pillanatig még muszáj lehunyva tartania a szemeit. Nem érdekli, hogy Nola hangja sürgető és már-már parancsoló. Egyáltalán mi jogon? Nem ő kért az idejéből, a nő szinte becsapta mögötte az ajtót. Mialatt hátradől újra, kihúzza magát ültében és újra az ujjára sodorja az inga fonalát. Nem veszi le a pillantását Noláról, akármennyire irtózik az ismeretlenül ismerős arctól. Mocskosnak látja és hazugnak, mégis miért kellene megbocsátania? Nem érdekli ha ettől a múltban él és az sem érdekli, hogy Nola milyen elcseszettül gondolkodik már a világról: nem múlik el a nyomás a mellkasáról, sőt, minden perccel nehezebb és elviselhetetlenebb. Egyszerű tehát a kérdés, amire az inga válaszát várják, de ő már nagyon messze jár a pillanattól. Tudja, hogy hallania kell, hogy valamennyire el tudja engedni és bár eddig rettegett, most itt van. Akkor? Az inga pedig lassan kezd mocorogni, fokozatosan ráállva a sávra, amin óramutató járásával ellentétes körben forog, egyre gyorsabban. Tudja mit jelent ez a válasz; nem hiába volt szín ötös tanuló.* Mondd el! *Rászorít a tenyere fölött mozgolódó ásványra és így már a fonal halk zizegése sem töri meg a kettejük közé beállt csöndet. A kérdése egyszerű volt: beszél a nő vagy sem.*

Aktuális	Lázár Nola, Jósnő	#498 / 2019.02.08. 15:54:36
	*Csöndben figyeli az ingát, és a viselkedésből is azonnal leszűri mi történik. Szólásra nyitja a száját, de aztán elhallgat. Az ölében összekulcsolt kezeit megszorulnak. Ha ilyet mondott annak idején, az anyja több napig alázta és bántotta érte. "Nem megy a koncentráció." És ha az élete múlna rajta? Ha a barátai élete múlna rajta? Ha segíthetne ezzel valakinek, és nem csak a saját nyafogását kellene visszhangozva hallgatni a fejében? Túl sokáig hallgatta önmagát Nola, ahogyan azt ismételgeti: nem képes rá. Egészen addig, amíg el nem hitte. Most is nagy ívben szarik rá, hogy Szandi fáradt. Meg hogy kikészítették az elmúlt napok. Üdv a klubban? Nola kit hibáztasson, amiért tönkre tették? Jah... az illető már nem él. Az egyik. Mert az összes többi még szabadlábon, köztük saját maga is.* Emeld meg az ingát. *Szól ismét nyomatékosan. Ne rabolják egymás idejét.* Koncentrálj, és válassz olyan kérdést, ami nem egy év múlva esedékes. Próbáld meg megjósolni, belép-e valaki az ajtón...? *Rövid távú kérdésre kellene összpontosítani, és akkor menni fog. Ha másodjára is picsogás lesz, visszakéri az ingát, és Szandi tegyen amit akar. Sajnos senkinek nem tud segíteni, aki magán nem akar segíteni.*

Aktuális	Bódi Alexandra, Magántanuló	#497 / 2019.02.08. 15:30:18
	[02.11.] Mostanában kezdődött. Egy hete nagyjából... *Nem veszi észre vagy csak nem szeretné elemezni a másik pillantását. Mindenkiben pörög a saját tragédiája, ettől még nem kell szavakká formálni; ő pedig egyébként sem fél csak szeretne tisztán látni. Jó lenne tudni, hogy nem az elméje kezd elborulni -oké, ettől mondjuk tart- hanem van magyarázat a kontrollálhatatlan érzékelésekre. Kezébe veszi az ingát és amíg a nő beszél a tenyerébe szorítja. Hegyikristály, persze! Az anyukájáé ametisztből van és mikor kicsi volt mindig azt játszották, hogy a tenyerükbe fogták hátha felmelegszik, mert hát az azt jelenti, hogy kiválasztja őket! Hablaty, ma már ezt is tudja. Bár az egész jóslás mizériát annak tartja... tartotta? Kiderül. Megfeszül az inga fonala, ahogy leengedi az ujjáról és sóhajtva igyekszik eleget tenni. Esélytelen! Ahogy lehunyja a szemét zakatolni kezdenek a gondolatai mindenfelé. A gyomrába költöző görcsről nem is beszélve! Eldöntendő kérdések milliója ugrik a fejébe egy fél pillanat alatt, rögtön az első és legalapabb, hogy lesz-e még normális mágus belőle? Átlagos? Aztán, hogy lelassulnak-e végre az események? Fog-e még emlékezni egyszer normálisan, álmokon kívül? És ezek csak a legégetőbbek de besiklik még az is, hogy Levi és Ádám keresni fogják-e a szüleiket vagy az, hogy Levi tényleg feleségül fogja-e venni vagy az, hogy Emma és Dani... szóval káosz. Ennek megfelelően pedig az inga is veszettül rángatózni kezd a kezében, ami vagy mindenre válasz vagy semmire. Inkább lepakolja maga elé az asztalra, mielőtt leszakad a fonalról.* Nem igazán megy most a koncentrálás. *Szinte el is felejti, hogy Nolával van éppen, úgy könyököl az asztalra, hogy aztán a homlokát a tenyerébe hajtsa. Lehetetlen szinteken érzi fáradtnak magát, testileg és lelkileg egyaránt. Másra sem vágyik ebben a pillanatban csak egy kiadós alvásra, de természetesen az nem olyan egyszerű. Még Levi mellett csak-csak, de egymaga? Szenvedés egész éjjel; háromkor még bőven a mobilt szokta bűvölni.*

Aktuális	Lázár Nola, Jósnő	#496 / 2019.02.08. 00:37:39
	[02.11.] Óh. *Elkerekednek ajkai, és finom mozdulatot tesz a fiók irányába. Nehéz lenne megállapítani honnan a végtelen szomorúság, ami megcsillan a tekintetében. De azonnal le is süti a pillantást, úgyhogy nem kell sokáig elemeznie senkinek a másikét.* Régebben is tapasztaltál ilyesmit, vagy csak mostanában? *Előfordul, hogy ha az addig minden nap használt képességeket elveszíti az ember, a többi kiélesedik. Nem lenne ritka és szokatlan helyzet. Hiszen ha valaki elveszíti a látását, a hallása, szaglása és tapintása extrém élessé válhat, kompenzálva a veszteséget. Közben ingát vesz elő a kihúzott fiókból, és a lány felé nyújtja.* Kérlek... ha már a teát nem ittad meg. *Bizony annak is lett volna zacc az alján, de ennyire nem lesznek ma klisések. Lássuk mit mutat az inga, és ha van hajlam rá, ez fel fogja fedni azonnal. Ha Szandi átveszi a madzagot, a jól ismert mozdulattal kell a magasba emelnie, hogy a kő ne érje az asztal lapját.* Légyszíves tedd alá a tenyered. És most gondolj egy kérdésre, amire szeretnél eldöntendő választ kapni. Igen, vagy nem. Összpontosíts erősen, ahogy tanultad. Csukd be a szemed, és érezd ahogy távolodik a terem, a kívülről beszűrődő zajzok, a hangom... a fények és az illatok. Képzeld el, hogy befelé zuhansz. *A relaxálás rengeteget segít. De gyakorlat teszi a mestert...nem baj,ha most épp nem sikerül. Nola az ingát fixírozza. A körkörös mozgás igent jelent. Ha jobbra balra billen, az pedig nemet.*

Aktuális	Bódi Alexandra, Magántanuló	#495 / 2019.02.08. 00:27:32
	[02.11.] *A bevezetésre biccent, de reméli nem a tananyagot készül ledarálni neki Nola. Az ott van már a fejében, tudja, hogy az idő mennyire relatív és a jövőt is milliónyi síkon mozgó jelenségként kell kezelni. Ő inkább tapasztalatokra kíváncsi, a tudással járó érzésre, hogy amit tapasztal az valóban több mint a paranóiájának kivetülése. Figyelmesen hallgat, mintha tanórán lenne, ám még nem kristályosodott ki előtte a kép, hogy jó ajtón kopogtat-e. Nem tudja, hogy ide tartozik vagy inkább meséljen erről is az orvosának... aki már így is pánikbetegnek diagnosztizálta és még hatszáz másik szorongásos fóbiát is a kartonjába bújtatott. És érezze magát normálisnak az ember, mi? A kérdésre visszazökken.* Valósághűek. Mintha nem is aludnék egy pillanatot sem... *Nem is tudja mi tartotta ébren az elmúlt napokban.*

Aktuális	Lázár Nola, Jósnő	#494 / 2019.02.08. 00:10:52
	[02.11.] *Sokáig hallgat a kérdésre, mint aki most rakja össze a puzzle darabokat, hogy mit akarhatott Szandi Lenke nénitől. Kicsit volt csak fiatalabb nála, mikor először megjelent a jósnő ajtajánál, és hasonló elhivatottsággal, személy elleni gyűlölet nélkül, és sokkal inkább remegő félénk kiskamasszal tett fel hasonló kérdéseket. Az asszony végig kísérte és támogatta a gyerekkorát, sőt a terhességét is. Halkan szusszan egyet, és ő is hátradől. Valahol megérzi, hogy kell a távolság.* Soha nem pereg le az egész film. A jövő rendkívül képlékeny dolog. *Nem emlékszik pontosan. Talán Lenke néni épp ezekkel a szavakkal magyarázta el neki annak idején?* Millió attribútum változtathatja meg a jövőt. A döntéseink felülírják a látomásainkat is. Vannak apróságok, amik kikerülhetőek, és van grandiózus nagyságú elrendelések, amiket lehetetlen megállítani. Ezt általában érzi az ember attól függően milyen régről kísérti a kép. Nehéz megmondani... de ha mondjuk egy látomás hónapokon át élesedik, és egyre tisztábban tér vissza ugyanaz, akkor az nagy eséllyel megakadályozhatatlanul be fog következni. *Tart egy kis szünetet, inkább belekortyol a forró teába. Még nem hűlt ki...* Ha nagyon homályos a kép, és sok minden változik benne, akkor legalább annyira képlékeny a jövőben. Talán az is elég, hogy a baloldal helyett a jobbat választod, mikor átmész az úton. De tegyük fel valamit nagyon élesen látsz, és megkéred a látomásban megjelent illetőt, hogy nem menjen arra a bizonyos helyszínre. Ő lehet megígéri, hogy nem fog. Aztán végül mégis úgy dönt, hogy a tudtodon kívül odamegy. *Elszorul a torka, és megint leszakad egy darab a szívéből. Így kellett Danit és Zsófit kiírtani az életéből, hogy megakadályozzon egy elkerülhetetlen látomást. Drasztikus lépések...valamit valamiért.* Milyen részletességgel emlékszel az álmaidra, mikor felébredsz? *Muszáj feltennie neki is az első kérdést, hátha érkezik rá válasz.* Inkább olyan, mintha álmodnál...vagy valósághűek?

Aktuális	Bódi Alexandra, Magántanuló	#493 / 2019.02.08. 00:00:10
	[02.11.] *Csak azért sem húzódik még hátrébb, pedig érzi rá a késztetést. Szeretné megtartani a tengelyt maguk között, forogjanak csak de mindig ugyanabban a távolságban és akkor talán nem érzi majd, hogy minden izma ugrásra kész. Azt várja, hogy Nola előálljon, hogy bocsánatot kérjen vagy csak magyarázatot adjon. Tudni akarja, hogy a nő tudta-e, hogy mi fog vele történni. Tudta de nem akadályozta meg? Megremeg a gyomra és majdnem mégis a teáért nyúl; azért a cseppért, ami benne van, mert Levi hirtelen nagyon messze van.* Milyenek az álmok? Pontosak? *Összefűzi az ujjait és a térdére fekteti őket. A hajnali tompaságra gondol, a meghasadt érzésre, mikor még fogalma sincs arról, hogy álom még ahol jár vagy az már az ébrenlét kékes fénye. A megfoghatatlan jelenetekre gondol, majd arra, ahogy Dani chat ablakát nézi, hogy mikor villan fel.*

Aktuális	Lázár Nola, Jósnő	#492 / 2019.02.07. 23:46:33
	[02.11.] *Türelmesen kivár. Lényegesen több szimptómát produkál, mióta nem használja a tompító bájitalokat, de elnyomni nem tudja saját frusztráltságát az ügyben. Pontosan tudja mit tett. Elkerülhetetlennek tűnik az egész. Mert bár sokszor vakon bízik a megérzéseiben és látomásaiban, azt nem látta előre, hogy az ismeretlen szőke lány...aki tulajdonképpen embereket ment meg bátorságával és kitartásával...a betegségével...végül több terhet cipel majd, mint bármelyikük.* Néha megálmodom. De van, hogy napközben látok homályosan dolgokat, amik valóságnak tűnnek ott, a helyszínen. És később kiderül, hogy az még nem történt meg. *Higgadtan magyaráz, előredől enyhén az asztalra támaszkodva, és összekulcsolja a kezeit. Ha egyikük sem iszik a teába, akkor sem tűnik pocsékolásnak. A legfontosabb az, hogy ne kergesse el a kislányt.*

Aktuális	Bódi Alexandra, Magántanuló	#491 / 2019.02.07. 23:32:03
	[02.11.] Megérzésed. *Picit felfut a lúdbőr a karján, ahogy keresi a válaszokat a fakó szempárban. Talán Nola is segíthetne valóban, ha egy minimális bizalom is lenne benne irányába. Így csak telnek a hasztalan percek, amik arra is szolgálhatnának, hogy belemegy a nő a részletekbe. Úgy dönt figyelmen kívül hagyja a többi mondandót és magát is meglepi a saját neveletlenségével. Ez az lenne? Elvégre ha nő nem is szándékosan -mert ezt elfogadta, oké- de tönkre tette az életét. Talán soha nem lesz már normális.* Mivel jár egy ilyen megérzés? *Megdörzsöli a karját, hátha elmúlik a libabőr, ami bizonyosan most már a válláig terjeszkedett. Még jó, hogy a vastag pulóver elfedi.*

Aktuális	Lázár Nola, Jósnő	#490 / 2019.02.07. 23:23:13
	[02.11.] Volt... egy megérzésem. *Biccent, mert nem menne bele a részletekbe. Ha jósálmai vannak, vagy látomásai, általában azonnal tudja hogy arról van szó, nem egyszerűen az elméje játéka. És mindig van előjele. Apró kis mozdulatok, történések, amik figyelmeztetik, hogy érkezik a pillanat, amit előtte már látott.* De nem tudom, hogy miért jöttél. Úgyhogy csak reménykedem benne, hogy én is segíthetek. *Ma már semmi más dolga nincs azon kívül, hogy Domonkost nyúzza. Így Szandi szerencsétlenségére...hát mondjuk úgy rohadtul ráér.*

Aktuális	Bódi Alexandra, Magántanuló	#489 / 2019.02.07. 23:10:28
	[02.11.] *Hümmög, mint aki felét sem hiszi annak, amit hall. Mert tényleg nem.* Nincs szükségem rá, köszönöm. *Nem kell a tudálékos előkészület Nolától, szépen mondta azt is, hogy nem kér teát. És ha ideges? Talán tilos annak lenni? Nyilván megérti a nő a mocsok sok fenntartását ebben a helyzetben. És amilyen remek Nola minden megérzése, most annyira nem tudatosul benne, hogy ez a szünet neki szólt. Arra gondol, hogy milyen jó meglepetés lesz Levinek ha az órája végén a terem előtt várja majd. Direkt kicsivel jött az utolsó előtt, hogy után már lehessenek majd együtt egy pár órát. Mondjuk lekíséri a fiút dolgozni vagy ilyesmi, az tök mindegy. Már csak a puszta gondolatra is kivirágzik benne a boldog nyugalom, amit Nola egy csepp nyugtatója sem hordoz magában. Ez természetes és csak az övé. Visszavezeti a tekintetét a nőre, mialatt hátradől a székén. Furcsa így szemtől szemben, ebben a világban.* Tudtad, hogy jövök? *Egyáltalán nem érzi szükségét annak, hogy magázódjon a nővel még akkor sem, ha tanárként ül most vele szemben.*

Aktuális	Lázár Nola, Jósnő	#488 / 2019.02.07. 22:57:06
	[02.11.] A héten szabadságon van. *Jelenti ki határozottan, és miután az asztalra lebegtetett két bögre gőzölgő teát, azon morfondírozik, vajon mit akarhat Szandi Lenke nénitől? Vajon ő is tudna-e választ adni a kérdésére. És vajon megengedi-e, hogy a váratlan és tegnap este óta mégis inkább várt találkozás közben elmondja ő is amit szeretne?* Azért kóstold csak meg. Van benne egy csepp nyugtató szirup. *Mint aki teljesen tisztában van vele, hogy frusztrációt kelt a puszta jelenléte. Egy korty az italból, mindenkinek jó. Viszonylag hosszan csöndben marad. Mint a jó pszichológusok, kivárja hogy kényelmetlen legyen a csönd.* Bármi legyen, amiben Lenke néni a segítségedre lehet, abban valószínűleg én is tudok tanácsot adni. Miről van szó? *Semmi nőiesség nincs a mozdulataiban. És mikor erre rájön, inkább keresztbe pakolja vékony lábait az asztal alatt, hátha kevésbé támadó a külső.*

következő 20 hozzászólás

Vissza a Martion főoldalra