Aranyhíd étterem és klub

Leírás Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Régi üzenetek () Események (1)

1692 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás

Aktuális	Brankovich Alexandra, Mágikus lények szakértője	#1692 / 2025.10.28. 21:48:41
	*Egyáltalán nem veszi észre, hogy Gottfriednek semmi kedve sincs a kirohanását hallgatni, de valószínűleg hiába is tűnne fel neki, azt is kikérné magának. A nagyobb gond nem a pincérekkel van, hanem azzal, amilyen helyzetbe őt hozta a férfi, és ezen nem segít a fekete ing alatt rejtegetett drága óra sem. A pohár azonban akkor telik be teljesen, mikor látszólag tudomást sem véve egyetlen szaváról sem, Gottfried újra az üzletről, az utazásról és a terveiről kezd magyarázni. Alexandra az ajkaiba harap, így akadályozva meg magát abban, hogy eldurranjon az agya és ordítani kezdjen vagy valami hasonló meggondolatlanságot csináljon. Helyette normál hangnemben, de hidegen szólal meg.* - Nem akarok semmit. Nem megyek veled sehová. Most már látom, hogy egy cseppet sem figyelsz rám, ha az számodra kényelmetlen, és eszed ágában sincs beismerni, ha hibáztál. Akkor hát, ha ilyen tökéletesnek hiszed magad, keresd meg a lényedet is magadnak, de rám ne számíts! Így semmi keresnivalónk egymás társaságában. *Sértődötten dől hátra, már enni sincs kedve igazán, hiába tűnnek kivételesen különösen ízletesnek az él rakott tenger gyümölcsei.*

Aktuális	Bújdosó Gottfried, kufár	#1691 / 2025.10.23. 07:43:15
	* Gottfried az álla alá téve bal kezét könyököl az asztalon és életunt arccal hallgatja a lány mondandóját és nézi a szemeit. A maga rézéről jelenleg nem szeretne a témán többet rágódni. Lassan kanalazza a levest. Azt érti, hogy a leány nem szeretne versenyezni vele, hogy melyikőjüket gyűlölik jobban a személyzet tagjai..., de szerinte erről már lekésett. Ahogy eddig vele és a személyzettel bánt az este során, nem lepődne meg azon sem, ha abba a bizonyos vajba, amiben a homárt főzték valaki beleköpött volna. Bár elég elegáns hely, sokat próbált alkalmazottakkal, bizalomra okot ad, hogy mégsem. A maga részéről nem foglalkozik ezzel. Úgy érzi, hogy mostanra sikerült átbeszélniük, hogy közös érdekükért miért tartózkodjanak egymás érzékeny pontjainak a feszegetésétől és ezek közé nem tartozik az, hogy a kisasszony hogyan bánik a pincérekkel. Ez az ő magánügye. Miután Lexi végig mondta, leengedi a kezét és még vár egy kicsit, hátha valamit el akar neki mondani, majd körbe néz a termen, és nyugodt hangon kezd bele.* -Ha elfogadod a munkát, először Helsinkibe utazunk Ferihegyről. A háború miatt be vannak tiltva a közvetlen repülőjáratok. De úgy tudom, hogy onnan pár óra alatt zökkenőmentesen át lehet jutni Szentpétervárra. És utána belföldi repülőjáraton bármit elérünk. A magam részéről első osztályt javaslok, van rá bőven keret, de ez persze rajtad is múlik, mit szeretnél. Gondolom nem nagyvárosokban van ez a lény, hanem valami félre eső szibériai helyen kell majd keresnünk.

Aktuális	Brankovich Alexandra, Mágikus lények szakértője	#1690 / 2025.10.21. 15:24:47
	*Alexandra szemeiben csak úgy szikrázik a sértettség, de közben nagyon figyel a férfi minden egyes szavára, így azt is pontosan megérti, hogy amit mond, az egy burkolt fenyegetés (legalábbis ő annak éli meg) arra nézve, hogy meg ne merjen jelentetni semmit a sajtóban arról, ami itt ma, kettejük közt történt. Mondjuk érti is, hogy miért, Gottfried nem lehetne rá büszke.* - Nem így működik ez a világ, ha Magyarország egyik leggazdagabb máguscsaládjának a lányával vacsorázol, de ha attól jobban érzed magad, azt elárulhatom, hogy ha meg is fog jelenni bármi a sajtóban, az előtte át kell, hogy menjen édesapám szűrőjén, de akkor is, nagyon nem mindegy, hogy én milyen véleménnyel távozok majd innen ma este. Mindenesetre természetesen értem az aggályaid, amit tiszteletben is tudok tartani, amíg nem lépsz át egy határt. *Válaszolja gyorsan, mikor szóhoz tud jutni addig, amíg a férfi iszik. A következő szavakat hallgatva azonban már újra csak a fejét tudja rázni őszintén megrökönyödve.* - Nem akarok ilyet játszani. Nem akarom, hogy utáljanak a pincérek, és azt sem akarom, hogy a vacsorapartnerem egy tuskónak tűnjön, akinek semmi sem felel meg, úgyhogy újra megpróbálkozom a varázsszóval. Kérlek… *Hátradől, kicsit igazít a blúza gallérján, majd egy nagyot sóhajt.* Ahhoz, hogy meg tudjunk egyezni, semmi szükség nincs arra, hogy megérints, főleg, hogy nem is adtam rá engedélyt. Remélem te is tiszteletben tudod tartani a határokat. *Végszóra az ételüket is kihozzák. A személyzet minden atrocitás ellenére, továbbra is profi módon tálalja mindkettőjük számára a különleges fogásokat. Alexandrát a látvánnyal meggyőzték, de az íz lesz majd csak igazán mérvadó.*

Aktuális	Bújdosó Gottfried, kufár	#1689 / 2025.10.18. 08:34:54
	* A leány lassan észre veszi, hogy beszélgetőtársa rendszeresen radarozta a környezetét. Ám a férfi tekintete egyáltalán nem aggódó ilyenkor. De igen, ez egy mély megszokásnak tűnik. Eddig nem zavarta üzletfelét, ezért nehezen érzékeli, hogy pontosan mi miatt változik meg a nő hangulata. Amikor elhúzza az arcát a simítás elől, csalódottság látszik a szemében. Leül, de miután vacsoravendége elmondta a gondolatait, utána is hosszan némaságba burkolózik. Néha megmozdul a szája és nagy levegőt véve mintha bele akarna kezdeni valamibe, de egy darabig inkább magába fojtja és ismét csendesen szemléli Alexa szemeit. Végül eljön a pillanat, mikor megfogalmazza gondolatát.* -Hát remélem, hogy semmilyen cikk nem születik arról, hogy mi itt vacsoráztunk. De ezt a mondatot talán most tegyük egy időre félre. *kis ideig gondolkodik, hogy hogyan folytassák, és utána ismét megszólal* Oké, talán pár mondatot mégis szánjunk rá! Különbözőek vagyunk. Én szeretek úgy gondolni magamra, mint aki kézben tudja tartani a sajtót. És szeretném, ha csak akkor és olyan cikkek jelennének meg rólam és hogy mit csinálok, amit én szeretnék a nagyérdemű elé tárni. *lassan, nyugodt mozdulatokkal visszahajtja az inge ujját elfedve az óráját is ezzel és begombolja a gombot, elrejtve anyagi helyzetének minden látható jelét* Ha őszinte szeretnék lenni hozzád..., márpedig nagyon őszinte szeretnék hozzád lenni, soha életemben nem volt még olyan, hogy azt szerettem volna, hogy bármi megjelenjen rólam a sajtóban. Tudom, hogy te más családban nőttél fel. Mi magyar mágusok kevesen vagyunk és azon belül is nagyon sokfélék. Remélem tiszteletben fogjuk tudni tartani sokféleségünket. * Iszik egy kortyot a cappuccinoból. Mély lélegzetet véve folytatja.* -Szerintem nem vagy szeszélyes. Ha ragaszkodsz hozzá, akkor felőle rendben, de szerintem ez nálad más. Te tisztában vagy az értékeiddel, hogy mennyit érsz. És ez szerintem nem baj. Ha akarod, rendezhetünk versenyt, hogy melyikünket utálnak jobban a pincérek. Engem nem érdekelnek az érzéseik. Csinálják azt, ami a dolguk! És akkor nem foglalkozom velük. Engem te érdekelsz. Hogy ma este olyan egyezségre tudjunk jutni, ami mind a kettőnknek jó. Mint korábban mondtam, ha csak annyiban tudunk megállapodni, hogy nem tudunk vagy nem szeretnénk együtt dolgozni... nekem az is teljesen megfelel. Én itt egy megrendelőt képviselek.

Aktuális	Brankovich Alexandra, Mágikus lények szakértője	#1688 / 2025.10.17. 08:25:31
	*Alexandra tekintetéből egyértelműen szikrázik a sértettség, és ezen még a férfi szavai sem segítenek, melyekkel rendezni próbálja a helyzetet. Amikor Gottfried feláll, tekintetével követi a pult irányába, ám ekkor is furcsállóan húzza félre a száját.* ~Ez a tag paranoiás, vagy mi van?~ *Nem érti, miért néz úgy körbe a másik, mintha arra számítana, hogy valaki az egyik sarokból mindjárt rá fog ugrani egy tőrrel. Testőrei felé pillant, akik jelenléte valamelyest megnyugtatja, de ettől még a szél odakint igencsak elkezd feltámadni, mintha vihar közeledne, pedig semmi ilyesmiről nincs szó, csak a lány ösztönei kezdtek el működni, és vele együtt az elemi mágiája is. Amint Gottfried visszaér, és az engedélye nélkül simít végig az arcán, ő rögtön elrántja a fejét és gyilkos tekintettel emeli barnáit a másikra, mindeközben a testőrök izmai is megfeszülnek, ugrásra készen figyelik az eseményeket.* - Igen, ilyet, remélem ezúttal nincs benne semmi trükk *húzza közelebb magához a poharat, de a nagy sértettségében még megköszönni is elfelejti. Megvárja, míg a férfi leül, majd felsóhajt.* - Nem a személyzettel van a probléma, hanem veled. Én is szeszélyes vagyok, de amit tőled látok, az még nekem is túlzás, és mindezt az udvariasság teljes hiányával csinálod. Ne csodálkozz, ha nehezen mennek a dolgok és a személyzet már a háta közepére sem kíván! Kérlek, változtass egy kicsit a stílusodon, különben kénytelen leszek megköszönni a vacsorát, felállni és hazamenni, mert én nem engedhetem meg magamnak, hogy holnap arról szóljanak a cikkek, hogy egy tuskóval vacsoráztam. *Vágja hozzá a határozottan nem kedves szavakat Gottfriedhez, de nem tehet róla. Úgy tűnik, elszakadt a húr, és a lányból most már a gőgös, gazdag kisasszony beszél. Ennek ellenére, amit mond, abban valószínűleg sokak szerint lehet igazság.*

Aktuális	Bújdosó Gottfried,	#1687 / 2025.10.13. 15:56:35
	* Gottfried felemeli mind a két csészét és nagyot sóhajt.* -Figyelek rád. Csak igyekszem több mindenre is gondolni, nem csak rád. Nagyon érdekes, amiket a Dómavojról mondasz. Sok mindent abszolút nem tudtam róluk. * Ezzel határozott léptekkel elindul a pult felé és első lépéseinél gyorsan körbe néz, hogy megint ellenőrizze, hogy nincs-e a terembe valaki vagy valami, amivel nem számolt és problémát jelentene. Ám a leány testőrei is nyugodtan a helyükön várják a vacsora végét, ami szinte még el sem kezdődött. És más rendkívüli sincs. A mozdulatai épp csak kicsit feszesebbek, mint ami nem lenne még szokatlan, de a bárpultnál erőteljes mozdulatokat is tesz, hangját felemelve. A személyzetet láthatóan kicsit fárasztja, hogy amikor már elkezdik újra megcsinálni a kávét és immáron nem kifelejtve a rumot belőle, még közben is folytatódik a nem túl kellemes beszélgetés velük. Amikor megkapja pontosan azt, amit kért, lehiggadva indul vissza az asztalukhoz. A gyümölcslevest leteszi jobb kezével Alexa elé.* -Ilyen almalevet kértél, ügye? *kézfejével megsimítja a leány arcát* Hé! Ez még lehet egy jó este, ha akarjuk. Ne a csapni való személyzeten múljon, hogy jól érezzük-e magunkat vagy sem. Ha akarjuk, ez rajtunk múlik. * Egy bátorító mosolyt enged meg magának és leül a helyére. Közben talán kihozták a gyümölcslevest és a tenger finomságait.*

Aktuális	Brankovich Alexandra, Mágikus lények szakértője	#1686 / 2025.10.08. 16:55:24
	*A rendelés után szinte teljesen elveszett tekintettel pislog társára. Nem haragszik, semmi ilyesmi, egyszerűen tényleg csak az zavarja, hogy az ég világon semmit nem ért. Gottfried már-már ijesztő csapongása rosszul csapódik le a lányban, sokkal inkább érzi magát egy horrorral fűszerezett tragikomédiában, semmint egy elegáns üzleti vacsorán. Kérdésével hangot is ad a problémájának, melyre a férfi azonnal szabadkozni kezd.* - Szóval nem figyeltél rám. Akkor azt hiszem, hiába is beszélek neked, ha a mondandómból csak azt ragadod ki, amivel szórakoztatni tudod magadat. *Válaszolja kritikus, szinte már sértődött hangon, majd csak még furcsállóbbá válik a tekintete, s húzza fel szemöldökét, mikor elhangzik a nem is annyira rejtett bók, meg a köszönet, amit megint csak nem tud hová tenni, fel sem tűnik neki, hogy ez utóbbi nem is neki szól.* - Bajba kerülünk? Nem utazom sehová, ahol bajba kerülhetek. Egyébként nem félek, csak megijeszt a viselkedésed. Minden percben, mintha teljesen más lennél, mint előtte... *Vallja be, s bár a méregdrága óra látványa, miután Gottfried felhajtotta inge ujjait kissé javít a kedvén, de úgy tűnik, a vacsora eddig nem úgy alakul, ahogy arra partnere számított.* - Elviheted *mondja az "elrontott" kávéra.* Én nem is kérek több kávét, inkább csak egy egyszerű almalevet, mindenféle trükk nélkül, ha lehet. *Dől hátra, és hagyja, hogy ha akar, akkor Gottfried a pulthoz menjen a csészékkel. Nem is bánja, ha van egy kis ideje egyedül, hogy kifújja magát. Szeme sarkából testőreire pillant, akik továbbra is a helyükön ülnek. Ez megnyugtató.*

Aktuális	Bújdosó Gottfried, kufár	#1685 / 2025.10.01. 06:05:17
	* Mosolyogva hallgatja végig a leány rendelését és gyönyörködik benne. Amikor őhozzá fordul oda a pincér, akkor az étlapot böngészve kezdi... a hülyeségét.* -Én egy görög gyümölcslevest kérnék és mellé egy egészben sült ökröt. *még nem tudja, hogy ezt a mókát hamarosan meg fogja bánni, ahogy az összes többi előzőt, így még mindig jókedvvel folytatja, reagálva arra, hogy a személyzet felhúzta a szemöldökét* Oké, komolyra fordítva a szót görög gyümölcsleves és valami sült szárnyas. Bármi lehet, akár pekingi kacsa is. Nem kell túlzásba vinni. * És igen. Most jött el, amikor tárgyalófele kifejezi őszinte és mély aggodalmát a viselkedése miatt. És sajnálkozó arccal néz a szemébe, ujjait összekulcsolva teszi le két alkarját az asztalra.* -Alexa, őszintén mondom, hogy soha nem akartalak megijeszteni. Sajnálom, ha így történt. A beszélgetés egyik részénél elkezdtem máson is gondolkodni és nem jegyeztem meg mindent, amit mondtál. *lesüti a szemét és kicsit gondolkodik* A szemeden gondolkodtam, de erről most nem szeretnék beszélni. Azt hiszem... Köszönöm! *mondja hirtelen a pincér felé fordulva, aki teljes meglepetésre máris kihozta az újabb két csésze kávét* Azt hiszem, jó lenne még a döntésedig átbeszélni, hogy ha Oroszországban bajba kerülünk, nem mutathatunk ki félelmet. Ez nem az, amit kértem. * Feláll a székről és kigombolja inge ujjait. Ahogy visszahajtja alkarja közepéig, immár látszik a bal csuklóján a Rolex és hogy hány óra* Ez a cappuccino nem az, amit kértem. *mutatóujjával arra a helyre mutat, ahol a felszolgáló állt, amikor felvette a rendelést* Te itt voltál és figyeltél. Igaz? Ügye azt mondtam a csávókámnak, hogy ugyan olyan cappuccinot hozzon nekünk, mint az előző. Elegem van, hogy el kellett mondani a bárpultosnak pontosan, hogy mit kérek, nagy nehezen megcsinálják, kérek megint egyet és már a következőnél sem tudják azt a receptet megcsinálni, amit az elsőnél a szájukba rágtam. Elvihetem a tiédet is? Az enyém most kuka. * Bal kezével felemeli a csészét az alátétnél fogva és kilép az asztal mellé, jól láthatóan készülve, hogy elviszi messzire, de előtte még kérdőn nézve a jobb kezét a lány csészéje felé nyújtja félig.*

Aktuális	Brankovich Alexandra, Mágikus lények szakértője	#1684 / 2025.09.28. 14:51:24
	*Akárhogy is, van valami furcsa abban, ahogy háziszellemekről beszélget egy étteremben valakivel, akivel most találkozott először, és halvány fogalma sincs arról, hogy mi fán terem a férfi. Mindemellett még a megjegyzései is olyan kényelmetlenséget keltenek, hogy alig észrevehetően, feszengve kezd mocorogni ültében.* - Nem kell megkötözni. Barátkozni kell vele. *Forgatja a szemeit. A felszolgáló Gottfried intését látva közelebb is lép hozzájuk, Alexandra pedig csak csendben, mosolyogva hallgatja a párbeszédet, de az a mosoly bizony hamar lefagy az arcáról. Egyrészt azért, mert ő pontosan tudja, hogy mit jelent a Domaći kifejezés, amin látványosan meg is sértődik. Sóhajt egyet, majd összesezdi magát, és a kérdés után felpillant a pincérre, miután átnézte a korábban kezébe nyomott étlapot.* - Azt hiszem, én most egy tenger gyümölcsei válogatást szeretnék. Kérem, hogy a homárt vajban süssék, mellé pedig királyrákot is szeretnék, mindezt esztétikusan tárolva, citromos-fehérboros mártással. A köret legyen finomra párolt zöld spárga és egy kis sáfrányos rizottó. Ha lehetséges, akkor szarvasgombával keverve. *Miután Gottfried is elmondta a kívánságát, és újra kettesben maradtak, Alexandra kérdően pillant társa felé.* - Mi volt ez az... összevisszaság? A felét nem értettem annak, amit csináltál. Bevallom, megijesztesz kissé... *Félszegen félre is pillant.*

Aktuális	Bújdosó Gottfried,	#1683 / 2025.09.24. 13:43:25
	-Ennek örülök. *mondja lágy hangon, nyugtázva, hogy a lány nem ijedt meg a kihívásoktól.* -Domaći. Ez nagyon szép szerb név rá. *mondja motyogva, elég halkan, hogy ne zavarja meg a célpont ismertetését, de a lényszakértő számára még éppen hallható hangerővel, bólogatva közben egyértelművé teszi, hogy figyel és követi a beszélgetés tartalmi részét* Nem kell palackozni. Ki kell vívni a szeretetet és magától hazáig követ. Ezek szerint nem kell lasszóval megkötözni és a barlangomba hurcolni. Ez jó helyzet. Ez kedvező helyzet mindkettőnk számára.*néz mélyen a szemébe. Váratlanul érte a hír, hogy a kávé kifogyott, pedig amikor a sajátja korábban elfogyott, a csészéjét félre is tolta. Int is az egyik felszolgálónak, hogy jöjjön közelebb.* -Tudna hozni nekem és a Domaćinak még egy ugyan ilyet? Ja, ők ezt nem hallják. Замамубылnek *mutat a kiürült kávés csészéjére és a nőre pillant közben* És ha szabad, akkor elkezdenénk rendelni. Te mit szeretnél? *félig feláll a helyéről és testével az asztal fölé hajolva nyújtotta a saját étlapját alig egy arasznyira Alexa keze fölé a levegőben, hogy rövid mozdulattal elvehesse, még arra is ügyelve, hogy a betűk állva legyenek és ne kelljen megfordítani, ha ezt elfogadja, akkor keres magának egy másikat... talán pont azt, amelyik korábban a hölgy kezében volt; ha esetleg nem kell neki a felkínált, akkor visszahúzza* És nem kell bepalackozni. *mutat a nőre... és ebben a pillanatban a pincér arcáról visszajelzést kap, hogy asztaltársaságának igaza volt, a talanok tényleg nem értenek meg mindent a beszélgetésükből, amit ő varázstudóként megértett.*

Aktuális	Brankovich Alexandra, Mágikus lények szakértője	#1682 / 2025.09.24. 09:29:35
	*Ahogy elvesznek egymás tekintetében, Alexandrának olyan érzése támad, mintha egy feneketlen tóba estek volna bele mindketten, amiben szépen, lassan el is kezdenek merülni, miközben azt sem tudják, hogy merre van a fent vagy a lent. Végül aztán egy lágy mosolyt követően tér vissza elméje a valóságba.* - Meghiszem azt. *Tény, hogy huszonhárom évesen lassan már szégyenkeznie kellene amiatt, hogy nincs meg az ideális férjjelölt a számára, de akkor sem fog elalélni egy ilyen aprócska bóktól.* - Nem, egyáltalán nem ijedtem meg. Talán meg kellett volna? *Nem szokása feszengeni semmilyen társaságban, s bár nem ismeri Gottfried úr egzisztenciáját, mégis úgy hiszi, beszélgetett már komoly dolgokról nála sokkal nagyobb, fontosabb személyekkel is.* - Domovoj. *Pislog furcsán, miközben kijavítja a másikat, hisz szerinte a férfi clearly nem ezt mondta.* - Vagy Domaći. Én inkább így ismerem jobban a szerb családi vonatkozásaink miatt. Talanoknak szellem, nekünk mágikus lény. Nem, nem kell palackozni őt. *Kuncog fel játékosan a feltételezésre.* Ki kell vívni a tiszteletét, akkor szeretni fog, és magától megy majd Veled haza. *Miután a tegeződésre tett gesztusát követően végül nem kap engedélyt, önhatalmúan engedi meg magának a dolgot.* - Lehetséges. *Válaszol egyetlen szóval mosolyogva a fojtogatós, filmes témára.* Rendelünk főételt? Éhes lettem, és a kávém is elfogyott. *Panaszkodik amolyan kisasszony módjára.*

Aktuális	Bújdosó Gottfried, kufár	#1681 / 2025.09.21. 23:52:41
	-Ó, hát én is nagy örömmel megismerkednék magával jobban. *néz nagyon mélyen a nő szemébe, majd más aggodalmakra is válaszol* Nem szeretném siettetni. Ugyan, kérem! Van bőven időnk a válaszra. *mondja felhúzott szemöldökkel* Csak úgy tűnt, mintha megijesztette volna a feladat nehézsége és nem akarnám, hogy feszengjen emiatt. Szeretném, ha tudná, hogy ha az egyiket választja, nekem az is jó, meg ha inkább javasol valakit maga helyett és ez lesz ennek a csodálatos estének az eredménye, nekem az is megfelelő. Nem fogom erőltetni a gyors választ. * Figyelmesen hallgatja végig a faj leírását és elmosolyodva bólint a felajánlásra a végén, hogy tegeződjenek.* -Ja, én is ezt mondtam, damavój. *mondja és láthatóan nem érzékeli a különbséget valamiért a korábban saját maga mondott hangsúlyok, a hölgy által mondott hangsúlyozás és a most mondott verzió között* Akkor ezek szerint ez egy szellem. *gyorsan a bárpult felé néz* Vagyis kellene venni egy minőségi palack bort, azt megisszuk és az üveget visszük magunkkal Oroszországba. Ha ez egy intelligens lény, akkor már csak azt kell megtudnunk, hogyan beszéljük rá, hogy bemenjen a palackba. Szerintem egy kísértethez nem kell többtíz tonna rakodótér. Haza tudunk hozni a gépen még egy csomó cuccot. *Elgondolkodva összeráncolja a szemöldökét.* -A boszik néhány fajtájánál is előjött vádként ez az alvás közben fojtogatja a férfit. A régieknek volt valami bekattanásuk, hogy a történeteikben gyakran előjött motívumként ez az ágy meg a másik fojtogatása kombó. * Alexandra ajkára néz.* -Meg a modern filmekben. De szerintem a horror filmeknek semmi köze a valósághoz, nettó hülye kitalációk.

Aktuális	Brankovich Alexandra, Mágikus lények szakértője	#1680 / 2025.09.21. 15:15:43
	*Természetesen ő sem siet az előétellel, hisz számára is az etikett és az elegancia a fontos, nem az, hogy jól lakjon ezen a vacsorán. Úgyhogy csak lassan csipeget, miközben hallgatja Gottfried mondandóját, melyre csak akkor reagál, mikor egyértelműen látja, hogy amaz befejezte a beszédet.* - Nos, Gottfried úr, kérem engedje meg, hogy az ajánlatára majd a vacsora végeztével adjak választ, addig még szeretnék többet megtudni a feladatról, és jobban meg szeretném ismerni Önt is, hisz ez is fontos, ha együtt szeretnénk dolgozni. *Mosolyog kedvesen. Egyébként persze érti, hogy miért szeretne szakértőt az úr. Amikor a lényről magáról kap kérdést, akkor viszont ideiglenesen leteszi az evőeszközt, hátradől a székében, az asztal alatt keresztbe fűzi lábait, és úgy kezd bele a válaszába.* - Ha helyesen szeretnénk kiejteni a nevét, akkor domovoj vagy domovik. Én nem szeretem a magyarosított megnevezéseket használni, mert egyszerűen idegennek hangzanak. Erre a lényre a talanok szellemként vagy legendaként tekintenek, nem hiszik, hogy valóban létezik. Kinézetre egy kicsi, szőrös, bozontos, szakállas, emberszerű lényecske, a történetek szerint a kedvenc helye a kályhák vagy fűtőtestek mögött, illetve közelében van. Alapjában véve barátságos, de mégis szeszélyes faj. Azt mondják, ha kedvesen bánunk velük, akkor megvédik a házat a "rossztól", viszont könnyen megsértődnek, ha nem törődünk velük eleget. Akkor pont ellenkezőleg, rosszalkodni kezdenek, mint egy mérges kölyök. Dobálóznak, rombolnak. *Kuncog, ahogy ezt a részletet meséli.* Mondjuk az is furcsa, hogy néha akkor is megpróbálja megfojtani az embert álmában, ha csak a bajt szeretné jelezni... Hüm.. *Újra mosolyra húzódnak ajkai, kíváncsian figyeli társa reakcióját.* - Egyébként Gottfried úr, mint hölgy és magasabb rangú személy, kérem engedje meg, hogy felajánljam a tegeződés lehetőségét! Remélem nem sértem meg vele. *A tiszteletet általában elvárja a maga irányába, de a magázódást, mint olyant, azt már jócskán ódivatúnak tartja.*

Aktuális	Bújdosó Gottfried,	#1679 / 2025.09.21. 14:49:15
	* Szép lassan, komótosan eszi az előételt. Nem kapkodja el... az előétel igazából nem is erről szól. Egy éhes pasi egy perc alatt be tudná termelni azokat a golyókat, amik a tányérján van, ha igazán éhes. De szerencsére nem kell sietniük és van idő néha nézni Alexát is, ahogy eszik. És van idő nyugodtan beszélgetni.* -Ha nincs elég tapasztalata, az nem probléma. Ajánl maga helyett valami bevált hazai céget vagy egy rutinosabb illetőt, megkeresem őket és akkor felajánlom nekik a munkát. Nem akarom magára erőltetni. *mondja fancsali képpel, furcsa grimaszokkal* De ha Ön elvállalja, nekem az is nagyon jó. Másoktól azt hallottam, hogy elég jó volt az egyetemen és meg tud birkózni az ilyen feladatokkal. A helyi oroszok meg elvileg úgy is profik lesznek. *elgondolkodik, hogyan lehetne röviden összefoglalni és kis megszakítás után folytatja* Csak ne az legyen, hogy Szibéria-Alsóról vissza kell szaladni Budapestre, mert a lasszót elfelejtettük a csomagolásnál. Pedig a cowboy jelmezt beraktuk a bőröndbe a lóval együtt. Tudja... az apróságok. És most, hogy említi, hogy most végezte az egyetemet, milyen jó lesz a portfóliójába munkahelykereséshez, hogy már csinált ilyet is! *mutat oda a lányra amolyan naügye nézéssel megtoldva, mert az ő fejében az van, hogy egy friss diplomás az nyilván munkahelyet keres.* -Amúgy miféle szörny ez?

Aktuális	Brankovich Alexandra, Mágikus lények szakértője	#1678 / 2025.09.20. 09:53:42
	*Hallgatja a szépen megformált szavakat, és a mondandót, ami szerinte valójában nem is jelent semmit. Az orosz szavak meglepik, így kissé késve kapcsol a mágiája, de a végéből elcsípett szavakból is megérti a mondatot. Elmosolyodik. Mielőtt azonban válaszolhatna, ismét a pincér szakítja őket félbe. Alexandra nem szól egy szót sem, hisz miért is köszönné meg azt, amiért fizet, és azt, hogy kihozta, akinek az a dolga? Gottfried szavaira aztán őszintén kuncog fel.* - Jó válasz, ez tetszik. *Mutat a másikra a villájával, majd elegánsan neki is kezd a cézársaláta elfogyasztásának. Miután lenyelte az első pár falatot, utána néz csak fel újra a másikra.* - Szóval itt jövök én a képbe. Azt akarja, hogy én legyek a kontraktor. Tudja, hogy nincs még sok tapasztalatom, igaz? Nemrég végeztem az egyetemen. *Ezt azért jobbnak látja elmondani, mielőtt túlzott bizalmat fektetnek belé, bár a saját önbizalmával soha nem volt problémája.*

Aktuális	Bújdosó Gottfried, kufár	#1677 / 2025.09.18. 16:26:43
	* Gottfried összeérinti a két keze ujjvégeit és egy háromszöget formál. És közben hol Alexandra szemeire, hol szájára, hol fülére kapja pillantását.* -Nem a nyelvi problémák miatt izgulok. De a szavaknak teremtő ereje van. És jobb nem kimondani néha, mint visszagyömöszölni a szellemet a palackba, mikor az ügyfél elmagyarázza, hogy miért volt ostobaság részünkről ezt mondani. Я говорю по-русски немного чyчym. Я учился, но не научился. Pont ez lesz a contractor feladata. Hogy biztosítsa, hogy a befogás közben minden szakmailag megfeleljen és a lény a lehető legjobb helyre kerüljön. A megbízóm nem szokott ilyen munkákkal foglalkozni. Én meg a szállításért fogok felelni. És a papírokért. Egy damóvajt kér Karácsonyra. * Közben kihozzák a vacsorát.* -Parancsoljanak! -Köszönjük! https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/4165/41656/416569/41656992_8df244d4462e4fcdec8eeef35202b05e_wm.jpg * A férfi villával bele szúr az egyik golyóba és késsel elvágja, majd egy pillanatra megforgatja, hogy ő és a hölgy jól láthassa.* -Van egy jó hírem. Mi, pasik, nem szoktuk elvinni az ételt táncolni a bálba. Nekem mindegy, hogy milyen ruha van rajta. * Gyorsan bekapja és villával a cézársalátára mutat.* https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSi9myA2fT5fcjWgjUgCRSOdhqD3MkKl-2WVA&s -De a caesar saláta jól néz ki. /Lemértem, 5 másodperc alatt mondja körülbelül a két orosz mondatot a karakterem. Majd eldöntöd szabadon, hogy mikor kapcsolta be Alexa a tolmács bűbájt. Google-lel simán boldogulsz velük. :-) /

Aktuális	Brankovich Alexandra,	#1676 / 2025.09.17. 17:04:36
	*Jobban is jár az úr, ha nem sietteti Alexandrát, mert azért igencsak morcos pillantásokat kapna viszonzásul. Olyat csak ő tehet másokkal, mikor épp késik egy percet a szobalánya a teával vagy hasonlók. Halvány mosollyal üdvözli egyébként, hogy asztaltársasága egyetért a választásával, de ha nem tenné, az sem hatná meg különösebben. A férfi döntését az előételt illetően azonban már nem hagyja szó nélkül.* - A brokkoli önmagában olyan, mint egy béna fa. Sajttal bevonva viszont, mintha báliruhába öltöztették volna. Kivéve, ha túl sok lesz a sajt, mert akkor ragacsos lesz és undi, ami ugyanolyan rossz, mint mikor a báliruhán túlhúzzák a fűzőt. Megfulladna benne a brokkoli. De e gyébként jó választás. *Mosolyog már ismét, kicsit kuncog is, majd miután Gottfried megrendelte az ételt, kíváncsian hallgatja, ahogy az üzletről kezd beszélni. A mondandóját nem fejezi be a másik, mire összehúzza először a szemöldökeit, majd kihúzza magát, megköszörüli a torkát, és belekezd a válaszába.* - Nos, a nyelv problémáját önmagában megoldja az ezernyelv bűbáj, de engedje meg, hogy legyen néhány kérdésem. Ha az üzlettársa kérte erre, miért nem ő intézi az ügyet? Nem ezzel foglalkozik? Illetve miért van szüksége mágikus lényre és milyenre? Kényes jószágok mind, és nem lennék partner semmi olyasmiben, amiből azt látnám, hogy rossz helyre kerülhet az állat. Gondolom megérti. Úgyhogy kérem, meséljen még a részletekről! *Szánja utasításnak szavait, miközben újabbat kortyol a kávéból.*

Aktuális	Bújdosó Gottfried, kufár	#1675 / 2025.09.15. 16:22:42
	* Nem sietteti a hölgyet Gottfried, nincs is rá oka. Folyamatosan a szemét nézi, ahogy elmélyülten böngészi az étlapot és látható rajta, hogy férfiként élvezi a helyzetet. Egy gyönyörű nővel ülni egy asztalnál egy elegáns helyen. Az, hogy megszakította a saját kutakodását csak ez után fog kiderülni.* -Hmmm... a cézársaláta jól hangzik. *mondja, miközben ismét belemélyed az étlapba és körülbelül fél percig nézegeti újfent a lehetőségeket, mit sem törődve még a feltett kérdéssel sem, mire döntésre jut.* A cézársalátát nem lehet elrontani. De én inkább kockáztatok. Ezt a sajttal bevont brokkoli golyót még sosem próbáltam. Egyszer élünk. Vagy jó lesz, vagy nem. * mondja úgy, mintha Zanzibár strandján a büfében a helyi ételekről lenne szó, amit el sem tud képzelni, de most az egyszer kipróbál.* -Elnézést! *int egy mellettük elhaladó pincérnek* Tudna hozni a kisasszonynak egy cézársalátát, nekem meg egy brokkolival töltött sajtgolyót? * A srác némán bólintott és haladt tovább abban, amit már elkezdett, hiszen valahová igyekezett.* -Csak egy kisebb üzlet. *hessegeti el a fél perce feltett kérdést a kezével* Egyik üzlettársam megkért, hogy hozzak neki egy lényt Oroszországból. Én elég átlapozósan készültem annak idején a vizsgára. Inkább abból éltem, amire emlékeztem az órákról. Rólad azt mondják, hogy jobban rálátsz a magyar bestia szektorra. Egy contractor kellene az orosz, helyi cég és az én cégem között. Lehet, hogy ők profik, de az ember meg nem ugrik bele úgy egy tárgyalásba idegen nyelven, hogy... *hirtelen elhallgat és kis gondolkodás után, hogyan is folytassa, végül inkább Alexandrára bízza, hogy kitöltse szabadon a hiányzó mezőket. Olyan kérdőn néz rá, mintha tényleg befejezte volna a mondatát.*

Aktuális	Brankovich Alexandra, ELTE-EMK, mágikus lények szak, modell	#1674 / 2025.09.15. 08:16:06
	*Egy kedves mosollyal köszöni meg a dicséretet, miközben újabbat kortyol az italából. Amint a férfi tekintete lejjebb téved Alexandra gondosan kisminkelt arcáról, először a nyakában ékeskedő aranyláncokat figyelheti meg, majd azt, hogy csinos fehér blúzán pont annyira hagyta nyitva a gombokat, hogy még elegáns maradjon és vonzza a kíváncsi tekinteteket, de semmiképp se legyen közönséges. Mindkét csuklóján karkötők, bal kezén egy óra is megfigyelhető, mind aranyból. Kicsi, vékony karikafülbevalóját a kiengedett haja takarja.* - Természetesen, hisz mi másért jönne az ember étterembe, mint hogy egyen? *Mosolyog.* Azt hiszem, hogy hmm... *Egészen, már-már idegesítően hosszú ideig bújja az étlapot, míg végül felnéz belőle.* - Előételnek egy finom Cézársalátához van kedvem. Amíg pedig kihozzák, el is kezdhetne mesélni arról, miféle üzletről is van szó, ami meghívott ma engem. *Lágy mosolya továbbra is az arcán, látszik, hogy viselkedése kifinomult, de mellette szigorúan modoros és tanított.*

Aktuális	Bújdosó Gottfried, kufár	#1673 / 2025.09.14. 22:27:50
	-Lehetséges, hogy nem a barátom van fordítva bekötve. *feleli mosolyogva a férfi* Nem véletlenül dicsérik a háta mögött. Ön valóban okos és jó megfigyelő. *mondja, miközben tekintete egy kicsit lefelé téved a hölgy ruhájára és ékszereire, majd hirtelen maga elé veszi az étlapot.* -Van kedve esetleg valamit csipegetni? Állítólag elég jól főznek. Azon gondolkodtam, hogy magamnak előételnek valami könnyűt kérhetnék. * Miközben nézegeti a lehetőségeit, egy pillantás erejéig kinéz a két testőrre és az egész helyben is gyorsan ellenőrzi, hogy mi hol van, amolyan rutinként.*

következő 20 hozzászólás

Vissza a Martion főoldalra