Basilisk Sárkányrezervátum és Gyakorló Állomás

Leírás Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Régi üzenetek () Események (0)

594 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás

Aktuális	Dr. Péterfy Dániel, Kutatóorvos, az ELTE - EMK hallgatója	#594 / 2023.07.13. 12:38:14
	Akkor még jó, hogy ő figyel ránk lentről. *Hümmögi némi újonnan támadt bizalmatlansággal. Bár Zafír kezesbárányként viselkedik Dórival a hátán. Lassítanak, a szél már nem süvít annyira, úgyhogy ő is leoldja a szemvédőt magáról. Dóri ekkor hangosan is kimondja, hogy a bizalmas lett, Dani pedig azonnal elfelejt aggodalmaskodni ezen. Egyszerűen csak jól esik neki. Szorosan tartja végig, még akkor is, amikor szótlanul potyogni kezdenek a lány könnyei. Annyira nem lepi meg azért, úgy sejti, hogy majdnem egy év kihagyás után olyan érzés lehet most Zafírral repülnie Dórinak, mintha egy nagyon szűkös kalitkából sikerült volna kitörnie. Sokat beszéltek erről. Hogy ami még itthon történt nem is szabta annyira a lány kedvét, még ha a teste produkálta is a PTSD tüneteket, viszont amit a Fekete-szigeten történt kimentés közben élt át, súlyos bélyegként égette rá magát a lelke fátyolanyagára. Valószínűleg, valamilyen formában ez mindig meg is fog maradni. De ma megtett egy hatalmas lépést afelé, hogy egy nap tanulsággá szelídüljön mindaz, amin keresztül ment. És mégis, legnagyobb meglepetésére, Dóri nem ezt emeli ki. Ez inkább valami reszkető hálának érződik, ami benne minden védelmező ösztönt egy felkiáltójel alakjára ránt. Ma nem kell a szájába rágni, hogy miről beszélnek. A narancssárgából rózsaszínbe vérző napsugarak a kezükre fröccsennek, a ritkás levegőben egészen olyan, mintha rájuk olvadnának a fények. Milyen törékeny pillanat. Dani közelebb hajol, járomcsontját óvatosan megtámasztja Dóri fejbúbjához közel.* Biztonságban vagy, oké? Sírd csak ki, Dóri. Minden rendben lesz. *Elengedi végül a lányt, gyorsan visszahúzza a szemvédőt és most ő veszi két kezébe a kantárt. Ráérősen, mert szerencsére nem hajtja őket sem a tatár, sem senki más, elkezdi a leszállásra irányítani Zafírt. Bár nem kérte tőle Dóri, az előbbiből úgy érzi, hogyha más nem is, a lelkifáradtság elérte azt a pontot, ahol ideje megpihenni a szilárd talajon.*

Aktuális	Váradi Dóra,	#593 / 2023.07.12. 22:25:25
	*Jóleső békavigyor terül szét az arcán, mert a végén ő is hallotta ám az önfeledt kiáltást és ez bizony annak a jele, hogy Dani nagyon is élvezte ezt a kört. Nem akart ráerőltetni semmit, dehát ugye...ahogy mondani szokás, ez már így alakult.* Miért, kit kértem volna? Donátot? A bátyámat? Ádámot? Fosik a sárkányoktól. És a lányok sem túl nagy rajongók. Marci mellé én fel nem ülök... egy tuttifruttit nem bíznék rá. *Lepillant a pályára és ebből a magasságból egészen biztos benne, hogy a fiú nézi őket - de valójában lópikulát sem lát.* Meg hát...most benned bízom a legjobban. *Elfordítja a fejét csak annyira, hogy fel tudjon nézni egy percre Dani állára. Ez most így veszélyesen kényelmes... összekulcsolja ujjait a hasán és valahogy így sikerül ölelésben tartania magát. Ő is érzékeli, hogy most ez elég... közeli. Nem sűrűn ölelkeznek, vagy érnek egymáshoz. Vigyáznia kell, ha esetleg megemelkedik a pulzusa...de még ez persze a repülés adrenalinfröccse is lehet. A jó tanácsra a naplementét figyeli és hirtelen arra gondol, hogy Donátot felcipelte az egyik magaslati hegyoldalba túrázni, ahol a fűben fekve nézte a fiút, és akkor egyszer igazán a kedvére tudott tenni. Azzal, hogy csöndben voltak és nézték a lebukó égő fénykorongot. "Békés" volt, így mondta. Aztán minden volt Dóri mellett, csak béke nem. Na most ennek a gyásznak éppen azon szakaszában jár, ahol nagyon dühös. Ám mivel ő könnyen dühbe jön, így nem csoda, ha ez a legtöbbször visszatérő elem. Most kivezette a feszültséget ezzel a háromszoros zuhanórepüléssel és már csak azt szeretné pótolni, amit Ádám elutasítása után Donáttal pótolt. Hogy nincs vele semmi baj. Nem szabad elszontyolodnia. Élveznie kell ezt a pillanatot... nem szabad semmi rosszra gondolnia. Az elhagyatottságra semmiképp. Meg a magányra sem. Hiszen ezren veszik körül, sosincs egyedül! De akkor mégis, miért érzi úgy, hogy mindenki elhagyja? Dani megkérdezi tőle mi a baj, mert feltörli a könnyeit. Zafír nem száll alacsonyabban, hűségesen rója a köröket a pálya fölött háborítatlanul. Dóri pedig egyszer csak mind a két kezével eltakarja az arcát és megint nem tud szelektálni a millió érzés közül, amit előhív ez a látvány, Dani ölelése, a repülés élményének újraélése és a függetlensége - aminek végtelenül örülnie kellene. A fiú újra megkérdezi: mi a baj? Ezt nagyon szereti benne - be kell vallania. Nem tolakodik. Nem tesz fel ezer kérdést, nem akarja megfojtani a gondoskodásával, de csendesen itt van a háttérben és figyel. Olyan nagy kérés ez? Hogy ne próbálja megoldani a problémát, mielőtt még ő maga rá nem jön, mi a probléma?? Hát erre is csak Dani képes. Meg majd egy nap Zsófi, aki elképesztően éleseszű, leleményes és szörnyen vicces kislány. Szinte zsenibe hajlik. És olyan jó a szíve, hogy beleférne az egész világ. Mintha egy véletlen éjszaka döntött volna arról, hogy két igen bonyolult lélekből csak a legjobbak jussanak neki. Óh te jó ég...nagyon megszerette a kislányt. Már nem a pénzért jön, a fotózás ezerszer jobban fizet. Már azért jön, mert ő is vele akar időt tölteni. Azért, mert fontos lett, hogy várja ujjaival dobolva a lehúzott kocsiablak peremén a Mirarx bejárata előtt. Egymást átkarolva lépnek be a házba, már tervezik a tanulás utáni játékot, néha Zsófi megöleli a derekát és kedves dolgokat sutyorog - gyerek módon mondja el, hogy Dóri is fontos. Visszamondja a tanításokat, együtt olvassák a kedvenc történeteiket, vagy kartonpapírból vágják ki a dobozból készült ház játékbútorait, mert épp ez a napközis feladat. Egyszer kap meg mindent a Péterfy házban. Lehet egy lány testvére, akit Szandra személyében nem nagyon kapott meg. Játszhat lányos dolgokat, amiket Danival és Ádival nem lehetett. Valaki felnéz rá, nem pedig lekezeli. És minden anyai ösztönét ezer fokon égetheti, miközben vacsorát készít egy másik élő-lélegző entitásnak, ez pedig mérhetetlenül boldoggá teszi. Úgyhogy most pityereg - nem zokog és nem bőg. Pityereg. Folyik a könnye, nem tudja megállítani - sose tudta. Elfordul Danitól, így nem nehéz, hogy háttal ül neki - de így legalább elvékonyodó hangon tud válaszolni.* Csak most... jó veletek. És hogy... azt hiszem azért sírok, mert... eszembe jutott, hogy... olyan sokat szorongok, hogy mások mit gondolnak róla, hogy elfelejtettem milyen, mikor nem kell ezzel foglalkoznom. *Milyen? Hát ilyen. Ítélet mentes. De minimum olyan, ahol kérdés nélkül követik őt a pályára, és felülnek mögé egy veszedelmes pikkelyes, tüskés lényre, ami tüzet okád.*

Aktuális	Dr. Péterfy Dániel, Kutatóorvos, az ELTE - EMK hallgatója	#592 / 2023.07.12. 21:50:13
	*Vesz egy nagy levegőt a csípős levegőből, Zafír lusta ívre áll és ugyanúgy kiélvezi a séta-repülést, ahogy ők.* Nem. Nem bántam meg. *Nem kell mentált használnia. Dóri neki dől, Dani átkarolja - most nem túl erősen, csak úgy, ahogy a biztonságiövet is bekapcsolja az ember, hiába nem készül karambolra. Szabadon maradt kezével lazán megfogja a kantárt, de semmiféle erőt nem fejt ki. Megtanul bízni Zafírban és Dóriban is egyaránt.* Miért engem kértél meg? Hogy feljöjjek veled. Fényévekkel le vagyok maradva. Te tudsz nekem segíteni, fordítva nem. *Nem fura, hogy így tartja a lányt? - jut eszébe itt a nagy zen közjátékban. Érzetre most olyan, mintha nem csak a sárkánnyal, hanem Dórival is megtanulna egy szimfóniát játszani, testizmaik húrjain. Térdei között a hatalmas lény, mellkasának pedig a lány préselődik. A vitae nem hazudik - amikor Dóri becsukja a szemét, véletlenül, de egy ütemre jár a szívverésük. A vastag védőfelszerelés alatt kirázza a hideg. Pedig csak egy véletlenről van szó.* Gyönyörű a naplemente... ne maradj le róla. *Súgja még szelíden, mert nem akarja a lány pillanatát elrontani, de ez a látvány az, ami megéri, hogy megzavarja kicsit.*

Aktuális	Váradi Dóra,	#591 / 2023.07.12. 21:35:30
	*Most már egészen egyértelmű, hogy a levegőben érzi magát a legjobban. Eddig sem volt atommagkutatás erre rájönni, de lassan egy év távlatából olyan most a végtagfagyasztó hidegben repülni, mintha valaki életet lehelne a testébe. Csodálatos. Fűtenek ugyan az eszközök és fura mód, Dani testhőjét is érzi a háta mögött, de az adrenalin összetéveszthetetlenül forrósítja fel a bőrét. Az sem zavarja, hogy a fiú az elején félve kapaszkodik. Egy ponton talán szeretne is ráfogni a karjára, mert nagyon szorítja, de nem engedi el a pántokat Zafíron. A lény is pont olyan nyugalommal lassít, amilyen őrülettel gyorsított Dóri akaratára. Most már ketten nevetnek a magasban, és mikor a sárkány nagyjából egyenesbe veszi az irányt, Dóri feltolja a védő szemüveget a homlokára. Két karikát nyomott a gumi a szeme körül. Nagyot sóhajtva Dani mellkasának dönti a hátát és elpillant a lenyugvó Nap felé. Elképesztő látvány. Bár mosolyog, most sírni is tudna. Ha csak egy kicsit tehetségesebb...ügyesebb, vagy edzetebb lenne, most felvették volna valamelyik junior csapata, és sportoló lehetne. Lehet valakinek nem szánt többet az élet, mint egy bolti eladói posztot. Vagy szép csipkés melltartóban pózolást. Ide még kijárhat, és átélheti ezt az élményt, ha akarja. Akárhogy is, egyedül lehet még kelleni fog egy kis idő. Lefelé keveset néz, combjaival előres szorít, és Dani süllyedő, emelkedő mellkasa biztonságos közelségben van azt az illúziót adva, hogy ha most zuhanna, valaki utána kapna és megtartaná. Elengedi a gyeplőt és kitárja mind a két karját olyan ösztönnel, mint ahogy az autó ablakán kinyúlva tartja tenyerét a menetszéllel szemben, vagy ahogy ujjait kopogtatja a kerítésrudakon menet közben. Esetleg amikor ceruzahegyet nyomkodott a radírba és megpróbált nem rálépni a konyhakő fugájára. Lecsukja a szemét és hagyja, hogy a lény ösztönből vigye őket. Úgy be vannak szíjjazva, hogy semmi rossz nem történhet, nem igaz?* De megbántad? *Kérdezi újra hátranézve. Túl nagy a csönd.*

Aktuális	Dr. Péterfy Dániel, Kutatóorvos, az ELTE - EMK hallgatója	#590 / 2023.07.12. 20:39:54
	*Dani sokkal óvatosabb a kapcsolódásokban is. Mert a figyelmét, a türelmét, a kapacitásait nem nehéz csatasorba állítania, főleg úgy nem, hogy észrevétlenül, de Dóri a hétköznapok részévé vált. Ha egy prezentáció előtt izgul, a lánynak ír üzenetet, vagy hacsak megáll egy cigiszünetre, biztosan megnézi, érkezett-e valami a másiktól. Hazaér ? és Dóri ott van. Figyel rá, hogy amikor pittyen a kaputelefon, felmelegítse neki a vacsorát, mire a lakásba ér. Jó kedélyűen mesél neki Zsófiról, megmutatja az új rajzokat neki, amiktől már ki sem látszik a hűtőszekrény. Emlékezteti, ha másnap fotózás van a Mirarxban, vagy a hétvégén kirándulni mennek és előtte be kellene vásárolni. Ha úgy van, el is kíséri. És ha Dani a túlórák miatt lemarad róla, hogy a Kubu már nem menő, akkor Dóri segíti ki az új kedvenc itókával. Ő ezekért pedig minden alkalommal kiáll érte, akár Nolával szemben is. Szégyen, vagy sem, de Nola újrahuzalozott figyelme eléggé megnyirbálja a háztartását. Leginkább persze azért, mert neki is most fut az első nagy, saját projektje. Szeretne mindenhol százszázalékosan jelen lenni ? csak hogy időről időre kiderül, hogy ez lehetetlen. Zsófi pedig megérdemli az összes figyelmet, még ha azokon az estéken, amikor túl későn ér haza, bűntudat is kínozza. Neki is volt szittere? egy akkor borzasztóan öregnek tűnő (negyvenes) nő, aki főzött neki és megdicsérte minden apróságért. Az ő szülei nem voltak jelen sem reggel, sem este. Az iskolaiesemények is radar alatt maradtak és Dani felvéste magának az egyedüllét érzését, mint alapállapotot. Ebbe nehezen fér bele most a húga barátnője. A legjobb barátja kistestvére. Esténként óvva inti magát, hogy túlságosan is rátámaszkodjon, csak aztán történik az élet és Dóri akkora segítségnek bizonyul, amit nem tud egyszerűen elutasítani. De ez kívülről rosszul nézhet ki. Félreérthetően. Emiatt fut a háttérben a fegyelmezettség, amiben ha a papás-mamás játék felnőtt, plátói verzióját is gyakorolják, próbálja megtartani a biztonságos távolságot. Egy szimpla barátságba persze beleférne itt-ott egy disznóvicc, de esetükben a szimpla szót használni elég nagy ostobaság lenne. Nekik az organikusan alakuló barátság előtt be kell sorolniuk a szinte családikapcsolódást meg a munkaköteléket. És akkor már hirtelen az egész nem tűnik annyira könnyűnek vagy elnézhetőnek. Na persze ez nem a megfelelő alkalom arra, hogy lamentáljon. Kap egy röpke figyelmeztetést, mielőtt elindulna élete legveszélyesebb hullámvasutazása. Most rajta a sor, hogy rácsússzon Dórira, és önkéntelenül elengedi a szíjat, hogy megkapaszkodjon a vékony derékban. DE HÁT MIT SEGÍT EZ? Az égegyadta világon semmit. A nyolcasok közben hátrébb dől, mint kellene, még szerencse, hogy a heveder tartja. Atyaég. Hamar elveszti, hogy hol a fent és a lent. Dóri kajabál, szoros fonatba fogott hajából megvadulva szabadulnak el a tincsek ? Dani arcába. Letüdőzni mondjuk nem tudja, mert ő benne megakad a kiabálás félúton és csak a fogait szorítja. Ilyet nem gyakorolt egyedül. HÁLA ÉGNEK. Előbb-utóbb majd vége lesz ennek is, nem? De hát mi értelme a végét várni a dolgoknak? Dóri nem is kiabál ? nevet inkább. Ezt szinte az utolsó pillanatban realizálja. Na jó, talán? Ha már úgyis itt fognak meghalni (mert ez tuti), akkor azt talán tehetné nyitott szemmel is nem? Mert hogy most tudatosul benne, hogy nem csak kapaszkodik szegény lányba, hanem konkrétan mögé bújva, szorosra zárt szemhéjakkal küzdött eddig a pontig a túlélésért. Milyen gáz lenne félelemben meghalni, nem? És ha már úgyis az elkerülhetetlen felé száguldanak, akkor megpróbálhatná öt másodpercig élvezni az egészet, annak, ami: egy hatalmas adrenalinlöketként. Így esik, hogy bár el nem ereszti vékony támpontját, de a zuhanás közben már nem próbálja a 190 centijét valamiféle kismacska pózba kényszerítve összehúzni, hanem átadja magát a félelem helyett az izgalomnak. Ezt persze nem lehet csukott szájjal bírni. A gyomra valahol két szinttel lemarad, a vér úgy érzi olyan erővel feszíti az érfalakat, hogy majd beleszédül. És aztán véget ér, tényleg. Már nem az élete, hanem a fekete-pályás sárkány-vidámpark és a kiabálás nevetésbe fordul. Olyan érzés, mintha mindene zsibbadna, úgy ver a szíve, majd kiesik, de még nevet. Kapkodva, lélekszakadva, még le is tapogatja felszabaduló kezével a törzsét: megvan minden?* ~Nem vagy rendes!~ *Üzen vissza, miközben kicsit visszatornázza magát a megfelelő pozícióba. Már nem érzi szükségét annak, hogy újra a kantárt fogja, úgysem ő vezet. Rövid ideig tartó illúzió volt az. Tenyereit a combján pihenteti és fújtat egy kicsit, mint aki most futott le egy maratont.* ~Neked ez a pár kör? Tudtam, hogy kezdő vagyok, de ennyire?~

Aktuális	Váradi Dóra,	#589 / 2023.07.12. 13:36:31
	*Benne nem születik meg semmiféle szorongató érzés, azon kívül hogy most olyat tesz, amit régóta próbált elkerülni. Hogyan lehetne megfogalmazni ezt a szabadságvágyat? Amikor nagyon, nagyon szeretne kirobbanni az ember mellkasából, de a félelem ketrecbe zárja? Szépen lassan az elmúlt hetekben Balázs helyett Danival beszéli meg ezeket a dolgokat és itt valahogy nem is fordul el a figyelme a másiknak, ahogy Donát olyan könnyen leeresztett, ha lelki dolgokról volt szó. Éppen Danival sikerül újra tanulni, mit jelent az őszinte figyelem. Valahogy sosem túl terhes neki fókuszálni, megjegyezni a dolgokat. Így Dóri is könnyedén észben tartja az apró, de annál fontosabb infókat, mint a beosztása - vagy épp annak kaotikussága. A csönd, amit szeret olvasással tölteni. Néhány könyvcím, amit a polcokra pakolt többszáz lapos kötések gerincén simogatott végig. Zsófi iránt érzett feltételnélküli és első helyről letaszíthatatlan szeretete. Az a nyíltság és őszinteség, ahogy készséggel ajánlja a segítségét mindenben...végtelen kapacitással. Már csak két méteres közelében tartózkodni is gyógyító, felszabadító és sejtregeneráló érzés. Már ha ezt érzi az ember. Dóri teste a szakítás gyászában nem tört még jobban össze. Az éjszakai autóban mekizést ugyan nem követte újabb közös étkezés, de a lány egyértelműen felszabadultabban viselkedik Dani és Zsófi társaságában, mint máshol. Szépen lassan safe-zónává alakult a "munkahelye". Annyira, hogy ha egy magazin felvásárolta a fotóit és szándékukban állt azt kipostázni, az idősebbik Péterfy lakcímét adta meg hozzá. Dani diszkrét volt és nem tépkedte fel a lefóliázott magazinokat, így nem fenyegette az a veszély, hogy egy nap kínos felismeréssel álljanak egymással szemben valamelyik helyiségben, ahol a fiú a bugyis fotóit lapozgatja. Néha be-be villant egy éjszakai rémálomba, hogy a család falhoz állítja kellemetlen kérdésekkel, de máris több pénzt keresett ezzel, mint az Aldiban valaha. Úgyhogy szorgosan dugdossa a már felbontott divatlapokat és titokban egész büszke a teljesítményre. Még ha egyik-másik fotó túlságosan meredek is, és már a keresztényi hitélet megkövetelné cserébe a heti ötszöri gyónást. Ha mást nem, azt sikerült elérni a fotósoknak, hogy a teste már csak egy eszköz. Az azzal való bánásmód, pedig nem több, mint elmosogatni egy adag tányért. Gátlástalansága egyre csak nő és ez újra párosul a veszélyérzet hiányával. Így tehát - újra a pályára érkezve - Dani szorongása nagyonis valid. Dóri féktelensége egy jó szorosra húzott szelep alatt érlelődött és bár a repülés első tizenöt percében erősen liftezik a gyomra, van amit nem tud elhazudni. Ő tényleg erre született. A levegőben lévő akrobatikus mutatványokra, a sebesség élvezetésre és a sárkányokkal való összehasonlíthatatlan szimbiózisra. Egyszer csak megáll a testében a remegés, Dani sem tartja már a derekát. Letüdőzi a friss, szúrós ritkás levegőt és válasz helyett örömittasan a levegőbe kiált! Huhúúú! Ááááááá!* Kapaszkodj! *Figyelmezteti a fiút és erősen fogva Zafír bőrszíjait, zuhanórepülésbe irányítja az állatot. Innentől a gyakorlatlanabb Daninak lehet át kell gondolnia, hogy legközelebb mit fogyaszt repülés előtt. Ám a manőverek, amennyire veszélyesnek tűnnek fentről, Marci számára úgy fest még biztonságosak lentről. Hullámokban közelítik meg a pálya szélét, nyolcasokat írnak le. A sárkány egy ponton begyorsít, majd behúzza a szárnyait és vérfagyasztó sebességgel süllyedni kezdenek, csak hogy a végén újabb súlyos szárnycsapásokkal megemelkedjenek. Dóri végigsikítja az egészet, mint akinek sose volt ilyen jó napja Disney-landben. Talán Dani is életben van még hátul.* ~Minden oké?~ *Fordul hátra vigyorogva, lassítva az állat tempóján. Most tesznek pár nyugodt kört, hogy kiélvezhesse a naplementét. Lehet látni fognak valamit...ha nem lenne az idő ilyen iszonyú felhős. Báraz is igaz, hogy csak elég magasra kell menni.*

Aktuális	Dr. Péterfy Dániel, Kutatóorvos, az ELTE - EMK hallgatója	#588 / 2023.07.12. 12:01:28
	*Elkapja ez a szorongó bizonytalanság. Marci figyelő tekintetét méregetésnek érzi, mégis megnyugtatja, hogy lesz, aki lentről figyeli őket. Miért neki szólt Dóri? A heti rendszerességű tanulás mellett sem érzi magát magabiztos védőhálónak. Rossz helyre teszi a bizalmat a lány. Hosszan fixírozza a határozottságtól feszes vonásokat, amíg a vékony ujjak erősen meghúzzák rajta a mellény állítható részeit. Majd fordítva. Dóri olyan karcsú, még a kisebb felszerelést is a legkisebbre kell rántania. Azt is ellenőrzik, hogy a mozgásszabadságukat ne korlátozzák le - aztán nincs más hátra, mint előre. Izommemóriából is szebben száll fel Dóri, mint ő, de Zafír türelmes és már az ő mozgását is megszokta a hetek alatt. Vagy talán úgy van vele, hogyha ez az ára, hogy a partnere felszálljon rá, akkor elvisel sok mindent. A nyereg mind a kettejüket a saját gravitációjába húzza. Még Marci is végigcsekkolja őket, mire zöld lámpát kapnak és Dani megfeszített tagokkal várja az elemelkedést. Utána, fent már lazább tartást kell felvenni, de a megnövekvő erőkkel szemben az elején meg kell dolgoztatniuk a vázizmokat. Ahogy hátrébb csúszik a lány, Dani automatikusan átfogja a derekát félkézzel. A mágiánál nincs biztosabb, de az ösztön akkor is működik. Megvárja, amíg párhuzamosan a föld irányában nagy, lassú szárnycsapásokat tesz Zafír. Dóri visszahelyezkedik, Dani térde hozzáér a lány combjához, kezét visszavezeti a szíjra. A felhők alatt sokkal nedvesebb a levegő. Nagy, vattacukor formájú testük csapadék ígéretétől nehéz. A hóhatár fölött mindent fehérlepel borít, itt-ott felszabdalják a látványt a hegy szürkésbarna, sok évtizednyi természeti erőktől hegyesre csiszolt sziklái. Gyönyörű. Dani lélegzete is eláll egy pillanatra. Így még nem látta. Zafír széles ívben veszi körbe a hegyet, szárnyai teljesen kifeszítve, könnyedén, mintha csak siklóernyőznének.* ~ Hogy érzed magad? Minden oké? ~ *Küldi a mentált Dórinak, mert sajnos nem látja a lány arcát, és elméletileg nem a látványon kellene hüledeznie, hanem jelen lennie, olyan formában, amiben szükség van rá.*

Aktuális	Váradi Dóra,	#587 / 2023.07.12. 10:21:13
	*Dani végre belátja, hogy hiába áll le vitatkozni, ez ma meg fog történni. Az öltözködés most azért is szeánsz-szerű, mert Dóri is felveszi a szükséges protektorokat. Először Danin húzza meg a mellényt megszokott mozdulatokkal, aztán a fiú igazítja rá a két számmal kisebbet. Egészen furcsa ennyi idő után a másik oldalon állni. A mellén és a biztosítókötél ellenőrzése nagyon fontos. Legutóbb ezt szarta le magasról és vagánykodott úgy, hogy annak kórház lett a vége.* Áh lehet egy kör után bepánikolok és le kell szállnunk. Ki tudja. *Azért ülteti hátra Danit, mert a motorozásnál is kénytelen volt átadni a kontrollt Korinak. Most megszületett benne az elhatározás. Szeretné fogni a gyeplőt, de nem akar egyedül lenni odafenn. Az még nagyon ijesztő lenne. Marci végül mindent konstatál, és odalentről figyeli őket, nem hagyja egyedül a párost. Dóri érzi, hogy kicsit reszketnek a tagjai, amíg felül Zafírra - de közben nagyon izgatott is. Hűvös van, a protektor fűti őket és alig tud arra figyelni, hogy a speciálisan kialakított ülésre mögé emelkedik egy nála jóval szélesebb alak. Sikkant egy aprót, ahogy Zafír felemelkedik, mert újra kell szoknia, hogy minden bizonytalan alatta. Rámarjol a bőrszíjra két oldalt és idegesen szorítja, hogy elfehérednek az ujjai. Nem sokára irtó durva magasságokban lesznek. Onnan nem lesz egyszerű lejönni, ha bepánikol. De emlékezteti magát, hogy ez sem rosszabb, mint épület szélére állni. Először akkor nyugszik meg, mikor Dani kezét érzi rászorítani ujjai mögött a kantárra. Ketten fogják, ez is több, mint a semmi.* Gyerünk. Indulhatunk! *Súgja a lénynek. Zafír pedig boldogan indul meg a pálya széléről először lassú, nehézkes lépésekkel, majd egyre gyorsabban, amíg súlyos szárnyai ki nem feszülnek, mint a denevéreknek és el nem emelkedik a földtől. Dóri edzetlenségét mutatja, hogy a meredek emelkedés közben nem bírja magát azonnal megtartani az ülésen és hátracsúszik Danira. De minden szorosan tartja, így érzi, hogy nem eshet baja. Azt, amit megtanított a másiknak hosszú heteken át, most neki is alkalmaznia kell. Zafír addig emelkedik, míg a sűrű pamacsos felhők alatt meg nem látják a hegyormokat. Dóri valahol agya egy hátsó szekletében emlékezett erre a látványra... és nem gondolta, hogy még egy nap fel mer jönni idáig. De most abszolút nem bánja.*

Aktuális	Dr. Péterfy Dániel, Kutatóorvos, az ELTE - EMK hallgatója	#586 / 2023.07.12. 09:13:52
	*Zafír úgy tűnik többet ért a kettejük között zajló beszélgetésből, mint amit fordított esetben ők értenének a sárkányok között, mert nagyon fújtat, amikor Dóri arról beszél, hogy együtt ülnek fel rá. Két nagy foltban leolvad a zúzmara a fűszálakról.* Rögtön lekeversz? *Próbál viccelni, de egyébként nem üti meg, ha ő csak utas. Nem akart sosem igazán sárkánylovas lenni - az órák hozták meg konkrétan a kedvét. Az elején csak azért ment bele, mert ez olyasminek tűnt, amit nem áldozat megtenni.* Nem-nem, segítek. *Gyorsan behozza a lemaradást és együtt kezdenek felöltözni. A lábszárvédőket, a sisakot meg a szemüveget rutinból igazítja, de a mellényt mind a ketten meghúzzák a másikon a biztonság kedvéért. A felszerelés a külső hőmérséklet és a testhő monitorozásával álltja megfelelő fokra a kibocsátott energiát. Idelent kevesebbet, ott fent meg majd többet.* Csak egy pár körről van szó, ugye?

Aktuális	Váradi Dóra,	#585 / 2023.07.11. 19:56:29
	*Szinte égeti a hűvös levegő az orrát, ahogy beszívja a friss oxigént. Zafír mind a kettőjüket elfogadja, Dórit csak természetes, tojás kora óta neveli. A tél beálltával hamar leálltak a repülés órákkal, és bár ez minden évben így van...most valahol a gyomra mélyén érzi, hogy ide vonzotta a repülni vágyás. Talán most telt el elég idő, hogy teret engedjen a vágynak. Talán leért a motorozás, a Danival való órák. Eleget ült a kispadon! Elengedi a füle mellett Balázs nevét. Esküdni merne most már, hogy Dani szerelmes a haverjába, annyit emlegeti. Borzalom. Lesz olyan nap, amikor nem lesz hozzá kötve??* Akkor majd felülsz mögém. *Jelenti ki határozottan, minden más lehetőséget elsöpörve.* Hozom a mellényeket. *Megindul a pálya széle felé a szertárba, ahol a hevederek és biztonsági kötelek sorakoznak.* Ott fogsz állni végig? *Mosolyogva kiált vissza, pamacsfelhőt lehelve az orra alá.*

Aktuális	Dr. Péterfy Dániel, Kutatóorvos, az ELTE - EMK hallgatója	#584 / 2023.07.11. 18:47:42
	*Kicsit a jackass-re hasonlítana most magára hagyni a lányt, úgyhogy együtt érkeznek a rezervátumba. Csendben, mint egy biztonságiőr áll Dóri mögött és nem szól közbe az érzelmi zsarolásnál sem. Verekedjék meg! Ő csak... mit is csinál itt? Ja igen. Attól tartott, hogyha nem jön, akkor majd egyedül jön ki a lány. És ha történik valami? Ő pedig itt lehetett volna, segíteni - de nem tette. Képtelen lenne együtt élni a bűntudattal. Hogyan nézne Balázs szemébe? Vagy ez egész Váradi család előtt hogy állna meg? Na ugye. Marci végül száj húzogatva, de átengedi őket, egy hosszú másodpercre még őt is megállítva, de csak a tekintetével, amiben némi rosszallás és egy kevés aggodalom látszik. Nocsak. Dani nehezen állja. Szeretné azt mondani: haver, tudom, de... Nem engedheti egyedül, nemigaz? Zsebre vágott kezekkel vágnak át a gyakorlópálya fagytól ropogós füvén, a tájat puhán becsomagolja a csend, ami havat, vagy havasesőt ígér. Borzalmas időjárás a repüléshez. Hamar rájuk fog sötétedni. Dóri köszön először Zafírnak, utána megvárja a sárkány "engedélyét" (ahogy mindig), mielőtt a hosszú orrsövényére simítaná tenyerét. A pikkelyek hűvösek, de alatta forrong a lényereje.* Szia, te. *Súgja halkan, melegen hangon, teste feszültségét belülre fojtva. Akkor esik csak maga mellé a karja, amikor a lány megfordul és ellentmondást nem tűrő hangon kijelent.* Ez remek, tényleg... csak pont most? Balázs most kopaszodna meg. *Most kell egyszerre támogatónak lennie és aggódónak. Nem egy könnyű kombináció.* Történt valami? Mármint... *Donáton kívül?* Hogy ez most sürgető? Én lentről nem tudok úgy segíteni, mint te nekem.

Aktuális	Váradi Dóra,	#583 / 2023.07.11. 11:32:05
	*A rezervátum majdnem üres. Dóri addig nyaggatta Danit, amíg ki nem kísérte őt a kenelekhez. Balázs és Héla épp Debrecenben, a vendégek egy része az apartmanokban, a sportolók elől pedig le van zárva a pálya. Télen nem repülhetnek. Egyedül Marci és két ügyeletes kolléga tartja a frontot karácsony előtt, noha szegény itt dolgozóknak összefolynak kicsit a napok, hiszen sosincs teljes megállás. Ám most már vannak elegen ahhoz, hogy mindenki meg tudjon pihenni valamikor. Dóri először kedves, negédesen próbálkozik Marcinál, aztán toporzékol kicsit, végül könyörög. És a módszerek sokasága meghozza a várt eredményt. Megnyitja nekik a pályát, ahol olyan deres a fű, hogy félő - azonnal elcsúsznak rajta. Zafír után lohol, a pályán szunyókál a lény, mandulaformájú bejárati ajtó méretű orrlyukaiból párát fújtat maga elé. Mikor álmában megérzi gazdája közeledtét, fél szemét kinyitja és szépen lassan csatlakozik az ébrenlévőkhöz. Dóri megsimogatja az oldalát, beszél hozzá, minden sejtje örül, hogy itt lehet.* Ma én is fel akarok ülni. *Fordul Dani felé, aki kicsit kimértebben követi, aggódó pillantással.*

Aktuális	Farkas Héla, a Ópium pultosa	#582 / 2023.06.28. 14:54:00
	*A nőies elpirulás helyett inkább csak felhorkan.* Ez szégyentelen hízelgés csak. Ismerem az ilyesmit! *Ingatja a fejét vigyorogva, és engedelmeskedik a köztük feszülő, lassan szelídülő mágneses vonzásnak, amíg kicsit a másik oldalához bújik. A magánügy indokára bólint, éppen csak nehéz eldöntenie, hol húzódnak a privát szféra határai: nem véletlenül szeret annyira másokén is átgyalogolni. A fogoly emlegetésére azért elmeséli Balázsnak azokat a tiktok videókat, amikor a csajokat elrabolják, de mikor szabadulás közben meglátják, hogy ki az elkövető, már kötik is vissza a kezükre a béklyókat. Same, lányok, same.* Esélyt adtam neked?! Nagyon máshogy emlékszünk arra, hogy is alakult ki köztünk ez az egész. *Most már azért tud ezen nevetni. Felveszi a család-kompatibilis testhelyzetet, amíg visszaérnek a tűz köré, és az est további részében igyekszik a beszélgetésre és a társaságukra koncentrálni. Próbálja letörölni az aggodalom ráncait az arcáról, mikor a hamar távozó Dóri és Donát után néz, akik egy elfojtott vita hangjai után álltak fel. Sokkal később, mikor már lemosta magáról a füst illatát, Balázs karjaiban fekve dorombolva az ölükbe mászik az éjszaka és az álmok birodalma. Elfogadja, hogy nincsen másik, hogy ez nem egy próba vagy kísérlet, és már nincs szüksége B-tervekre. Kapaszkodik a férfi a tekintetébe, és elcsendesedik a szíve, amíg a tagjaiban cukorként oldódik fel a kétely.*

Aktuális	Váradi Balázs,	#581 / 2023.06.26. 12:59:12
	*Feltűnik neki, hogy még nem minden egyenes, csak azt nem tudja miért. Az albérlet kérdésben persze lát kompromisszumot, most minek dobják ki a pénzt? De oké... a törlesztőbe se szállhat be most Héla. Jóformán most jötte össze. Nem csinálna ebből ügyet, mert ha nem így lenne, akkor a rezervátumba invitálná...amin ugye már nincsen hitel... Megindulnak visszafelé és szolidan mosolyogva hallgatja a barátnőjét, ahogy a világ legjobb önbizalomtunningját mondja.* Minden ügyes munkamániás férfi mögött áll egy gyönyörű, okos nő, aki mindig tudja mit kell mondani, hogy abbahagyja a rinyálást! *Új értelmet nyert ez a mondás. Ezen sikerül nevetgélni kicsit és közben azt sem bánja ha még egymásba gabalyodva tudnak csókot váltani, amíg nem érnek nagyon közel.* Dehát ezt az előbb kérdezted. *Meglepődik, mert ez jelezheti, hogy itt valami trigger van.* Szeretnéd, hogy most bejelentsük a családomnak? *Heherészik kicsit, mert aligha van ennél jobb alkalom.* A ház vásárlása és az összeköltözésünk is magánügy. Amikor megtörténik, majd meghívunk mindenkit, akit szeretnénk az otthonunkba és tudomásul veszik, hogy most már a foglyom vagy. *Tralalalala!* Nem titkolok semmit Héla. Te vagy az idei évem legnagyobb büszkesége. Alig hiszem el, hogy esélyt adtál nekem... szóval ha azért kérdezed, mert úgy tűnik, mintha folyton a kilépésen gondolkodnék, akkor gyorsan felejtsd el, mert eszemben sincs.

Aktuális	Farkas Héla, a Ópium pultosa	#580 / 2023.06.26. 09:49:38
	*Elneveti magát, mikor az egész monológból, amibe tényleg mindenét beladta: a Balázstól tanult higgadtságot; összekaparta még a lelkében lakó idealizmus szilánkjait is, amit éppen a szülei törtek apró darabokra és az egyke gyerekek kisajátító ragaszkodásával kapott a férfi után – ebből Balut a terasz győzi meg. Gyönyörű.* Deal. *Nem mintha olyan nagy igényei lennének a házzal kapcsolatban, mikor világéletében kis terekhez szokott, amit számára a káosz tett otthonossá. Az albérlet túl nagy határozottsággal lesz félresöpörve, ezért csak elhúzza a száját. Beszélnie kell Nolával – túl sok ellentmondást talál a lelkében erre a helyzetre. Édes a férfi, ahogy bizonygatja, hogy nincs gold, amit ki kell ásni, de épp arról beszélnek, hogy ő Vajna Timiként megjelenik a táskáival, hogy „hello honey, akkor beköltözöm”. Biztos, hogy nem – valamit ki kell találniuk.* Ühüm, értem, tényleg. De gondolj bele, a szállásokkal meg a gyakorlópályával is milyen jó volt a megérzésed. Szezonban azóta is mindig full kihasználással megy a hely. Jó vagy ebben. Ez nem tűnik el egyik napról a másikra. *Emlékszik még a tavaszi grillezésre és az asztal felett jóindulatból születő tanácsokra a család részéről, ami ezen szerint apró tüskeként épült Balázs bőre alá. Pedig mindig is ő cipelte a felelősséget, de azt is felismeri, hogy Váradiéknál szeretetből és féltésből születnek ezek a kritikák. A saját családi dinamikája sokkal sajgóbb és savasabb nyomokat szokott maga után hagyni.* Én is téged. *A válasz könnyedén gördül le az ajkairól, amíg elbújik egy ölelésben, Balázs arcára puszilva. Az ehhez hasonló vallomások már megszülettek a paplan ráncai között, a közös kávézások alatt vagy éppen a hajnali hálószobákban, amikor még az éjszakai munkák után megérkezett és a férfi hátához bújt. Még a szabadesés előtt vannak, a szakadék szélén kerülgetve egymást az ugrás előtt.* Miért nem mondtad el senkinek az összeköltözést? Ezért, mert aggódtál, hogy valamelyikünk meggondolja magát? *Talán onnantól, ha mások is tudnak róla, már csak egy kudarc lehet, ha mégsem jön össze?*

Aktuális	Fábián Donát, Gemmárius	#579 / 2023.06.24. 11:35:51
	*Donátot pedig az kezdi idegesíteni, hogy Dóri képtelen kettő percre kizoomolni a helyzetből. Az egész estét ebben az elárvult fióka pózban tölti és rendkívül bosszantja vele. Idegesíti a csend, a céltalan csevegés, a kedves rokonok veséjét átszúró tekintete. Ha néha megpróbál kipillantani a saját nyomorából - az idősebb Dániel pillantásával találkozik. Nem tűnik kérdésnek és még csak ítélkezőnek sem, mégis hamar másra kezd fókuszálni. A fenébe. Nem neki kellene zavarba jönnie a szemkontaktustól. De ettől a ponttól kezdve kerülni kezdi mindenki tekintetét. Na nem a fejét lesunyva. Az eget kémleli, vagy a környező fákat, már nem is mímelve az érdeklődést. Éppen rágyújt egy új szálra, amikor Dóri az oldalához dől és bizonytalanul rákérdez a szándékra. Nem jellemző rá, hogy nagyon figyelmes lenne, de mivel egy órája semmi dolga, csak nézelődik, a lány tányérja felé biccent állával.* Vacsorázz meg nyugodtan. Majd utána. *Más is rágyújt, szóval nem aggódik Barbi és Tami egészségéért. Végülis fel lehet állni és el lehet sétálni bárkinek.*

Aktuális	Váradi Dóra,	#578 / 2023.06.24. 09:08:34
	*Donát minél irritáltabban viselkedik, Dóri annál frusztráltabb és kétségbeesetebb lesz. A "minden oké" egy általános hárító kifejezés a nőknél, ha későbbre szeretnék tolni a hisztit. És mivel Dóri éppen ilyen nő, igencsak tűpontosan felismeri a jeleket, hogy pár óra múlva rászakadhat a plafon és megkezdődhet egy olyan büntetés fajta, amit az elbukott hadifoglyok szoktam kapni. Esetleg néma elfordulással. Vádaskodással, cinikus kérdésekkel, amik éles késként vájnak a bőrébe a szíve tájékán. Egyéb fincsiségek. Miért is bízna benne Donát? Teljesen igaza van. Danit is provokálta, amint lehetősége adódott. Amint hűl az idő, Dóri szemérmesen felhúz egy kötött pulcsit. Az alatt kicsit el lehet bújni. De innentől bármennyire is próbálja, nem sikerül jól éreznie magát és nem csak azért, mert Donátot szemmel láthatóan megbántotta a cseteléssel. (Mi lett volna a helyes? Ha azonnal elmondja, még ott a fák között?) Hanem azért is, mert Ádám is úgy lépett ki, mint aki inkább nem kér a komolytalankodásából. Hát persze! Mégis mit képzelt? Nyilván össze van törve a szíve, ő meg szórakozik. Hogy néz már ez ki? A bocsánatkérés már itt sem működött. Most úgy tűnik sehol... Ha rosszat lép, nem lehet visszacsinálni.* Hazamegyünk? *Súgja Donátnak a szürkületben. Kicsit reménykedik, hogy otthon még meg tudják beszélni, és hogy Viktor meg Lia kurvára házon kívül lesz. Ekkor veszi csak észre, hogy a kenyeret elkészítette, de nem evett belőle egy falatot sem.*

Aktuális	Fábián Donát, Gemmárius	#577 / 2023.06.24. 01:10:12
	*Jelenetet persze nem ő csinál ebből az egészből, hanem Dóri. Ha valahol, akkor itt nem akar beszélni. Bár talán Donát Asehol sem akar beszélni, csak kevésbé szar helyszínek vannak, meg pokolian szorongatóak. Ez a szájbavert sárkány-fétis-park most éppen az utóbbi. Elárasztaná az egészet. A hülye feliratokkal, amik lépten-nyomon felhívják a látogatók figyelmét, hogy ne zavarják meg az élővilágot. Mekkora hülyeség! Azt mondani az embernek, hogy gyere be, de csak nézni szabad. Mint egy kibaszott sztriptízklub.* Jól van. *Megpróbálja lerázni magáról ezt az egész generált feszültséget. Ez is Dóri hibája. Donát nagyon szívesen hazavinné ezt a feszültséget. De a lány csak nyomja és nyomja - hát nem érzi, hogy mikor kéne befognia?* Nem kell megmutatnod. *Veti oda foghegyről, tenyerével leárnyékolva a készüléket. Ha az ember találni akar valamit, amitől rosszul érezheti magát, fog is. Mindent vissza tudna forgatni oda, hogy a lány hibája legyen. Leginkább azért, mert az egy jól körül rajzolható pont. Ha olyan emberek lépnek rosszul, akik felett semmilyen befolyása sincs, akkor megszűnik a talaj a talpa alatt.* Minden oké. Csak hagyjuk már ezt a témát. Érezzük jól magunkat. *Nahát ugye abban vérprofi... Az egyetlen szórakoztató tevékenység, ami most eszébe jut, azaz lenne, ha valakit bedobnának a sárkányoknak élve felfalásra. Erre itt pacifistáéknál nincs esély, úgyhogy inkább nagyot húz a sörből. Még ez se hat, mert túlságosan is fel van zaklatva. Szörnyű.*

Aktuális	Váradi Dóra,	#576 / 2023.06.24. 00:56:50
	*Hú de rosszul játszik Donát! Minden elfojtott érzése kiül az arcára. Vagy legalábbis az, hogy próbál valamit leplezni. Valamit, ami nagy hatásfokon ég odabenn és készül feltörni belőle, csak nem tudni mi lesz az utolsó előtti pillanat.* Bébi... figyelj már. *Megpróbálja Donát állát maga felé fordítani, de a fiú idegesen elhúzza az arcát, hogy ne piszkálja. Dóri zavartan körbepillant, hogy más is érzi-e a feszültséget. Azért ő közelhajol és sutyorogva próbálja eloszlatni a vélt aggodalom felhőket.* Figyelj... rólunk meséltem neki. Hogy milyen jól megvagyunk. Hogy itt sütögetünk a családommal. Meg hogy felbasz, hogy tesómék is...meg akkor hogy anyám...pedig én nagyon... figyelsz? Megmutassam? *Már el is felejti, hogy Donát nem akarta megmutatni anno a telefonját a nyár elején, amiből ultra nagy balhé volt. Most meg újra és újra tukmálja a fiúra a beszélgetéseit - már amit vállalni mer - hátha azzal igazolja hűségét.* Már el is köszönt. Hazamenjünk? Megbántottalak? *Érzi Balázs pillantását a hátába fúródni. Bárcsak most inkább a saját nyársával lenne elfoglalva...*

Aktuális	Fábián Donát, Gemmárius	#575 / 2023.06.24. 00:41:59
	*Nem hülye. Dóri kamu feladatokat talál ki és eliszkol mellőle. Marad neki Dani, aki a gemmárius munkájáról kérdezi és valami autopilot üzemmódban válaszolgat a kérdésekre. Mindig jön egy újabb. Ő eközben a háta mögött érzi a mozgást, de nem fordul meg. Nyomasztja a bizonytalanság és a hallgatásnak álcázott hazugság. Újra és újra rágalmak sorát találja ki, próbál dühös lenni, de megakasztja ez a bénító félelem, hogy valami a kontrollján kívül történik. Jó lenne megtörni ezt a szégyenteljes kört, de se ereje, se módszere rá. Úgyhogy inkább személyisége minden sarkát kifordítja a düh vérvörös fekhelyére. Dühítő, ha történik valami. És az is, hacsak az agya annyira hülye, hogy mindenféle fantáziát kitalál. Igazolni egyiket sem tudja. Úgyhogy csak belül reszketve várakozik a két lehetőség között. Nyernie kell. Már nem tudja milyen verseny ez, de nem maradhat alul. Bár elmegy az étvágya, rácsorgatja a frissen sült zsírt a kenyérre. Egy harapás, aztán zöldség. Majd újra. A monotonitás ad valamiféle támaszt az őrületben, amit senki sem tud olyan színesen kiküzdeni, mint ő. Állóháborút folytat önmagával, lövészárkokba veti magát és megpróbálja levadászni magát. De úgy tűnik vaktában lövöldöz. És csak Dóri képes az irányzékkal pontosan bemérni a mellkasa közepét.* Értem. *Feleli mindenféle megnyugvás nélkül. Ellenben nagyon fáradt lesz. És ő még Kornéltól tartott! Ádám megint szingli. És az most hú, de nagyon fontos. Rá kell írnia Viktorra. Tudnia kell, hogy van-e még Lonával bármiféle békülési esély. De nem nyúl a telefonjáért. A teste csak csinálja az értelmezhető parancsokat. Eszik, aztán sörrel öblít. Az emberilét legalantasabb semmittevésének érződik most minden próbálkozás.* Sajnálom. Talán majd megbeszélik.

következő 20 hozzászólás

Vissza a Martion főoldalra