Természet a Világban

Leírás Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Régi üzenetek (0) Események (0)

3905 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#3905 / 2026.03.10. 23:09:36
	[Szlovákia] *Nem is erőlteti tovább ezt a beszélgetést, nyilván fájdalmas emlék, majd talán idővel oldódik, és többet mesél a fontos dolgokról is amaz. Egyelőre viszont csak türelmet tud adni, illetve szeretetet és forró ölelést. Veszi a hangulat változását, bele is engedi magát, nem nehéz vinni. Szerencsére maguk vannak, és érzékelne is időben, ahogy a másik is, nem mintha most erre lenne a hangsúly helyezve.x*

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#3904 / 2026.03.10. 22:42:42
	[Szlovákia] *Valamennyire megnyugtatja az érintés, még ha nyilván el nem is mulasztja az emlékekkel járó feszültséget. Megtanult viszont nem sokáig leragadni egy-egy ilyen gondolatnál, ilyen terelő tényezőkkel pedig még könnyebb a dolog. Bitroklóan öleli magához a lányt, a csókjai is egyre mohóbbá válnak. Úgy tűnik, nem mostanában szeretné elereszteni.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#3903 / 2026.03.10. 21:52:11
	[Szlovákia] *Ez az egyik legszebb bók, amit valaha kapott, így hát el is mosolyodik szélesebben, ami után egy puha csók is érkezik, amit nyilvánvalóan viszonoz. Érzékeli a hangulatváltozást, felsimít hát tarkóra, hátha az megenyhíti a másik kellemetlen emlékeit.* - Nagyon sajnálom.*teszi hozzá lassan fúrva a tincseket. A két szó, még ha nem is az anyanyelvén hangzik el, éles légvételre készteti. Viszonozza a csókot szenvedéllyel, érzéssel, mindent porcikájában akarva kimondani azt az egy szót.* - Szeretlek *teszi hozzű rekendtesen.*

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#3902 / 2026.03.10. 21:18:01
	[Szlovákia] *Azért erre a megállapításra még felnevet halkan mielőtt már a saját karján lenne a figyelme. Automatikusan ráncolja picit a homlokát, de aztán elgondolkodva pillant fel a lányra. El is mosolyodik halványan, mielőtt odahajolna egy puha csókra.* -Tudod én is imádom az eszedet. *A következő megállapításra ismét bólint egy mélyebbet - teljesen igaz. A kérdésre viszont elkomorodnak a vonásai, a halántéka környéke mintha kissé meg is merevedne.* -Volt egy támadás... kevesen éltük túl. *Ráz egy aprót a fején.* -Kicsi voltam még. *Tesz még hozzá, hogy aztán nyissa a száját valami válaszra, de a másik szavai meglepik. Felderül az arca is.* -Ľúbim ťa. *Suttogja mielőtt egy rendes csókra is odahajolna - közben átöleli a lányt, a karja lassan visszaalakul emberivé.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#3901 / 2026.03.08. 23:29:42
	[Szlovákia] *Szélesedik a mosolya, mert édes ez a megjegyzés, és mert talál benne igazságot ennyi idő után végre - még sem hiába jár a pszichológushoz. Bele is dönti a fejét a simításba, el tud veszni az érintésekben és a pillantásokban egész nap is, nem kérdés. Kicsit felnevet a válaszra, mert olyan várható. Nyom egy csókot orrhegyre.* - Imádom az eszed *teszi hozzá szeretettel. Még hogy az intelligencia nem szexi. A visszakérdezés hangsúlya miatt pillant fel a másik arcára, és érzékeli az idegenkedést a saját testétől a másiknak. Intenzívebben simít végig a két tenyere közé fogva a végtagon.* - Én ugyanannyira a részednek érzem, mint a medvédet, egy darab belőled. Egy darab az örökségedből, ahogy az én bőrszínem… *Érdeklődve hallgatja a magyarázatot.* - Ezért érdekel annyira a mutációm. Az is az örökséged része. Mi történt velük? Az eredeti falkáddal… *Finoman húzza végig a hüvelykujját a mancson és az ujjközökben, a többivel pedig tartja alulról.* - Sajnálom, hogy úgy érezted, el kell rejtened, nem szégyellni való. Si dokonalý á presne taký á, aký á si *töri erősen a szlovákot, kicsit gondolkodnia is kell a szavakon, de érthető a mondandója.*

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#3900 / 2026.03.08. 23:04:31
	[Szlovákia] -Ez egy eléggé összetett kérdés amúgy tényleg. De a világ biztosan jóval kevesebb lenne, ha nem lennél benne. *Végigsimít a másik arccsontján a hüvelykujjával, hogy aztán elmosolyodjon a kijelentésre.* -Örülök hogy úgy gondolod, a szinteden vagyok. *Tudja, hogy nem egészen így gondolja a lány persze. A saját mancsáról nem veszi le a tekintetét, de enyhülnek a vonásai és a tartása is, ahogyan a másik hozzáér. Lassan megmozgatja az ujjait - idegen, de ő irányítja. Furcsa még mindig.* -Fantasztikus? *Kissé szkeptikus a kérdés hangsúlya.* -Anyám farkas volt. *Ez még korántsem magyarázat, mert azért vannak így egypáran még a világban, és mégsem kapnak ilyen "extrákat".* -A falkám... az eredeti... *Teszi hozzá pontosításképpen.* -...egészen egyedi genetikailag, előfordult egy-két módosulás, de általában nem ilyen durván egyértelműen. Sokáig nem mertem használni. *Teszi még hozzá szórakozottan.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#3899 / 2026.03.08. 22:32:57
	[Szlovákia] - Voltak idők, mikor nem értettem, miért vagyok életben *Kihallatszódik valamilyen végtelen szomorúság a szavai mögül. Emlékszik az érzésre, túl sokszor és túl sokáig ismerkedett vele. Az előredöntött fejre reagálva emeli a magáét, egy szeretetteljes mosoly ül ki az arcára. Végigpillant a másik arcán, minden kis gödröt és kanyarulatot igyekszik a fejébe vésni.* - Te vagy az első kapcsolatom, ahol egyenrangúnak érzem magam. *Figyel a másikra, ahogy kicsit elhúzódik. Ahogy a mondat elhangzik, automatikusan kerül a pillantása a végtagra, ami meglepő módon viszont nem medvetalppá, hanem farkasszerű manccsá alakul. Érdeklődéssel a szemében nyúl oda automatikusan, hogy rásimítson.* - Fantasztikus. De… hogyan? *sandít a másikra választ keresve.*

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#3898 / 2026.03.08. 22:09:22
	[Szlovákia] -Nem volt veled hozzáértő, sem olyan, akiben megbíztál volna annyira, hogy időben beavassad. De... *Teszi hozzá, picit előre döntve a fejét.* -Örülök, hogy megerősített valamennyire... és hogy hozzájárult, hogy megismerjelek. *Ez mondjuk tény, most már örül a dolognak. Ennek a részének legalább is, ha már a legtöbbel nem ért egyet. A válaszra szélesedik kicsit a mosolya, aztán nagyobb sóhajjal húzza hétrébb kicsit a felsőtestét is - nem ereszti el a lányt fél kézzel, de a másikat eltartja tőle.* -Biztoan találkoztál már olyan likantróppal, aki képes csak bizonyos részeit is átváltoztatni... *Felemeli a kezét, hogy aztán könyök fölött lassan megnyúlon és beszőrösödjön az. Csak éppen nem egy medvetappancs lesz belőle hanem a farkaslikantrópokra jellemző csontosabb ujjak és karmok. Figyelemmel kíséri amúgy a saját kezének átalakulását - ritkán csinálja, nem véletlenül. Kicsit úgy néz a saját végtagjára, mintha idegen lenne az.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#3897 / 2026.03.08. 19:21:57
	[Szlovákia] *Érzékeli a feszültség magját, mondjuk, hogy mi miatt, arra csak a válasz után jön rá, és kicsit meg is nyugszik. Enyhe félsz volt benne valamiért, hogy Milos gyengének fogja találni az érzelmi szükséglet miatt.* - Nem voltam egyedül… azt hiszem. Mármint… Konor sosem volt olyan társ, akire mindig számíthattam, de a fontos pillanatokban ott volt. Adamék is mindig minimum üzentek. De sosem volt testvérem vagy szülőm vagy falkám. Nagyon-nagyon sokat dolgoztam magamon és alakultam, hogy beengedjek másokat, de vannak még nagyon mély bugyrai a fejemnek, amit még a pszichológussal sem beszélek meg nem hogy más emberekkel. *Finoman elmosolyodik a csókra a homlokán, esze ágában sincs kimozdulni a másik karjából. Azért a kérdésre felélénkül a tekintete, felpillant a másikra.* - Ha szeretnéd megmutatni, persze. Mindent szeretnék tudni rólad.

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#3896 / 2026.03.08. 18:40:31
	[Szlovákia] *Eldönti kicsit a fejét miközben a másik vonásait/mozdulatait figyeli. Automatikusan simít végig gyengédebben a lány haján párszor védelmező éllel. Egy kicsit élesebben veszi a levegőt az orrán, de nem eléggé egy rendes szusszanáshoz, csak némi feszültség érződik belőle.* -Nem fair, hogy egyedül kellett szembenézned ezzel. Borzalmas érzés attól tartani, hogy valaki elhagy olyasmi miatt, amiről nem tehetsz...*Ahogy a másik feje mozdul, ad egy puha csókot a homlokára, utána viszonozza a pillantását. Fél kézzel arcra is rásimít.* -Szeretnél valamit látni, amit nagyon keveseknek mutattam egész életemben? Sőt... *Gondolkodik el kicsit.* -Soha senkinek nem mutattam még direkt, aki tud róla, véletlen jött rá. *Így belegondolva kissé, tényleg. Ez a felfedezés meg is lepi kissé.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#3895 / 2026.03.07. 22:02:04
	[Szlovákia] *Ezen a levezetésen kicsit elgondolkodik. Elég sok dolog a fejébe ugrik, ezek közül mondjuk egyik sem a pozitív fajtából való, kicsit bele is fordítja az arcát a srác nyakába, a szemeit pedig lehunyja, onnan mormol ki egy mély sóhajt követően, az rendezi kicsit a gondolatait.* - Volt részem mélypontban bőven, ez az egyik… majdnem ott maradtam abban a mutálódásban. A folyamatos láz, a lázálmok, az a kiszolgáltatottság… de jobban féltem attól, hogy Konor elhagy és Adamék lemondanak rólam, mint a haláltól *vallja be. Régi érzések már, de a magja mindig is ott lesz benne. Egészen automatikus, ahogy a másik hőjét is biztosítja, akár egy fűtőtest, épp csak kicsit billenti meg a fejét, hogy valamit lásson a másik arcából, de a birizgálás ne maradjon el. A fizikai kontaktus olyan kötődést piszkál fel benne, ami kielégíti a társra való vágyódását. A limit kérdésére kicsit csendben marad, amíg összeszedi a gondolatait.* - A bizalom vesztés… *kicsit ingatja a fejét.* - Nem, bullshit… Konor ezerszer is eljátszotta a bizalmam, Vik sem egyszer. Amikor valaki csak elveszi belőlem… De nem adja meg azt a szeretet, amit én magam sem hiszek el, hogy megérdemlek… Az igazságot mindig könnyebben megbocsátom, mint a hosszantartó hazugságot..

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#3894 / 2026.03.06. 22:36:01
	[Szlovákia] *Ahogyan ránéz a lány, viszonozza a pillantást, lassan feljebb emeli a vállait a kérdésre.* -Egyszer már megindult egy mutálódási folyamat, csak egyáltalán nem voltál monitorozva, amíg nem lett kritikus. Már amennyit az aktádból láttam, eléggé későn érkeztél a Tulassayba. *Nem kell gondolkoznia a válaszon, nincsen hezitálás a hangjában. Sajnálja mondjuk, hogynem volt ott. Az ölelés nagyon jól esik, ebben a hűvös környezetben kifejezetten előnyös.* -Rossz? *Gondolkozik el szrakozottan birizgálva a másik haját.* -Nem tudom amúgy, mindenkinek máshol van a limit. Neked mi lenne válóok?

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#3893 / 2026.03.06. 20:18:05
	[Szlovákia] *Nem tudja levenni a szemét ilyenkor a másikról, beszéd közben viszont az ő figyelme azért kalandozik, meglepő mód mondjuk a másik arcán. Az orra vonala, az alatta a szájhoz húzódó kis mélyedés, az ajkak… az ajkak… Az enyhe szórakozottságba végül bekúsznak a másik szavai, és felveszi a szemkontaktust, keresve a választ a ki nem mondott kérdésre.* - Ezt hogy érted? *Az ölelést viszonozza szorosan, melegen, belesűrítve az érzéseit is. Beletemeti az arcát a vállgödör területébe.* - Mi lehet olyan rossz, hogy el kellene rejtened előlem?

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#3892 / 2026.03.03. 22:53:18
	[Szlovákia] *A hüvelykujjával simogat lassan a lány orcáján oda-vissza, ameddig az beszél, közben tökéletesen képes figyelni is. Felhúzza picit a vállait.* -Ki tudja, a te génjeiddel. *Elmosolyodik mielőtt odahajolna egy puhább csókra, utána csóválja csak meg a fejét.* -Közel sem vagyok tökéletes, de a legjobbat hozod ki belőlem. *Pár pillanatig még nézi a másikat, mielőtt magához vonná egy szoros ölelésbe.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#3891 / 2026.03.03. 21:58:05
	[Szlovákia] *Elmosolyodik a szuszogásra, kicsit erősebben is fúrja azt a bundát, ami lassan átalakul a másik hajává. Egészen furcsa érzés, hogy valaki jóformán a kezei közt alakul. Így mondjuk sokkal könnyebb hozzásimulni a másikhoz testtel, és keresni a pillantását.* - Muszáj volt megtanulni. *Arra, hogy a teste korlátozná, szusszan egy nagyobbat.* - Nem érzem magaménak igazán, de kénytelen leszek megbarátkozni vele előbb-utóbb. *Szinte csodálat van a szemeiben, ahogy a másik nyakán futtatja fel az ujjait.* - Te viszont tökéletes vagy minden részedben… jó látni, milyen komfortos vagy. Imádok a közeledben lenni.

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#3890 / 2026.03.03. 21:04:56
	[Szlovákia] *Maszatos maximum rövid ideig lesz, nem hagyja, hogy a vér belealvadjon a bundájába. Átpillant a másikra, amikor az mozgolódni kezd, kicsit meglepi a visszaalakulás, de ahogyan közelednek hozzá, csak leereszkedik a mancsaira - úgy még fel is lehet érni. Kellemes a másik érintése a bundáján, most a lány haját is meg tudja szuszakolni. Így alakul vissza lassan, közben felegyenesedve rendesen. -Csak mert még nem láttál másik medvét… *Mosolygósan pillant a másikra, most már az arcára is rá tud simítani.* -Te meg nagyon ügyes vagy amúgy. Csak a tested korlátoz kissé…

Aktuális	Őri Ramóna,	#3889 / 2026.03.02. 22:23:37
	[Szlovákia] *A közelség abszolút megnyugtatja, tulajdonképp könnyebb is elfogyasztani a prédát, mint ahogy gondolta volna. Visszaalakul emberi formájába, hogy így lépjen közelebb Miloshoz. Felfuttatja az ujjait a bundán csillogó szemekkel, míg végül egészen átkarolja, ameddig átéri.* - Lenyűgöző vagy *mormolja.*

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#3888 / 2026.03.01. 22:16:16
	[Szlovákia] *Puhán lépked a másik mögött, éberen figyelve, de nem megzavarva a vadászatot. Egészen ügyes, az biztos, hogy hatékony, még ha nem is a legtökéletesebb technika. Azon mindig lehet finomítani, bár kétség kívül abban az alakban nehezebb amúgy is - legalább is szerinte. Kicsi az a préda, szóval fog magának is egyet inkább - nem tart túl sokáig, gyakorlott ebben is, és nem valami nagyvadról van szó. Nincsenek benne gátlások sem elejtés, sem elfogyasztás terén. Nem megy amúgy túl messzire a másiktól közben, elégedettnek tetszik a közelséggel.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#3887 / 2026.03.01. 21:33:01
	[Szlovákia] *Egészen kellemesen borzong meg, instant komfortosan érzi magát Milos mellett, ami csodálatos érzés. Ő mondjuk bár hozzászokott az alakhoz, hozzászokott a mozdulatokhoz, de nem érződik ugyanaz a harmónia, ami a másikban, továbbra is valahol idegennek tetszik ez a forma. Ő is érzékeli a prédát, némileg mondhatni kelletlenül fordul ki az intim pillanatból, holott vágyik a vadászatra, csak éppen tisztában van vele, hogy nem a legtisztább vadász. Ügyes, kétségtelen, képes megfogni a nyulat, ami az útjukba akad szerencsétlenségére, de a mozdulatsor sokkal funkcionálisabb és “emberibb”, mint amennyire ösztönös vagy állati.*

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#3886 / 2026.03.01. 20:43:34
	[Szlovákia] *Amennyire a kis medve szájával képes rá, elmosolyodik. Érdekes érzés a nedves orr a sajátján, ilyesmit nem tapasztalt még ezelőtt, de kellemes. A karmaival kicsit "belefésül" a másik bundájába, méreteihez képest egészen finoman mozog, láthatóan teljes harmóniában van a testével. Megmozgatja a fejét jobbra-balra, hogy az orraik összesúrlódjanak egy eszkumópusziba, aztán távolodik fél lépést, hogy beleszaglásszon a levegőbe, és füleljen kicsit. Aztán elmutat valamerre jobbra - valami kisebb állatot érzékel felől -, aztán biccent a lány felé. Tényleg szeretné látni akcióban, azzal a részével nem viccelt, még ha a fogalmazást annak is szánta.*

következő 20 hozzászólás

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!