Természet Magyarországon

Leírás Regisztráció Bejelentkezés Játékostárs-kereső (0) Könyvjelzők Régi üzenetek (0) Események (0)

6096 db hozzászólás van a témában. Jelenleg 0 személy tartózkodik a témában (utolsó 5 perc adata).

következő 20 hozzászólás

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#6096 / 2026.02.08. 22:33:09
	-Lehet... *Bólint szórakozottan, kissé elgondolkozva. Előfordulhat, hogy csupán a véletlen műve a dolog, de elraktározza azért magában a későbbiekre. A kérdésre lassan hajtja egy picit előbbre a fejét.* -Barnamedvévé változom. *Válaszol is egy mosollyal, szereti az állatalakját, tejesen otthonos a saját bőrében olyankor. Jelenleg viszont teljesen ráhangolódik a másikra, tökéletes a környezet is számára. Egy órát kaptak a helyiségben a masszázs után, amiből kevesebb, mint tíz perc maradt hátra, de bőven elegendő idő hozzá, hogy meg tudják koronázni az itt töltött időt. Elégedett mosollyal mehetnek fel aztán a szobájukba, hogy aztán némi készülődés után a vacsorával újratöltsék magukat.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#6095 / 2026.02.08. 22:11:30
	*Végiggondolja az idővonalat, mert egyébként ilyesmin nem gondolkodott.* - Utána. Pszichésen kötöttem össze a kettőt igazából, nem nagyon mertem egyedül futni jó ideig. *A válaszra kicsit sóhajt. Nyilván tisztában van vele, hogy nem a “legtermészetesebb” likantróp formájában, idővel lehet változik majd. Vagy nem, ebbe modnjuk most nem gondol bele, mert tudja, hogy a másiknak a falka lételeme, és esélytelen, hogy együtt maradjanak, ha nem tudja valahogy elérni, hogy több emberrel is képes legyen futni.* - Te teljesen medve vagy, ugye? *Teljes mértékben vevő a beolvadásra, cirógatja a másik arcát, csókolja, magához húzza, lassan hullámzik rajta. Minden mozdulata és érintése csak megerősíti, hogy ő az egyetlen számára. Ha kell minden nap el fogja mondani és megtesz mindent érte, hogy ezt el is higgyék. Ha megerősítés és biztosíték kell, azzal fog szolgálni. Ha valakivel szembe kell szállni, hát azt fogja tenni*

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#6094 / 2026.02.08. 21:27:41
	*Azért erre az információra derűsebbé válik az arca, érdeklődve billenti el a fejét.* -És ez a változás az előtt, vagy az után történt, hogy idegen DNS került a szervezetedbe? *Ígéretesnek hangzik amúgy, a lány érdekében is örülne neki, ha ez avulna még idővel, mert tényleg nem tud elképzelni annál szabadabb érzést, mint Teliholdkor falkával futni. A többire csak mosolyogva felhúzza a vállait.* -Fene tudja már azt, én nem ismerek mást, de van a falkában, aki nem állatalakos, és teljesen azonosul önmagával. *Azt nem teszi hozzá, hogy vagy csak lehet, hogy rossz a forma alapja, de meggyőződése, hogy lehet jobb is. A válaszra enyhül az arckifejezése, szinte reménytelivé válik az ígéretre, ami a csókok között érkezik. Nem tűnik fel neki továbbra sem, hogy a másik esetleg nem értette, amit mond, hiszen gyakorlatilag válaszol rá. Hátra csúsznak a tenyerei, ujjakkal tarkóra a hajba túrva erősen, egy idő után bele is markolva. Mintha csak magába szeretné olvasztani a lányt.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#6093 / 2026.02.08. 19:48:06
	*Érdekes néha ezeket a változásokat vagy reakciókat látni a másikon, főleg likantróp témakörben. Időnként emlékezteti, mennyire intelligens és tanult ez a srác, ami egyébként nagyon imponáló.* - Azért úgy gondolom, hogy ha nem is minden, de sok minden alakítható és változtatható. Régebben senki nem tűrt meg, utána egy-kettő ember már igen. Talán idővel ez javulni fog még. *Bólint finoman.* - Ha őszinte akarok lenni… valamiért mindig úgy gondoltam, hogy teljesen állat alakjában jobban tudnék kapcsolódni ahhoz a formámhoz és saját magamhoz. Ez viszont tényleg nem választás kérdése *húzza fel nagyon finoman a vállait. Az élt nem úgy érzi ki, vagy legalábbis biztosan nem köti össze fejben semmivel, inkább csak megjegyzi magának, hogy volt benne él. Talán majd egyszer, ha több információja lesz, jobban összeáll. Ellenben a következő pillanatokkal, ahol egyértelműen érzi, hogy rátapintott valamilyen fontos kérdésre. Az elhangzó kérések finom mosolyt csalnak az arcára, most mindkét kezével rásimít arcra, kicsit hátratúrva a tincseket, mély csókot adva.* - A tiéd vagyok. Csak a tiéd. Ha elfogadsz, ha elfogadod a szerelmem, a tiéd, Milos *súgja ő is ajkak közé. A szlovákból egy szót sem ért, a hangsúly viszont bíztató, ahogy a csók is. Kicsit csobban, ahogy közelebb csúszik még ölben, szorosan tapadva most már a másik testéhez. Mélyen túr hajba.* - Szeretlek *sóhajtja. Minden érintése, minden csókja pontosan ezt üzeni, ugyanazt ígéri, amit a szavai.*

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#6092 / 2026.02.08. 19:15:33
	*A válaszra rosszallóan szusszan egyet. Tisztában van vele, hogy vannak olyan likantrópok, akik alapból taszítják a többit, ő is élt már meg hasonlót, kifejezetten furcsa érzés volt.* -Jó lenne, ha ezeket a szerzett negatívumokat ki lehetne küszöbölni... ilyen irányú a phd munkám is amúgy. *Mosolyodik el közben, mert amúgy valóban így van, és bár szokott a munkáról is lelkesen beszélni, ezt még talán nem említette. Az viszont irigylésre méltó, hogy a Hold nem befolyásolja az átváltozást, ezt még neki is el kell ismernie.* -Szerencséd van akkor amúgy azzal is, hogy sima likantróp alakod van. Nehéz lehet egyszerű farkasként vadászni. *Talán egy pici él érezhető benne, ha az ember nagyon akar fókuszálni rá, de nem teljesen egyértelmű, lehet máshogy is értelmezni a mondatot. Lassabban pislog kettőt a simításra, súlyosabbá válik a légzés a kérdésre. Nehezen engedi meg magának, hogy belegondoljon egyáltalán a saját igényeibe, és mégnehezebb ezt ki is fejeznie.* -Elkötelezettségre... hűségre. *Pontosít, talán az fontosabb lenne. Benne sem tudatosult tán eddig, hogy mennyire szeretné, ha valaki csak az övé lenne. Talán mert nem mindegy a ki - nyilván némi igény eddig is lett volna rá, de ilyesmit még sosem érzett ő sem. Annyira vágyik erre a lányra úgy is, hogy konkrétan itt van előtte, hogy az szinte fáj.* -Si tá, ktorú som vždy hľadal. Ľúbim ťa... *Teljesen automatikusan kezd el szlovákul beszélni, esélyesen a felfokozott érzeli állapot miatt, észre sem veszi. Szomjasan, mohón hajol rá a másik szájára.* -Si moja. *Suttogja az ajkai közé két csók között.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#6091 / 2026.02.08. 18:30:15
	*Nem is gondolta, hogy ez még valahol benne van, már rég nem éli meg azt az emléket traumaként, viszont, ahogy a másik öleli, mintha egy kis élt még tompítana benne, ami sajog. A kérdésre kicsit el kell gondolkodnia.* - Az első átváltozásom a nagy pesti falkával volt. Nagyon szerencsétlennek éreztem magam, de megpróbáltam úgy tenni, mintha nem is léteznék. Valami lehetett rajtam vagy bennem, mert gyakorlatilag azonnal ellenségesen viszonyultak hozzám, úgy hogy soha többet nem mentem vissza. Az elején borzasztóan bénának éreztem magam, de szerencsére ügyes vagyok és könnyen tanulok. Elolvastam egy pár könyvet, ilyen napló szerűségeket likantrópok saját élményeiről, és elkezdtem gyakorolni magamnak. Szerencsére nem korlátoz a holdállás a havi átváltozásokban, így kicsit rugalmasabban tudtam kezelni. Viktől tanultam pár dolgot, de alapvetően még most sem érzem teljesen magaménak… *vallja be. Nem a levegőbe beszél, nem szeretne kikényszeríteni semmit Miloból, ami nem abból jön, hogy meg akarja osztani magától. Közben persze megöli a kíváncsiság, de azzal együtt tud élni. A simítást talán jól értelmezi, visszaemeli a tekintetét, hogy újra rákapcsolódjon a másikéra. A szavaktól, amik elhangzanak, a karján és a tarkóján felállnak a szőrök. Kicsit könnyebben kap levegőt, ugyanakkor a tekintet mögötti ígéret igencsak ijesztő. Keresi a mondatok mögött a tartalmat, de nem talál, nem tudja, pontosan mit jelentenek a szavak.* - Mire van szükséged? *simít végig hüvelykujj beggyel az arccsonton kétszer-háromszor gyengéden.* - Félek kimondani, de itt van. Tudom, hogy borzasztó korai, de nem tudok tenni ellene már azóta, mióta először hozzám értél.

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#6090 / 2026.02.08. 17:53:59
	*Picit magához is szorítja a lányt védelmezően - fene tudja, miért pont ezt váltja ki belőle a dolog, de tényleg nqgyon szomorúnak tartja az egészet. Nem is tudja eldönteni, hogy jobb-e vagy rosszabb, hogy tizenöt volt már a másik. Biztosan van benne pro és kontra is.* -Ha nem falkával futottál, ki tanította meg neked, hogyan kell hatékonyan vadászni? Vagy mire érdemes figyelni átváltozás előtt és után? Vagy... bármire. *Tudna még ezer és egy példát említeni, volt szerencséje már jópár friss likantróphoz, nem mindig egyszerű. Sőt. Rossz is belegondolni a dologba, vesz egy mélyebb lélegzetet mielőtt felveszik újra a szemkontaktust. Nem húzódik túl messzire, nem is tudna most talán, csak picit billenti oldalra a fejét a megjegyzésre. Nem szokott feltűnni az embereknek, hogy nem megy túl mélyre, a szórakoztató részeken kívül általában nem érdekli őket túlzottan - akit meg érdekelne, azt nem engedi be, mert sosincs jó vége. Most mégis úgy érzi, hogy szeretne megosztani dolgokat - meg is ijeszti kissé, hogy még mindig van olyan része, amelyik elhiszi, hogy lehet esetleg másképpen. Jó is, hogy Mona lehunyja a szemeit, így megengedi magának, hogy az érzés kiüljön egy pár másodpercre az arcára is. A lány szavai húzzák vissza a jelenbe, enyhülnek is a vonásai, ahogyan visszafókuszál a másik arcára. Nagyjából jól értelmezi a befeszülést is, hogy talán a lány úgy érzi, túl mélyre ment. Még mindig ott vannak a tenyerei arcon, a hüvelykujjával simít végig a szem alatt, hátha ezzel visszakapja a másik pillantását is.* -Mindent szeretnék megadni neked, amire csak szükséged van... de én nem szeretek önzetlenül. Magamnak akarlak teljesen. *Csendes továbbra is, de határozott a hangja, és a tekintete is nagyon intenzív, láthatóan nem csak üres szavak ezek, teljesen komolyan gondolja.*

Aktuális	Őri Ramóna,	#6089 / 2026.02.08. 10:24:05
	*Meglepődik a reakción. Habár Vik is rettentő falka centrikus volt, ez a típusú érzés, amit Milo közvetít, máshogy jön át, nem is specifikusan a saját falkájához kapcsolódva, inkább általánosságban. Főleg az első időkben érezte a hiányt, de lassan megbirkózott a helyzetével. Az ölelés viszont kellemes, biztonságos, bele is dől, és átkarolja a másikat mélyen beszívva az illatát. Szereti érezni a likantróp jelenlétet a másikban, a saját belsője is valahogy más rezgésszámon működik tőle.* - Tizenöt évesen martak be, az elején nagyon nehezen birkóztam meg vele, de utána hozzászoktam az egyedülléthez, el is fogadtam tulajdonképpen. Az első exemmel meg a legutóbbival futottam párszor, azt élveztem, a birtokon meg az egyik testőrrel időnként. *Elmosolyodik most melegebben a család említésére.* - Megküzdöttek érte… értem, hogy szülőknek hívjam őket. A többiek is a maguk helyéért. *Fogva tartja megint az a szempár arra a mondatra, egyszerűen lehetetlen szabadulni tőle. Megmondta, hogy mélyre fog esni a nyúl üregében, nincs is ez másképp, a kezdeti erőteljes érzések egyre mélyebb gyökeret eresztenek benne. Szomjasan viszonozza is a csókot, mintha oxigén érkezne azon keresztül, folyamatosan vibrál benne a vágy, és ez a fokozatosan begyűrűzött kötődés. A mélyebb csók után ad néhány apróbb, puhábbat felső és alsó ajakra vagy épp mindkettőre. Ő is rásimít a másik arcára fél kézzel, hüvelykujjal, keresve a másik tekintetét.* - Ezek csak részletek… a teljes csomagom tízszer ekkora… De el tudom cipelni. És bírom valaki másét is… Tudom, hogy szelektálod a sztorijaid, nem akarlak siettetni, de ha kész vagy rá, itt leszek. *Lehunyja a szemét, mert a következőhöz nem képes a másikra nézni, elemi félelem és ösztönös ellenállás van benne, hogy erről beszéljen.* - Fontos vagy, a részem lettél. Az az én bajom, hogy ez nem függ attól, adsz-e többet, megnyílsz-e vagy valaki mást jobban szeretsz-e. *Fizikálisan ég a mellkasa a beszédtől, abba is hagyja, mert még ő is érzi, hogy túl sok lett. Nagyon korai ez még. Az elmúlt két hónapban annyira csend volt a fejében, hogy elszokott a spirál húzásától. Hogy is volt ez az egészséges haladással meg hogy önmegtartóztat? Bekattan a fejében egy lámpa annál a bizonyos szónál, amitől összeszorul a gyomra és a tüdeje azonnal, és ezúttal nem a jó értelemben. Néhány másodperc alatt zajlik ez le mind a fejében, észre sem veszi, de kívülről is érezni, ahogy kissé megfeszülnek az izmai.*

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#6088 / 2026.02.08. 00:07:42
	*A kijelentésen meglepődik kissé, a tekintete és a simítása is gyengédebbé válik.* -Sajnálom. *Magához is öleli a másikat, mintha csak valami gyógyíthatatlan betegségéről beszélt volna éppen.* -Nehéz lehetett egyedül. *Nehezen tudja elképzelni, főleg gyerekkortól fogva...* -Örülök, hogy találtál fogadott családot. *Ad egy csókot a lány hajába, hogy aztán picit hátrébb húzza a fejét, hogy megint rá tudjon pillantani a másikra, miközben az beszél, immár mind a két tenyerét az arcára teszi két oldalról, mielőtt odahajolna egy mély csókra.* -Csodálatos vagy. Az egész csomagod. *Suttogja.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#6087 / 2026.02.06. 22:45:54
	*A másik arcát fürkészve simogatja az arcát a megtámasztott hüvelykujjaival.* - Sosem voltam jó falkában, maximum egy-egy emberrel tudok futni. De biztosan kellemes, Betti is mindig úgy nyilatkozik róla. Nem hogy falkában, de senkiben nem tudtam bízni igazán nagyon sokáig, és még most is gyakran van az az érzésem, hogy nagyon feltételes az a szeretet. Ismerem Adamet tíz éve, de csak néhány óta hiszem el, hogy nem fognak elküldeni, ha nemet mondok valamilyen kérésre. Pedig ki merem jelenteni, hogy ők a családom. *Picit felhúzza a vállát, a biológiai szülőkről nem tud nyilatkozni, egyet nem ismer, a másik pedig csak névlegesen az. A kérdés fenntartja a szemkontaktust, ha akarná se tudná elfordítani a pillantását. Lassan, de kissé felületesen veszi a levegőt.* - Ha rossz nekem, képes vagyok kilépni egy idő után, de… *érezni, ahogy kissé gyorsul a pulzusa, mint aki nem szeret ilyesmit kimondani* - Személyiséget, testet, lelket, gondolatot, defektet, képességet… mindent egyben szeretek. Mindent egyben védelmezek. Nem létezik számomra más ilyen szinten. Ha józan ésszel tiltakozok is, nem tudok igazán tenni ellene, hogy mélyen és erősen szeretek. Ennyit tudok felajánlani, magamat egyben. A teljes csomagot *halkul el egészen a végére.*

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#6086 / 2026.02.06. 22:11:16
	*Aprót bólint a válaszra, ezt meg tudja érteni, főleg, ha a lány múltját nézi.* -Azt amúgy egy falka tökéletesen biztosítani tudja, de persze ahhoz kell egy jó adag bizalom. Amit értek, hogy nehéz, ha az ember nem úgy nőtt fel, hogy megbízhatott a körülötte lévőkben. *Ő ebben nőtt fel, még ha nyilván jóval másabb egyik a másiknál, de mindig hasonszőrűek vették körül, egy szoros közösségben. Picit ráncolja aztán a homlokát mielőtt elmosolyodna szeretetteljesen.* -Általánosságban kérdőjelezem meg a létét ennek a fajta szeretetnek... talán szülő-gyerek kapcsolatban el tudom képzelni, de biztosan nem gyakorlatban. *Csóvál is egy aprót a fején, elméletben akár működhet is, de még úgy is ritkának tartja, manapság a szülők is olyan erőszakosak és önzők. * -Te ezt adod? Az egész csomagot egyben? *Halkan beszél a bugyogás mellett, de elég közel vannak hozzá, hogy érthető maradjon.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#6085 / 2026.02.05. 23:56:59
	*Lehunyja a szemét egy rövid időre a cirógatást kiélvezve.* - Nem vagyok irracionális. A biztonság érzésére vágyom. Hogy valakinek az életében én legyek az első egyszer. Puhán viszonozza azokat a kósza csókokat, egy átkaroló kéz ujjaival hajban és tarkón fúrva hol puhán, hol erősebben. A hüvelykre apró csókot ad, mielőtt elhúzzák, és felveszi újra a szemkontaktust. Lassan válaszol, neki is át kell gondolnia.* - Attól, mert vágyok rá, nem gondolom, hogy nekem megadatik. *Finoman elmosolyodik, ad egy apró csókot orra.* - Azt tudom, hogy… *érezhetően megakad kissé, nehéz erről beszélnie, de teljes transzparenciát ígért, fent is tartja a szemkontaktust* - én mit adok valakinek, akit szeretek.

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#6084 / 2026.02.05. 22:20:42
	*Az apró csókokra le-lehunyja a szemeit, közben a hüvelykujjával cirógatja a lány orcáját szórakozottan.* -Szóval feltétel nélküli szeretetetre vágysz? Mondjuk megértem, de nem tudom, mennyire reális a megvalósulása... *Kérdés, mennyire tud most belemenni filozófiai gondolatokba - egyelőre a felszínen nem túl megerőltető. Azért közben muszáj odahajolnia pár rendes csókért is, de azért figyeli és értelmezi a választ.* -Feltétel nélküli, kizárólagos szeretet, elfogadás és megértés... *Arccsontról ajkakra simít át hüvelykujjal, egy pillanatra a tekintetével is követi a mozdulatot, de aztán felemeli azt.* -Gondolod, ilyen létezik?

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#6083 / 2026.02.04. 00:03:47
	*Ez az érdekes a másikban, olyan analizáló kérdéseket tud feltenni, ami őt is bőven elgondolkoztatja. Egy-egy apró csókot ad a homlokra, a halántékra közben.* - A saját személyiségemet… a testemet, a lelkemet, a reakcióimat, a gondolataimat. A tudásvágyam, a kíváncsiságom, a dacom, a dühöm, a véleményem, a logikám… a hátterem… a defektjeim, amik időről időre visszatérnek a múltból. Minden egyben vagyok. *Az exeket érintő kérdésen is el kell gondolkodnia kicsit.* - Konor volt az első szerelem, ő… neki nyíltam meg először. Szerette a testem, és hogy hűséges vagyok, de nem hinném, hogy különösebben számított neki, hogy én vagy vagy random ember, százszor is megcsalt. Viknek egyszerűen nem voltam elég, mert valaki másért is oda van, egy fiúért. Magamban neki se voltam elég. Simi meg nem értett engem egészben. Hiába igyekezett, nem értette a traumám sem, és… hogy milyen szinten kapcsolódik a mágiám és mit jelent…

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#6082 / 2026.02.03. 23:12:37
	*Figyeli még kicsit a másik arcát - a tenyerét még mindig ott tartva -, aztán elgondolkodva billenti oldalra a fejét.* -Mit tartasz... önmagadnak? Vagy mit gondolsz, mi másért szeretett vagy nem szeretett bármelyik exed? *Talán így egyszerűbb megfogalmazni, mire is gondol. Látszik rajta, hogy szeretné pontosan megérteni, amit a lány mond, és nem csak a sajét interpretációját belelátni.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#6081 / 2026.02.03. 22:51:15
	*Nem húzódik messzire, viszonozza a pillantást, még bele is dönti az arcát a tenyérbe. A kérdésre mélyebbet szusszan, az a leírhatatlan szempár fogva tartja a tekintetét.* - Az a legnagyobb félelmem, hogy soha senkinek nem lesz senki, akinek elég lesz, amit adok. Ami én vagyok. A szívem, a lelkem, bármit beleadhatok, és hiába ígérem meg magamnak, hogy nem fogom, nem tudok nem így tenni, de nem fognak önmagamért szeretni *közli halkan. Nem sír vagy ilyesmi, de láthatóan súlya van a szavaknak, amit kiejt a lelkére.*

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#6080 / 2026.02.03. 22:23:11
	*Ha előbbre csúszik a másik, akkor az ő tenyere meg hátrébb kerül. Szuszogósan veszi a levegőt a kis szünetnél, a pára és a melegség nem segít a légzésen ebben a helyzetben. A balját veszi ki a víz alől és simít rá gyengéden a lány arcára egy szeretetteljes mosollyal, de fürkésző tekintettel.* -Van valami, amit még soha senkinek nem mondtál el magadról?

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#6079 / 2026.02.03. 21:48:20
	*És azonnal emelkedik a pulzus, melegszik a hőmérséklet a környezetükben, ahogy a tenyerek érintik és az ajkak elérik. Az alma átvételéből csókba fordulnak, onnan mélyíti el, miközben a karjait körbefonja a másik nyaka körül kicsit feljebb csúszva még ölben. Kis pihegés közben szólal meg újra.* - Komolyan gondoltam. Kérdezz bármit. Teljesen őszintén válaszolok mellébeszélés nélkül.

Aktuális	Milos Medved, Klinikai laboratóriumi kutató	#6078 / 2026.02.03. 21:19:10
	*Ahogyan a másik ajkait figyeli, ahogyan az bekapja a szőlőt, automatikusan nedvesíti meg a sajátjait, pedig nem is száradt ki. A kérdésre szélesedik a mosolya.* -Szexibb, mint gondolatban. De ez esélyesen a te érdemed... *Közben már mozdul is a lány, az ő tenyerei pedig azonnal csípőn teremnek, oda markol, miközben felsőtesttel elemelkedik az ülésből, hogy az almáért nyúljon szájjal. Nem sieti el, hogy átvegye, utána sem húzódik messze.* -Detto. Vagy csak veled minden jobb. *Jelenti ki egyszerűen, nyakhoz hajolva, hogy oda adjon egy puha csókot.*

Aktuális	Őri Ramóna, Az V-ös birtok munkatársa	#6077 / 2026.02.02. 00:18:11
	*Ahogy jön a cirógatás, már kezdődik is benne az épülés, ebben egy fikarcnyit sem változtak a dolgok. Arra, hogy elfogult lenne, nyilván elmosolyodik, de kicsit felhúzza a vállát.* - Engedtessék meg… *viszonozza a pillantást melegen, szeretetteljesen. A korty pezsgő után még kettőt bevisz, csak utána teszi le a poharat. A felé nyújtott szőlőre pillantva hajol előre, hogy engedelmesen a szájába vegye, direkt ügyelve rá, hogy ujjakból is kapjon, azokon is végighúzza az ajkait.* - És mi a tapasztalat? *kérdez vissza. Utána a szájába vesz egy szelet almát, immár pezsgős pohár nélkül csúszik át ölbe, hogy a másik felé kínálja, de ajkak közül.* - Vagy erről? *kérdez vissza halkan.* - Én azt tudom felajánlani, hogy teljesen őszintén válaszolok minden kérésesre…

következő 20 hozzászólás

Szeretném a Játékteret mobilnézetben használni!