A regisztrációval elfogadod a Felhasználási feltételeket.

Menü
Martion Szerepjáték - valósidejű, fantasy alternatív jelenben játszódó fórumos szerepjáték

Útmutató a Martion Szerepjátékhoz

Helyszíncsoportok > Világ > Nyilvános helyszínek

Külföld

Leírás  Regisztráció  Bejelentkezés  Játékostárs-kereső (0)  Könyvjelzők  Régi üzenetek (0)  Események (0)

hozzászólás megjelenítése.

10231 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás következő oldal
Konihi Mendel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Konihi Mendel, Kortárs művész, összekötő #10231 / 2018.04.01. 21:52:49
*Egy picit megszívja az orrát így néma tűnődésben, ahogy a másikra pillant. Bár nem gondolkodik el valóban komolyan az ajánlaton - ha szűkében is volna se hiszi, hogy ilyen jelegű tranzakciókkal fecsérelné a lehetőségeket.*
Hagyjuk nyitva ezt a lehetőséget további brainstormingra. Apropó brainstorming: azon gondolkodtál, hogy magyarázod a varázslatosan gyors gyógyulásod?
Masaru Haruka
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Masaru Haruka, Műkorcsolyázó #10230 / 2018.04.01. 21:29:36
[Japán - Tokyo]

*Hát ez az ilyesmiről neki sincs tudomása. Érzi ő is a kettejük közti jelentős különbségeket lehetőségeket, tudást, tájékozottságot, akármit is mérve. Azért is tanácstalan.*
- Én.. nem tudom, hogy van-e bármim, ami értékes lehet neked. Tudok fizetni, pénzt, amennyit gondolsz. *Hallani azért a hangján, hogy valahogy kétli, Koni számára ez olyan nagy dolog lenne, ha vámpír, ki tudja, mióta volt alkalma vagyon halmozni. De hátha, egy próbát megér, neki meg gyarló halandó emberként nem jut eszébe más, mint ez.
Hát vagy ha a Japán mítoszvilágokat vesszük, felajánlhatja "elsőszülött" gyerekét, viszont az nem is biztos, hogy lesz.*
Konihi Mendel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Konihi Mendel, Kortárs művész, összekötő #10229 / 2018.04.01. 18:18:28
[Japán - Tokyo]

*Az életet eleve túlértékelik - közölné ő a másikkal, de most nem kíván az elméjébe belemászni, sokkalinkább, ha már így adódott a helyzet, akkor szívesebben figyelné meg hogy ez a nagy japán, udvarias nyugalom meddig ér el.*
Ez a kemény dió, Haru-chan. Hogy mid lehet, ami annyira kellhet nekem, mint neked a gyógyulás.
*Hagy némi szünetet, ülepedjen le a "probléma". A tenyereit leejtve ő meg helyet foglal az odapenderített székre.*
De ne pánikolj, megkapod, amit szeretnél.
Masaru Haruka
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Masaru Haruka, Műkorcsolyázó #10228 / 2018.04.01. 00:37:14
[Japán - Tokyo]

*Leheletnyit hajol csak kicsit előrébb, de.. túl nagy a tét számára. Neki tényleg számít, hogy ne veszítse el az egyetlen dolgot, amit ezen a sárgolyón sajátjának érez és igazán szeret. Ha nem korcsolyázhat, ugorhat többet, az egyenlő számára a halállal. Nem kereskedő, és nem gyakorlott ilyen tranzakciókban, Haruka csak egy egyszerű halandó ember. Lehet, hogy olimpiai győztes, de a hétköznapi gyakorlatai az egyszerű varázstalanokkal megegyező, sosem kellett hangsúlyos "valamit-valamiért" megállapodásokat kötnie. A sportkarrierjében talán volt pár ilyen, ám a teljesítménye, az eredményei mindig felmentették a legkomolyabb nehézségek alól.*
- Mit szeretnél? Megpróbálok mindent, hogy megoldjam. Nekem ez nagyon fontos. *Nincsenek kapcsolatai, mit csináljon? Írjon ki egy internetes hirdetést, hogy mágusokat keresne a bajaira? És jönne a sok kuruzsló, arról nem is beszélve, hogy az ő helyzetét megnehezíti a nyilvánosság. Kell valaki, aki segít, aki otthon van ebben a világban.*
Konihi Mendel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Konihi Mendel, Kortárs művész, összekötő #10227 / 2018.04.01. 00:15:06
[Japán - Tokyo]

Ha nem is ismernék, sem lehetetlen megbízás, Haru-chan. Általában a kórházakban tobzódnak a nagy küldetéstudatukkal. *Még a talanokban sem ritka. Főként ha egy híresebb intézményről van szó. Egyébiránt bármennyire is ingere lenne rá, nem néz körbe, életmágus után kutatva a mellékhelyiségben. Inkább a srácon pihenteti meg a pillantását. Szinte már kellemetlen nyugalommal tárja szét a tenyereit.*
Szívesen segítenék ám, csak valami jól esne a másik oldalra is, hogy kiegyenlítse a szívességet. *Talán nem véletlen az a két felfelé nyitott tenyér, épp csak kis, nyekergős hanggal adva mellé a mérleg illúzióját engedi lejjebb az egyiket a tökéletes szimmetriájukból.*
Masaru Haruka
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Masaru Haruka, Műkorcsolyázó #10226 / 2018.03.31. 23:55:13
[Japán - Tokyo]

*Kihúzza magát, mert biztató választ kapott. Reménykedett. Nem is tudja, mit tett volna, ha nem ezt a választ kapja, hanem azt, hogy a mágusvilág szerint sincs az ilyenre gyógyír.*
- És ismersz ilyet?
*A végére csak megvakarja a tarkóját - régóta az első nem teljesen feszült mozdulatsora.*
- Hát. Azzal sajnos nem tudok mit kezdeni. Csak azt remélhetem, hogy egyszeri eset volt.
Konihi Mendel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Konihi Mendel, Kortárs művész, összekötő #10225 / 2018.03.31. 23:35:28
[Japán - Tokyo]

*Nem mintha holmi udvariassági dolgok tartották volna eddig vissza - inkább hogy megéri-e vagy kár belé - de most jött el a pillanat, hogy elszedje a tálkából a gyümölcsszeletet. Közben pillant a másikra. És hangosan fel kell kaccannia - Haru kéztördelése ide vagy oda.*
Lehet jobban megérné akkumulátorra kapcsolni a feszültségedet, tényleg. *Hümmentve tünteti el műsorszünetes, kis szemfogas harapással a kivit, mielőtt még válaszolna az érdemi problémára közben*
Egy jó életmágus némi anatómiai vagy esetedben neurológiai tudással biztosan. Mondjuk a probléma gyökerét nem oldja meg - hogy valaki rád lődöz.
Masaru Haruka
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Masaru Haruka, Műkorcsolyázó #10224 / 2018.03.31. 23:14:24
[Japán - Tokyo]

*Nevetve szusszan egyet, pedig annyira még ő is veszi a lapot, hogy ez nem feltétlenül dicséret. Igaz, sértésnek sem elég erős, annyiban is hagyja. Koninak vannak furcsán szándékban nem elhelyezhető kijelentései.*
- Nem akarok kiborulni.. mert akkor nem fogom tudni abbahagyni *vallja be őszintén az ujjait tördelve.*
- Ez is? Ideget ért a térdemben. Az egyik golyó.
Konihi Mendel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Konihi Mendel, Kortárs művész, összekötő #10223 / 2018.03.31. 22:56:21
[Japán - Tokyo]

Azt vártam, hogy mikor akadsz ki, de ennyi türelmem és időm még nekem sincs.
*Inkább előbbi... s mindezt félvállról képes közölni, ahogy szemrevételezi a tálca tartalmát. Hiányolja a zselét - bár rég volt angolszászosból kinövő kórházban, érthető okokból. Keletiben meg annyira se.*
Mágiával szinte minden megoldható.
*És még válaszol is! Talán megindította a tény, hogy egy szelet kivi van az egyik kis tálkán a sok közül. Azt figyeli szórakozottan.*
Masaru Haruka
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Masaru Haruka, Műkorcsolyázó #10222 / 2018.03.31. 22:50:05
[Japán - Tokyo]

*Abban a pillanatban, hogy Koni belép, észreveszi. Egy kórteremben, ahol ráadásul egyedül van (nem mintha ez baj lenne, a társaság még jobban zavarná a nyomorában), nem sok tényező vonja el az ember figyelmét. Ez nem jelenti azt, hogy nem lepődik meg kicsit. Koni nem válaszolt, úgy volt vele, hogy nem akar válaszolni a kérdésre. Így nap végére el is könyvelte sikertelen kísérletnek.*
- Szia. Meg fogom majd.. *Majd mikor vinnék el, előtte.. addigra talán előkerül az éhsége is.*
- Azt hittem, hogy nem is fogsz válaszolni. *Szusszan.* Kicsit erőszakosan erőltettem, igaz?
Konihi Mendel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Konihi Mendel, Kortárs művész, összekötő #10221 / 2018.03.31. 22:41:06
[Új-Zéland - Wellington]

*Ez esetben valóban minden gond nélkül tud rápróbálni a kilincsre, és mivel trükközni sem kell, bizony be is lép rajta. Nem kifejezetten célja, hogy ne vegyék észre, amikor odasétál Haru ágyához, és odapenderít a látogatók részére előkészített széket, csak nem marad a figyelem perifériáján sem.*
Heló.
*Közli szusszantva, ahogy egyelőre csak végignéz a srácon - a lábán, az érintetlen ételen és a képén (dramatikus) addig csak a tenyerét pihenteti meg a háttámlán.*
Azt még megeszed? Afrikában éheznek, tudod.
Masaru Haruka
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Masaru Haruka, Műkorcsolyázó #10220 / 2018.03.31. 22:23:09
[Japán - Tokyo]

*A telefon a nap korábbi részére az éjjeliszekrényen végzi. Lehet, hogy tényleg rossz ötlet volt, de egy próbát megért. Ha az orvosaik azt mondják, nem lehet rendbehozni, talán az a világ, amiről ő nem tud sokat, de tele van olyan csodákkal, mint vámpírok és varázslat, az hátha segít. Vagy ki tudja.
Este veszi csak ismét kézbe a telefont, hogy aztán ráébredjen, azóta sem érkezett válasz. Nem mintha várta volna.
Nem mintha...
Csak az edzője (volt edzője?) jött be hozzá, de már elment ő is. Élet a kórházban így is van még, kint nővérek és orvosok járkálnak, elvétve későn érkező vagy távozó látogatók, a vacsorát osztó ételes kocsi zörgése is már elhalóban van a folyosón. Csak neki nincs semmi étvágya, hiába van előtte a szépen elkészített esti könnyű menü. *
Konihi Mendel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Konihi Mendel, Kortárs művész, összekötő #10219 / 2018.03.31. 21:44:48
[Új-Zéland - Wellington]

*Pedig volt egy halvány reménye arra, hogy talán megkapja azt az indulatot. Nahát-nahát, most mire kell gondolni? Talán annyira nem is fontos Harukának, hogy kihúzza amit akar, vagy pont a japán diplomata-vonalt tartja megfelelőnek... meh...
Akárhogy is, a következő üzeneteket hiába látja, válasz nem fog érkezni, míg a nappaliban sorakozó dísztárgyai közül elő nem szedi a megfelelő térszelőt, - és egy "Merre Jársz"-ot, a srác pontos tartózkodási helyét tekintve (megspékelve egy naplemente-csekkolással)
Talán nem lesz gond a tokyo-i kórházban sem, hogy megfelelően alkalmazott kis eltérítésekkel juthasson majd el a kórteremig.
Mici-mackó nincs nála, ahogy gondtalanul benyit, azért. Majd rajzol a gipszre... ha van gipsz, tényleg.*
Masaru Haruka
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Masaru Haruka, Műkorcsolyázó #10218 / 2018.03.31. 21:31:44
[Japán - Tokyo]

*Összeráncolja a homlokát. Aztán inkább leejti a telefont az ölébe, mielőtt bármit is visszaírna, mert érzi, hogy tőle szokatlan módon az indulat nagyon közel áll ahhoz, hogy túlcsorduljon és a felszínre törjön. Mindent elkövet azért, hogy ez ne történjen meg. Mégis, most kifejezetten dühös. Dühös, mert az ő szemszögéből éppen az életét bagatellizálják el egy hülye viccel.
Nem fogékony most a viccekre. Néhány perc elteltével visszaveszi a telefont a kezébe.*
"Szóval.. a mágusoknak vannak olyan varázslatai, amik hatásosabbak? Ami nem csak felgyorsítja, de helyre is teszi, ami elromlott?"
*Visszakanyarodik, mert..*
kérlek
nem tudom, ki máshoz fordulhatnék
Konihi Mendel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Konihi Mendel, Kortárs művész, összekötő #10217 / 2018.03.31. 21:23:02
[Új-Zéland - Wellington]

*Mintha egy manga stripjeit látná maga előtt kibontakozni a másik - valósághoz igen közeli - kórházas jelenetét a lelki szemei előtt. Talán egy skiccre próbálkozást megérne, de a valós helyzet az, hogy Harut egy kicsit félreteszi a figyelméből a következő egysorossal, míg nekikészül a napnak:
ez a finom melodráma kellően nihon-pozitív haruchan
A szemüvegsorból szemüveg, az ing sorból ing, mindennek megvan a helye, és mikor éppcsak kilép a wellingtoni hűvösbe, amiből mit sem észlel, a szél is fordul egyet. Ahogy ő is, vissza, a lakába.
én meg nem napozhatok, pedig szeretem a tengerpartot :(
lelki társak vagyunk
Masaru Haruka
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Masaru Haruka, Műkorcsolyázó #10216 / 2018.03.31. 20:51:58
[Japán - Tokyo]

* Nem is igazán tud tenni mást, mint várni, teljes ágyfogságra ítélték, egyik lába kínos gonddal, ha nem is felfüggesztve pihen, de körbepolcolták annyira, hogy ne tudja csak úgy megmozdítani semelyik irányba se. Minden, amit mostanság tenni tud, hogy böngészi a közösségi oldalakat, válaszolgat az aggódó ismerősök üzeneteire és.. ennyi. Még nem mert olyan gondolatmenetekbe kezdeni, minthogy mihez kezd a versenyszerű korcsolya nélkül az életével. Az túlságosan felkészületlenül érte. És nem is tud rá felkészülni egyelőre, úgy érzi.*
nem jegyeztem meg a nevét
de jobb lenne, ha olyan egyszerű lenne
mint egy összetört szív

*Kis szünet. Jó ötletnek tűnt írni Koninak, de elbizonytalanodott. Mindegy, nem mintha bármi más választása lenne. Az egyszerű emberi orvoslás nem tud mit kezdeni a lábával, de...*
nem korcsolyázhatok többet
*Kis gombóc gyűlik a torkában, fáj nyelni, mégis muszáj. A halványszürke üzenetbuborékon fájdalmasan éles a fekete betűk halmaza.*
Konihi Mendel
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Konihi Mendel, Kortárs művész, összekötő #10215 / 2018.03.31. 20:39:08
[Új-Zéland - Wellington]

*Az a három óra eltérés a srác és a saját szigete kötött tökéletesen elegendő arra, hogy az üzenet akár ébren találja. Akár, de így sem fog a beslisszant DM-ek között folyamatosan böngészni, tehát egy kis türelem nem árt ahhoz, hogy válaszra találjon az éterbe lőtt kérdés.
A menedéke békés nyugalma úgyis már most irritálóan ül meg rajta, a figyelme ennek ellenére lusta, és ő maga is hanyagnak tetszik, ahogy az este további irányát fontolgatva, némi elgépeléssel, és központozás hiánnyal száll vissza a hálón a válasz:
attól füg
ki törte össze a szívedet kisember

A maga részéről roppant szórakoztatónak tartja a választ mindezek ellenére is. Főként annak tudatában, hogy tisztában van a történtekkel (hála a nem kicsi hírverésnek körülötte) ...
Ám őszintén: nem gondolta eddig, hogy a srácnak bármi ingerenciája volna a félig még talan - és az előző alkalommal kis híján kisütött fejecskéjével ilyen irányba elkalandozni. *
Masaru Haruka
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Masaru Haruka, Műkorcsolyázó #10214 / 2018.03.31. 20:05:53
[Japán - Tokyo]

*Tétován bámul ki a kórház ablakán, le a fákkal és virágokkal ízlésesen beültetett belső kertre, ahova harmadik emeleti magánkórterme néz. Március végén a világbajnokság jól alakult számára - ugyan sem egyéni, sem világrekordot nem döntött (ami egyébként esetében ugyanaz), de arannyal zárta a megmérettetést.
Néhány napja jött haza pihenni, hogy egy kisebb regionális versenyen zsűrizzen, mielőtt megkezdené a felkészülést a nemzeti bajnokságra. Emlékszik, hogy már éppen vége volt, annak a néhány rajongónak osztott autogramot, akik oda mertek hozzá menni érte, és kapott néhány Micimackós plüsst - mindig kap, egy interjúban el merte ejteni, hogy szereti. Az öltözők felé tartott, mikor a hátizsákos idegen fegyvert rántott és a lábára lőtt. Többször.
Nem a mellkasára, nem a törzsére, a lábára.
A férfi azóta letartóztatásban ül, közeledik a tárgyalása, ő pedig itt, bekötözött lábakkal fekszik a kórházban, valamiféle dermedt rezignáltságban. Nagyjából azóta, hogy azt mondták neki, valószínűleg nem fog tudni versenyszerűen korcsolyázni többé.

Visszanéz maga elé, a kezében nyugvó telefonra, amelyen a Twitter alkalmazás megnyitva pihen, az üzeneteknél megnyitva. A hírfolyamán felbukkant Koni legfrissebb posztja - először csak túlgörgetett rajta egykedvűen.. majd vissza. A profilján aztán ráment az üzenet küldése gombra, majd megírta rövid, de lényegre törő üzenetét: "a varázslók képesek begyógyítani komoly sebeket úgy, mintha nem is lettek volna soha?" Nem rossz az angolja, mégis olyan kis esetlenül sikerül a mondat. Rányom a küldésre és visszasüpped a sakurafák tanulmányozásába.*
Kisgrévy Péter
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Kisgrévy Péter, Vállalkozó #10213 / 2018.03.12. 19:37:36
Nem. *Közli halkan, mintegy lecsendesítve az éppcsak felbolygatott témát. Csak a másik vállának az árnyékában kell picit elmosolyodnia, ahogy oldalról rápillant a leányzóra. Nincs érkezése jelenleg bármi komolyabba belemenni, ami esetleg árnyékolhatná a hangulatot.*
És nem fogok. *Az aggodalma legalábbis nem olyan természetű, mint ahogy a másik sejtheti... Mindenesetre a felszínen igyekszik majd az este további részén tartani a beszélgetést.*
Láng Emma
Aktuális
Válasz erre Könyvjelző mentése Üzenet küldése
Láng Emma, ELTE-EMK, Pedagógia #10212 / 2018.03.11. 23:13:50
[London, egyszer]

*Ha aurán nem is, de a mozdulatból valahol érezni a merevséget. Az ő mosolya azért marad, még ha halványodik is.*
- Ne haragudj, ez kicsit sok volt egyszerre, ugye? *fel is nevet halkan.* - Ne aggodalmaskodj, csak élvezzük, ami van *mosolyog bele bármibe, amit ér az ajkával.*
következő 20 hozzászólás következő oldal

Archívum

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!