Helyszíncsoportok
Budapest Intézmények és hivatalok[M] Tulassay Kutatóintézet és Sirona Mentális Egészségcentrum
Leírás 
Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Régi üzenetek () Események (0)
496 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).
 |
Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa | #496 / 2026.10.14. 23:25:00 | |
| *Nem is vár azonnali választ, lehet nem is hinné el igazán, ha túl gyorsan jönne. Nyilván tisztában va nvele, hogy Betti a lájkolós, időnként még be is dobja a képeket a férfiról. Hallgatja a sztorit, ami olyan, mintha egy nagy fekete tintapaca ömlene ki, szépen bekúszik midnen emlékébe a másikkal és beszínezi. Megint jó darabig csendes, az információkat próbálja bedolgozni, vagy talán azt, ez milyen hatással van rá. Talán azt is, változtat-e ez bármit az érzésein.* - Mi ez? *kérdezi végül visszaemelve a tekintetét a másikra. Maguk közé is mutat, hogy egyértelművé váljon, visszakérdez, nem csak random lőtte a világba a szavakat.* |
|||
 |
Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató | #495 / 2026.10.14. 21:54:50 | |
| *Az, hogy nem válaszol rögtön nem azért van, mert nem szeretne válaszolni, hanem annyira nyitott és összetett a kérdés, hogy azt sem tudja, hol kezdje. Végül úgy dönt, hogy talán ott, ahol a lány is érintetté vált.* -Őszintén nem tudom, miért tette az egészet, annyira random volt és meggondolatlan, vissza is vezethették volna hozzá… fel is hívtak minket egyszer. Heck, az egyik barátnőd azóta is lájkolja néha instán. *Csóválja meg a fejét, ezt még mindig egészen abszurdnak tartja.* -De én akkor még bőven egyetemen voltam, ha akartam sem tudtam volna mit tenni, a veszekedésen kívül persze, az megvolt párszor a téma körül. Mire én az intézetbe kerültem, te már ritkán jártál ide, és a régi mintáidból sem volt sok, amivel nagyon tudtam volna dolgozni. Annyira tudni akartam, mi olyan különleges a véredben, szerintem kívülről ismerem az aktádat, főleg most már… *Nyilván azóta még ezerszer átolvasta, amikor kísérletezett az elméletekkel. * -Nem jutottunk kábé semmivel közelebb a megoldáshoz, és Ludo nagyon akart a falkába, én meg… *Sóhajt egy nagyobbat.* -Gondoltam, ha összebarátkozol valakivel közülünk, egyszerűbb lesz, de… azt gondoltam kedvelni sem foglak, nemhogy… ez. * Mutogat maguk közé lassan. A beszéd közben néhol kissé belelovalja magát a dologba, de a végére ugyanolyan kétségbeesett a tekintete, mint az elején.* |
|||
|
Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa | #494 / 2026.10.14. 20:35:48 | |
| *Ez valahol megnyugtatja. Talán azért, mert érzékeli, hogy a másikat tényleg érdekli a véleménye, tényleg számít neki. Az is segít, hogy a másik tudja, hogy elszúrta. Határozottan segít.* - És mi a teljes igazság? Azon kívül, hogy a falkavezéred majdnem megölt, és te ezzel a tudással ismerkedtél meg velem, feküdtél le velem és addig fajult a dolog, hogy jóformán levegőt se tudnék nélküled venni. |
|||
|
Milos Medved, | #493 / 2026.10.14. 20:12:48 | |
| *A tekintetéből leginkább a félelem látszik ki, mint aki a bíróságon egy halálos ítéletre vár. Talán egy icipici reménnyel. Lassan bólint, tisztában van ezzel, eléggé rosszul is érzi magát miatta.* -Annyira benne voltam már, nem volt határ, igazából már az elején sem. Úgy gondoltam, teljesen mindegy, mikor derül ki, azzal biztosan vége lesz így vagy úgy. Szerettem volna elodázni a pillanatot, azt hiszem. *Nem kifogásnak hangzik, csak a mögöttes tartalmat szeretné megosztani. Őszintén, ha már itt tartanak.* |
|||
|
Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa | #492 / 2026.10.13. 21:53:57 | |
| *Tényleg végtelennek tűnik az idő, amit így töltenek. Visszapillant most már Milosra, keresi a válaszokat abban a gyönyörű szempárban.* - Egyetlen dologra van szükségem... őszinteségre. Bizalomra, Milos. Semmi másra. Ezt az egyetlen dolgot kértem. |
|||
|
Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató | #491 / 2026.10.13. 20:51:03 | |
| *A tekintetét a lány arcán tartja, akkor is, amikor annak a szemei lecsukódnak. Némi nedvesség az övébe is kerül, végtelennek tűnik az egész, mintha kívülről figyelné magukat. Lehet, ez csak védelmi reakció.* -Én pedig mondtam, hogy mindent szeretnék… csak azt nem tudtam, hogy cserébe mindent adnék is. *Lesüti a tekintetét egy pillanatra mielőtt visszaemelné a lányra.* |
|||
|
Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa | #490 / 2026.10.11. 19:05:01 | |
| *Akár még össze sem kellene kötnie fejben a két dolgot, de a srác reakciója egyértelművé teszi számára azt az igen csúf igazságot, amit az agya nagyon, nagyon szeretne kizárni. A laza, nyitott tartása feszültté válik, szinte érezni, ahogy elhúzódik egy függöny. Nem is tudja, hogyan dolgozza ezt az egészet be vagy mit kérdezzen, kérdezzen-e egyáltalán. Érzi, ahogy süllyed le a torka a gyomra felé vagy a szíve a gyomra felé, ki tudja ezt, a fejében pedig szinte érzi azt a nagy fekete lyukat, ami beszippantja előbb utóbb. Lehunyja a szemét.* - Nem tudok mást adni... minden utolsó morzsa reményemet odaadtam. Megmondtam neked az elején, nem tudom visszafogni. *Kinyitja a szemét, és bár nem sír, de nedves mindkettő.* |
|||
|
Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató | #489 / 2026.10.09. 22:24:38 | |
| *Úgy is érzékeli a másik testében a változást, hogy nem oda koncentrál igazából. Tekintetével visszatalál a lányéhoz, kifejezetten gyengéd, van benne némi szomorúság, ment mintha egy csipetnyi félelem is megbújna. Lassan bólint a kérdésre.* -Az egyetlen, akiről tudunk. |
|||
|
Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa | #488 / 2026.10.09. 20:53:21 | |
| *Az eleje még nem kelt benne kellemetlen érzést, a kíváncsiságot totálisan meg tudja érteni, hisz őt is borzasztóan hajtja. Figyeli a másik arcát, viszont mikor a falkavezér megszállottsága kerül szóba... és hogy hibrid... Úgy érzi, mintha jeges víz váltaná fel az ereiben a vérét lassan, de biztosan, ahogy felfelé, a torka felé kúszik. Ezer dolog cikázik át az agyán, amiből nem jön ki semmi első körben. A másodikban is csak egy félő, óvatos kérdés, mint aki reméli, hogy valamit tévesen értelmez.* - Ő az egyetlen természetes hibrid... ? |
|||
|
Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató | #487 / 2026.10.08. 23:07:23 | |
| *Magát is meglepi, de a kérdésen el kell gondolkoznia. Annyi ideje része már ez az érzés, ez a hajtóerő, hogy nehéz neki kezdőpontot, vagy indokot találni. Racionálisat talán nem is lehet.* - Egyrészt, mert bennem is van, és nagyon szerettem volna látni, hogy hogyan tud ez felépülni? Mi kell hozzá, milyen hatása lesz, egyáltalán gyakorlatban lehetséges-e. *Érződik a mimikájából és a hanglejtéséből is, hogy tényleg nagyon érdekli a téma.* - Másrészt azt hiszem, sok ragadt rám a falkavezérem megszállottságából. Neki nagyon személyen a dolog, ő az egyetlen természetes hibrid, akiről tudok. Nem csak medve-farkas, hanem minden likantróp között. Olyan deformitások, mint nekem, bár nagyon ritkák, de előfordulnak. *Észre sem veszi, hogy mennyit beszél, de ez azért gyakran elfordul vele, még olyan témákban is, amikben nem ennyire jártas, vagy nem ennyire érdeklik.* |
|||
|
Őri Ramóna, | #486 / 2026.10.08. 19:58:42 | |
| *Van valami a szavakban, a szavak mögött, ami miatt nem válaszol azonnal. * - Miért? *teszi fel az óvatos, csendesebb kérdést. Mintha érezni lehetne a megtorpanást a hangjában.* |
|||
|
Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató | #485 / 2026.10.07. 22:38:01 | |
| *Elmosolyodik, mert ezt jó hallani, és amellett, hogy ennyire örül, hogy a lánynak jobb, nyilván a siker maga is hatalmas pozitívum számára.* -Már régóta foglalkoztatott a kérdés, hogyan lehetne egy hibridet létrehozni. Egy stabil hibridet, minimális kockázattal, nem a szerencsére bízva az egészet. *Lovallja kicsit bele magát magyarázás közben.* |
|||
|
Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa | #484 / 2026.10.06. 22:54:32 | |
| *Pontosan úgy néz rá, mint aki a világ összes értelmét látja a másik arcában. A kérdésre el kell gnodolkodnia, még a szemét is lehunyja, ahogy átgondolja a választ.* - Jobb... békésebb. Egybefüggőbb. Mintha eddig ellenállássak szemben próbáltam volna úszni, most... simább. Csendesebb. Engedelmesebb... |
|||
|
Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató | #483 / 2026.10.06. 20:58:00 | |
| *Az orcát cirógatva figyeli még pár másodpercig a lány arcát.* -Most jobb… ugye? Nem csak miattam érzed magad jobban, megnyugodott a fenevadad is. Jól érzed magad az új bundádban. *Pontosítja inkább reményteli hangsúllyal, mintsem kijelentve. Mert az, hogy ő így látja, lehet csupán a rózsaszín vagy a megszállott szemüveg ferdítése.* |
|||
|
Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa | #482 / 2026.10.05. 23:18:10 | |
| *Nem tudja elképzelni, hogy tudná jobban szeretni Milost, de minden egyes pillanattal azt érzi, hogy egyre jobban szereti ezt a srácot. Minden mosollyal, minden csókkal, minden érintéssel. Egy kicsit hunyorog a mondatokra, keresi az értelmet mögöttük.* - Mi az? Miért... Olyan, mintha mondani akarnál valamit, de nem értem *mosolyog kedvesen, szeretetteljesen.* |
|||
|
Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató | #481 / 2026.10.05. 22:48:12 | |
| *Aprót bólint, ő is így véli. Szép gondolat megóvni egymást mindentől, de egyrészt úgysem kivitelezhető, másrészt még a végén elrontanák a személyiségüket, és nem lenne ennyire -Sajnálom, hogy ennyire internalizáltam. *Megemeli a csípőn pihenő kezét, hogy finoman hátrasimítsa a lány haját.* -Te is tökéletes vagy mindenhogyan. Sajnálom, ha bármikor máshogy éreztettem veled, vagy gondoltam. Tudom, hogy a végeredmény nem igazol mindent, de... szeretném azt hinni hogy egy kicsit mégis. |
|||
|
Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa | #480 / 2026.10.02. 23:09:53 | |
| *Kicsit elgondolkodik a mondandó értelmén, lassan bólint.* - Igazad lehet. Én sem ugyanaz lennék a hátterem nélkül. *Fogalma sincs, milyen lehetne, ha nem ezen az úton viszi a lába. A puszira muszáj, hogy egy mosoly szökjön az arcára. Megrészegíti e z az illat, ami a másikból érkezik és emg sem próbál elenállni neki, lassú, apró csókokat ad az állon oldalt. A történetet hallva kicsit megkeményedik az ő arca is, elég eleven a képzelőerehe. A szemei előtt megjelenik egy maszatos képű, fürtös fiúcska, ahogy lehetetlen színű szemeivel keménynek próbál tűnni egy ellenséges környezetben. Kissé szorosabbra fűzi az ölelésébe amazt.* - Sajnálom, hogy azt nevelték beléd. Hogy ennyire szűk látókörűek voltak... ha nem tudnád, azért elmondom, hogy tökéletes vagy bármilyen formában *puha csók.* |
|||
|
Milos Medved, | #479 / 2026.10.02. 21:51:18 | |
| *Felhúzza lassan a vállait, apró kis mosollyal a szája szegletében.* - Akkor meg én nem lennék már én. Nagyon sok eséllyel. *Ezek a traumák nagyon meghatározóak tudnak lenni, azt már minimum megállapíthatják ebből a beszélgetésből. Odahajol ő is puha orrpuszira mielőtt felelne.* -Nem hiszem. Racionálisan nézve nem. Nagyon szigorú és elszigetelt volt, kivetettek magukból mindent, ami kicsit is más volt, mint ők. Amikor apám először látta rajtam a farkasvonásokat… teljesen kiakadt, hogy ezt soha, senki nem láthatja meg, főleg a nagyapám, különben úgy fogom végezni, mint anyám. Elásva, valahova az erőbe. A falkavezér szava szent, és a családjával sem tehet kivételeket. *Ismét felhúzza picit a vállait, de most nem olyan könnyeden, mint az imént.* |
|||
|
Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa | #478 / 2026.09.29. 23:03:50 | |
| *Szélesedik a mosolya, ahogy viszonozza a csókot, kicsit megdörgöli az orra hegyével a másikét, utána ad néhány puszit orcára és orra.* - Annyira sajnálom, Édes. Mindent megadnék érte, hogy kitöröljem a fejedből ezeket... *cirógatja a tarkó körül. Hallgatja közben a történtetet persze.* - Nem volt jó környezet? |
|||
|
Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató | #477 / 2026.09.29. 22:11:09 | |
| -Más... igazából ez a más. Te hoztál ki belőlem valami újat. *Mosolyodik el ismét, odahajolva egy csókért. Szusszanósan nevet aztán egy aprót.* -A te nagy agyad működik furcsán. *Rá is simít a lány hajára a szabad kezével, csillapodó mosollyal az arcán.* -Az é életpálmban kevesebb a majdnem meghaltam, de azt hiszem, több a meghaltak körülöttem. *Gondolkozik el kicsit - validnak tűnik az állítás.* -Ha minden igaz, az első anyám volt, de arra szerencsére nem emlékszem. A falkámra viszont elég jól... *Komorodik még, de nem vág arcokat vagy tűnik túl megrendültnek.* |
|||
Archívum