Ursa

Leírás Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Régi üzenetek () Események (0)

85 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#85 / 2026.04.21. 22:09:19
	*Leginkább magábaépíteni szeretné a másikat, vagy hogy egymásba olvadjanak, ez már szinte mindegy is. Valamit még mormog - talán azt, hogy én is, legalább is erre hasonlít leginkább -, de utána már nem pazarolná beszédre a száját, inkább tapasztja azt a lány ajkaihoz. A hálóba sem térne vissza egyelőre, ez a pult tökéletesen jó ahhoz, hogy segítségül legyen az elkövetkező fél órában.. Aztán talán még valami ételt is sikerül rendelni.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#84 / 2026.04.17. 21:43:09
	*Úgy érzi, fel fog robbanni attól az érzéstől, ami növekszik benne, és a mellkasát feszíti. Miloshoz simul ő is, ahogy tud, főleg, hogy szinte beszippantja az érzés, amit a másik áraszt. A Fenevad nem hogy a bőréhez simul, egyenesen beépül a lényébe, összefonódik a medvével is, hogy immár teljesen sárgába hajoljon a szeme.* - Szeretlek. Bármit megteszek érted… értünk *súgja ajkak közé. Őrülten szerelmes, ahol az őrültön a hangsúly.*

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#83 / 2026.04.17. 20:54:35
	*A szemei nem változnak vissza, viszont a pupillái tágulnak, ahogyan a lányt figyeli, amíg az kérdez. Apró csókot ad aztán, nem is húzódik el, miközben beszél, ajkai súrolják a másikét.* -Szeretném. *Suttogja.* -Szeretlek. *Visszadől a csókba erősebben, mintha csak nyomatékot szeretne adni a szavainak, nem csak a szájával, egész testével ezt sugározza magából, szinte hozzátapadva a lányhoz.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#82 / 2026.04.16. 23:39:35
	*Ezért a mosolyért majdnem bármit megtenne. Vagy bármit? Nagyon vékony az a húr. Az érintésre az ő arcára is újra ráköltözik az az idült mosoly, ami a szerelmes bolondok sajátja. Mind a tíz ujjbegye a másik nyakán vagy arcán, ahogy az arckifejezését figyeli. A szemeit, ott keresi a válaszokat. A kérdéseket is talán. Apró csókokat ad, amíg átfut a válasz az agyán, utána jön a hosszabbik csók, marad is benne, ameddig csak tud, mielőtt lélegzetvételnyit elhúzódna.* - Fontos neked? Szeretnéd, ha megpróbálnánk? *szándékos a többes szám. A kérdés pedig ugyanolyan bután hangzik kimondva, mint átgondolva, még is elhagyja a száját. Annyira bele van bolondulva a másikba, hogy a józan esze is hátramarad valahol. Megsimítja az orra hegyével a másikét, ad egy csókot oda, utána ajkakra újra.*

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#81 / 2026.04.16. 21:55:10
	*Az érintésre enyhülnek a vonásai, hogy a puszikra aztán visszatérjen a mosoly is az arcára. Láthatóan ő is örül, hogy most itt lehet. A problémára rajta a sor, hogy arcra simítson gyengéden.* -Legutóbb olyan sokáig nem látott senki, hogy már majdnem késő volt... *Húzza hátrébb a fejét, hogy rá tudjon nézni a lányra.* -És mint legutóbb is említettem... akkor nem voltam ott. *Hajol vissza a csókba, mert azt nem akarja túl sokáig megszakítani. Sosem igazából.*

Aktuális	Őri Ramóna,	#80 / 2026.04.14. 22:29:09
	*Szinte aggodalmasan simít a másik arcára, noha tudja, hogy ez nem mai esemény. Még is szeretné eltűntetni a csíráját is a rossz emléknek a másik fejéből, rá is simít a ráncra, hogy utána csókot adjon a területre.* - Nagyon sajnálom… de örülök, hogy az élni akarásod tovább vitt *nyom még egy csókot, ezúttal orrnyeregre. Érdekes kérdés, amit a másik mond alapjáraton ijesztő, meggondolatlan és veszélyes még hangzásra is, közben viszont ahogy és aki közli, attól a tarkóján állnak a piheszőrök, és elakad a levegője meg a szava is.* - Hogyan? Legutóbb majdnem belehaltam… *teszi hozzá halkan. A csók és az érintés nem hiába, készen állna ő egy órás bevetésre is, Megint kezd túlcsordulni, de Milos közelében már lassan hozzászokik, hogy se határ, se kontroll bizonyos reakcióknak.*

Aktuális	Milos Medved,	#79 / 2026.04.14. 21:29:01
	*Kiszélesedik a mosolya a másikat nézve.* -Számomra elképzelhetetlen, hogy ne érezzem... amior szinte az egész falkámat elvesztettem, nagyon ijesztő érzés volt. *Kis ránc is megjelenik a homlokán, ahogyan az emlék kicsit is megelevenedik.* -De szinte azonnal kötődni kezdtem máshova... nagyon érdekes időszak volt, előtte még nem taoasztaltam, hogy két teljesen ellentétes érzés is meg tud lenni az emberben egyszerre. *Picit közelebb lép, szinte suttog a másik füle mellett.* -Választhatsz. De ha sikerül az nem próba, visszafele nem működne. *Ahhoz három vitae sem lenne elég, különben már meggyógyították volna a likantrópiát. Szusszanósan mosolyog bele a csókba.* -Látod, ezt meg tudom ígérni. *Hajol rá ő is a másik ajkára, immár teljesen a fenekére csúsztatva a tenyerét markolva abba.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#78 / 2026.04.12. 22:07:37
	*Látja a másik arcán a figyelmet, és őszintén szólva nagyon finoman belepirul. A mosolya boldog a mondandója közben is, ahogy Milost nézi.* - Olyan… érdekes, ahogy ennek az összetartó erejéről gondolkozol. Érzem… bizonyos pillanatokban, helyzetekben… mikor veled vagyok többször, néhány más likantróp közelében, ha eleve már ismerem őket és bízok bennük, de nem tudom annyira elképzelni, hogy milyen… *A simítás megint jó helyen éri, visszakúszik a mosoly az arcára, ahogy beleszuszog a srác bőrébe éppen, ahol orral tart.* - Érdekes elgondolás, mi lett volna ha… Nem tudom, ha választhatnék… mondanám, hogy kipróbálnám a medve létet, de ez nem olyasmi, amit az ember “kipróbál”… *követi a másik tekintetét, látja a felvillanó farkas szemeket, egy pár pillanat múlva mindkét tenyere közé fogja az arcát, komolyan néz rá.* - A legkifejezőbb, leggyönyörűbb szempár, amit valaha láttam. Sose legyél tökéletes, kérlek, csak legyél te, hagy legyek szerelmes újra… *ad egy puha csókot egyik szemhéjra* és újra… *újabb, ezúttal a másik szemhéjra. Teljes testtel simul most már Milosnak, hátratúrva újra a hajat, csak kis idő múlva jön fel levegőért, akkor is csókokat ad orcára mindenhova.*

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#77 / 2026.04.12. 19:23:40
	*Amíg a lány gondolkodik, szeretetteljes mosollyal figyeli, ami megmarad az arcán válaszadás közben is, mintha nem is figyelne a szavakra, pedig azt teszi. Lassan bólint is egy aprót.* -Érthető, szerintem én is hasonlóan lennék, bár esélyesen a körülményektől és az időzítéstől is függ az ilyesmi. *Azaz... még mindig fogalma sincsen.* -Tudom, hogy nem szép dolog ilyesmit mondani, de örülök, hogy beléd került. *Halántékra lehel egy csókot, derék alól csípőre simít finomam, onnan lefelé egy picit oldalcombra.* -Szívesen. Nem szívesebben. *Igazít picit a megállapításon, de az alapfelvetést nem tagadja. A kérdésen elgondolkozik picit.* -Valószínűleg nem, de egyrészt nem tudhatjuk, mert ilyensmiről még nem találtam sehol feljegyzéseket, másrészt nem lehet mindenki tökéletes... *Mosolyodik el halványan, miközben a szeme lassan besárgul - egyértelműen farkashoz tartozik, és nem medvéhez. Szélesedik aztán picit a mosolya.* -Arra azért talán több esély van, mint a tizenévvel ezelőtti random farkasra. *Ez mondjuk biztos. Lehunyja a szemeit egy pár pillanatra, akkor pillant a másikra fürkésző tekintettel, amikor az hátrébb húzza a fejét. * -Azt hiszem, ez a legszebb bók, amit valaha kaptam. *Viszonozza a csókot, hasonlóan mélyebbre vájva az ujjait a másik hajában. Az ajánlatra nem is reagál már, elraktározza - most úgysem kérne ilyesmit.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#76 / 2026.04.11. 23:43:26
	*A kérdésre el kell gondolkodnia, hiszen olyan rég volt már, talán igaz sem volt. Hozzátenne bármit az életéhez? Lassan ingatja a fejét, közben viszont a derű nem tud nem visszasiklani az arcára a cirógatás bizonyos pontjain, itt mintha picit meg is akadna a beszédben. Kicsit csikis, kicsit vágyakozó. Érzi, ahogy a Fenevad a bőre alatt törleszkedik a másik jelenlétére.* - Nem. Nem látom értelmét, nem tenne hozzá az életemhez. Nem haragszom rá, nem hiszem, hogy jobb lenne az életem, ha nem mart volna be. Valahol szeretem, hogy van bennem ez az… ösztönös lény, még ha nem is teljesen vagyunk békében mindig egymással. *A másik válaszán viszont kicsit el kell gondolkodnia, addig apró, finom, harapdáló húzásokat intéz alsó ajak, orca, állvonal, fülcimpa felé jobbra, vissza középre, utána balra.* - Komolyan gondolod, hogy szívesebben látnál medveként? Ha újra megtörténne, ami történt, akkor sem lennék teljesen az, nem? Valamiféle hibrid kerekedne belőlem. Nem mintha elő tudnám keríteni, aki megtámadott. Róla azt hiszem, szívesen megtudnám, ki… vele volna elszámolnivalóm *szusszan.* - Nem emlékszem mindenre… sok a blur. De bármikor belenézhetsz, ha úgy érzed, segíthet *teszi hozzá nagyon minimálisan húzva csak hátra az arcát, hogy a másik szemébe tudjon nézni.* - Annyira szeretem az agyad… az intelligenciád *simít most ki halánték felé, ad is oda egy puha csókot kissé előredőlve, utána orcára, majd száj sarkába. Visszatúr hajba egészen intenzíven, miközben egy mélyebb csókot is ad.*

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#75 / 2026.04.11. 23:04:30
	-Szeretnéd amúgy? *Kérdi kíváncsian, hiszen neki ilyen dolgokkal sosem kellett foglalkoznia. Derék alatt cirógat aztán szórakozottan, miközben elgondolkozik, hogyan fogalmazza meg érthetően, a válaszát.* -Valami miatt nem tudott stabilizálódni a mutáció, hanem megbetegítette a tested. Működés közben kéne látnom, hogy ki tudjam javítani a hibát a rendszerben. *Ez a része számára leginkább egy puzzle, és zavarja, hogy nem tudja a helyére tenni a részeket. A felajánlásra kedvesen elmosolyodik, ahogyan a másikra pillant. * -Bár kíváncsi lennék, hogyan történt pontosan, nem vagyok benne biztos, hogy nem húznám fel magam túlzottan...

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#74 / 2026.04.11. 22:21:37
	*Nagyon eltérítő azért az ilyesmi, bár azért fejben itt van a beszélgetésben, azért édes-kellemesen reagál a szervezete az érintésre, lassan termelve és kiemelve mindent, ami ilyenkor reagálni szokott.* - Tény. Valószínűleg sosem fogom megtudni, ki mart be *ingatja meg kissé a fejét, mielőtt egy egymásba szusszanós csókot váltanának.* - Javítani? Hogy érted? *kérdez vissza. Tud értelmet csempészni a mondatba, csak éppen olyan furcsának hat a dolog, és érteni szeretné.* - Nem tudom neked visszajátszani, bár az emlékeimet meg tudom osztani veled *teszi még hozzá.*

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#73 / 2026.04.11. 22:09:26
	*Nem is nagyon szeretne ennél távolabb lenni, a tarkó masszírozgatását nem is hagyja abba beszélgetés közben sem.* -Ritkásan kérdezik az ilyesmit, vagy érdekel bárkit is a válasz... *Finoman csóvál a fején, egy apró sóhajjal keretezve.* -Nem tudom, mi ment félre. Aktívan kéne látnom ahhoz, hogy képes legyek javítani. *Mormogja egy újabb puha csók előtt.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#72 / 2026.04.10. 22:07:22
	*Finoman felnevet, kedvesnek találja a felvetést, de igaznak nem feltétlenül. A megjegyzésre csak utólag fog tudni reagálni, mert egy egészen lehengerlő csókot kap. Kicsit erősebb a kapaszkodás, szorosabb a simulás, egy kéz ujjai hajba fúródnak újra, csak milliméterekre válik el, orra hegyével a másikénak támaszkodva.* - Nem kérdeztek meg arról sem, likantróp akarok-e lenni, a farkast sem én választottam, de már így jártam. Egyszer megpróbálta valaki ezt megváltoztatni, nem sült el túl jól. De azt hiszem, te erről többet tudsz jóformán, mint én.

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#71 / 2026.04.07. 23:31:00
	-Azzal nem hiszem, hogy probléma lenne, hogy kedvelnének-e. *Figyeli a másikat szeretetteljesen, hogy aztán picit el is mosolyodjon egy szusszanás mellett.* -Nem, szerintem sem. *Csóválja meg picit a fejét, mielőtt belemélyülne picit a csókba. A tenyerével tarkóra simít közben, hajtincsek közé erősebben, másik kezével deréknál húzza magához közelebb.* -Medveként jobb lennél. *Fejezi be a gondolatmenetet - bár tény és való, hogy esélyesen mindenkiről így gondolná.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#70 / 2026.04.07. 22:46:54
	*Érti ő, érti ő, de nem tudja, hogyan változtathatna ezen.* - Talán idővel mind nyitunk egymás felé… vagy ilyesmi. De sajnálom, hogy ennyire taszító vagyok likantrópként. Úgy tűnik, a farkas lét nem igazán nekem való *teszi hozzá apró mosollyal. Minden a megmondhatója, szeretné boldoggá tenni a másikat. Puhán, de érzelemmel viszonozza a csókot, kicsit erősebben túr fel kétoldalról a hajba mellé.* - Én érted tennék meg bármit… mit tehetek, szerelmem? *még egy puha puszi szájra.*

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#69 / 2026.04.07. 21:36:33
	*Egy kicsit elhúzza a száját, mert még ha meg nem is lepi a dolog, de nyilván nem jó hallani. Elveszi a tenyerét a lány hajáról, hogy az arcára simítson finoman.* -Ez szomorú. *Hajol előbbre, nyomni egy puszit a másik homlokára.* -Nekem az lenne a komfortos, ha otthon tudnád érezni magad az enyémek között. Mert hozzám tartozol, én meg a falkához. Bármit megtennék érte, hogy boldog legyél. *Teszi hozzá suttogva, mert kap közben egy csókot a szája sarkába, és ebbe belefordulna kissé.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#68 / 2026.04.07. 20:23:14
	*Egy kellemes mosoly költözik az arcára, ő is órákra el tud veszni a másik cirógatásában. Mikor a másik beszél hozzá sem hagyja abba a finom cirógatást. ELgondolkodik ő is, mit válaszolhat erre, mert nem mondhatja, hogy nincs igazság alapja.* - Huszonhat éve érzem magam kívülállónak, nem volna újdonság. *Enyhe kellemetlen érzés keríti hatalmába, de igazából egészen ismerős. Tulajdonképp teljesen logikus, hogy inkább keretek közt tartaná a másik ezt az egészet.* - A te komfortod a fontos *nyom egy puha csókot a szája sarkába.*

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#67 / 2026.04.06. 21:44:16
	*El tudna így lenni rengeteg ideig, még akár csendben is! Egy ideig gy is marad mondjuk, amikor a lány hátrahúzza a fejét, hasonlóan tesz ő is, hogy rá tudjon nézni, fürkésző tekintettel, elgondolkozva. Nem is olyan egyszerű kérdés, van egy pár dolog, ami versenyez az első helyért. A puha csók közben lenne ideje mérlegelni még, de valahogy nem megy ilyenkor sosem. Inkább viszonozza azt duplán.* -Azt hiszem... *Kezd neki lassan.* -Leginkább attól, hogy kívülállónak fogod magad érezni.

Aktuális	Őri Ramóna,	#66 / 2026.04.06. 20:47:51
	*Egészen andalító mindig, továbbra sem tudja magát ebből a bűvkörből kivonni, pedig már négy hónapja. Az orra hegyével cirógatja a másik nyakát, néha egy puha csókot is közbe szúrva, a derékon lévő keze a trikó alatt a derék körül simogatja a bőrt. Mindig és mindenhol képes belefeledkezni magukba, esküdni merne, hogy valamiféle ferromont áraszt a másik, ami tökéletesen kapcsolódik az ő receptorjaihoz.* - Mitől tartasz legjobban? *húzza hátra kicsit a fejét, hogy abba a gyönyörű szempárba nézhessen. A válasz előtt is kénytelen elmosolyodni, mert lenyűgözi a tekintet, ami visszanéz rá. Puha csókot ad szájra, nem tud ellenállni, a szabad kezével pedig gyengéden, szeretetteljesen rásimít az arccsontra.*

következő 20 hozzászólás

Vissza a Martion főoldalra