Margit-sziget

Leírás Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Régi üzenetek () Események (0)

5920 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás

Aktuális	Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató	#5920 / 2023.07.04. 18:07:09
	*Felhorkan, de mélyen egyetért Lucával. Az a Lona, aki a síelésre érkezett a szüleivel olyannak tűnik, mint egy előző élet emléke.* Nem akarok jó mágus lenni. Csak valami keveset szeretnék megtanulni, leginkább saját magam miatt. *Az első évfolyamos tankönyvek említésére elmosolyodik.* Tessék. Amíg olvasgatok, elmesélheted minden sztoridat a Martionból. Nem kell ezt véresen komolyan venni. Majd a Csillagporos fizetésemből beújítok valami fókuszeszközt. Piktor lenyúlta a gyűrűt, amit odaát adott. *Vajon mi lehet a szakadárokkal? Életben vannak még azok az arcok, akik körülöttük voltak a főhadiszálláson?* Pff semmit nem mondtak. Csak gúnyosak ciccegtek, hogy suttáknak nem is szabadna létezniük. *Legyint egyet, elhessegetve a rúnák kérdéskörét. Nem érdekli, hogyan, csak valahogy működjenek. Lucával elheverésznek a fűben, óvatosan tervezgetve a következő hónapokat, mint akik most érkeztek meg oda, hogy már mernek a jövőre is gondolni.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Csontváry hallgató	#5919 / 2023.07.04. 16:03:20
	Mondjuk igen alacsonyan volt a léc. *Bólogat ő is. Még nem gondolt vissza az évre, nem számolgatott, hogy mennyi volt a rossz és mennyi a jó. Valószínűleg nem is kell. Ez a pillanat végül mégis kap valami világos kiemelést talán csak azért, mert őszinte.* De egyébként tényleg...pocsék mágus vagyok. *Elneveti magát röviden.* A társaságból valószínűleg a legrosszabb választás. De épp emiatt nem is ítélkezem. *Enyhül a forróság, ami megtelepedett a bőrén. Lona a tőle megszokott óvatos figyelmességgel puhatol, ő pedig vesz egy mély levegőt, amíg a szívverésének üteme normalizálódik.* Lehet. *Hagyja rá a lányra végül, de nem reméli, hogy ezzel egyhamar előrelép majd. Van ennél fontosabb is és valójában egyáltalán nem hiányolja a varázslatot az életéből.* Valahol megvannak még az első évfolyamos tankönyveim is szerintem. Majd feltúrjuk a kamrát értük. *Nyugalom. Az a legfontosabb. Nem kell feleslegesen felizgatnia magát.* Mit mondtak pontosan a rúnákról, amiket kaptál?

Aktuális	Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató	#5918 / 2023.07.04. 12:41:06
	Köszönöm. *Rövid mosollyal reagál arra, hogy még a végén fel tud mutatni az utóbbi évből egy pillanatot, amikor felnőttként viselkedett.* Az év fénypontja ez a nap, én mondom. *Bólint ő is komolyan, aztán felhorkan, mikor Luca bevallja, hogy elalszik a podcasten. Együtt ? régen volt már része ilyen szövetségben, mint ami Luca észrevétlenül húz fel maguk köré. Együtt lenni azt jelenti, hogy nincs egyedül, a változó kapcsolati nexusok között pedig egyre több állandóságra talál. Luca próbálja elsimítani az élből érkezett elutasítást, neki pedig a nyelve hegyén ott ül a kérdés, hogy miért nem varázsol a lány? De sejti, hogy ez valami olyan dolog, amit a másik világból cipel magával Luca, ezért végül inkább nem firtatja az okokat ? nem véletlenül nem mondta magától a másik.* Oké, így már jobban értem. *Legalábbis azt a részét, hogy ez valami kényelmetlen.* Az elméleti rész? Az még beleférne? Még az is lehet, hogy neked is... nem tudom, visszahozná a komfortot?

Aktuális	Király Evelin Luca, Csontváry hallgató	#5917 / 2023.07.04. 09:08:33
	*Elismerő arccal koccintja a poharát a lányéhoz - ki gondolta volna, hogy a lassan esősbe forduló őszi Margit-sziget ilyen horderejű fogadalmaknak lesz majd helyszíne.* Ez jól hangzik, Lona. Büszke vagyok rád! *Biztosan marha sokat számít, de attól még tényleg.* Ebben az egy teljes pillanatban mintha érett felnőttek lennénk, akik belátják amikor valami baj van. Durva. *Elmosolyodik, mielőtt egy savanykás korttyal leöblítené az ígéreteket a torkáról. Lona morbid humorára csak elnagyoltan horkant, pláne amikor az önfejlesztő könyvekről beszél.* Még júniusban elkezdtem hallgatni egy önfejlesztő podcastet. Ha másra nem, arra nagyon jó volt, hogy nagyokat aludjak rajta. *Lebiggyeszti a száját.* Ettől függetlenül támogatlak. Együtt megyünk végig ezen a rögös úton, Lona. *El is felejt aggódni a jövőhétre esedékes alkalomról, mikor először fogadja őt a nehezen megválasztott pszichológus. Még nem tudja, hogy hosszú hetek telnek majd el a mostani megkönnyebbülés érzése nélkül és, hogy visszasírja majd a tompult semmit, ami most fátyolként terül el a hétköznapokon. Most viszont mély levegőt kell vennie, amikor Lona az első elutasításra azonnal visszavonul. Mit művel?! A lány segítséget kér, ő pedig... épp most mondta, hogy itt lesz. Támogat.* Nem, nem ez, csak... nem varázsoltam mióta hazajöttünk. *Megdörzsöli az arcát és még nem képes kiejteni a szavakat, amik az igazságot tükrözik: fél tőle.* De megpróbálok segíteni, Lona. Szívesen segítenék... *Próbálgatja, de ez legalább igaznak tűnik.*

Aktuális	Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató	#5916 / 2023.07.03. 14:53:05
	Valószínűleg. Oké, most vállalom, hogy ünnepélyes fogadalmat teszek neked. Az év végéig én is keresek egy szakembert. És foglalkozni fogok azzal, hogy jobban legyek. *Megemeli a poharát Luca felé, és igyekszik olyan tekintettel nézni a lányra, hogy érezze, teljesen mindegy, mit dob be a közösbe, a legsúlytalanabb hozzájáruláshoz is képes lesz úgy hozzáállni, mintha szükség lenne a teljes pompomlányos támogatására. Mondjuk neki valószínűleg jobban állna valami katonai őrmester szerep, mint a kedvesség, amit inkább Gréti és Dóri asztalának érez.* Ehh. Régen azzal viccelődtem, hogy enyhén szuicid hajlamaim vannak, de azért vagyok biztonságban, mert ezzel együtt halogatok is. Szóval csak néha kicsit sötét és morbid lesz a buli, de amúgy minden rendben. Szóval lehetne rosszabb is. De majd veszek pár önfejlesztő könyvet, amit aztán együtt fikázhatunk le, hogy mekkora hülyeség. *Nagyon konstruktív ma abban, hogy hogyan hagyják figyelmen kívül a fejlesztésre szoruló jellemvonásokat. A reakció láttán gyorsan visszakozik.* Csak azért jutott eszembe, mert ilyen nagyon ártatlan dolgokra gondoltam. Tudod, fény idézése meg hasonlók. Nem hiszem, hogy egyébként is alkalmas lenne a testem bármiféle nagyobb varázslatra. De ne haragudj, nem tudtam, hogy ezt ennyire gáz kérni. Teljesen megértem amúgy, így is csomó dolgod van. *Rákenik ezt is a szoros időbeosztásra?*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#5915 / 2023.07.03. 13:35:42
	Talán megkönnyebbülnél. *Bólogat egyetértően és próbálja nem rosszul érezni magát amiatt, hogy talán épp ezek miatt a közös érzések miatt érzi magát annyira közel Lonához. Mintha ugyanaz a repedés lennének a falon, a mélyre nyomott fájdalmakkal. Jó volna ott tartani már, amikor képes erre visszanézni onnan, amerre elhaladt - most viszont csak megosztják egymással a lehetőségeket. Valahol már ez is egy lépés lehet.* Nem. *Elmosolyodik, kissé kesernyésen.* Nem szeretem ha kényszerítve érzem magam és azt sem ha valaki nagyon konkrétan belekérdez valami olyanba, amiről még nem tudok beszélni. De ettől még hosszútávon segíthet. Talán az én tempóm egyébként is a végtelenségig halogatást jelenti. Elhiszem, hogy... ezt nincs türelme kivárni az embereknek. *De nem ebben méri a barátságot, ez inkább csak emberi különbözőség. Ő sem tud faggatózni - pedig talán néha nem ártana kissé erőszakosabbra váltania.* Ne bántsd magad miatta, Lona. Nem tettél semmi megbocsájthatatlant. *Megsimítja a lány kézfejét, mielőtt visszaejtené az ölébe a sajátját. Most sem fog erőltetni semmit, hiába a gondolatiság. Így is azt érzi, hogy Lona olyasmi bizalmat szavazott meg neki, amit kevés embernek, ezt pedig nem vesztegetné. A kérdés viszont összerántja a gyomrát.* Én? *Nem tudja mire fel az elnagyolt reakció, hogy kiszárad a szája és mélyet kell lélegeznie. A pánik riadó végigfut a testén a gondolattól, hogy pálcát ragadjon.* Én nem vagyok jó mágus, Lona, hát tudod...

Aktuális	Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató	#5914 / 2023.07.03. 13:05:22
	*Hümment egyet, ahogy Luca engedi elúszni az erőszak igazi okát kettejük közül. Ő sem kap utána: nem akarja a szavak szikéjével felboncolni a lány lelkét.* Igen, lehet. Arra gondoltam, hogy lehet kiírnom kellene először azt, ami történt. Mármint az egészet, mindent. *A szüleit, Rékát, a gyász éveit, a másik dimenziót, Ádámot.* Azzal legalább magam előtt felvállalnám, mi történt meg hogy éreztem magam közben. *Saját magával őszinte lenne. Utána talán sikerülne másokkal is annak lennie.* És jobban érzed magad utána? Ha valami vagy valaki rákényszerít arra, hogy beszélj? *Megrebben a szeme, ahogy arra gondol, hogy talán nem ez az igazi barátság, mikor mindent szó nélkül átenged a lánynak. Ráhagyja Lucára, ha elvonul, vagy udvariasan kikerüli a nehéz témák említését. Játékosan megforgatja a szemét a beismerésre, ahogy Luca arcán ott marad a mosoly. Mindegy, Révai hiába nem a kedvenc embere, vitathatatlanul hasznos, ha a pókokat kell összefogdosni például.* Tudom, hogy nem volt felesleges. Biztos eljön majd ebben is az, mikor értékelem a szépet, de most túlságosan a végére koncentrálok. Idővel majd elmondom, hogy megbántam-e. De most még helyesnek érződik egyébként valahol mélyen az egész. *Sokat köszönhet Ádinak, és talán ez a legsajgóbb része az egésznek: hogy most kínosan kerülgetik majd egymást, ki tudja, meddig? Haraggal vegyes bánat marad csak utánuk.* Tudod, min gondolkozom még? Hogy lehet tudnék varázsolni. A rúnák miatt. Talán kereshetnék valami különtanárt, most lesz egy laza évem, amíg el nem kezdem az új szakot szeptemberben. De addig arra gondoltam, hogy te nem tudnál nekem segíteni? Próbálkozni ezzel-azzal, amit még anno elsősként tanultál? *A keresztféléves jelentkezésről lemondott – minél később szeretne visszakerülni a startmezőre, hogy a szülei elmondhassák, hogy mennyi idejét vesztegette el.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#5913 / 2023.07.03. 11:49:21
	*Mindig várja a büntetést. Ez a várakozás itatja át a hétköznapok szövetét, súlyossá teszi a csendeket és nehézzé a szívét. Hónapok óta próbálkozik valahogy megbüntetni magát, olyan fájdalmat okozni, ami eleget tesz ennek a morbid vágyakozásnak, de a megkönnyebbülés csak nem jön, ő pedig már túlfújt lufiként készül a robbanásra. Butaság volt késleltetni, hogy egy gyenge, repedező gátat figyelt inkább ahelyett, hogy egy nagy levegővel megállt volna az áradás előtt. Most majd sokszorosan szenvedi ki az elnyomott érzelmeket.* Majd biztos kiderül. *Ennyiben hagyja ahelyett, hogy fejtegetésbe fogna. Nem kell ezt most megoldaniuk, csupán a kettejük kapcsolatára gyakorolt hatás miatt szerette volna elmondani - de másfajta megközelítést kap mint Ádám, ezzel pedig még csak nem is számolt.* Van olyan része, amiről már tudsz beszélni. Talán ha elkezded akkor majd hozza magával a többit is. *Figyeli a lányt, aztán lassan megvonja a vállát.* Én legalábbis ebben bízom. Magamtól talán sosem jutok el odáig, hogy beszéljek. Egyszerűen nem megy vagy csak kényszer alatt. *Olyasfajta kényszerre gondol most mint a Dóri által kiprovokált veszekedések, azok a konfliktusok, amikbe magától nem menne bele. De megpróbál fejlődni. Lona könnyedén elüti azt a mély hálát, amit érez iránta és már ott tart, hogy az ízlését kritizálja. Össze kellene kötni Kornéllal... a kérdés hallatán még ott van az arcán a halvány mosoly.* Nem is tudom. Azt hiszem igen. *Ennél többet nem tud mondani. Olyasmi érzelmek kapcsán, amik Kori mellett bontakoznak ki, nincs viszonyítási alapja. De boldog a fiú mellett. Hogy ez hány fokos boldogság az talán most nem is számít, nem?* Nem hiszem, hogy próbálkozni felesleges. *Iszik ő is egy kortyot, ahogy elgondolkodva bámulnak fel az égre, le a körülöttük mászkáló alakokra. Mintha kiolvashatnák a válaszokat bárhonnan a környezetből.* Megbántad? *Nem pontosít, hogy mire gondol. A kapcsolatukra, a szakításra - Lona úgy értelmezi, ahogy szeretné.*

Aktuális	Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató	#5912 / 2023.07.03. 09:27:43
	*Az ujjai körbe simogatják a pohár tetejét, amíg úgy érzi, Luca valamiféle büntetést vár tőle. Vagy talán ítélkezést – valahogy derüljön ki, mikor jön az elkerülhetetlen falhoz állítás, ne kelljen tovább visszafojtott lélegzettel keresni az eleve elrendeltet.* Oké, nem akarom elbagatellizálni a problémát. Nyilván jobban örülnék, ha azt mesélted volna, hogy csak simán elküldted a picsába a srácot. Valamit behelyettesítettél. A helyzetbe, vagy a fiúba. Van ötleted, hogy mit? *Nehéz nem azt érezni, hogy túlságosan bőséges választék áll a rendelkezésükre olyan emlékekből az utóbbi időszakból, amiktől a pszichéjük igyekszik megóvni saját magukat.* Pff. Apánál együtt is próbálhatunk bevágódni, mert húsz év alatt még nekem sem sikerült. *Megjátszott nemtörődömséggel vonja meg ő is a vállát.* Nem, tényleg gondolkozom rajta. Azt hiszem várom azt a pillanatot, amikor eljutok oda, hogy tudok majd egyáltalán beszélni arról, ami történt. Ha ez megvan, akkor megkérem anyát, hogy segítsen ki anyagilag, de most hadd válasszak én terapeutát. *Azt már belátta, hogy egyedül nem fogja megtalálni az egészséges stratégiát. Ha más nem, Ádám sajgó hiánya remek emlékeztető erre a felismerésre. Bár úgy érzi, méltósággal viseli a szakítással járó testi romlást, amit a mellkasa közepén tátongó űr jelez. Csak a zuhany alatt szokott bőgni: Ádámért, és a két évvel ezelőtti Lonáért. Aztán szárazra törli az arcát. Ez az egész dolog úgy lett volna szép, ha az érzések előbb halnak el, minthogy kisétál az ajtón. A döntés persze nem visszafordítható, tehát már mindegy – ki kell szenvedni ezt is. Nagyon kortyol a pohárból, amíg fejben határidőt szab saját magának – még idén el kell jutnia egy szakemberhez, a következő heteket pedig arra fogja szánni, hogy az elnyomott emléktöredékeket összerendezze magának.* Ohh Luca nincs mit megköszönni. Nekem is sokat segített, hogy rögtön visszaköltözhettem hozzád. Bár a filmes ízlésed kétségbeejtő. *Egy pillanatra a lány vállára ejti a fejét, amíg próbál úgy tenni, mintha a büszkén hirdetett művészfilmes ízlés piedesztáljáról nem ő mászott volna le magától, hogy a limonádé rom-komokat bámulja, ölében egy nagy tál popcornnal. Veszélyes nyúlüreget mutatott neki Luca. Luca szavai igaznak érződnek, éppen csak fogalma sincs, hogy kellene őket cselekvésbe fordítani. Nem tudja, hol van a lelkében ez a csap, ami a visszatartott fájdalmakat őrzi.* Te meg tudod élni a jó dolgokat? *Pillant fel a lányra, és reméli, hogy Luca bele tudja engedni magát a sivárságon kívül másba is. Megszorítja a lány kezét, amíg feloldozást kap a bűntudat egy része alól, és sóhajtva nézi az acélszürkébe forduló ég kékjét.* Tudom, hogy nem kudarc. Csak valahogy… feleslegesnek érződik? Így, hogy már látjuk, mi lett a vége. Hogy újra megbántottam valakit, mert elhittem, hogy most más lesz. *De mitől lett volna más, mikor ő még mindig ugyanaz a lány, aki a sűrű augusztusi nyáréjben megérkezett egy debreceni koncertre, a zavaros érzékek színpadi jelentébe, kíséret nélkül, csak némi pénzzel, a mobiljával és egy doboz cigarettával a zsebében – gyerekes ragaszkodással a dohányhoz, akár egy kedvenc plüssjátékhoz vagy talizmánhoz.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#5911 / 2023.06.29. 09:32:33
	Áh, a legtöbb elemes. De a legjobb az, hogy mind megállja a helyét karácsonykor is, szóval októbertől februárig élvezhetjük majd a fényparádét. *Megmozgatja mind a tíz ujját Lona felé, hogy jelezze milyen pezsgő hangulatot generálnak majd a budai lakás falai közé. Ha megvadulni lesz kedvük majd villanóra állítják a fényeket! De a könnyed témák valahol ezen a ponton fogynak el, ő pedig úgy szorítja a mellkasához a műanyagpoharat, hogy a szívének dübörgő ritmusa majdhogynem felpezsdíti a fröccs szénsavját. Fontosnak érzi Lona véleményét - önmagáról, másokról. A lány valami ismeretlen bölcsességgel fejti ki a gondolatait, amit mindig is irigyelt kissé, mert ő nem bánik ilyen jól a szavakkal, gyakran nem sikerül kifejeznie azt, hogy mi zajlik odabent. Főleg mikor fontos lenne, mikor tényleg azt akarja, hogy megértsék. A markába gyűjtött gondolatok olyankor homokszemekként peregnek át az ujjai között, némaságot oltva a szavak helyére.* Nem vagy hipokrita, amiért különbséget teszel a két eset között. Érzed, hogy mi az ami belefér és mi az, ami nem még akkor is, ha nem tudod megfogni ezt a különbséget. Ha valaki itt hipokrita az én vagyok, mert... annyira kardoskodtam, hogy az erőszak nem válasz. Most aztán tényleg elkerülhető lett volna. *Lona szavain elgondolkodik, beáll némi csend amiben csak a Margit-szigetre gyűlt emberek és a szél alatt zizzenő falevelek hangját hallgatja. A dilemma túl közeli, így nehezen szólal csak meg, mert nehezen választja le önmagát róla.* Nem tudom mi a kulcs. De nem vagy problémás attól, hogy van véleményed vagy olyan tűréshatárod, amit csak a saját érzéseid alapján húzol meg. Örülök, hogy nem haragszol Lona. De az is teljesen rendben lenne ha azt mondanád, hogy nagyon gáz, ami történt. Lehetünk őszinték egymással. Én is aggódom érted. *Összefogja a lenge pulóvert a mellkasa előtt, ahogy megfújja őket a szél és próbál nem arra gondolni, hogy ő aztán minden csak nem őszinte.* Nem feladat, de azt hiszem ez valami tudatalatti célom. Szeretek bevágódni a szülőknél, ha már a sajátjaimnál nem sikerült. *Haha. Nyeglén elvigyorodik, hogy ne vegye olyan komolyan a lány és iszik egy kortyot a tósztra.* Amikor azt mondtad a Balatonnál, hogy gondolkozol rajta? Csak azért mondtad, hogy én elgondolkozzak a terápián vagy tényleg? *Járhatnának együtt, mintha csak egy pisilésről volna szó egy buliban. Talán akkor nem érezné ilyen ijesztő vállalásnak maximum saját magát gyerekesnek. Törökülésbe húzza a lábait és szembefordul a lánnyal.* Senkitől nem várom azt, hogy meggyógyítson mert ez nem a ti feladatotok. De hálás vagyok, hogy mellettem vagy. Hogy amikor hazajöttünk odaátról, átjöttél hozzám. Szerintem még nem is köszöntem meg. *Rámosolyog Lonára. Lassan kezdi felismerni, hogy tényleg nincs egyedül és a hála, amit emiatt érez sokat gyógyít a lelkén. De nem tudja, hogy mit mondhatna, hogyan kellene bevallania a benne kavargó sötétséget, a rossz döntéseket amiket meghozott, a bűnöket, amiket elkövetett. Végül a lány szólal meg helyette, ő pedig az összefoltozott lelke mélyéig rezonál az elhangzottakkal.* Talán nem is lehet kikerülni a rossz dolgokat. Ha hagyod magadon átégni a fájdalmat, talán fáj, talán baromi sokáig, de előbb-utóbb enyhül, nem? Enyhülnie kell. Mert közben történik veled annyi minden, köztük jó dolgok is, amit muszáj értékelni. És örökké elkerülni épp olyan kínzó mint megélni, mert attól, hogy nem foglalkozol vele és nem gondolsz rá még ott vannak, a rossz dolgok amik megtörténtek velünk nem tűnnek el. Az üresség talán még fájdalmasabb, Lona, mert közben tudod, hogy ennek nem így kell működnie. *Hogy ezzel önmagát vagy a lányt próbálja átterelni a helyes útra az kérdéses. A hangja bizonytalan és egyáltalán nem meggyőző, de lassan végigcsorognak rajta a szavak és legalább őszintének érzi őket.* Az, ami Ádámmal történt nem csak rajtad állt, Lona. Nem a te kudarcod, nem is kudarc. *A lány kezéért nyúl, hogy összekulcsolhassák a jegesre hűlt ujjaikat.*

Aktuális	Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató	#5910 / 2023.06.28. 14:30:20
	Szerintem miattad építik majd Paks 2-t. Lassan annyi fényfüzér meg égősor lesz a lakásban, hogy nem bírja majd az áramszolgáltató. *Nem mintha annyira ellenére lenne, hogy a led fények űzzék el a sötétséget – legalább félálomban is meg tudja különböztetni a lakás világos biztonságát a másik dimenzió sötétjétől. Még mindig rossz emlékeket izzadnak magukból a szobája falai.* Majd segítek díszíteni. Meg keresek valami új filmlistát az őszi kuckózás és Halloween felkiáltással. *Mert a halottak napja gyertyafényes nyirkossága világéletében taszította, ezért a karneváli, sütőtökillatú amerika-pártoló ünnep közelebb áll a szívéhez.* Nyilván erre szavazott volna a srác is. *Luca úgy néz rá, mintha rajta múlna az is, hogyan látja saját magát. Egy sóhajjal kezdi tépkedni a füvet.* Nem ítélek el senkit. Ádámot sem kellett volna, mert csak simán egy hipokrita vagyok. Igazából fogalmam sincs, mit gondolok erről, tudod? Nem vagyok pacifista… ha Jázminra gondolok, nem bánnám, ha valami szörnyű történne vele. Ha azt képzelem el, hogy megvéded magad egy erőszakosabb fiútól, nem ítéllek el. Talán néha nekem is ezt kellett volna csinálnom, nem csak hallgatni, és sodródni az eseményekkel, nehogy problémás legyek. *Talán mert otthon ezt szokta meg, hogy akkor fogadják el a szülei a legjobban, ha csendben van és nem ellenkezik.* Közben meg ha néha Kornélt láttam balhézni még régen, vagy amit Ádám csinált… az meg megrémít. De ki vagyok én, hogy eldöntsem, mi jó és mi rossz? Mi a helyes és mi nem az? Fogalmam sincs, hol húzódik a határ jogos védelem és sima erőszak között. Pedig gondolom ez lenne valahol a kulcs, nem? De nem haragszom senkire, rád meg főleg nem. Az nem segít. Aggódom, ez tény. *Viszonozza Luca pillantását, mert ebben legalább teljesen biztos, és manapság már nem sok ilyen dolog van.* Uhh, igaz is. Azonnal elindulna az aknamunka, vagy azért, hogy én is kövessem a példádat, vagy azért, hogy költözzek haza, hogy nehogy rossz hatással legyünk egymásra. De igazából meg tudom ezt is hallgatni a találkozókon, szóval ez ne tartson vissza. Nem feladat elnyerni anya áldását, az enyémet meg már megkaptad. *Hozzákoccintja a műanyagpoharát Lucáéhoz, mintha ez lenne a tószt. Két gyerek egy pöttyös labdát kerget a fűben tőlük nem messze. A lány pár évvel fiatalabb és felbukik egy fűcsomóban. Lefelé görbülő szájjal ül fel, a fűfoltos nadrágját porolgatva, mire a fiú vigasztalón átkarolja a vállát. Vajon ők is ilyenek voltak Domival még azokban a régi, rozsdás pillanatokban, amik egy előző élet benne felejtett emlékeinek tűnnek? A fókuszát visszafordítja Lucára, főleg, amikor a lány nem a megszokott „minden rendben” mantrát hozza a kérdésére, amivel ő operál már hosszú ideje.* Nem vagy egyedül. De sajnálom, hogy a feldolgozásban még nem tudtunk neked segíteni. Nekem legalábbis nincsenek meg az eszközeim. *És a fejében Kornélról az a kép él, hogy ő sem lehet túl jó az érzelmi támogatásban. Talán az ő udvarias megértése is csak teret ad az elfojtásnak.* Akarsz beszélni arról, hogy mi küzdelmes a mindennapokban? *Belekortyol az italba, és még mielőtt meggondolná magát, ő is felajánl egy lélekdarabot.* Nekem néha olyan visszagondolni a rossz dolgokra, mintha csak egy film lenne. Mintha nem velem történtek volna, csak valahogy kívülről nézném az egészet, lehasítva az érzéseket. Legyen ez Réka, az utána következő másfél év, a másik dimenzió, vagy az egész szakítás és kudarc Ádámmal. *Mindig megérzi, ha valami emlékvillanás túl elárasztó lenne, ha fájni készül neki bármi, mint egy közelítő roham jele. Olyankor tudja, hogy mit kell tennie, mi a módszer, amivel elviselhető lesz. Látens őrület, amit az alkohol és a zsibbadásba lassult napirend élhetővé szelídít. Csak csönd kell és félhomály.* De azon aggódom, hogy ha sosem élem meg az érzéseket, akkor soha nem is fogom tudni feldolgozni azt, ami történt. És a végén már semmit nem fogok érezni csak azért, hogy kikerüljem a rossz dolgokat.

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#5909 / 2023.06.28. 11:06:56
	Azt hiszem az átalakítás iránti igényem inkább beleforgatom majd az őszi-téli dekorációba "költségcsökkentés" címszóval. A dekorációt értsd jól, van vagy ezerféle égősorom még lent a kamrában. A fényfüggönyt minimum másfél óra lesz kigubancolni, mert tavaly csak bebasztam egy dobozba. *Igen, nem volt túl jó passzban tavaly februárban. Meg utána se. Igazából még most is nagyon hullámzó. Megfeszülnek az izmok a testében, ahogy Lona tenyere a hátára simul. Összeráncolja a homlokát és nem igazán tudja, hogy reagáljon a megértő szavakra.* Azt hiszem a srác akkor járt volna jól ha senki nem veri be a képét. *Bár valószínűleg tényleg jobban járt az ő öklével mint ha Kornél verte volna belé a jó modort.* Nem ítélsz el, Lona? Nem haragszol vagy... *Felhúzza a vállait, ahogy összetalálkozik a pillantásuk. Nem mintha kiprovokálná a lány csalódottságát, de valamiért úgy számolt, hogy ez ennél több lesz. Hogy Lona rávilágít, hogy milyen képmutató - elvégre mélyen egyetértettek azzal kapcsolatban, hogy az erőszak nem megoldás.* Ez nem bátorság. *Felpillant az egyre szürkébb felhőkre. Ennyit a napsugarak jótékony hatásairól.* Szükségszerű. *Elég biztos azzal kapcsolatban, hogy távol áll tőle a bátorság.* Nem is tudom. Talán nem ez a legjobb bemutatkozás, nem? *Belekortyol ő is a fröccsbe, amit Lona kevert ki - erősebb mint a megszokott, de csak diszkréten köszörüli meg a torkát, mielőtt utána küldene egy fornettit.* Nem jól. Gondolom ez az eset is ezt igazolja. *Talán a lány is tudja ezt, elvégre kevés dolog kerüli el a figyelmét. De mind a ketten nagyon igyekeznek tekintettel lenni a másik komfortjára és hát, egyikük sem épp erőszakos fajta. De egy idő után ez talán kevés és szeretné ha ennél többek lennének. Szóval beszél akkor ő.* Már jóval a dimenzióváltás előtt is szarul voltam, de azt gondoltam, hogy tudom kezelni. Aztán mikor hazajöttünk... nem számított igazán. Valahogy összerántottam magam annyira, hogy tovább tudjak haladni, de csak elnyomtam azt, ami fáj. De már annyi minden van, hogy nem bírok vele. *Nem is olyan nehéz bevallani.* Nem akarok már mindent egyedül átvészelni.

Aktuális	Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató	#5908 / 2023.06.26. 13:07:27
	*Felteszi a kezeit, és már ingatja is a fejét.* Dehogy, én kezdek érzelmileg kötődni ahhoz a szín-összeállításhoz. Megvan a bája egy idő után. Azért ajánlottam csak a segítségem, ha nem tudom, feldob téged, hogy alakítgatunk valamit a lakáson. *Mintha a festékréteggel el lehetne takarni Luca szüleinek a falakba szivárgott elhanyagolását. Semmi különös - az ehhez hasonló kifejezések építik fel a normalitásuk légvárát. Minden rendben van. Csak a szokásos. Mintha ezek a mantrák valami amulettek lennének a hétköznapokban, amik elűzik a problémáikat - ha eleget ismételgetik őket, még a végén igazzá válnak. Valahol a 'taperolós' szónál kezdi összepréselni a száját, ahogy az aggodalom Lucáért összevegyül a saját rossz emlékeivel. Jellemző - a levakarhatatlan Kornél mindig akkor nincs ott, mikor funkciója is lenne az ingyenélésen kívül. Az, hogy erőszakba torkollott az intermezzo nem lepi meg annyira - az elkövető ténye annál inkább. A kellemetlen párhuzamok nem eresztik őt, ahogy egy másik bulira és egy másik bunkó srácra gondol. De vannak fokozatok, ugye? Behúzni valakinek egyet nem ugyanaz, mint véresre verni valakit kontroll nélkül. Vagy miért tűnik kevésbé ijesztőnek és inkább jogosnak az, amit Luca elmesél? Talán a puszta tény, hogy a nők társaságában sosem vesztette el a bizalmát - ezért csak szótlanul simít végig a lány hátán, és belekortyol a fröccsbe, amíg azon gondolkozik, mekkora hipokrita.* Hát nézd. Nem szoktál ilyet csinálni, de közben meg nem tudom... örülök, hogy megvédted magad? Túl sok fiú nem érti a nem-et. És gondolom a srác is jobban járt, hogy te tetted helyre, nem pedig valamelyik srác. *Ádám arca jut eszébe, az a mélyről jövő, mindent elárasztó harag, ami állítólag védelmezésből születik. A terápia említésére viszont meglepetten pillant vissza a lányra.* Tényleg? Ez... nagyon bátor dolog. *Talán magában is meg kéne találnia ezt a bátorságot, de attól még meleg büszkeséget érez, ha Luca döntésére gondol.* Megkérdezzem anyát, tud-e ajánlani valakit? *Talán ideje lenne mást is hazahozni a kávérandikból a sok szemrehányáson kívül.* És... hogy vagy mostanában? *Talán a habozás elárulja, hogy nem ez az egyetlen ütés és az ahhoz vezető érzelmi út érdekli. Mert ez is csak egy felszíni tünet, mint nála az újra lazább kontrollal fogyasztott alkohol.*

Aktuális	Király Evelin Luca, Énekes	#5907 / 2023.06.26. 12:05:58
	[2022 szeptember] *A poharának száján köröz az ujjával, ahogy a Margit-sziget nyüzsgését hallgatja. Nem messze tőlük egy kölyökkutyát próbálnak megtanítani arra, hogy visszahozza a labdát, igen kevés sikerrel. Elmosolyodik a gazdi bosszankodásán és hálát ad, amiért a Macskával nincs ilyen probléma. Jó, hogy nem kell sétáltatniuk az állatot, mert kevés rendszer van a hétköznapjaikban és azt sem tartják be mindig. Most kicsit mind a ketten behúzódtak a falak közé. Próbál eleget tenni Lona kérésének és tényleg nem kérdezgeti, de nem is hagyja magára. Amikor csak teheti akkor ott poroszkál a lány körül, a kedvencét főzi és újranézik ugyanazokat a pocsék filmeket, ami a dimenzióváltás utáni depresszióból is kirántotta őket valamennyire. Most csak sóhajt egyet a kérdésre és iszik egy kortyot.* Mostanában nem gondolkodtam rajta. De nekiállhatunk, Kori már többször is ajánlotta, hogy segít szívesen. *Csak már nincs meg benne a lendület hozzá. Egyszer már megcsinálta azt a konyhát, a fenébe is! Odapillant Lonára, a napszemüveget pedig feltolja a fejére.* Semmi különös. *Jelenti ki, aztán iszik egy kortyot, ahogy biccent a lány. Semmi különös - na persze.* Vagyis ez így nem igaz. Történt egy csomó minden aznap este. A buli összességében szar volt. Mire odaértünk már mindenki be volt baszva, de olyan beérhetetlen szintre, szóval nem volt túl komfortos. Mielőtt leléptünk volna, egy srác elkezdett nyomulni, hogy menjünk táncolni. Ezen a...taperolós, undorító módon, nem tudtam levakarni magamról. *Megmozgatja a lábujjait a zokniban, hátha levezeti a mozdulat a kínlódását.* Még mielőtt Kori visszaért volna, behúztam neki egyet. Nem is tudom, hogy mi ütött belém. *Odapillant a lányra, keresi a vonások közt az ítéletet, amit annyira próbál elkerülni és a rövid csendben megköszörüli a torkát.* Szóval elmegyek terápiára.

Aktuális	Keizer Ilona, ELTE-PPK emberi erőforrások szakos hallgató	#5906 / 2023.06.26. 10:12:59
	[2022 szeptember] *Luca rávette a kimozdulásra, és a programmal valószínűleg a napok óta tartó leépülését próbálhatja megakadályozni. Úgyhogy hajat mosott (már ráfért), felvett a pizsamán és a melegítőn kívül egy normális ruhát is és most egy pokrócon ücsörögnek a Nagyréten, ahol a koraőszi napsütéssel próbálják meghosszabbítani a nyári színüket. Lucánál ez az egészséges tónusú napbarnítottságot jelenti, nála meg csak azt a színt, hogy 10-ből már csak 5 ember kérdezi meg a campus folyosóin, hogy nem-e beteg. A piknik életérzés még elkerüli, pedig hordozható műanyagpohárban limonádénak álcázva igazából fröccs van, ami azért jelentősen dob a komfortérzetén. Daydrinking - egy újabb mélypont.* Még mindig meg akarod csinálni a konyhát? Lehet mostanában kéne nekiállnunk, mert még nem fagyasztjuk le magunkat, ha ki akarjuk szellőztetni a festékszagot. *Nagyon igyekszik produktívnak látszani - vagy csak ez olyan programpont lenne, ami úgy akasztja meg a napok egyhangúságát, hogy továbbra is az otthon falai között tud dagonyázni a melankóliában és az önutálatban. Felváltva csinálja ezt, szoros időbeosztásba rendezve a naponta többször esedékes mártírkodással. Az élet szépségei! Lucának már hazafelé a villamoson ülve megírta a pár nappal korábbi eseményt, hogy szétmentek Ádámmal, de nem akar beszélni róla. A lány pedig tiszteletben tartotta, és helyette gesztusokkal próbálta azt éreztetni vele, hogy nincs egyedül. Talán lassan megérkezik oda, ahol már szavakkal is tudnak beszélni erről.* Milyen volt a buli, amire elmentetek Kornéllal? *Kérdezi végül, egy fűszálat forgatva az ujjai között.*

Aktuális	Szentferenczy Nóra, Enteriőr - stylist	#5905 / 2023.04.30. 19:49:28
	[04.28. délelőtt] Jól van, Meggondolom. *Áll fel sóhajtva.* Elküldöm a meghívót akkor, és köszi még egyszer. *Mosolyodik el, hogy aztán gyors léptekkel távozzon.*

Aktuális	Sirák Hanna, Író, szabadúszó újságíró	#5904 / 2023.04.30. 19:44:53
	*Kicsit felszusszan a kifakadásra.* - Persze, értem, hogy maga a házasság nem a te döntésed volt, de azóta mennyi idő eltelt már... és mit tettél azóta a változás érdekében? *A kérdés inkább költői, elvégre ő maga is tudja a választ.* - Hát, akár úgy. Vagy ha már művészet, akkor vannak ilyen élmény festések, ahol az emberek egy oktató segítségével festenek meg egy képet, lehet neked még az is érdekes lehet.

Aktuális	Szentferenczy Nóra, Enteriőr - stylist	#5903 / 2023.04.30. 19:37:29
	[04.28. délelőtt] Nem önként! *Tiltakozik azonnal. Inkább életképtelenségből, de ez annyira nem is az ő számlájára írható. Tizenöt évesen az ember jó esetben a barátaival lóg és nem az esküvőjére készül. Csendben hallgatja Hannát, valahol ésrzi, hogy igaza van.* Nem is tudom. Szeretem a szép dolgokat. Lehet el kéne mennem kiállításokra.. de egyedül? És ott ismerkedjek random emberekkel? *Kerekedik ki a szeme. Ha papa ezt hallaná...*

Aktuális	Sirák Hanna, Író, szabadúszó újságíró	#5902 / 2023.04.29. 18:43:53
	[Tegnap délelőtt - 12+] *Ez már egy egészen pozitív kijelentés. Már kérdés, hogy a folytatás már érdekesebb, tekintve, hogy egy tizenöt éves mennyire belátó egy ilyen helyzetben.* - Hát, a kor és a szimpátia egész jó kiindulópont. ~De várj a házassággal amíg legalább tizennyolc évesek lesznek... vagy inkább huszonkettő.~ *Gondolja még magában, de hát... nem az ő tippjei fogják meghatározni Nóri döntéseit.* - Hát, van amiben a tapasztalat nem hátrány... *Teszi hozzá, bár tény, ahogy elhallgatta, Nóri hálószobai élete se a legfergetegesebb.* -Nos, ha engem kérdezel, akkor nekem úgy jön le, mintha önként zárnád be magad egy kalitkába. Persze, van akinek ez jó és kényelmes és képes boldogan végigélni így, de... te nem tűnsz nekem olyannak, vagy legalábbis most nem. Az ember bele tud keseredni, ha úgy érzi, a mindennapjai elég... egysíkúak. *Próbál szolidan fogalmazni.* - Én a helyedben próbálnám feltérképezni, hogy mi az, ami boldoggá tesz, mi teszi érdekesebbé a mindennapjaimat. Veszel egy kiskutyát? Olvasol egy jó könyvet? Elkezdesz táncot tanulni? Ez lényegében mindegy, csak hogy élvezd azt az új dolgot. Utána meg pont ez a dolog vezethet új ismerősökhöz - ha veszel egy kutyát, akkor lehet elviszed kutyasuliba, vagy elviszed sétáltani kutyaparkba. Ha olvasol, akkor simán találhatsz hasonló érdeklődésű embereket könyvklubokban vagy az interneten. A táncnál meg végképp egyszerű, azok eleve csoportos események. Tehát... őszintén, Családos emberhez mentél hozzá, a külső megítélés alapján amúgy a házasságod tökéletes, senki se fog megszólni, ha nyitsz a világ felé... főleg most, hogy kénytelenek leszünk elfogadni a nyitást a talanok felé. *Ingatja a fejét a gondolatra.*

Aktuális	Szentferenczy Nóra, Enteriőr - stylist	#5901 / 2023.04.29. 18:09:10
	[Tegnap délelőtt] Hát, kor alapján. Ha szimpatikusak egymásnak? *Von vállat.* Én nem zárkóztam el a házasságtól, örültem neki, hogy tapasztalt férjem lehet. Túl tapasztalt. *Morogja.* Szocializálódni. A barátnőimen kívül nem sok mindnekivel találkozom. Meg ugye a családom, de hát az más. *Kezd rádöbbenni, mennyire üres az élete.*

következő 20 hozzászólás

Vissza a Martion főoldalra